Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

IS6&. július 28. 5 Vasárnar Tessedík Sámuelről készít rajzos novellát RuzlGskay Syörgy festőművész A szarvasi születésű, de nemzetközileg elis­mert festőművész Ruzicskay György a nyári hónapokat rendszerint a szarvasi Erzsébet-liget- ben levő alkotóházában tölti. Ilyenkor főként szülővárosáról készít művészi alkotásokat. Egyik jelentős munkája most: rajzos novellát készít Tessedik Sámuelről, a nagy gondolkodó­ról, a magyar mezőgazdasági szakoktatás, a bel­terjes gazdálkodás megteremtőjéről. II békéscsabai iskolák „gépesítettsége” A békéscsabai általános iskolai tantermek száma az 1962. évi 162-vel szemben, ma már 185 és a szükségtantermek aránya a hat év előtti 25 százalékról 5—6 százalékra csökkent. Jelentősen növekedett az iskolák „gépesített- j sége”, technikai felszereltsége. Csaknem fél- i száz rádi'ó, 36 televízió, 27 magnó, 25 lemezját- j szó, 46 dia- és 9 filmvetítőgép áll a megye- j székhely általános iskolás diákjainak rendelke- í zésére. Fagylaltháború a fogyasztók és termelők között — Légyparádé IS agy szénáson — Inkább a készítmény, mint az ember Fagylallellenőrzésen a halósági ellenőrökkel Folyik a fagylaltháború. A Népszabadság nemrég írt erről a gondolatról, és a szervek vesze­kedését adta hírül a fagylaltké­szítésről. Valóban folyik a fagy­laltháború, de szerintünk nem­csak • az előállító üzemek között, hanem az árusítók és fogyasztók között is. A mostani napokban éppen ezért a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya, az állami kereskedelmi felügyelőség és a KÖJÁL, több brigádban ellenőrzi a vendéglátóipajri vállalat, vala­mint a földművesszövetkezetek termelőüzemeit és árusítóhelyeit. Az egyik ilyen brigáddal tartot­tunk mi is. Nagyszénáson éppen piaci na­pot fogtunk ki. A sarkon, a volt presszó előtt mozgóárusító kínál- gatta fagylaltját Nem nagy örömmel fogadta, amikor az el­lenőrök igazolványt mutattak ne­ki. A volt presszó helyén most ala­kítják ki a termelőüzemet Köz­ben teljes kapacitással készítik a cukrászsüteményeket és a fagy­laltot. A robotgép alatt a már kész tejszínhab, az építők, festők pedig csiszolják az ablakokról és gyorsan és pontosan történik. Jófl esik nézni ezt a jó munkát Va­lóban jó? Ha mindez korábban jutott volna eszükbe! És abban bizonyos vagy-e, hogy neked eszedbe jutott volna? Szó sincs róla. De az bizonyos, hogy az én „modell-alkotó berendezésem” jobb. Váljék egészségemre! Most csak egy a teendőnk: vár­ná. Itt is ülünk mind. Okszana szeme az ernyőre tapad. Gyima vagy Lenya , öt percenként méri a vérnyomást. A szívóberende­zést a dréncsőhöz kapcsolták, amelyen át már kifolyik a mell­kasüregből. Addig nem volt vér­zés, most azonban mindenre kell számítanunk, hiszen összenyom­kodtuk a mellét és a szivét. A varratok is meglazulhattak. Kü­lönösen a „foltozáson”. Az am­pullába egyszerre százötven köb­centi került és utána is sűrűn csöpögött, percenként majdnem hatvan. Ez igen sok. — ömlesszetek át vért ugyan­ilyen ütemben. Hogy az egyen­súly megmaradjon. Lám, még egy veszedelem. Mi lesz, ha nem szűnik meg? Feltár­ni a mellkasát és ellenőrizni az összes varratokat? Általában ez veszélyes, s « történteik után kü­lönösen az. Most erről ne is be­széljünk, csak lessük, hogy a szív nem áll-e meg ismét. Vér- zéselállító szereinknek egész fegyvertárát be kell vetnünk. — Gyerekek, mindent beadni, ami vérzésnél használatos. Mozgás támad. Én szomorúan-ülök. Ilyen csa­pás! Senki sem távozik, vagy egy tucatnyi orvos gyűlt össze. Pe­dig már esti hét óra. S nálunk nincs étkezés. — Nyissatok ablakot! Fülledt a levegő. És mit ültök itt mindnyá­jan? Hazamehettek. Csend. ajtókról a festéket. És, hogy tel­jes legyen a „csendélet”, egy r.