Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Tamás Menyhért: MUNKA izmok szomjúsága lelkek menedéke lobogó, nyugtalanság ember homlokán az értelem kit igazán csak a talpunk aM gyűrt magaslat ismer Verejték szagod van tenyered kérges csontodban sajgás fogan az éjszaka nem győzi halomba gyűjteni fáradságodat Megnyugvást is csak a szerszámnyél ad mikroszkópok s távcsőv ak lencséin álmodsz eget-belengető jövendőnkre, Kátay Antat: Te mondtad előbb Verd kovács! Szándékod patkót csavar az üllőn. Szikrázó szép dal cseng most az acélon. Üsd csak, jó ritmusban, s mindig időben, s félfüllel figyelj, ha tetteid magyarázni A bölcsek mástól idéznek körmondatokat. Verd kovács! Nem az idézet, s nem a múlt fontos! Tedd csak a dolgod, s tudd: a Jövőt te mondtad előbb! OLVASÓNAPLÓMBÓL Zalka Miklós: Énekek éneke Érdekes munkával gazdagodott a magyar szatirikus irodalom. Zalka Miklós új kötetében, az Énekek énekében bemu tat egy képzeletbeli magyar \ várost abban a pillanatban; amikor megkezdődik a . hotel Keleti Éden feldíszítése a bibliai Énekek éneke ; szerelmi jeleneteivel. Noha a terveket a tanács előzőleg elfogadta, jóváhagyta éts az alkotó művésztől megrendelte, a mű ellen felvonul a prüdéria. Látszólag arról van szó, megrontja-e a bibliai történetekből kiemelt néhány mozzanat a mai ifjúság erkölcsét vagy sem. Valójában nem az ifjúság erkölcse az igazi téma, hanem azo- ké, akik valamiféle provincializmus állott vizein eveznek. Közéletünk perifériáiról vonultat fel jól ismert típusokat és alaphelyzeteket. Gyűjteménye ez a mű azoknak a gyatraságoknak, amelyeket képtelenségükben is észre kell vennünk, hogy a szatíra, a gúny eszközéivel tegyük nevetségessé. Zalka könyvének nagy érdeme az, hogy nem vállalkozik többre, mint .j amennyi a cél érdekében VMVWWWMMMWMMVWtWWI WMUUMWWW-WWWUMUWWViWUW Körösztös István Szeberényi Lehel: Haj A család együtt va- sámapozott a gyepen, a májusi ég alatt. A családfőnek régen volt vasárnapja a túlmunka miatt. Elhatározta, hogy ezentúl másképp lesz, változtat a ritmuson. Ezzel a vasárnappal kezdte. Pihent Belevetette magát családja békés és nyugalmas körébe, mint egy langyos vízbe, ami csak azért nem jó hasonlat, mert hűs fűszálak cirógatták orcáját Csodálatosan érezte magát. Nagyon-nagyon régen érzett így. öregedő izmain a gyors fiatalodás futamai bizseregtek, agysejtjei könnyű lebegés közepette kicserélődtek. Ügy érezte, egyáltalán nem ment el nagy idő felette. Furcsa ötlete támadt — Fejeljünk! — rikkantott bele a méhzümmögéses légbe, mintha most is akkor lenne, amikor még ifjú volt, és felpattant a fűről. A lányok tapsoltak és nevettek. A csupa kézláb keresztfiú artikulátlan hangokat adott, s eldobta magát Szűk volt neki a tizenhat esztendeje, akár a ruha meg a cipő. A családfő táncos mozHortobágyi híd szükséges, s ez a mértéktartás fokozza a hatást. Az Énekek éneke „együltőhe- lyes” olvasmány, rossz érzése azoknak sem támadhat . tőle, akik ezt az inget akar- va-akaratlan magukra veszik. (Szépirodalmi Könyvkiadó). M. Koreywo: Szerencsés űrutazást! Amióta az első mesterséges hold, majd Jurij Gaga- rinnal a fedélzetén az első űrhajó kijutott a világűrbe, az űrkutatás, az űrrepülés állandóan a figyelem középpontjában van. A világszerte megmutatkozó érdeklődés nem egyszerűen szenzáció-éhséget vagy olcsó kíváncsiságot takar, hanem a XX. század emberének természet-átalakító vágyát, tudásszomját jelzi. Marek Koreywonak a Zrínyi Kiadónál most megjelent könyve az űrkutatás nálunk eddig kevéssé ismert — az űrrepülés biológiai, fiziológiai — problémáival ismertet meg bennünket. Alapvetően a földi előkészítés és az űrrepülés alatti élettani hatásokról szól, arról, hogy mit kell elviselnie az emberi szervezetnek, hogyan és mit táplálkoznak a repülés tartama alatt stb. Koreywo nagyon érdekesen fejtegeti a magány és az egymásrautaltság problematikáját, s megállapítja: az űrhajós felkészítésének szinte legnehezebb próbája a magány elviselésére való szoktatás. A könyvet — amelyet Vara Tibor rajzai díszítenek —, Balázsovichné Ava- rosy Éva fordította. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1968). N. Z. Akác István: Időszép asszonyok Időszép asszonyok, gyönyörűek, a szerelem húrjain hegedülnek. Ideg-mélyekre, szövetekig látok: — ők csókolják dallá a világot. Időszép asszonyok, gyönyörűek, tárt titká, hű részesei a Műnek. Csillagok hágai, szívünkre szállók, — ó, férfilétünk tőletek áldott! T Kairói vendég — Vörös diplomával végeztem a Budapesti Szín- művészeti Főiskolát 1962- hen — mondja Kamat Éíd, a Kairói Nemzeti Színház »z', M® .... -á'VSw«- * KAMAL ÉID főrendezője, itt Békéscsabán' a Jókai Színház május 3-i premierje után, a színészklubban. Kitűnően beszél magyarul és lelkesedik a színházért. Szinte kérdezés nélkül mesél Magyarországon töltött éveiről, és arról, hogy most doktori disszertációja előkészítésére jött újra hadulatokat tett, mint hajdani réteken a táskák és kabátok kupacával megjelölt kapuban. Aláállt a feldobott labdának, mely ősz fejére huppant. Ügy érezte, a régi mozdulat kecsessége mit se fakult. Hajdan volt édes áramok tagjait végigfutották. A lányok nevettek. — Odanézzetek, a „főnök!” A családfőnek tetszett, hogy a bandába bevették. A keresztfiú botokat döfött a fűbe kapufának. Kurjongatott, s ormótlan lábait hol itt, hol ott lehetett látni a mezőben, mintha egyszerre többfelé dobta volna. Mikor a családfő utoljára focizott a keresztfiúval egy erdei kiránduláson, könnyedén kicselezte. A keresztfiú elfáradt benne, hogy körbe- szaladgálta. A bátyja is rájött, semmi se volt leráznia őket. Éppencsak kicsit megizzadt s egy könnyű fel- hőcske átfutott az agyán, eszébe jutott, hogy harmincöt éves. Ez tegnap volt; vagyishogy tíz éve. A keresztfiú hatéves volt, a báty’ nyolc. — Millió éve nem fejeltem — mondta, mikor homloka helyett feje búbjával találta el a lasztit. A lányok kiabáltak: — Hajrá, „főnök!” A keresztfiú szövegelt; kapus, csatár és szpiker volt egyszerre. — Csúsztatott fejese a kapu közepébe... Óriási védés! — A keresztfiú félkézzel elmarkolta a pettyes labdát, mert a labda nem akart magától eljutni hozzá. — Fene vigyé el — dör- mögött a családfő. — Egészen kijöttem ebből. — Nem baj, majd belejössz — vigasztalta a keresztfiú lezseren félrecsapta kissé a fejét, mitől a labda elindult a másik kapu felé, s a családfő háta mögé került, karja és dereka között. — Micsoda reflexek! De a védhetetlen labda a léc alatt bevágódik a hálóba! — No megállj! — szedte össze magát a családfő. Minden igyekezetét összeszedte. Pillanatok alatt hat gól, s valamennyit a családfő szedte be. Csüggedten lógatta karját, derekát megtapogatta. Elnehezedtem — mondta magában. — Nem vagyok már a régi. A hetedik gól a tenyere alatt zúgott el. — Főnök! Hát mi van!? — cukkolták a lányok. A főnök rájuk emelte pillantását. Szakadt róla a víz, szíve nyakában ugrált. — öreg vagyok — mondta vigyorogva. Ügy gondolta, ha kimondja, a dolog már nem is igaz. Lopva figyelte az arcokat, vajon elhiszik-e. Az arcokon semmi se látszott, csak az előbbi nevetés és ez kétségeket támasztott a családfőben. A keresztfiú megkönyörült rajta, s maga szaladgált a labdák után, melyek rendre a családfő mögé hulltak. — Van úgy, hogy az ember nincs formában — mondta a keresztfiú. Kedves volt a gyerek és tapintatos. A családfő is úgy gondolta, hogy nincs formában, de nem nagyon örült neki. — Valamikor tízből egyet se kaptam be — mondta. Többször is elmondta, mert úgy tűnt neki, nem hallották meg, miközben a labdák után kapdosott. De meghallották, mert a lányok egy táncdallal feleltek. — Nyári mese — csicsog- ták. Na most összeszedem magam — határozta el. Ügy érezte, elég akarnia, s öszsze tudja fogni minden izmát. Az első labda visszapattant az előrelökött homlokáról. A keresztfiú felúszott a levegőbe érte. — Nagyon jó — örvendezett a keresztfiú. — Csukafejes. — Már vágta is vissza. A családfő a sarokba tartó labda után vetette magát, a szenvedély önfeledtségével. Ujjahegye el is érte. De ujjai fájdalmasan hátra- nyaklottak, térdét egy kőbe verte, s a labda mégis bement. Nem adta fel. De ez már nem volt játék. Düh volt és fejvesztettség. A tárgyak elvesztették helyüket, s ő elvesztette érzékeny kapcsolatát velük. A földbe fejelt a laposan közelítő labda helyett. Pillanatra meg is szédült. Hátul az agyában érezte a tompa ütést. Orra, homloka csúnyán le- * horzsolódott, s nyelvébe ha- X rapott. t Hallotta, hogy nevetnek. Lüktetett, táncolt a nevetés a dobhártyáján. S mind e keserv tetejébe beleállt fogába az ismert sajgás. Nyögött és érzéketlenül nézte, mint gurui a fáradt labda a kapuvonal mögé. Aztán legyintett. Szívét figyelte, ijesztő összevisszasággal ugrált. — Hiába, meg kell csináltatni a fogaimat — szólott kedvetlenül. Ezért van minden. zánkba, és április 2-án volt az utolsó premierje Kairóban. Kőváry Katalin főiskolás rendező-jelölt diploma- munkájára érkezett budapesti vizsgabizottság Békéscsabára, velük jött. Tanárnője ugyanaz a Szilágyi Bea volt, aki az ifjú, csabai születésű rendezőt tanította. Később szívesen beszél a kairói színházi életről is. Elmondja, hogy hat drámai színház működik az egyiptomi fővárosban, ahol először ő állította színpadra Brecht darabjait, Csehovot és Gorkijt is ő rendezett először. Most a Liliomfit fordítja és szeretné bemutatni Kairóban. Ez lenne ott az első magyar bemutató. — A ma esti előadás? Tetszett! Különösen a Dianát alakító Stefanik Irén és Tristan szerepében Dánffy Sándor. No és Ludovico gróf alakítója, kitűnő! Tudja, mi nagyon szeretjük, és példának tekintjük ' a magyarországi színházi hagyományokat. A magyar színészek szeretik és tisztelik a színházat. Ezt itt is éreztem. Közben gratulál az ifjú rendezőnek, néhány szót vált volt tanárnőjével, Szilágyi Beával, Vass Károiy- tól, a Jókai Színház igazgatójától az itteni körülmények iránt érdeklődik: mibe kerül egy előadás, hányszor járnak egy évben tájra, milyen a műsorpolitika, több mindent följegyez a Gyulai Várszínházról, megemlítve, ha akkor még Magyarországon lesz. feltétlenül eljön, aztán felírja még a címét: Budapest, Párizsi u. 2... de a kairóit is: National Theatre Azbakia s megjegyzi, hogy néhány hónapig még az egyiptomi főváros szín- művészeti főiskoláján is megtalálható, ott tanárko- dik. Szeptembertől azonban már Szudánba utazik, es az ott szervezett színművészeti főiskola igazgatója lesz. Illusztris vendégünk másnap már elutazott, de azokban, akik megismerték, kellemes, emberségben és művészetszeretetben gazdag órák emlékét hagyta itt. Sass Ervin
