Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

1968. Július 21. 5 Vasárnap Pártmunka — munkaverseny E lőször az állami gazdasá­gokban, majd a gépállo­másokon, később pedig a terme­lőszövetkezetekben fejlődött ki a szocialista munkaverseny. Egyre több brigád vállalta, illet­ve tűzte maga elé a megtisztelő cím elnyerését négy-öt évved ez­előtt. Ezek az első vállalkozá­sok viszonylag rövid idő alatt nagy megbecsüléssel jártak. A brigádok eredményesen váltot­ták valóra a hármas jelszót: szo­cialista módon dolgozni, élni és tanulni. Sok helyen tapasztaljuk, hogy a pártszervezetek párttagokat bíznak meg a szocialista brigá­dok vezetésével. Meggyőződé­sünk, ahol a brigádvezető párttag vagy a brigádon belül pártcsoport tevékenykedik, ott több a kezdeményezés, az átla­gosnál nagyobb a vállalkozó szellem, a termelési kedv és az' egymás iránti megbecsülés. A pártszervezetek ilyen irányú munkáját bővíteni kellene me­zőgazdasági üzemeinkben is. A Szocialista címért küzdő brigádok azonban a gazdasági feladatnál lényegesen többre vállalkoznak. Számos jelét ta­pasztalhattuk ennek a vietnami műszak szervezésében, a szabad pártnapok és politikai tanács­kozások, társadalmi ünnepségek, szakmai és politikai oktatások előkészítésében. Figyelemre méltó az is, hogy a brigádtagok szakmai és politikai felkészült­ségük növelésével párhuzamo­san milyen sokrétűen segítik a gazdasági vezetést, a termelési tervek megvalósításában. A szocialista brigádok általá­ban ott tevékenykednek leg­eredményesebben, ahol a párt- szervezetek, a pártmunka szer­ves részeként törődnek e moz­galommal. Találkozunk me­gyénkben is ilyen üzemekkel. Csak példának említem a me­zőhegyes!, a szarvasi, a felső­nyomási és a Hidasháti Állami Gazdaságot,, az orosházi, a me- zőberényi, a sarkadi és még néhány gépjavító állomást, to­vábbá az eleki Lenin, a dévavá- nyai Aranykalász, az újkígyósi Aranykalász és még több ter­melőszövetkezetet. B pártszervezet közreműkö­dése elsősorban abban nyilvánul meg, hogy összeállítja a szocialista brigádok kommu­nistáinak pártmegbízatását. En­nek teljesítéséről időközönként beszámoltatja a párttagokat, problémához, mégis tanulságul szolgálhat idézni néhány monda­tot a cikkből. „Nagyon elcsépelt dologról írok, de aktualitást köl­csönöz a thémának az, hogy az iparosítást a munkásokkal hozom kapcsolatba, amiről ezidáig egy szó sem hangzott el... Abban a nagy átalakulásban, amely a mun­kásság társadalmának megjavítá­sát célozza; a munka mindinkább . közeledni fog a tőkéhez.” Ebben a kérdésben bizony nagyot tévedett a szerző! Nézzünk meg ezek után néhány olyan rövidebb hírt, amely nem­csak a századforduló kori. hanem a mai olvasónak is szenzációt je­lenthet. „Bohócestélyt és álarcosbálat rendez a gyulai tűzoltóegylet a népkerti pavilonban. A bál napján nagy álarcos díszmenet is lesz a város főutcáján.” „Megszökött szerelmesek. Oros­házán egy elkeseredett szerelmes pár: M. Gy. hentes és V. E. any- nyira nekibúsulta magát, hogy el­határozták, mikép öngyilkosok lesznek. Nem akarván Orosháza csendjét ilyen szenzációval felza­varni, párosán megugrottak Hód­mezővásárhely felé. Itt nyomuk veszett, s most még nem tudjuk, kibékültek-e a világ folyásával vagy végrehajtották szándékukat.” A Szeghalom-Vidéki Hírlap Megvásárolt és bérbeadott feleség címmel közölt nem mindennapi majd a további munkához segít­séget nyújt, Igen pozitiven érté­kelhető a pártszervezet pártépí- tésd munkája is, amikor a szo­cialista brigádban végzett ered­ményes tevékenységéért vesz fel új párttagot. Az utóbbi idő­ben egyre több ilyen példával találkozunk. Az is örvendetes, hogy az üzemekben működő alapszervezetek időről-időre megvizsgálják, hogy a gazdaság­vezetők miként szervezik, szor­galmazzák a munkaverseny ki- terebélyesedését. Akadnak azon­ban még ma is olyan tanácsko­zások, ahol hosszan vitatják, ki­nek a feladata a szocialista munkaversennyel való törődés. Szerintem nem lehet egyér­telműen kijelenteni, hogy üze­men, vállalaton belül ki foglal­kozzon a verseny propagálásá­val. Az állami gazdaságokban és a gépjavító állomásokon minden esetre annyit már elértünk, hogy a gazdasági vezetés fele­lősséget vállalt a munkaverseny szervezéséért, nyilvántartásáért, értékeléséért. Viszont hibának tartjuk, hogy a gazdasági veze­tést helyenként leszűkitik az igazgató személyére, holott ebbe a fogalomba tartoznak a bri­gádvezetők, a beosztott szakem­berek, a kerület-művezetők, fő­mérnökök, éppen úgy, mint azok, akiket az igazgató megbíz e feladat ellátásával. M egyénk több termelőszövet­kezetében olyan gyakorlat alakult ki, miszerint a munka­versennyel való törődést a tsz vezetőségéből kinevezett bizott­ság látja el. Jó és helyes ez a törekvés. Ezekben a versenybi­zottságokban általában az üzem­gazdász, a tömegszervezetek képviselői, a szakmai és a poli­tikai vezetők tevékenykednek, ök állítják össze a versenyfel­hívásokat, ők hirdetik meg a munkaversenyt még ha kam­pányról van iá szó, s nyilván­tartják az eredményeket, gon­doskodnak az értékelésről, vala­mint a jutalmazásról. A termelőszövetkezeti munka­verseny szervezésében a tsz-szö- vetségek létrejöttével új helyzet alakult ki. Eddig a járási és a megyei tanács mellett működött egy-egy versenybizottság, most viszont ezt a feladatkört maga a szövetség veszi át. Reméljük, et­től a fórumtól jelentős támoga­tást kapnak majd az üzemi ver­senybizottságok. Karakó Imre tudósítást egy öregedő gazdaem- berról, aki feleségét potom száz pengő ellenébein árendába adta. az éppen környéken állomásozó huszárok egyik délceg katonájá­nak ... Az egyik 1899 októberében megjelenő gyulai lap viszont ar­ról számol be, hogy november el­sején megnyitják az elmegyógy­intézetet, ahová a lipótmezed és az angyalfödi tébolydából 250 be­teget szállítanak majd. A század első évében, éppen jú­lius 21-én látott napvilágot a me­gyei sajtóban a Békéscsaba—Bé­kés—Vésztő közötti 39 kilométer hosszú vasútvonal építésének részletes térve. A honatyák hét­százezer koronát szavaztak meg az építésre és a hírről beszámoló Szeghalom-Vidéki Hírlap azt re­méli, hogy a vasútépítés nyomán az egész Sárrét és maga „Szegha­lom is fellendülne, mert most ten. gödik.” Híres haramia elfogásáról tudósítja olvasóit a Békés című Gyulán megjelenő lap 1895. évi egyik száma. Egy, már négy éve körözött juhászbojtárt fogtak el az öcsödii tanyáin. A huszonnégy éves fiatalembert kereken száz bűntény terheli és ráadásul „...ha­sonlít Rózsa Sándorra. Életmódjá­ra nézve jellemző, hogy legked­vesebb étele a szamárhúsból fő­zött paprikás.” (b) Mikor boldog az ember? Azt hiszem, nagyon szerény ember. És ha az, a népművelő egyik legfontosabb jellemvonásá­val máris r endelkezik. Persze, a szerénység nem minden és nem is úgy kell elképzelni, hogy a szerény ember szótlan, mindenre bólintó, fólrehúzódó, önálló gon­dolatait félreteszi, csakhogy ne mondjon ellent soha és senkinek; ha ilyen lenne, a népművelő sem­mit sem érne. Nem ilyen Tímár Imre sem, a sarkadi művelődési ház igazgatója. Tud lelkesedni, de mindig megalapozottan, és a lelkesedés nem kong nála, mint az üres hordó, nem biztos, hogy azt mondja vissza, amit beleki­abáltak. Hallottuk, hogy vállalva di­cséretet és mosolygást, a népmű­velést nem úgy képzeli el, hogy „fogjuk meg és vigyétek!”, hanem a tudományos alapokat keresi a pedagógiától a lélektanon át a I szociológiáig, mert azt is jól tud- I ja: ha az ember megismeri eze- i két, naponta világosodnak meg a tennivalók legjobb útjai, ho­gyanjai. Ezt azonban nem mondja, ta­nulmányairól is futólag beszél, számára az egyszerűen kötelesség, sokat beszélni róla felesleges. „Művelődési választéktár" Nyomtatott kérdőíveket mutat, tavaly készült, magyarázza, na­gyon fontosnak tartottam. Látni akartam, hogy mi a helyzet, az emberek igénye hogyan alakult, hol tart? Egyszóval i gén yf el tárást kezde­ményezett, összeállított egy kis kérdőívet, elnevezte „Művelődési választéktár”-nak, és abban a megkérdezettek aláhúzhatták, hogy mit szeretnének létni-halla- ni a művelődési házban vagy ép­pen miféle szakkörben, művészeti csoportban töltenék szabad ide­jüket szívesen. Itt meg kell állnunk egy pilla­natra. A tanulság és a jó példa miatt. Mások is kerülnek még új­donsült igazgatóként egy-egy mű­velődési ház élére, és az lesz a jó, ha Tímár Imréhez hasonlóan az­zal kezdik, hogy megismerked­nek a községgel, ahol élnek, az emberekkel, akiknek nevelését- formálását vállalták, a gazdasági körülményekkel, melyek döntő meghatározói az életkörülmények alakulásának. Egy kérdőív azonban nem elég és nem is minden, látja világosan a helyzetet Tímár Imre, de útmu­tatást feltétlenül ad. körvonalai-' ban szépen kirajzolja a lakosság érdeklődését. Kettőezerötszáz ívet küldtek szét iskolásgyerekekkel. ezer jött vissza, ebből nyolcszázat dolgoz­tak fel, kétszáz nem volt használ­ható. A feldolgozást a gimnazis­ták segítsége nélkül el sem kép­zelhette volna, aki csinált már hasonlót, tudja, milyen időtrabló munka, egy ember hetekig bir­kózhatna ennyi adattal. Aztán elkészült az összesítés, és érdekes dolgokra derült fény. 425 adatszolgáltató színházi előadást kér i A nyolcszázból ilyen sokan j egyetlen kérdést sem húztak alá (A színház szervezési irodája közli: Sarkad a legjobb tájhelyek egyike. A 600 személyt befogadó nagyterem, mondhatni, minden előadás alkalmával zsúfolt. A rriost befejeződött évadban nyolc ‘ bérletes ás egy bérleten kívüli előadást tartottunk. A legutolsót szabad téren.) A felmérés tehát reális képet mutat: Sarkadon na­gyon szeretnek színházba járni az emberek, és ez már jó kiinduló­pont a népművelő számára más következtetések levonásához is. Tímár Imre megtette. Úgy la­ntom, a művészetek nagy vonzása nálunk Is érezhető. Ezt ki kell használnom, elsősörbán . azzal, hogy jó előadásokat kérek, és az ORI-rendezvényeknél is kikötöm a magas színvonalat. Sarkadra nem lehet, úgy jönni, hogy „falu, annak minden megfelel”. Ez egy­szerűen nem igaz! Ahogy a szavait hallgatom, a Békéscsabán járt híres bábmű­vész, Obrazcov egyik szép mon­data jut eszembe: „Az ember a világot nem foghatja fel csak az eszével, a szívével is éreznie kell. A művészeteket szeretni nagyon fontos dolog.” Az igényt realizálták. A négy termelőszövetkezettel szocialista szerződést kötöttek 10 műsoros előadásra. Sikere volt! A gépja­vítóban, a ktsz-eknél, vállalatok­nál még nem törte át a falat, velük nehezebb eljutni egy-egy ilyen kulturális szerződésig. A kialakult módon költik el a kul­turális pénzt, mondja, és a meg­szokást nehéz megváltoztatni. Pe­dig ez a következő lépés: a mű­velődéspolitikai célok egységes, összehangolt megvalósítása. Igaz, mosolyog, vezércikk-ízű mondat ez. Nem