ő sepri a lehullott vakolatot és festéket Az edények fedetlenül,1 bennük csokoládékrém, hab, cu­kor. Tóth Ilona, a KÖJÁL ellen­őre kérdéseivel „szorongatja” Madarász Imrét, a cukrászüzem vezetőjét. Ami azt illeti, azonkí­vül, hogy ötvenszer ismétli kifo­gásként, hogy „ez az igazság”, el­fogadhatót nem tud mondani a feltárt hibákra. Az élelmiszer- raktárban elmosaflan, poros, pisz­kos edények, a liszt mellett vil- lanyfoglaíatok, rászáradt vakolat­tal, fénycsővédő és egyéb nem oda való holmi. Talpuk alatt szin­te alig látjuk, hogy eredetileg az kő, föld vagy padló. — Ez az igazság! — ezt viszont már az ellenőr mondja, aki azon­nal leállítja a fagylaltgyártást, mert ilyen körülmények között félő, hogy másnap halálhír érke­zik Nagyszénásról... Az Állami Kereskedelmi Főfel­ügyelőség alapos és szigorú vizs­gálata utasította a megyei fel­ügyelőségeket, ugyanezt tették más felügyeleti szervek is. Ennek alapján vizsgálják a hatósági szervek a fagylalt előállításával Gyakran szoktak írni a kom­munizmusról. Hogy már majd-. nem megvalósult. És, valljuk meg, még gúnyolódnak: „Az ám, a kommunizmus! Amikor ma még itt egy trükk, ott egy lo­pás...” Ezek a kispolgárok. De ha olykor egy pillantást vetünk az orvosainkra, egyszeriben meleget érzünk a szívünk körül. Sokuk nős, családos. Bizonyára szívesen menne moziba, játszana a kisfiá. val. És mégis itt ül héttől-tízig, vagy akár reggelig — amiért nem kap sem külön pénzt, sem külön szabadságot. Másnap is­mét úgy jön be, mint mindig, kezdésre. És soha egyetlen zok­szót sem hallottam. No, persze, előfordul, hogy elfelejtenek, el­mulasztanak valamit. „Maflák, ostobák!” Mint ma Sztyopa. Ér­dekelne, hazament-e. Nem, hi­szen láttam ott ülni. A napok­ban többször sakkozott Szásá­val. Mit tegyek vele? Hiszen az a kisfiú mégsem őmiatta halt meg, és Onyipko is még... No igen, a kommunizmus. Jártam én Amerikában kliniká­kon. Sókat dolgoznak az orvosok, reggeltől késő estig. És úgy lát­tam, szívükön viselik betegeik sorsát. Akárcsak minálunk. És mégsem ugyanúgy. Nem felejtek el egy jelenetet. Felülről láttam, így, a kukucskáló-ablakon át. A műtét — súlyos és fárasztó mű­tét, mesterséges vérkeringéssel — véget ért. A beteg, még fél­holt állapotban, ott volt a műtő­ben. És ugyanott, a sarokban, összeültek a sebészek, meg az érzéstelenítő orvos. Suttogva tár­gyaltak, egy papírra jegyeztek valamit. Megkérdeztem iolmá- csomtól, egy derék legénytől, hogy mit csinálnak. A lenti mik. rofon nem volt kikapcsolva, ő odament a hangerősítőhöz, hall­gatta, aztán közölte: Elosztják a pénzt, amit a műtétért kaptak.” (Folytatjuk) kapcsolatos miniszteri rendelet végrehajtását. Ez pontosan előírja azt. hogy a folyékony fagylalt­keveréket milyen hőmérsékleten mennyi ideig lehet tárolni. Ezzel szemben, mivel találkoz­tak az ellenőrök: Nagyszénáson a megmaradt fagylaltra — a tégely kitisztítása nélkül — rácsapták a friss fagylaltot. A többi - brigád jegyzőkönyvei tanúskodnak arról, hogy Füzesgyarmaton, Gyulán és Orosházán 160 kilogramm folyé­kony fagylaltot kellett kivonni a forgalomból, az ellenőrzés első két napján. Kirívó eset, Gyulán, a Várfürdő területén levő 