Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

l9t>S. június 30. 3 Vasárnap Miért sületlen a kenyér Szeghalmon ? Gyakran sületlen kenyeret árusítanak az üzletekben Szeg­halmon. A község vezető szer­vei már nemegyszer vizsgálták, miért ilyen a kenyér. A sütő­üzem felszereléseit megfelelő­nek tartották arra, hogy a töb­bi, környékbeli községekhez ha­sonlóan kiváló minőségű kenye­ret készíthessenek. A kenyér azonban továbbra is sületlen maradt. Valaki megjegyezte: nem a gépben, a lisztben, az élesztőben, a kemencében van a, baj, mint amire a pékek ese­tenként hivatkoznak, hanem az üveggel, amelyiknek olykor a fenekére néznek. Ez a tulajdon­képpeni magyarázat. A gazdaságirányítás új rend­szere hatásos eszközöket kínál a munkahelyi fegyelem meg­szilárdítására. Ezek közül ket­tőre hívnánk fel a szeghalmiak figyelmét. Az egyik: a szeghal­mi sütőüzem dolgozóit fizessék a minőségi munka alapján, vagyis teljesítménybérükből vonják le a sületlen, selejtke- nyér értékét. A másik: amíg a sütőüzem dolgozói a munkában megemberelik magukat, kérje­nek segítséget a környező köz­ségekből. ízletes, foszlós, finom­ra sült kenyeret kaphat Szeg­halom Körösladányből, Déva- ványáról .Füzesgyarmatról és talán még máshonnan is. —sík. HOLNAPTÓL: Csökkentett munkaidő az üveggyárban Az Üvegipari Művek az Oros­házi Üveggyár részére ez év jú­lius 1-i hatállyal engedélyezte a csökkentett munkaidő bevezeté­sét. Az intézkedés 878 fizikai és 182 alkalmazotti állománycso­portba tartozó dolgozót érint. A nemrég elkészült részletes prog­ram szerint heti negyvennyolc óráról negyvenkét órára csökken 332 fizikai, négy műszaki dolgo­zó munkaideje, negyvennégy órá­ra 546 fizikai, 76 alkalmazotti állománycsoportba tartozónak, havi 260 óráról havi 244-re tíz dolgozónak. Az intézkedés csak­nem valamennyi üzemrészt érint, negyvenkét órára csökkent pél­dául a veszélyes anyagokkal dol­gozók, a nehéz fizikai munkát végzők, a MEO különböző terü­letein dolgozók munkaideje. A csökkentéssel egyidejűleg azok­ban a munkakörökben, ahol negyvennyolc óráról negyven­négyre csökkent a munkaidő, a személyi órabéreket és a telje- sítményes alapórabéreket 9,1 szá­zalékkal, ahol negyvennyolc órá­ról negyvenkettőre csökkent, 14,28 százalékkal emelik. Ugyan­csak növekszik — tíz százalék­kal — az iparvágány-személyzet órabére, míg a havibéres dolgo­zók alapbére változatlan marad. A gyár párt- és gazdaságveze­tősége — az Üvegipari Művekkel egyetértésben — nagy körülte­kintéssel dolgozta ki a munkaidő csökkentés rendszerét. Ugyanak­kor a társadalmi szervek, első­sorban a szakszervezet a munka­időcsökkentésből eredő jelentős szabad idő hasznos eltöltésének módjával is foglalkozott. Ennek alapján igyekeznek növelni az üzemen belül a kulturális és szórakozási lehetőségeket, gazda­gítják a szocialista brigádok klub­jának a programját. Jó kezdeményezés: „Jelöltek és tábornokok” AZ ORSZÁGOS Fajtaminősítő Állomás dolgozói tábornok jelöl­teknek nevezik azokat az új nö­vényfajtákat, melyek tulajdonsá­gait éveken át minősítés, azaz tábornokká való előléptetés céljá­ból figyelik. Ha a hazai vagy a külföldi kutatóintézetekben új növényfajtát állítanak elő, akkor ez az új szerzemény a íajtami- nősitő intézet telepeire kerül. Itt többféle módon vizsgálják, pró- báztatják, versenyeztetik a nö­vényt Az utóbbi időben számos hazai és küSföidön előállított új nö­vényfajta vonult be az intézet tábornoki rangjával a köztermesz­tésbe. A Bezosztája—1-es búza gyors elterjedése azért vált lehe- , tővé, mert a Bánkúti búzánál na­gyobb termést hozott. Dr. Bacsa Pál, neves cirokkutató több éves kísérletezés után a gyakorlatban is elterjesztette törpecirokját. A cirok körül tulajdonképpen egy fordított irányú minősítési helyzet állt elő. Ugyanis a törpecirok csak akkor került minősítésre, mikor termelőszövetkezeteink nagy többsége már ezt termesz­tette. Mondhatnánk azt is, hogy a fajtaminősítő intézet igen jó gyakorlati megfigyeléseket, véle-' menyeket kapott a törpecirok tá­bornoki rangjához. VANNAK azonban esetek, amikor az uj fajták éveken át csak az intézet megfigyelése alatt állnak, noha már itt is az első évben jobbnak minősülnek, mint a hagyományos fajták. Hi­vatkozhatnánk a Marton vásári egyszeres keresztezésű hibrid ku­koricákra, melyeken éveken át valahol „rajta ültek”. Különös­képpen nem szükséges bizonyíta­ni, hogy a Martonvásári egysze­res keresztezésű kukoricák már az első esztendő leforgása alatt a világ legjobbjainak kijáró hely­re kerültek. Ez is tanúsítja, hogy kutatóink egy cseppet sem ma­radtak el a nemzetközi verseny­ben. Csak az az érthetetlen, hogy miért kellett fontolgatni a köz- termesztésbe való elterjesztését. Ez az egész kukorica ügy nyil­vánvaló helyzetet teremtett a magyar mezőgazdasági életben. A fajtaminősítést is ezért kerülhetett a régitől merőben új vágányra. A nemzetközi verseny abszolút győztest keres a faj és a fajta kollekcióban, mondván: teljesen mindegy, hogy az új fajtát me­lyik kutatóintézetben, ki állította elő. Egy a lényeg, a hagyomá­nyosnál jobb legyen. Tavaly ősz­szel ilyen szemléletben! előzmé­nyek után került megfigyelésre és szaporításra több szovjet, jugo­szláv, francia, olasz és természe­tesen magyar búzafajta is. Közü­lük még egyik sem kapta meg a tábornoki rangot, mégis örvende­tes, hogy állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben az intézeti megfigyelés néhány négyszögöles parcellával párhu­zamosan már 5—10, esetleg 50— 100 vagy 200 holdon is próbálják termeszteni. Ez az, amiről tulaj­donképpen szólni kívánunk, hi­szen az elmúlt napokban Székku­tason, a Hódmezővásárhely mel­letti Kopáncson, az orosházi Üj Élet Tsz kísérleti telepén és a Felsőnyomásd Állami Gazdaság­ban módunk volt összehasonlíta­ni a tábornoki rangért versenyez­tetett búzafajtákat MEG KELL mondjuk azonban, hogy az élet valahogyan dinami­kusabban várja az új növényfaj­tákat. A kutatóintézetek nemesi- tői olykor talán indokolatlanul óvják legújabb fajtáikat, a faj­taminősítő intézet pedig gyakran a működési szabályzatnak meg­felelően jár el. Ez azt jelenti, hogy a féltve őrzött új fajtákat egyszerűen nem adják ki üzemi próbatermesztésre. A lassúság miatt bizony előfordul, hogy igen kiváló tulajdonságú hazai neme- sítvény háttérbe szorul. Hogy a jövőben ilyen eset mind kevesebb- szer forduljon elő, valahogyan gyorsítani kellene az új fajták megismerését, ha jók, elterjesz­tését. Életrevaló ez a javaslat rnár- csak azért is, hiszen állami gaz­daságaink és termelőszövetkeze­teink már követnek ilyen gya­korlatot. öt-tíz