baj! Az a lényeg, hogy másképp nem lehet, csak közösen. egy célért. Ifjúsági és művelődési ház Elképzelés, mondja Tímár Im­re, bár amint részletesen ismer­teti, kiderül, megvalósítására mindent előkészítettek. Sarka­don ugyanis nincs ifjúsági ház. A KISZ-élet ezért is lanyha, otthon nélkül nem megy az ilyesmi. Ja­vasolta: legyen a művelődési ház az ifjúság háza is. ahol klubot alakíthatnak, szórakozhatnak, megvalósíthatják önálló terveiket. A községben tetszett a terv. A- KISZ-nek is tetszik. A többi raj­tuk áll... Amikor átlapozzuk az új évad programtervezetét, pontjaiban a tavalyi igény fel tárás bukkan elő. A kertészeti szakkört mintegy százan választották, ősztől tovább lépnek: a szakkör munkájába már a Kossuth Tsz is belesegít. Az asszonyok az új kesztyűkötő szak­körben élhetik ki kedvelt szóra­kozásukat és pénzt is kereshet­nek. mert a háziipari szövetkezet munkát biztosít számukra; lesz eszperantó nyelvtanfolyam, meg­szervezik a fotó- és filmes-szak­kört. kisállattenvésztö tanfolyamot. Üj irodalmi színpad alakul, a képzőművészeti szakkör is várja a rajzolni, festeni szerető fiatalo­kat. Lesz itt élet, csak győzzem mind, hajtja be a programterve­zetet az igazgató, akit úgy mu­tattam be, hogy „azt hiszem, na­gyon szerény ember”. Talán ezért hagyta a végére azt is. hogy nép­művelési felügyelőnek hívják a járáshoz. Mondom, ez nagy do­log. Kérdés, hogy helves-e? Má­sodik éve igazgatja a sarkadi mű­velődési házat. Jól kezdte, akar valamit. Tett is már valamit. A választ tényleg alaposan meg kell gondolni. Ezen töpreng ő is. Ha nem egyedüli jelölt, én nem kapacátálnám. (Mire alapozom? j Sokszor előfordult már: a pilla- ; natnyi megoldásért feláldoztuk a messzibb sikerek lehetőségeit.) De Obrazcov mondta azt is, hogy az ember akkor boldog, ha érzi, hogy szükség van rá... Sass Ervin Szarvasról jelentjük: Y«fogyasztásmérővel látják el a házi bekötéseket — Kevés a vízmérő-óra A szarvasi városi vízmű üze­meltetéséről tanácskozott nemré­giben a helyi városi tanács végre­hajtó bizottsága. A vízellátás me­gyénk egyik legfiatalabb városá­ban is sok esetben gondot okoz. A lakosság jelentős része közki­folyóról kapja a vizet, kisebb há­nyada pedig házi bekötéssel. Je­lenleg ugrásszerűen emelkedett a bekötési igény, ugyanakkor nem növekedett a vízmennyiség. Ép­pen ezért a vízművel szemben tá­masztott igények kielégítése át­fogó intézkedést követel. A szűk kapacitás a vízbeszerzési vala­mint a főnyomó-vezeték oldalon jelentkezik, mivel a gépi kapaci­tás gyakorlatilag csak 3500 köb- méter/nap vízszállításra képes. A távlati igények még nem ismere­tesek, így a vízhálózat fejlesztése is ötletszerű. Éppen ezért szüksé­gessé válik egy komplett fejlesz­tési terv elkészítése. A vízmű je­lenleg a legnagyobb igénybevétel i alatt áll, s ez még fokozódik, ha : figyelembe vesszük az időjárás I alakulását. Ezzel párosul az is, j hogy sokan feleslegesen folyatják a kutakat. \ A vízellátás bővítésére az Al­kotmány úti kút vízhozam-beme- rése folyamatban van, amennyi­ben kedvező eredményt ad, úgy ezzel a gépház kapacitását növel­ni tudják. Szükségessé válik to­vábbá az ipartelepi vízmű végle­ges megépítése a meglevő tervek alapján. A víz célszerűbb hasznosítása érdekében a vállalat fogyasztás- mérővel akarják ellátni a házi be­kötéseket. Sajnos, korlátozott a lehetőség, mert a vízmérő óra el­látása nem folyamatos. Mindezt összevetve a vízellátás javítását j nagyban segítheti, ha a lakosság ■ valóban a legszükségesebbekre ; használja fel a vizet, i —r.

Next

/
Oldalképek
Tartalom