86-os cukrászdánál, hogy a július 14-én száll í tott mái nafagyl alt-keveréket még 23-án is folyékony állapot­ban tárolták! Az orosházi Gyopá- rosfürdő presszójában július 15-i fagylaltkeverékkel találkoztak az ellenőrök — július 23-án! Az in­tézkedés természetesen jogos: Az „öreg” fagylaltokat meg kellett azonnal semmisíteni. Kétegyhá- zán megtiltották a fagylaltelőállí- lást és értékesítést, mert nem biztosították a higiénikus terme­lést. Szinte jólesett látni, a sok ren­detlenség után a gádorosi fmsz cukrászüzemet. Gera István, az üzem vezetője nem szégyenkez-. hetett a szűkös helyen létrehozott „műhely” miatt. Kisebb hibáktól eltekintve tisztaság, rend volt mindenütt. Orosházán a vendéglátóipari vállalat cukrászüzemét Havrán Mihály vezeti. Tagadhatatlan, hogy általában is fegyelmezettebb és tisztább körülmények között készítik a cukrászsüteményeket és a fagylaltot, mint az fmsz-üze- mekben. De itt is volt egy és más. Amikor az ellenőrök a min­tát kérték, akkor derült ki, hogy a folyékony fagylalt a hűtőkam­rában már egy napot „időzött”. Ebből csinálták volna a másnapi fagylaltot. A rendelet ennyi időt' nem enged meg! Mit lehetett mást tenni: a jelenlevő — és az esetről tudó! — vendéglátóipari ellenőr jelenlétében elrendelték a hatósági szervek képviselői a megsemmisítést. És, ha már er­ről van szó, akkor azt is meg kell mondanunk, hogy szinte min­denütt találkoznak a megyei szer­vek a helyi ellenőrök úgynevezett „jóindulatával”. Az említett ren­delet pontosan meghatározza a fagylalt előállításával, szállításá­val, tárolásával és értékesítésével kapcsolatos feladatokat, ezeket azonban — ott a szövetkezeti és vállalati ellenőrök szeme előtt — sem tartják be. De még csak nem is ismerik! Számtalan helyen a fagylalttal dolgozó emberek a hibák feltárá­sa után ezt kérdezték: — Maguk mit csinálnának az én helyemben? Mi mást lehetne erre vála­szolni, mint ezt a kérdést: Mit csinál, ha holnap a maga fagy­laltja miatt valaki a kórházba kerül? Megyénkben is volt már több fagylaltmérgezés. Országosan az utóbbi hetekben elég sok tragé­diáról hallhattunk. Tanuljanak belőle! Inkább vesszen a fagylalt, mint másnap hozzátartozóik siras­sák szeretteiket. Varga Tibor A kultúra ifjú követei a KlSZ-táborbart A békéscsabai KISZ-táborban az elmúlt héten az Ifjúsági szö­vetség kulturális felelősei ütöttek tanyát, szerte a megyéből. Első képünk a sátorlakók vidám csoportját mutatja. Hja, az éjszakai zivatar után kisütött a nap... Csoportfoglalkozás a teraszon. Schneider Éva ágit. prop.- telelos beszél, a többiek buzgón jegyeznek — szeretnék, ha jól vizsgázna majd a csoportjuk. Az arcok nem azért ily komorak, mert nem ízlett az ebéd (az ellátással általában elégedettek voltak), hanem külpolitikai be­számolót hallgatnak, s ugye az a fránya világhelyzet... , (Fotó: Esztergály) Ezer szál szagfű Anna napra Július 26-án, pénteken volt Anna nap és a békéscsabai vi­rágboltból kapott tájékoztatás szerint ezen a napon kétszer- háromszor annyi vásárló fordult meg a boltban, mint máskor. Leg­többen a vágott virágot keresték, és az Annák csak ebből az üz­letből 500 szál rózsát, ezer szál szegfűt, kétszáz szál gladiolus, kaptak, névnapjukat számon tar­tó ismerőseik, rokonaik jóvoltá­ból. Voltak persze olyanok is, akik cserepes virággal kedves­kedtek Annáiknak, tegnapelőtt ugyanis csaknem félszáz cserepe' növény talált gazdára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom