Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Í968. június 12. 4 Szerda Kitartóan Amikor Korányi Mátyás, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gim­náziumban jeles eredménnyel leérettségizett, tele ambícióval indult az életnek. Ügy gondol­ta, nyitva áll ellőtte az út az orvosi pálya felé. Életének első csalódása akkor érte, amikor — helyszűke miatt — elutasítot­ták egyetemi felvételét. Nem maradt más választása, elment szakmunkástanulónak. Egy év után, 1958-ban marós lett, mégpedig vörös szakmun­kás-bizonyítvánnyal. Másodszor is kérte az egye­temre való felvételét. A vizs­gán a lehetséges 25 pontból 24-et ért el, hely hiányában ‘legalábbis így indokolták!) azonban ismét lemaradt a lis­táról. Ebben az időszakban a peda­gógiai főiskolán magyar—szlo­vák szakra pótfelvételt hirdet­tek. Jelentkezett. A felvételi vizsgája sikerült. Itt folytatta tehát a tanulást, csak a szlovák nyelvet időközben történelem szakra változtatta. Hallgató korában gyenge előmenetelő gyerekeket tanított és néha-né­ha vagonkirakást is vádialt, hogy a létfenntartását biztosít­sa. I Emlékezetes marad számára egy pályázat, amelynek ó ezt a címet adta: „A marós szakma szaknyelve és szakszókincse”. Első díjat nyert vele. Már ak­kor elhatározta magában, hogy bármiként alakul a sorsa, a szakszókincs kutatást tovább­ra is folytatja. A főiskola befejezése után, 1961-ben Békéscsabán, a 9-es számú általános iskolában kezdte tanári működését. El­vállalta a Balassi Művelődési Ház irodalmi színpadának ve­zetését is, az úttörőház kereté­ben pedig vízi rajt szervezett. Képesítését igyekezett tehát hasznosítani, a vágya azonban mégis beteljesületlen maradt. Egyre inkább a műszaki pálya vonzotta, melyeknek szere te te már a marógépnél parázslott fel benne, a szakszókincs-kuta- tás pedig újra felszította a tü­zet. ázzál a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy megpróbálja a tanulmányait a Budapesti Mű­szaki Egyetem gépészmérnöki karának levelező tagozatán folytatni. Ez viszont a tanári pályától való megválást vonja maga után. Vajon hozzájárul-e ehhez a Művelődésügyi Minisz­térium? A megoldás a véletlenek sze­rencsés találkozásán múlott. A Békéscsabai 611-es számú Szak­munkásképző-Intézetnek tanár­ra volt szüksége. Nehezen en­gedték el az általános iskolától, de végül is visszakerült oda. ahol tanulta a marós szakmát. A műegyetemre mindjárt ab­ban az évben felvették. Most ötödéves hallgató, egy éve van még hátra a második diploma megszerzéséig. Tavaly az inté­zet igazgatóhelyettesének ne­vezték ki. — Munka, család, éjfélig vagy hajnalig tanulás — foglal­ja össze röviden a mindenna­pok programját. Sokszor eszébe jut, hogy érettségi után nem vették fel mindjárt az egyetemre, a kéz­a cél felé deti sikertelenség azonban nem törte meg, hanem a mun­kában és a tanulásban még ki­tartóbbá tette. Az a vélemé­nye, hogy az ember a munká­ban ne csak a lét biztosításá­nak feltételét lássa. Legyen előtte valamilyen magaszto- sabb cél, aminek eléréséért ké­pes küzdeni és lemondani is. — Es mi most ez a cél? A kérdésre így válaszol: — Hozzájárulni ahhoz, hogy a szakmunkásképzés rangját középfokra emeljük. A mun­kásosztály vezető szerepe — véleményem szerint gyakorlati­lag így válik még teljesebbé. A középfokú képzés egyik legfontosabb feltétele termé­szetesen az, hogy felsőfokú ké­pesítéssel rendelkező tanárok legyenek. Tervei között szerepel, hogy összegyűjti majd az intézetben tanított szakmák szakszókin- csét és egyszer megírja majd az intézet történetét is. Ehhez a munkához a műszaki egye­tem befejezése után — tanári diplomával — megteremtődik a lehetőség. Még egy-két nyel­vet akar megtanulni aztán, hogy a technika fejlődését nemzetközi vonatkozásban fi­gyelemmel tudja kísérni. He­lyesen állapítja meg: — A technikai előrehaladás társadalmunk fejlődésének sarkköve. Ha pedig ennek meg­valósításához jól képzett, mű­velt szakmunkások állnak ren­delkezésre, megalapozzuk a je­lenünket és a jövőnket. Annak idején — szakmunkás tanuló korában — mesterétől sokszor hallott ilyesféle meg­fogalmazást. megszívlelte és ő maga is e cél elérésének szol­gálatába állítja az életét. Pásztor Béla Huszonnégy kombájn „rajtra kész’" — 5700 hold gabona vár betakarításra A Mezöhegyesi ÁG traktorosai 15—16 nap alatt szeretnének végezni az araiással múlt évi átlagnál, de az aszály figyelembevételével igen jó ter­mésnek mondható. Huszonnégy kombájn „rajtra készen” áll, s amint a figyelő­szolgálat jelzi a gabona érését, megkezdődik az aratás, ötezer- hétszáz hold gabona vár betaka­rításra, s a mezöhegyesi trakto­rosok 15—16 nap alatt szeretné­nek végezni ezzel a munkával. A Mezöhegyesi Állami Gazda­ságban az elmúlt 180 év alatt egyszer sem készültek fel olyan szakszerű körültekintéssel a ter­melésre, mint most. Az aszály azonban ezt a kör­nyéket sem kímélte. A csapadék jóval kevesebb a sok évi átlag­nál. A rendszeres talajművelés, a helyes agrotechnika azonban épp most érezteti áldásos hatását. A szárazság ellenére gyönyörű a határ Mezőhegyesen. Cukorrépá-1 bói például sokat elvitt a vihar! és a fagy, ezer hold átlagában mégis jó termést várnak. A ku­korica haragoszöld. a búza jelen- ! légi állapota — több mint 3 ezer I holdon — 20—22 mázsa átlagot ígér. Igaz, hogy Mezőhegyesen — ahol évek óta világszínvonalon termelik a búzát, kukoricát és egyéb növényt — ez kevesebb a Vizsgáznak búzafajták Az Iregszemcsei Növényfajta­kísérleti Állomás nagyüzemi kí­sérleteiben a különböző búzafaj- ták ez évben különösen szárazság- tűröségből vizsgáznak. Az utóbbi évtizedek legszárazabb tavaszát, a jelek szerint a francia búzák bír­ták legjobban, de a szakembereket is meglepte, hogy kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére mi­lyen nagyra nőtt az újszegedi őszi búza. amelyből 15—20 mázsás hol­danként! átlagra lehet számíta­ni. a mmmmmmmrm Növekszik a propán-butángáz felhasználás Jelenleg az országban 800 000 fogyasztó évente több mint 80 000 tonna propán-bu- tángázt éget el. Ezt a mennyi­séget az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tervei szerint 1970-ig legalább 100 000. 1974- ig pedig körülbelül 130 000— 140 000 tonnára lehet növelni. A fejlődéssel természetesen lépést kell tartania a propán­butángáz palackozásának is. Ezért az OKGT elhatározta, hogy már 1970-ig négy új pa­lackozóüzemet létesít. Újfajta értékelés a tsz-ek versenyében A Termelőszövetkezetek Or- Az egyéb versenyformákban szagos Tanácsa újólag foglalko- ismét helyet kapnak a nyári be­zott a szocialista munkaverseny'.takarítás résztvevőd: kombájno- szervezésével, irányításával és sok és báiázógép-kezelők. A leg- segítésevel. Az itt hozott határo- : jobbakat — szövetségen belül — zalok alapján ebben az esztendő- : . értékes pénzjutalomban ré- ben ismét megszervezik a terme- [ “ .... lőczövet kezetek közötti munka- 11 versenyt. o—..— Az idei termelési versenyek fő- i Futó kis statisztika a múlt heti rádióműsor egy napjáról. Eszerint június 3-án, hétfőn — mindent beleértve — 43 önálló műsorszám szerepelt a Kossuth, adón. Ebből úgynevezett állan­dó prózai adás (hírek, időjárás, hallgatóink figyelmébe és ha­sonlók 12, zeneműsor 17 (haj­naltól reggelig, balett-zene. csárdások, ének-, hegedű- és zongoraszólók, zenés műsor üdülőknek, tánczene, kórusok, operettrészletek, népi zeneka­rok, hangversenyek, magyar nóták, kedves lemezeim, a jazz világa. Bach- és Liszt-művek). A többi 14 pedig óvodások mű­sora, folytatásos elbeszélés, vá­laszolunk hallgatóinknak, édes anyanyelvűnk, külpolitikai fi­gyelő, gazdasági elemző előadás, húszon aluliak húszas stúdió­beli beszélgetése, Pereskedők című darab rádiószínházi bemu­tatója. A Petőfi adó 24 műsor- számából 12 zenei, 7 pedig a hír-kategóriába tartozó anyag Nagyjából és egészében az arány a hét többi napján is hasonló. Mindezt azért véltem szüksé­gesnek előrebocsátani, mert va­lamiféle vita alakult ki nálunk országosan arról, hogy a rádiót érdemesebb-e hallgatni vagy a tv előtt ülni? A sok zenét ked­velők arra esküsznek, hogy so­ha még ilyen változatos, jó ze­neműsor nem volt a rádióban, mint amióta a tv „konkurrál” vele. Az előző kis statisztiká- zás valóban meggyőzően bizo­nyítja azt, hogy zenében, mu­zsikában „Kossuthéknál” ts „Petőfiéknél” nincs hiány! A prózaanyag kedvelő éppen ezt nehezményezik. Es van még egy — mindinkább fogyó — ré­teg; akiknek jelenleg nincs tele­víziójuk. Ök szívük szerint olyan műsorra vágynak, ami bizonyos mértékig kárpótolni tudná azt, hogy az adás számukra még nem vizuális is egyben. A rádió ott is legyen — minden eset­ben — ahol a tv-kamerák. Látszólagos ellentmondásként azonban a rádió iránti tömegér­deklődés nemhogy csökkenne, inkább növekszik. Korunk em­bere eljutott a gyakorlati felis­merésig, hogy a rádió és a tv olyan szétválaszthatatlan iker­pár, melynek mindegyike a ma­ga idejében és helyén (táskará­diók elterjedtsége) jól pótolja a másikat. A Kossuth és Petőfi adók, valamint az URH műsora, benne a zene és próza aránya a táskarádiók korának és a tv lé­tezésének tudomásulvétele, a szerepkör egészséges körvonala­zása. A „nehéztől” a legköny- nyebbig minden műfajú zene rendelkezésre állt ezen az előző héten is és a Pereskedők című rádiókomédia, a Nőkről nőknek, a fiatalokhoz szóló mikrofórum, A magyar költészet századai, továbbá a különféle tudomá­nyos és dokumentumeücadások és hát persze a Szabó család, mindez bőséges vonzerőt jelen­tett ahhoz, hogy ne legyen ok a rádió iránti hűtlenségre. H. R. Randerá a Kom ,Oroszlánban / -JféMtörfénet­ként — üzemen belül — terven ! felüli értékek előállítására irá­nyulnak, mégpedig az önköltség csökkentésével, a takarékoskodás figyelembevételével. A Körösök-Vidéke Tsz-ek Szö­vetségének versenybizottsága ösz- szeállította az 1968. évi munka- verseny fontosabb követelmé­nyeit. Ennek megfelelően a ko­rábbi. úgynevezett termelési ver­seny helyét a gazdálkodási ver- j seny váltja fel üzemen belül és az üzemek között kialakult mun­kaversenyben egyaránt A versenybizottság új alapokra kívánta helyezni az értékelést is. Ennek megfelelően a föld arany­korona minőségének egysége alapján sorolják négy kategóriá­ba az üzemeket. Így ezek a ter­mészeti adottság alapján verse­nyeznek. Kedvező a Dovényvédoszerek új árkalkulációja A felhasználók számára kedve- I j zőenalakult a növényvédőszerek új i árkalkulációja. És ennek megfe- lelelően érdekes eltolódás figyel­hető meg a keresletben. Vissza­esett olyan hagyományos növény­védőszereknek, mint pl. a rézgá- licnak és a rézoxid-kloridnak a forgalma. Nagyobb volt viszont az érdeklődés a csökkentett árú anyagok iránt. A 44 forintról 14,30 forintra mérsékelt árú 25 kilo­grammos csomagolású gombaölő­szerből, a Cineb-ból április végéig többet vásároltak meg. mint ta­valy egész évben. ' 32. Jana kisírt szemmel jelent meg reggel az üzletben. A segé­dek együttérzésükről biztosítot­ták, amikor hírül vették, hogy egyre rosszabb az autóbalesetet szenvedett „férj” állapota. Nem tudják magához téríteni és a kórház arra kéri, hogy az elkö­vetkező napokban — amelyek nem sok jót ígérnek — tartóz­kodjék a „férje” mellett. A se­gédek fájdalmát némiképpen enyhítette, hogy Jana egész havi fizetésüket kiadta, és arra kérte őket, a lehetőség szerint pihen­jenek. hiszen ha a tragédia — amelyre az orvosok egyre gyak­rabban céloznak — bekövetkez­nék, akkor ő, a tapasztalatlan üzletasszony bizony nem sokra menne a segítségük nélkül. Jana kápráztatóan elegáns volt, olyan ékszereket viselt, amelyek egy- egy darabja többet ért, mint az egész üzlet. Arra a következte­tésre tehát senki sem jutott, hogy esetleg az az autóbaleset a cso­daszép ifjú hölgy öröklésvágyá­nak lehetett következménye. Ja­na vigyázott arra, hogy szerelmi házasságuk még most is olyan szenvedélyesnek tűnjön, mint amilyennek akkor látszott, ami­kor a segédek jelenlétében Schirmbaummal enyelgett. A Mercedesszel sem volt baj, a helyén volt. Hazaautózott, be­csomagolt, megfürdött. Ezután a lakás fő áramkapcsolóit kattin­tottá le, majd néhány iratot vett magához. Végül egy melltűt ke­resett ki ékszeres dobozából. Ez egy hárompettyes katicabogarat ábrázolt. Láthatóan nagy gon­dot fordított a vörös és fehér­arany kombinációjával készült melltű elhelyezésére. Amikor elkészült, lement ko­csijához... Magyar földön öt kilométert sem utazott, amikor kocsiját két terepszínű katonai autó fogta körül. Jana hátradőlt a széken, leállította a motort, cigarettát vett elő, rágyújtott. Akik a kocsiba néztek, csak egy vakítóan szép, pirosra gyűlt arcú leányt láttak maguk előtt... Gömöry egyre inkább rette­gett. Az elhárítástól is, az ODESSZÁTÓL is félt. Tulajdon­képpen magányos volt, mint minden áruló. Amikor pedig az újságban megtalálta Schirmba­um rejtjelzett üzenetét, vagyis az apróhirdetést, a fejét tudta volna a falba verni, hogy azt a luftspriccet nem az egykori SS­legény vénájába döfte. Hiszen az lett volna a legegyszerűbb — gondolta —, mert Schirmbaum érkezéséről rajta kívül senki nem tudott. Ha az első nap meg­hal, az ODESSZA gondoljon, amit akar, nem fenyegeti őt sem a lebukás, sem az árulás követ­kezményének veszélye. A házvezetőnő elég furcsa szemmel tekintett az orvosra, amikor a távirat vétele után ha­zaindult. Éppen befőzés közben volt, nem hagyta tönkremenni dunsztosait; az orvos legnagyobb félelmére, még két napig Siófo­kon tartózkodott. Ha Gömöry— Gemner arra gondolt, hogy az idős asszony éppen befőzés köz­ben van, amikor Schirmbaum az orvos kulcsával a lakásba lép — szinte vacogott félelmében. Irtózva vette tudomásul, hogy egyre többet gondol a halálra, egyre gyakrabban töpreng azon, hogyan és mikor buktatják le. Aztán néhány nappal az ál Wocheck elleni sikertelen me­rénylet után csengett a telefon­ja. — Nagykanizsáról keresik a doktor urat — jött be a házve­zetőnője. Gömöry Schirmbaum hangját ismerte fel a telefonban. — Kedves doktor úr... Talán emlékezik, két hónapja operálta az anyósomat vakbéllel. Nagyon szeretné, ha újra megvizsgálná őt, mert fájdalmai vannak. De talán megmondhatná a címet, ahol megtalálhatjuk önt, hiszen privát betegként szeretnénk a szolgálatait igénybe venni. — Keressenek fel a Bonzó vil­lában !

Next

/
Oldalképek
Tartalom