Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-25 / 173. szám
190«. JűHus 25. 5 Cs«t9rt«i Orvosi rendelőt szeretnének Mezőhegyes majorjaiban A mezőkovácsházi járás közsé- giti a fogorvos, valamint a 3 gea közül Mezőhegyes különös sa- házi - betegá póló és 3 védőnő. A játossággal rendelkezik. A járás községi tanács sokat tett azért egyik legnagyobb községe, ipari j hogy ez az ellátottság tovább ja- üzemekkel, ugyanakkor egy hatalmas mezőgazdasági nagyüzemmel is, mely országos hírű. Az utóbbiból adódik, hogy a község belterületén él a lakosság 50 százaléka, a többi pedig kisebb-na- gyobb településeken, több kilométerre a központtól, összesen 27 ilyen település van, melyből 12- ben 300—500 ember él. Mezőhegyes speciális helyzetét, ezen belül az egészségügyi ellátottságot, nemrég tanácsülésen vitatták meg. E szerint a község hátrányos települési adottság ellenére is jobb helyzetben van, mint a járás többi községe. Hetven ágyas kórházzal rendelkezik, amivel nem sok község dicsekedhet. A kórházban 3 orvos látja el a betegeket, ezenkívül 3 körzeti orvosi rendelő is működik. Az egészségügyi ellátottságot sevuljon. Az egyik körzeti orvos részére például lakást és orvosi rendelőt építtetett. A kórház sorsa is sok tárgyalás és vita után rendeződött, s 1968. illetve 1989- re 700—700 ezer forint hitéit Is kapott a község a kórház bővítésére. Sajnos, nem ilyen jó a helyzet a külterületeken, nagyobb településeken. A tanács és az állami gazdaság ennek érdekében is tesz erőfeszítéseket, azonban kevés eredménnyel. Csupán 3 településen sikerült megoldani, hogy orvosi rendelés céljára alkalmas helyiséget biztosítsanak. Szükséges lenne azonban, hogy az állami gazdaság és a községi tanács megtalálja a lehetőségét annaik, hogy a többi nagyobb településre is biztosítsák a rendelőket. Palackozott tej a büfében Űj szolgáltatással kedveskedett a fogyasztóknak a vendéglátóipar Békéscsabán. A sokak által látogatott büfében ezentúl, vasárnap palackozott tejet is árusítanak, mégpedig bolti áron. A környék lakói örömmel fogadták ezt, hiszen, ha a vasárnap nyitva tartó Szabadság téri boltban elfogyott a tej, sokan megrohanták a büfét eddig is. Ezzel az ott rendszeresen reggelizők el® vitték el a tejet, mégpedig a forgalmi adó miatt magasabb áron. Ez sem a fogyasztóknak, sem a büfé dolgozóinak nem volt jó. A palackozott tej megjelenése viszont mindkét félnek könnyebbséget jelent. Apróság ez, de kedves figyelmesség és követendő példa. Bemutatkozott Szegeden a rigai balett hantam a karosszékbe és még a kisujjamat sem bírom megmozdítani, annyira elfáradtam. Ebben a székben már igen sok szomorú és jóleső percet éltem át az operációk után. Ülök és szüntelenül ásítozom. Oxigénéhség — mintha engem operáltak volna... Szék, mint rendszerint, kevés áll itt, ezért ki hol tud, ott helyezkedik el — az asztalon, az ablakpárkányon, sőt valaki egy nyitott szekrénybe ült bele. Mind cigarettázunk, az ablak nyitva áll. Májusi levegő. Be jó érzés: elkészült a munkánk, rendben van minden. Szasa élve fekszik ott Üj billentyűvel. S előtte az élet, meg az a levél, melyet most már nem kell elolvasnom. Megjegyzem, nem is Szásáról van szó. Bárki más feküdnék a helyén, ugyanilyen örömet éreznénk. Súlyos műtét után minden betegnek örülünk. Hiszen minden fáradságunkat, egész lelkünket adtuk bele... Nem tudom, hogy magyarázzam meg ezt. Még le sem csillapodtunk. Minden beszélgetésünk a műtét körül forog. — Biztos voltam, hogy sikerülni fog — jelenti ki Vaszja — Te biztos voltál, én nem. Nagyon féltem. Abban nem kételkedtem, hogy végül is bevarrjuk neki. Hiszen a motor működött, és kiüríthettük az aortát. De milyen áron! Hisz a hemolízis százötvenig ugrott fel. Te még fiatal vagy, ezért oly nagy az önbizalmad. Nem tudod belátni az összes lehetőségeket. — Mégis, mi történt? Ügy látszik, gyenge volt a fonál. Hisz az izom csak nem vághatta át mind a négy öltést egyszerre ? Ezt Marija Vasziljevna kérdezi. Holtíáradtan ül, s mint én, ő sem képes megmozdulni. — Magam sem tudom. A fonál egyszerre csak a kezemben volt, és eldobtam valahová. A lyukat azonnal be kellett tömni. Analízisre nem volt idő. Vaszja vizet iszik. Én is szomjazom, hiszen ingem-nad- rágom mind csupa víz az izzadtságtól. Egy-egy ilyen izgalomtól majdnem két kilót veszitek súlyomból. Egyszer megmértem. — No, gyerekek, ugye hogy mégis lehet műbillentyűt bevarrni ? — Igen, Mihail Ivanovics, csak meg kellene változtatni a bevarrás módját. — Hogyan? Zsenya már magyarázza is. Okfejtése teljesen logikus: először a szívbillentyű gyűrűjén belül végigvezetni egy varratot, billentyű nélkül, majd pedig a seben kívül fonalakat húzni a billentyűn keresztül. Ezután a billentyűt a helyére tenni és egymás után sorra csomókat kötni. Okos ötlet. Meg kell írni a műtét jegyzőkönyvét. Nincs kedvem. Unalmas munka, de nem lehet előle kitérni. Itt azonban akkora a lárma, hogy nem megy az írás. Küldjem talán el őket? Nem volna helyes. Jól érzik magukat itt, és megérdemelték. Elmennek úgyis ás elvész a pillanat. Mindegyikre vár valami tennivaló... Ez a hangulat szét foszlik, és többé nem hozzuk vissza. (Folytatjuk) Fotó: Enyedi Egyetlen hatalmas fehér kavargásban, a muzsika ütemére lélegzik a színpad: kecses tartású lányok, délceg fiúk tánca, keringő, forgó, piruettező balettcipők kopogása mesél a hattyűlányok ősi történetéről. Az ifjú herceg és a Gonosz Szellem legendás párviadaláról, az igaz érzések, a tiszta szerelem mindent bíró hatalmáról. Csaj kovsaidj egész estét betöltő balettkölteménye. A haty- tyúk tava, a neves orosz komponista első nagy kísérlete, hogy a francia és olasz hagyományokat az orosz nép táncának karakterével, lendületével, mozgáskultúrájával ötvözve, megteremtse az orosz balettkultúrát. A hattyúk tava koreografikus dráma, melynek főszereplője kivételesen nehéz feladatot kap: önmagában kell egyesítenie a fény és sötétség, az emberi és ördögi dilemmáját. „Nem Szegeden igazítjuk szabadtéri nagyszínpadra Csajkovszkij balettjét — nyilatkozott — Ejhman. a Szegedi Szabadtéri Játékokra érkezett Rigai Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház balettegyüttesének vezetője —, a mi, rigai szabadtéri színpadunkon készültünk fel, állítottuk be nagyobb méreteikre kőszínházi repertoárdarabunkat A szegedi környezet mégis meglepett bennünket. szerencsére Edgar Var- daunisz itt megvalósított díszlet- és jelmezterveit elképzeléseinkhez híven kaptuk segítségül, így bizakodással tekintünk a ma esti premier elé.” A rövid beszámoló július 21-én délelőtt hangzott el a szegedi fesztivál igazgatóságának sajtófogadásán, néhány órával a rigai balett fellépése előtt. S az esőfelhőktől riasztott, hűvös Dóm téri est közönsége nagy ovációval fogadta 40 „északi" hattyú szegedi bemutatkozását. N. I. Zeusz, Kronosz és Heraklesz Ügy lebegik körül a sejtelmes mondák az ókori olimpia keletkezését, mint a felhők és a tej - fehér ködgomolyok a legmagasabb görög heg}’, az Olimposz csúcsát. Zeusz, a görögök képzeletbeli főistene legyőzte atyját, Kroszínhelyét .szent ligef’-nek tekintik. Szerződésüket egy arany diszkoszra vésték. E szerint az olimpiai játékok idejére minden harcot be kell szüntetni: legyen béke az egész félszigeten, ilyenkor senki sem háborúzhat. A szerződést megörökítő diszkoszt Sportt5rténészeK elkepzclese szerint ilyen lehetett az ókori olimpia színhelye. noszt és ezzel ő lett a világ ura. (Nagyobb testi erejével, egy szabálytalan birkózó-mérkőzésen kerekedett felül). így szól az olimpia keletkezésének egyik ismert mondája. Van viszont olyan görög sporttörténész is, aki szerint Heraklesz, az ókor legendás történeteinek legerősebb hőse alapította a hagyományos versenyeket Mindez természetesen a szabadjára engedett képzelet szüleménye. Mégis mi hozta létre a legelső ókori versenyeket? A görögök felismerték a testnevelés jelentőségét, ezért intézményessé és rendszeressé tették. Azt vallották, nem elegendő, hogy a fiatalok éppen csak felnőjenek, hanem edzeni, erősíteni kell őket. A testnevelés fejlődéséi megkönnyítette a kellemes mediterrán éghajlat, egész évben kint a szabadban tornászhattak, atletizálhattak, birkózhattak. Homály fedi az ókori olimpiai játékok kezdetét, mert semmiféle emlék vág}’ írásos bizonyíték nem maradt fent a kezdeti időkből. Annyi azonban bizonyos, hogy eleinte csak alkalomszerűen rendezték a versenyeket, s aztán hosszú évtizedig teljesen meg is „feledkeztek” róluk. A játékok felújítása és rendszeressé válása egy újabb mondához fűződik. Iphitosz király nehéz helyzetbe került, a félszigeten testvérharc tombolt és pestis pusztított. Az uralkodó tanácsot kért a del- hpoi jósda papnőiétől, Pythiá- tól: — Mitévő legyek, hogy megszabadítsam hazámat a szűnni nem akaró egyenetlenségtől, háborútól és dögvésztől? Pythia így válaszolt: — Azért küldöttek az istenes annyi bajt a görögökre, mert meg merték szüntetni az olimpiai játékokat. Ha folytatják, akkor megszűnnek a bajok, a belső háborúságok... A béke zálogaként rendszeresen ünnepre kell összehívni a görög városok ifjait. A király megfogadta a tanácsot és tárgyalni kezdett a szomszédos városállam, Spárta uralkodójával. Megállapodtak abban, hogy Olimpiát, a versenyek a versenyek színhelyén. Olimpiában helyezték el. Elisz állam királya törvénybe iktatta, hogy a küzdelmeket négy esztendőnként kell megrendezni, azért, hogy a résztvevőknek legyen módjuk a felkészülésre. Az uralkodó állapította meg az időpontot is, szerinte az olimpiai ünnepségek legalkalmasabb időpontja a nyári napéjegyenlőség utáni első holdtölte, vagyis június második fele. Hírnökök futottak végig a félszigeten, városról városra jártak, minden államot meghívtak Olimpiába. Ök hirdették meg az egy hónapig tartó békét, hogy minden résztvevő még ellenséges földön is eljuthasson a küzdelem színhelyére és háborítha- tatlanul haza is térhessen. Eleinte mindössze egyetlen versenyszámban, a rövidtávú stadionfutásban, a 192.27 méteres távon mérték össze gyorsaságukat a görög ifjak. Feledésbe merült, éppen úgy. ahogy azután nyoma veszett az Olimpiában őrzött aranydiszkosznak is — hogy ki nyert a kezdeti időkben Csak az időszámításunk előtt 776 esztendővel kezdték feljegyezni a bajnokok nevét. Az első ismert győztes Koroibosz volt. A sporttörténészeknek sikerült kideríteniük a gyors lábú görög ifjú foglalkozását is: szakács. Az olimpiai ünnep fénye és a versenyek nagysága fokozatosan növekedett. A tizennegyedik 6- kori olimpián már kétféle távon indultak a résztvevők, azután helyet kapott az ökölvívás, majd a pankráció, a fegyveres futás és a kétfogatú kocsik küzdelme is. Az első időkben csak a szomszédos városokból, később pedig már távoli görög gyarmatokról, Szicíliából, Kis-Azsiából és Észak-Afrikából is érkeztek résztvevők és nézők. Napokig tízezrek ettek, ittak, ünnepeltek az olimpiai liget körüli sátortáborban. A versenyek gondolata minden görög nemzeti ügye lett, megmozgatta a költök, a művészek, az építészek képzeletét. M. K (Folytatjuk)