holdas nagyüze­mi parcellán próbálkoznak az új kultúrfajták termesztésével. Vagyis szívesen vállalkoznak ők is a kísérletezésre. Nemzeti ügy ez, hiszen nem lehet mindegy, hogy 15 vagy 25 mázsa termény terem holdanként. Másrészt, ha az üzemeket az eddigiektől job­ban vonnák be az ilyen irányú munkába, megvalósulhatna a fajtajelöltek társadalmi ellen­őrzése is. Ennek eredményéből igen biztonságos támpontot kap­hatna a fajtaminősítő intézet. A MUNKA előbbieknek megfe­lelő szervezése tovább erősítené a kutatóintézet, az üzem és a fajta­minősítő állomás kapcsolatát, s még jobb nemesítő munkára ösz­tönözné a hazai kutatókat Dupsi Károly A háztáji föld tiszta jövedelme készpénzben Az öregekről való gondos­kodás szép példáját adja a medgyesegyházi Haladás, a nagybánhegyesi Aranykalász Termelőszövetkezet, amikor a nyugdíjas, járulékos tagjaik részére a háztáji föld bérnö­velését — kézikapálás kivéte­lével — díjmentesen biztosít­ja. A nagykamarási Ságvári, a dombegyházi Petőfi, a ka­szaperi Lenin, a nagybánhe­gyesi Zalka Máté, a magyar- bánhegyesi Egyetértés Terme­lőszövetkezet az idős tagjaik részére a háztáji beművelését egyedi elbírálás alapján, a szociális helyzettől függően egyharmad, egyketted rész­arányokban kedvezményesen végzi. Említésre méltó a medgyes­egyházi Haladás azon kezde­ményezése, hogy egyes nyug­díjas tagjai részére a háztáji juttatást havonkénti bontás- ( ban, készpénzben megváltja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az idős tsz-tag az egyéb pénzbeli juttatások mellett a háztáji földjének tiszta jöve­delmét (320 forintot) is kéz­hez kapja. Olcsó a báukúti (ej Évek óta megkülönbözteteti gondosságot fordítanak Bánkútor az állami gazdaság tehenészetére Ennek meg is lett az eredménye mert a tehénállományt 420-ra nö­velték, ugyanakkor a korábbi ' forint körüli literenkénti tejön­költséget 1968-ra már 3,45 forint­ra tervezhették. Az első félév termelési adata arról tanúskodnak, hogy a mun­kakörülmények változtatásért tett korábbi intézkedések j< irányban hatottak a termelésre összesen 420 tehén átlagábar számolva 11,2 liter napi tejter melést értek el. Ugyanakkor i tej literenként tervezett önkölt ségét 81 fillérrel csökkentették. Fiatalok a lökösházi Haladás Tsz-ben Az új szövetkezeti törvény ha tására valósággal meglepték a lö kösházi Haladás Tsz vezetőségé a fiatalok. Közülük a legutóbb közgyűlésig 35-öt vettek fel tsz tagnak. A most tsz-be lépett lö kösházi fiatalok korábban is sző vetkezetben dolgoztak családtag ként. A fiatalodat támogatta a sző vetkezet közgyűlése, és műveié sükben — a tavalyihoz képest — csaknem 50 holddal nőtt a háztáj gazdálkodásra kiosztott földterület Nem is sunyira mellékes egy-egy kis mellékes Bár nekem is van egy kis mel- j lékfoglalkozásom, élek ama ren-1 deletadta lehetőséggel, amely két- j háromszáz négyszögöles parcellán ■ lehetővé teszi a nagyüzemi táblá-! kon kívül eső földek művelését és! hivatásomnál fogva munkaidőben is beszélgetésre, vitatkozásra va­gyok kötelezve. — Mivel tudná nekem megma­gyarázni azt — kérdezte a napok­ban egy viszonylag jól kereső munkás —, hogy egyesek éppen csak be tudják osztani élelemre és a szükséges ruházatra a kere- j set ükét, mások pedig azt sem j tudják, mire költsék a pénzüket? j