Békés Megyei Népújság, 1968. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-20 / 143. szám
1988, június 20, 5 CstttUrtök A művészi ízlés fejlesztésének szolgálatában Belügyminiszteri kitüntetések A belügyminiszter megyénk Békéscsaba főutcája, a Tanács- köztársaság útja jelenleg nem valami üdítő látvány, ugyanis az újjáalakulás, a szépülés állapotában van. A járókelőknek érdekességet, élményt csak egy-egy vonzó kirakata jelent, mint például a Képcsarnoké is. A legtöbb ember lelassít előtte, sokan meg is állnak, hogy elgyönyörködjenek a művészi ízléssel rendezett kirakat látnivalóiban. — A pesti központunktól havonta érkeznek kirakatrendezők, de mi is átalakítjuk, szépíthetjük időnként — mondja bent dr. Árus Tiborné, a vezető. Az új gazdasági stilus a csabai Képcsarnoknál is érvényesül. Az első hónapban az ő közönségük is várakozó állásponton volt: miként csökken, vagy növekszik a választék, a minőség, hogyan alkalmazkodnak a pénztárcákhoz az árak, ez érdekelte őket. Hogy minden a kedvük, elképzelésük szerint alakul, annak bizonysága, hogy mind többen látogatnak ide. Az új a képzőművészekre, iparművészekre is hatott, éspedig serkentőleg, lettlégyen olaj képekről, rézkarcokról, kerámiákról, bármilyen alkotásról is szó. Az anyag hónapról hónapra változatosabb, művészibb. Attól a céltól vezettetve, hogy a közönséget mind közelebb hozza az alkotóművészethez, a művészi termékek igényléséhez, a Képcsarnok hosszú idő óta nyújt lehetőséget kamarakiállítások rendezésére. Az év elején mutatták be a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt jeles orosházi festő, Bazsa- li Ferenc alkotásait. Augusztus 9- én nyílik ugyanitt a Pesten élő és alkotó Doór Ferencnek, Szőnyi István egykori tanítványának a mini-tárlata. Nagy várakozással tekintenek az esemény elé, hiszen az ötvenesztendős művész, kinek fejlődésére a mester döntő hatásbemutatását vállalta, hanem ..ablakot nyit a világba”, az ország más festőinek a műveire is. Tervében egy iparművészeti kiállítás is szerepel. Ügy távoztunk a Képcsarnokból, hogy legszívesebben minden i‘tt láthajtó festményt, kerámiát egyéb művészi tárgyat hazavinnénk otthonunk még otthonosabbá tételére. Már alkonyodik. A kirakatban sorra kigyulladnak és barátságosan világítanak a kedves, színes asztali lámpácskák ... H. R. négy ifjúságvédelmi önkéntes rendői'ét tüntette ki. A négy pedagógus már régebb óta tevékenykedik az önkéntes rendőri csoportokban és munkájuk elismeréséül most kitüntetéseket kaptak. A Közbiztonsági Érem Arany fokozatával Molnár Márton békéscsabai és Varga László szarvasi; a Közbiztonsági Erem Ezüst fokozatával Somogyi Győző gyulai és Cserven István orosházi pedagógus-önkéntes rendőröket tüntették ki. A tárgyalóteremből Magánig y ? Bizonyára sokan látták a tv-ben H. Bartha Lajos Kiáltás című drámáját, s örökre megmaradt bennük a feleség döbbenetes monológja. Arról beszélt ez a megfáradt, tanyasi asszony, hogyan tette elviselhetetlenné a család életét az iszákos, felelőtlen férj. A dráma egy valóságban is lejátszódott bűnper alapján íródott. Az anyját féltő fiú dulakodás közben megölte részeg apját, aki csak rettegést hozott a házba, szeretetet soha. Ézt a drámát idézte fel bennem néhány napja egy asszony tanú- vallomása. A nyolcgyermekes Pusztai Józsefné így beszélt férjéről, a szeghalmi járási bíróság előtt: „Én húzgáltam a zsákokat a cséplőgépnél, ö pedig egész nap az árnyékban hűsölt. Elment Pestre azzal, hogy dolgozni fog. Még a haját is kidaueroltatta. De onnan is hazajött egy fillér nélkül”. Pusztaiék tanyájában nem ölt a legidősebb fiú. Sőt, még vallani sem volt hajlandó az apja ellen. Pedig csak nevelőapja, ö az asz- szony első házasságából született. A Békés megyei család sorsa mégis sokban hasonlít a színpadra került nyírségiéhez. Nem használt neki a figyelmeztetés. Üj munkahelyén, a kertészszigeti Győzelem Tsz-ben is kitelt az ideje elég hamar, hasonló okok miatt. 1967 augusztusától ez év februárjáig már semmit sem dolgozott. Családja eltartásához a múlt év derekától egy vassal sem járult hozzá! Csak,nehezítette a sorsukat. Ünjos untalan pénzt követelt az asszonytól italra, szórakozásra, pedig jói tudta, hogy a nyolc gyermeknek éppen csak a kenyere van meg, s az is szűkösen. Abból élt a család, amit a legidősebb fiú, s a feleség — alkalmi munkával — keresett Hogyan éltek? Az első négy apróságot az állam vette gondozásba, s további három is hasonló sorsra jutott, közvetlenül a tárgyalást megelőzően. Nem volt annyi ruhájuk, hogy iskolába járjanak. Apjuk az utolsó falat kenyeret is kivette a szájukból. És ez nemcsak képletesen értendő. A család egyik ismerőse vallotta a tárgyaláson: „Ott feküdt a tanya mögött naphosszat. Felbiztatta pici lányát, hogy kérjen magának kenyeret az anyjától. Amikor azonban jóízűen majszolva visszatért, apja kivette a kezéből az ételt”. sál volt, magas művészi szinten alakította ki a maga sajátos stílusát. Kiállítását a Baján élő B. Mikii Ferencé követi. Mindebből is látható, hogy a csabai Képcsarnok nemcsak az itt élő alkotók Pusztai József 1966 decembe- A nagyfiú — lehet-e csóréig a TöviskeSi Állami Gazdaság dálni? — ágynak esett. Az asz- tehenészetében dolgozott. Innen szony elvesztette egyetlen táma- azenban elbocsátották, mivel ; szát, s most már nem volt más rendszeresen italozott és a mun- választása: újabb három gyerme- kából is több ízben kimaradt, i kének kérte az állami gondozást. Ekkor azonban közbelépett a ta- nács iSj s megsokallták Pusztai lyen dalt sugároz majd az a távoli rádióadó. Abban az esetben, ha a gramofontű „megbotlik” vagy a zeneszám közvetítését bármilyen zavar nehezíti, az eredeti parancsot nem szabad végrehajtaniuk. Most is, nem sokkal a magyar főváros elhagyása után a kéttagú csoport vezetője készenlétre helyezte vevőberendezését. A nagy teljesítményű készülék csendes zümmögéssel dolgozni kezdett, és néhány másodperc múltán a „varázsszem” zöld fénye is ragyogni kezdett. A vevőberendezés csak fülhallgatóval működött, olyan aprócska alkatrésszel, amelyet úgy lehetett a fülbe illeszteni, hogy a rohanó gépkocsiba belátó gyalogosok vagy akár rendőrök, sem vehettek észre semmit. A müncheni adó a megbeszélt zeneszámot sugározta. A gépkocsivezető alaposan megfigyelte a muzsikát, majd kikapcsolta a ráditó, szétszerelte az antennát és a társa mellé ült. — A feladat nem változott — közölte lakonikus rövidséggel. A gépkocsi mintha vesztett volna sebességéből. Mindketten az utat figyelték. Tudták, hogy néhány száz méter után egy parkoló kocsi hátsó helyzetjelző lámpáinak kell elővillanniuk... ... A „Páter” aggódott. .. Sokan gyanúsították azzal, hogy egyfajta jóstehetség rejtőzik benne, sok mindent előre megérez és főleg a nem várt megpróbáltatásokat jelzi érzékeny idegrendszere. Mint máskor, ilyen esetben, most is, motorikus nyugtalanság vett erőt rajta. Legszívesebben kettéosztotta volna önmagát, hogy egyik fele Eberlingnél Münchenben,, másik fele pedig a határon, az átkelőhely közelében legyen. A hír, hogy Wocheck ellen merényletet kíséreltek meg, és a két merénylőt elfogták, nem is érte őt váratlanul. Szokásához hívéig a nagy bajban is a kevés biztató körülményt mérlegelte leginkább. Schirmbaum és Gemner fogoly, — gondolta — de Jana szabad és bízott abban, hogy az asszony a parancsnak megfelelően „lezárja” a Wocheck-ügyet. Minthogy híreket akart kapni, és erre Bécsben nem volt lehetősége, hosszú száguldás árán Eberlinghez utazott. Nagvon meglepte ót, hogy főnöke hivatali vonalán nem tudott a parancsnokkal beszélni. Noha Eberling korábban határozottan megtiltotta neki, hogy a lakásán keresse, most mégis a kis villához autózott. Ez a nap a meglepetések napja volt: Eberling otthona előtt nem állt őr. Amikor becsengetett, a megszokott inas nyitott ugyan ajtót — ezt a férfit pincérruhában Eberling gyakran vitte magával a Kopasz Oroszlán-beli. megbeszélésekre —, de a férfi most letört volt, csaknem szomorú. (Folytatjuk) József embertelenségét az ismerősök: egymás után érkeztek a bejelentések a bírósághoz. A szeghalmi járási bíróság köz- veszélyes munkakerülés és ifjú- r-dg elleni bűntett miatt, nyolc- hónapi szabadságvesztésre ítélte Pusztai Józsefet. További két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától és kényszer-alkoholelvo- nó kezelésre is kötelezte. A bírósági eljárás befejeződött, a gyermekekről gondoskodik az állam. Az ügyet mégsem tekinthetjük lezártnak. Annál is inkább nem, mert a szeghalmii járásban — és sajnos másutt is — elég sok hasonló eset fordult elő az utóbbi időben. A felelőtlen szülő mindig megkapja méltó büntetését, de a tárgyalást, a család helyzetének a rendezését megelőzi az asszony és a gyerekek sok évi szenvedése. Pusztai József nevelt fia kórházba került. A többi gyerek testileg egészséges ugyan, de vajon lelkűkben mennyi kárt tett a részeges apa, aki néhány fröccsért eladásra kínálta ivócimboráinak tizenhétéves lányát. Dicséretes, hogy a tanács közbelépett, s nem nézték tétlenül Pusztai József garázdálkodását a szomszédok, ismerősök sem. De vajon nem lehetett volna mindezt hamarabb? Senki sem avatkozik szívesen mások családi életébe. Ha azonban a család felbomlásáról, ártatlan apróságok sorsáról van szó, akkor közügy- gyé válik, beavatkozást követel az is, ami a szomszéd kapuján belül történik. Békés Dezső fi demokratizmus pulzusa A megyei tanács legutóbbi “ ülésén előterjesztett jelentésből kitűnt, hogy a megye területén megtartott választási jelölőgyűléseiken összesen 10 832 közérdekű bejelentés, javaslat született. Ennek 47 százaléka — társadalmi munka felhasználásával — ez év márciusáig megvalósult, ami csaknem 83 millió forint értékű. Jó érzés ilyen eredményeket olvasni, hiszen egy-egy ilyen szám mögött a lakosság összefogásának ereje, jó szándéka tükröződik. Egyben fokmerő is, mert megmutatja, hogy milyen mértékben képes a helyi vezetés megnyerni a lakos, ságot egy-egy jó ügynek. Természetesen sokkal könnyebb a helyzet, ha a lakosság tudja, miért ragad ásót, csákányt. És még inkább egyszerűbb, ha ő maga is részt vesz az orvosi rendelő, a törpevízmű, iskola stb. szükségességének felismerésében. Ilyen vagy olyan módon javaslatot is tesz rá, így kissé a sajátjának érzi, hiszen ott volt a születésénél. X? zt a tevékenységet fejezte ■*”* ki legjobban az a lehetőség, ami az országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölőgyűléseken adódott. Saját ügyük képviselőjének tarisznyájába rakták útravalóul, hogy mi lenne az, ami őket, a községet, várost legjobban érdekli. így született meg aztán az a sok-sók javaslat, amely célozza saját településük fejlődését. Igaz, hogy ennek az ügybuzgalomnak egyik mozgató rugója a lokálpatriotizmus. A szülőföld, a szülőváros, a szülőfalu szeretete. Ha ezt a szeretetet nem tudjuk ébren tartani az emberekben, akkor a falu, város ügye iránti érdeklődés kényszeredetté és illuzórikussá válik. Nem tölti ki tartalom, s nem nem lesz benne élet — persze köszönet sem. A másik mozgatója az a demokratikus légkör, mely eleve megteremtette a lehetőséget a jó vagy megvalósíthatatlan javaslatok megtételére. Sokféle javaslat hangzott el; főként út-, járda-, csatornaépítés, vízellátás, villanyhálózat fejlesztési igények jelentkeztek. Ebben a vitában csaptak össze a képzeletbeli tervek és a valós lehetőségek. az egészséges türelmetlenség és a puszta követelés. De, hogy a városkép hogyan alakul lei, nemcsak a bejelentésektől, óhajoktól függ, hanem attól, mit, mennyiért lehet megvalósítani és ehhez a társadalmi munka milyen eredményes. E tekintetben példázzuk a békési járást, ahol a bejelentéseknek mindössze még csak 18 százalékát valósították meg, de 21 millió forint értékkel gyarapították a településüket. Vagy Gyula város a 20 százalékos megvalósításhoz 11,3 millió forintot haszn. , fel. Ugyanakkor a szeghalmi járásban a 70 százalékos teljesítéshez 7,1 milliót fordítottak. C sak kiragadva jeleztünk, villantottunk fel néhány számadatot, amely mutatja, hogy a tanácsok mennyire igyekeznek kézzelfoghatóbb nyomatéket adni a lakosság igényeinek. Természetesen vannak olyan kérések is, amelyek megvalósítása az egész ciklus alatt sem lehetséges. Ennek megmagyarázása a tanácstagok által nagyon fontos, mert nemcsak gazdasági vetülete van az ilyen ügy lezárásának. Sokszor fontosabb az a másik, a politikai, amelynek tudatformáló hatása életünk minden területén megnyilvánul. Sajnos, ezt sokan kevesebbre becsülik. Talán éppen azért, mert nem lehet jelentésekben kimutatni. Pedig, ha számokban, pénzben ki nem is mutatható, jelen van minden lé. pésnél. A megváltozott élet bizonyítja ezt. A közös munkához való hozzáállás, az új életforma, a fiatalság visszatérése a faluba — és sorolni lehetne tovább. Ezt az igényt alátámasztja az is, hogy a Hazafias Népfront községi, városi választási, valamint járási alakuló gyűléseken több mint 16 ezer ember nyilvánította véleményét és sürgették a közérdekű bejelentések megoldását. A z elért eredmények érde- ** mesek arra, hogy a választók körében több szó essék róla. A gazdasági reform bevezetése még külön is új nézőpontból vetíti elénk ezeket a feladatokat. A helyi államhatalmi szervek nagyobb hatáskörével, a helyi döntésekért való nagyobb felelősség jár együtt. Ez szükségessé teszi, hogy munkájukban mindenkor felhasználják az emberek véleményét. Ez, mint pulzusunk, hol gyorsabban, hol lassabban mutatja életünk ütemét. Az a tanács sáfárkodik jól az erőkkel, az energiákkal, amely előzetesen kikéri a lakosság véleményét, s azit ismerve dönt bizonyos kérdésekben. Ez olyan erkölcsi tőkét ad, melynek alapján a lakosság cselekvő közreműködését is jobban lehet igénybe venni. És a lakosság részére máris érthetőbbé válik: a demokrácia egyszerre jog, de kötelesség is. Rocskár János jooooooccxjoooooooocoíseccooccooooooocooooocooooec Épül Szarvason a ruházati ktsz többszintes munkaterme. (Foto: Balkus Imre«
