Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968. július 4. Csütörtök Ifjú pedagógusok érkeznek Alig múlt egy hete, hegy a Debreceni Tanítóképző Intézet­ben ünnepi diplomakiosztó ta­nácsülést rendeztek. Dr. Kurucz Albert igazgatóhelyettes megnyi­tója után Sütő Sándor, az intézet igazgatója mondott ünnepi beszé­det. Hangoztatta, ( hogy az inté­zeti tanács véleménye szerint az idén végzett tanító és népműve­lő-könyvtáros szakos hallgatók megalapozott tárgyi ismeretekkel lépnek a gyakorlati tevékenység útjára, és képesek lesznek arra, hogy feladataikat jól megvalósít­sák. Az ünnepi diplomakiosztáson a végzett hallgatókon kívül megje­lentek a debreceni társadalmi elet képviselői is, sok szülő és jó ba­rát. Ott voltak azok is, akik leve­lező tagozaton, munkájuk mellett vállalva a tanulást, ismereteik bővítését, szintén sikeresen állam­vizsgáztak és diplomát kaptak. A Debrecenből érkező hírek ar­ról is beszámolnak, hogy a Békés megyeiek kitűnően helytálltak, és Machács Anna különösen a tanítói szak nappali tagozatán értek el említésre mél­tó sikereket. A kondorosi Machács Anna Vörösdiplomát kapott „Édesapám is pedagógus, így ket­tős az örömünk, hogy Vörösdip­lomával végeztem. Ö volt az, aki megszerettette velem ezt a hiva­tást, mert pedagógusnak lenn: csak úgy érdemes, ha hivatásom­má emelem, és nemcsak foglalko­zásom, semmi több.” Bődi Mária Szarvason szerzett jeles érefcfcsé git, tanítói oklevele kitűnő. Jeles oklevelet a gádorosi Kovács Er­zsébet kapott, de jól megállta a helyét a békési Végh Piroska, az okányi Pesti Piroska, a szarvasi Kóródy Etelka és a békésszent andrási Magyar Mária is. Földesi Béla intézeti tanár, a tanítói szakosok állami csoport- vezetője is elégedetten beszólt a Békés megyei hallgatók munkájá­ról. „Valamikor szarvasi diák vol­tam — mondotta az ünnepség után —, sokáig éltem Békés me­gyében. Külön örülök anak, hogy a Békésből jött hallgatók kiemel­kedőt produkáltak az egész okta­tási időszak alatt. Csoportom 4,26-os államvizsga átlaga intéze­Houston A houstoni Szent Lukács Kór­házban kedden végrehajtották a világ 24. és a houstoni kórház 6. szívátültetéses műtétjét. A mego- I perált beteg George Henry Debord 46 éves San Antonio-i lakos, aki 1966. március 5-én szenvedte el az első szívrohamot és azóta a kórház jóformán állandó lakója volt. A műtét érdekessége, hogy 1 az 50 éves donor szívét — aki hét­Bödi Mária hogy a Békés megyéből jött hall­gatók átlagon felüli tanulmányi eredményének legfontosabb alap­ja az ottani középiskolák magas színvonalú oktató-nevelő munká­ja volt. Ezt hangsúlyozni kell, és erre a legkülönbözőbb fórumokon szívesen hivatkozunk." Az ifjú pedagógusok többsége hazaérkezik, várja őket a kated­ra, sok száz kisdiák és szeptem­berben a legszebb pillanat: ami­I főn halt meg agyvérzés következ- I tében — 24 órán át „életben tar­tották” mielőtt Debord mellkasá­ba átültették volna. A sebészek Debord egészségi állapotát kielé­gítőnek tartják. Valparaiso Marina Elena Penaloza, a világ második nőbetege, akin szívátül­tetést hajtottak végre, 5 nappal a műtét után továbbra is jó egész­ségnek örvend. tünk történetében az eddigi leg- pbb. Ez természetesen azt jelenti, hogy a csoport fele kitűnő és jelek államvizsgát tett. Még valamit: az intézeti tanács meggyőződése, kor először fordulnak szembe sa ját osztályukkal. S akkor kezdik meg a kitűnő diplomák igazi ér­tékesítését. S. E. A világ 24. szívátültetéses műtétje Houstonban Ezért itt nincsenek is könnyű betegek. Két ápolónővér, egy se­gédnővér. A nap folyamán egy sereg bonyolult feladatot hajta­nak végre, injekciót, vérátöm­lesztést adnak. Ezenkívül köpö- lyöznek, beöntést adnak, gyo­mormosást végeznek, megfordít­ják a kis betegeket, megdörzsö­lik, megetetik és behintőporoz- zák vagy a röntgenosztályra, il­letve a kötözőbe szállítják át őket. És hát gyermekek: sírnak, a lelkűkre kell beszélni. Ma itt viszonylag csend ho­nol. Végigjárom az összes bete­geket, üdvözlöm őket, elbeszél­getek velük. S természetesen megnézem a láztáblákat, a vizs­gálatok eredményeit, az előíráso­kat. Jóleső vizit. Az összes gye­reket rendben találom. Valahol a tudatom alatt foly­ton csali a műtétre és Majács- kára gondolok. Ezzel jár a féle­lem is. Elűzöm a gondolatokat. Van még idő. Egyelőre — itt vannak ezek a gyerekek. A négyéves Vologya. Amikor hozzálépek, úgy tesz, mintha aludna. Szemét behunyja, de szemhéja könnyedén meg-meg- rebben. Mindig alvónak teteti magát, ha orvos jön a közelébe. Védekező reakció ez, megszok­ta: az alvó gyermeket lehetőleg nem szoktuk megzavarni. Volo­gya így reméli, hogy megszaba­dul az injekciótól. — Nyisd fel a szemed, Volo- gyácska, hiszen nem alszol! Semmi válasz. — No, csak nyisd ki. Nincs in­jekció. Azt hiszem, egészen ab­bahagyjuk a szúrkálást. Szemhéja óvatosan felnyílik. Látja: békés világ veszi körül, még sztetoszkóp sincs a kezem­ben. És nem áll mellettem Mar­ja Dmitrijevna. Mosolyog, üd­vözletre nyújtja a kezét. — Igazán abbahagyod a szúr­kálást? — Abbahagyom hát, talán már holnap. Elégedetlen. Minden gyerek kedves ne­künk. Amit irántuk érzünk, az tisztán biológiai jellegű. Ka­runkra veszünk egyet és olyas­valamit érzünk, amit szóval nem lehet kifejezni. Eddig még nem találták ki a megfelelő kifeje­zést. De különösen drága a szívünk­nek az a gyerek, amelyik már szenvedett. És nemcsak a szülei­nek kedves, hanem a sebésznek is, aki beléhelyezte lelkének egy részét. Ezt a Vologyát négy nappal ezelőtt mesterséges vérkeringés alkalmazásával operáltuk meg. Szívkamraközi nyílása volt, tü­dejében az ebből eredő megle­hetősen nagy másodlagos elvál­tozásokkal. Feltártuk mellkasüregét, át­metszettük szívbürkát. Szívveré­se kezdett kihagyni. Sietnünk kellett. A motor előkészítése és bekapcsolása még be sem feje­ződött, midőn fibrilláció követ­kezett be: a szív összehúzódásai­nak helyébe ritmus nélküli rán- gások léptek. Megrémültünk. Egy ilyen kisfiúnál! Szívmasz- százs. Nem segít! Ekkor szörnyű sietségben csövet dugtunk a jobb oldali szívnitvarba és egy fémkanült — ..S” alakú tűt — a femorális verőérbe. A motor ké­szén áll. Indíts! Megkönnyebbü- jj lés. Szabadabban lélegzünk. Maga a műtét nem volt külö- j nősebben nehéz. A szívsövény I nyílását befoltozás nélkül sike- I rült lezárni. A pitvar falát be- 5 varrtuk. A motort megállítottuk. I A szív jól működött. Mégis egész j idő alatt ez a kérdés kínzott: j nem halt-e közben el az agya? f A nagy kapkodásban senki sem | tudta, mennyi idő telt el a masz- I százs abbahagyása és a motor j elindítása között. Ha több mint ! öt perc, akkor az agy elhalt, j Szembogara széttágult: ez rossz | jel. Igaz viszont, hogy hamar I össze is húzódott. A műtét néma csendben ért véget. Dmitrij Alekszandrovics, az érzéstelenítő orvos és a vele dol­gozó műtősnő különféle szerek­kel próbálja az összes vérmu­tatókat normálisra állítani. Sike­rül. A fiú azonban nem ébred fel. Három órán át ülünk mel­lette. Szíve jól működik. Léleg­zik, az ajka rózsaszínű. És még­sem ébred fel. Már elveszítjük a reményünket. Kimegyek, hogy rágyújtsak .Szobámba valósággal berobban Tamara, az érzéstele- j nítő-nővér. — Mihali Ivanovics! Felnyi­totta a szemét! Hanyatt-homlok futok lefelé a műtét utáni helyiségbe. Igen, va­lóság: néz! Bár tekintete még zavaros, szeme álmos. — Vologya, Vologya, kedves­kém! Felém fordítja a fejét. Mehetünk. Odalent bizonyára félholtan várakozik az anyja. Minden jól van, egyelőre Hála Istennek, felébredt, „ (Folytatjuk) Zöldutat az altalajlazitásnak! Előadások, bemutatók és szak­cikkek sokasága igyekezett meg- érttetni megyénk gazdaságainak vezetőivel is az altaiajlazitás szükségességét. Ez a talaj víz­gazdálkodási szerkezetet és a terméseredményeket jelentősen javító módszer azonban nem terjed a kívánt mértékben. Rész­ben a szükséges eszközök hiá­nya, magas ára, meg az isme­retlenség szülte „nem érünk rá” és egyéb kifogások miatt. A gyo­mai Győzelem Tsz-ben a szövet­kezeti gazdák öntudatának, szor­galmának és szakmai ismereté­nek jelentős javulása, az irányí­tó szakemberek számának nö­vekedése mellett nem kis rész­ben az altalajlazításnak tulaj­donítják a termésátlagok meg­duplázódását. megháromszorozó­dását. Évekig a termésátlag jelentős csökkenését idézték elő a tsz-ben a Csapó-szigeti földek. Más ha­tárrészekkel szemben itt min­denből harmad vagy félannyi termett. Annyira vízállásos, ké­sőn és nehezen megmunkálható volt a talaj, hogy a pártoló ta­gok egy része el sem fogadta az ott kínált kukoricaföldet, más része pedig az első vagy a má­sodik kapálás előtt hagyta ott. A talaj vízgazdálkodó szerkeze­tét, ezáltal korai megmunkálha- tóságát, termőképességét az al­talajlazítás változtatta meg ked­vező irányban. Ennek hatására 100 holdon a tsz legjobb földjeit is túlszárnyaló 10,8 mázsa nap­raforgó termett holdanként és ugrásszerűen 20—22 mázsárá nőtt a kukorica, 19 mázsa fölé a búza holdankénti hozama. Azelőtt 3 —.4 mázsa búzát, s 8—10 mázsa szemes kukoricát tudtak betaka­rítani innen. Természetesen nemcsak az al- taiajlazításnak volt csodatevő hatása a gyomai Győzelem Tsz földjein. Hozzájárult ehhez a lelkiismeretes talajművelés és növényápolás mellett az is, hogy immár 3000 hold földjük van megdigózva és évről évre növelték a holdankénti műtrá­gya adagot. Az altaiajlazitás mellőzésére azonban semmiféle tényező hatásával sem lehetne rá­beszélni őket. Ugyanis nemcsak az az előnye, hogy a téli, tavaszi nedvesség könnyen talál a mé­lyebb rétegekbe, hanem az is, hogy a könnyen leszivárgó víz magával sodorja a termőföld te­tején felgyülemlő káros sókat. Bár nem rendelkezik altalajlazí- tóval a gyomai Győzelem Tsz, az idén is mintegy 700 holdon akarja elvégeztetni ezt a fontos műveletet. Jó lenne, ha a ha­sonló termőföldekkel rendelkező szövetkezetek mindegyikében is zöldutat nyitnának most már ennek, a talaj szerkezetén és a terméseredményeken jelentősen javító módszernek. K. I. Százmillió darab, egymillió négyzetméter üveg - Harmincnyolc kilométer lefelé Gyorsmérleg az első félévről A naptárt monoton egyhangú­sággal és az eltelt idő fölötti bús lakod ássál hajtoga'tók számára nem sokat mond egy olyan dá­tum, mint június 30 vagy július 1. Nem így a vállalatok, üzemek vezetőinek. Különösen most. az új gazdaságirányítási rendszer beve­zetése első évének félidejében. Vajon hogyan sikerült a rajt? Ez a legizgalmasabb kérdés, s a szá­mok tükrében két legnagyobb ipari üzemünkben mi is erre ke­restünk választ. Az üveggyárban az év első hónapjainak eredmé­nyei rendkívül biztatóak voltak, aztán jött a tűzeset, ami alaposan visszavetette a termelést. Az első fél év eredményeit rögzítő adatok azonban azt bizonyítják, hogy a kiesés ellenére sincs lemaradás. A gyár elérte a tervezett" mintegy 207 millió forint termelési értéket. A részletes értékelés még most készül, annyi azon­ban máris bizonyos, hogy a gyár időarányos nyereségtervét is tel­jesítette. A most következő hat hónap ennek ellenére sem ígér­kezik könnyűnek, hiszen nem si­került olyan tetemes előnyt sze­rezni, amely elegendő tartalék- alapul szolgálna. A kőolaifúrási üzem orosházi kirendeltségén ugyancsak napra készen vezetik a teljesít­ményt, s így már a második fél­év első napján pontos képet lehe­tett kapni az eltelt időszakról. Az üzemegység 112,5 százalékra tel­jesítette elrő félévi programját, a hat fúróberendezés több mint harmincnyolcezer métert fúrt, a négy lyukbefejező pedig 114 réte­get vizsgált ki. Különösen ez utóbbi jelentős, hiszen a réteg- vizsgálatok túlteljesítése azt is jelenti, hogy több kutat adhattak át a termelésnek. Az eltelt hat hónapban az összesen tíz berende­zés hét különböző helyen dolgo­zott. Az év második felében albertiben. Az év második felében tovább folytatódik az úgynevezett nagy mélységű kutak fúrása, az új területek kutatása. GAZ—51 -es típusú elhasználódott tehergépkocsit felújítottal 33 000—35 000 forintért azonnal kicseréljük! Külön kívánságra a gépkocsit új gumiabroncsokkal és új akkumulátorral látjuk el. GAZ 51-es típusban II. szemlét vállalunk. MEZŐGAZDASÁG RÉSZÉRE AZ 50 o/o kedvezményt biztosítjuk. 1969. évre tehergépkocsi és fődarab nagyjavításra szállítási szerződést kötünk. Cím: AFIT. XI. sz. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT. SZEGED' Tolbuchin sgt. 9—11. Telefon: 15—491. _ _______028803

Next

/
Oldalképek
Tartalom