Már régebben nagyobbat építettek j vagy vettek a kis ház és a kis­autó helyett, zsúfolásig van laká­suk modern bútorokkal és min­denféle háztartási géppel. Én is szeretném birtokomban érezni mindezt, de nekem nem futja. Mi­ből futja egyeseknek mindenre, amit szemük-szájuk megkíván, míg sokan mások évek óta fillé­reskedésre, keresetük szigorú be­osztására vannak kárhoztatva. Szakmánként ugyanis nincs ak­kora különbség a béralapban, mint amilyen nagy a különbség az emberek életkörülményei kö-1 zött. Az emberek jóléte közötti kü­lönbségnek több forrása van. | 1. Sokakat jó vagy Jelentős anyagi helyzetben talált a szocializmus épí-, tésének kezdete. Megelőzöttségükben nyilvánvalóan ők is, örököseik is ko­rábban tudtak hozzájutni modern lakáshoz háztartási gépekhez, a kü­lönböző divatos cikkekhez, autóhoz is. Ez így van városon a különböző szellemi, a műszaki, hivatali és az üzemi dolgozók, de falun a szövet­kezeti gazdák és állami gazdasági . dolgozók esetében is. 2. Valamennyi munkaterületen nagy különbség van még az azonos képesitéssel és szakmával rendelke­zők szorgalma és ötletessége között is. A szorgalom magasabb bérkate­góriát, legalábbis jóval több prémiu­mot, nyereségrészesedést, az ötletes­ség pedig tetemes összegű ésszerűsí­tési, újítási, találmányi díjakat ered­ményez. 3. A mi rendszerünk nem engedé­lyez 8 óránál több munkaidőt sem az üzemekben, sem a hivatalokban, még túlórázást is csak nagyon in­dokolt esetben. Viszont engedélyez szába s csak úgy adományoz mo­dern lakóházat, teljes felszerelés­sel és autóval, hogy sem a fizi­kai életben, sem a személyi tulaj­donviszonyban ne legyen különb­ség az állampolgárok között. Ha ezt tenné, akkor a szocializmus legfontosabb alapköveinek a lera­kásáig sem jutott volna el. — „Teremtsen, adjon az állam, a rendszer” — hallani lépten-nyo- mon az utóbbi húsz évben. Érde­kes módon csak azóta, mert való­ban teremtett is és ad is a rend­szer. Azelőtt, a történelmi időkbe visszanyúlóan csak kenyérkereseti lehetőséget kértek és követeltek, akik mertek, s azt is leginkább hiába, mert az államot a nép ér­dekeitől idegenek, a kizsákmá­nyolok, az elnyomók irányították. Most. az állam a népé, s a nép soraiból kikerülők irányítják. Az állam teremtő és mind többet jut­tató képessége az egyes emberek, az egyes embercsoportok (üzemi, gazdasági, hivatali kollektívák) az egész nép szorgalmától, többre, jobbra törekvésétől függ. A szorgalom határa nemcsak a napi hivatalos munkaidőre terjed ki. A „termelj többet, jobban élsz” nemcsak az üzemen, termelőszövet­kezeten belülre, hanem azon kívülre is vonatkozik, vagyis az úgynevezett keresetkiegészítő foglalatoskodásra, amely nem Is annyira fárasztó mun­kát, mint inkább kikapcsolódást je­lent. Nem újkeletű, úgynevezett szo­cialista találmány ez azért, mert a rendszer másképp nem tud meg­felelő megélhetést biztosítani. Ré- ges-régen is igyekeztek a különbö­ző szellemi és fizikai dolgozók valamilyen mellékfoglalkozást is űzni. Részben anyagi helyzetük javítása, részben babráló, alkotó szenvedélyük kielégítése miatt. Nem irigyelni és gúnyolni kell azokat, akik lakóház építésébe vagy lakásuk minél modernebb berendezésére törekszenek a meg­határozott munkaidőben és azon túl, hanem inkább követni őket. Azért, mert a hivatalos munka­időben is a norma, a terv túltel­jesítésével igyekeznek magasabbb bérhez és prémiumhoz jutni, s ezeken túl még egy kis mellékes­sel is igyekeznek valóra váltani céljaikat. másodállást, mellékfoglalkozást, ház­körüli zöldség- és gyümölcskertész­kedést, jőszágnevelést és hizlalást. Vitapartnerem több helyeslő és egyet nem értő közbeszólással hallgatta végig fejtegetésemet, s beszélgetésünk azzal a kijelenté­sével ért véget, hogy — „Teremt­sen a rendszer olyan megélhetési körülményeket, hogy én se és má­sok se kényszerüljenek a napi 8 órán túli keresetet kiegészítő fog­lalatosságra”. Nein először hallottam ilyen megjegyzéseket falun és városon egyaránt. Többen hozzátették, hogy csak elvekben volt eddig is és marad tovább is a napi 8 óra munka, 8 óra szórakozás és 8 óra pihenés. Nem akarok senkit sem megsérteni a korábbi és legutóbbi vitapartnereim közül, de kény­telen vagyok megmondani, hogy egyrészük még a napi 8 órás mun­kaidőt is csak ímmel-ámmal, tes- sék-lássék módjára, azaz „fél gőz­erővel” dolgozza végig. Azt is ne­héz megcáfolni, hogy a másodál­lással, mellékfoglalatossággal jobb életkörülmények közé került em­bereket leginkább közülük valók irigylik, gúnyolják. Megcáfolhatatlan filozófiai meg­fogalmazás szerint a lét határozza meg a tudatot. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a tudat vagy tudatosság mennyire igyekszik formálni, jobbá tenni a létet, vagyis az életkörülményeket. A mi rendszerünk a marxizmus—le- ninizmus elvein és gyakorlatán igyekszik a mind nagyobb jólétet biztosító szocializmust, s majdan a kommunizmust felépíteni. Eze­ket az elveket és célokat nem ér­telmezhetik úgy gondolkodni tudó emberek, hogy a rendszer előbb- utóbb belenyúl a közös nagy kasz­A személyi tulajdon gyarapí­tást nem ellenzi a mi rendszerünk. Sőt, ösztönöz erre. Például a szö­vetkezeti gazdák is jelentős több- ietrtiunkával szinte egy másik munkanap idejét megközelítő fog­lalatossággal jutnak jelentős többletjövedelemhez a háztáji gazdaságból. A tisztességes mun­kával megkeresett és felépítte­tett lakóházak, kőkerítések nyo­mán új arculatú utcák sokasága megkapóbb város és falukép ala­kult ki megyénkben és alakul ki méginkább ezután. A munkások, parasztok, mérnökök, orvosok, ta­nárok és hivatali dolgozók több­sége ugyanis építkezési céljaik va- lóraváitásának siettetése miatt vállaltak és vállalnak ezután is többletmunkát. S bárhogy vesz- szük, a többletmunkával siettetett ház épitése, autó és háztartási gé­pek vásárlása — bármennyire is személyi tulajdonok is azok —, közvetve egész társadalmunkat gazdagítják. A mértéktartó és a törvényes kereteket túl nem lépő többlet- munka lehetősége szinte minden foglalkozási ágban dolgozó szá­mára kínálkozik. Az eddiginél is több és több kell a szellemi és a fizikai munka termékéből: be­tegség-megelőzésből. népművelés­ből, ésszerűsítésből és újításból, de házkörüli zöldségből, gyümölcs­ből, lábasjószágból és baromfi­ból egyaránt. Kevés fáradsággal járó, inkább kikapcsolódást, szel­lemi és fizikai felfrissülést adó, s emellett jelentős metlékest hozó a mértéktartó, sem az emberi szer­vezet, sem a hivatásbeli munka rovására nem menő mellékfog­lalatoskodás. Kukk Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom