Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

1988. május 7. 4 Kedd Politikus gazdasági vezető Rengeteg intelem, figyelmez­tetés, jótanács címzettjei voltak az utóbbi időkben a gazdasági vezetők. Nincs isj ezen semmi különös. Űj elképzeléseink meg­valósítása nem megy anélkül, bogy a gazdasági élet irányító posztjain álló emberek még fel­vértezettebben, minél több veze­tői erény birtokában lássák el néha valóban nehéz, bonyolult, s mindig felelősségteljes felada­taikat. A mai gazdasági ve­zetőktől azt várja az or­szág, hogy ne csupán a szakmai tudása legyen meg, hanem po­litikai felkészültsége is. Nyu­godtan mondhatjuk: a jó gazda­sági vezető egy személyben jó politikus is. Politikus. Igen sokrétű meg­határozás ez, nem egyedül a po­litikai fejlettséget, tájékozottsá­got, nem is csak a megbízható­ságot, a szocialista rendszerhez, az országhoz fűződő hűséget fe­jezi ki. A vezetői tulajdonsá­gok mellé kell számítani az em­berségbeli, erkölcsi és szellemi többletet, amely nélkül egyetlen egy felelős vezető sem képvisel­heti a párt és a kormány politi­káját. Ennek az adott helyen ő a képviselője, s ebből követke­zően az említett plusz nélkül dolgozni, helyesen vezetni sem tud eredményesen. A politika legfontosabb irányvonalait és fő teendőit kidolgozhatják, s ki is dolgozzák a felsőbb szervek. De hogy a politika hogyan valósul meg „lenn”, hogyan lesz élet, kritikus helyzetekben a lehető­ségek teljes latbavetése, minden erőt megmozgató hatalom, az a helyi vezetők rátermettségétől is függ. Lehetséges, hogy egyesek ezt az elvet főleg a párttagokra ér­tik majd. Igaz, számukra a szervezeti szabályzat természe­tesen kötelességként jelöli meg a gazdasági vagy más jellegű határozatok elfogadását, s az ér­tük kifejtett aktív tevékenysé­get. Az is tény, hogy a kommu­nista vezető különleges figyelem közepette végzi munkáját, s mindig példát kell mutatnia. De ma hazánkban a gazdasági és a közéleti vezető helyeire kiszemelt párttag és pártonkívüli káderek számára egyformán érvényes a kettős, a szakmai és a politikai követelmény. A szakmai tudás jelentősége, mindennap esedékes vizsgája nem szorul hosszabb elemzésre. A vezetők politikai normái is vi­lágosak. Legfeljebb valamiféle fontossági sorrendről lehetne el­mélkedni. Mégis, azt hisszük, ta­lán ebben sem lenne nagy vita. A politika alapja nem más, mint az emberekhez, a beosztottak­hoz, a munkatársakhoz fűződő viszony. Aki nem ért az embe­rekhez, nem ismeri érzéseiket, gondjaikat, vágyaikat, vélemé­nyüket, az, bármilyen nagy szak­mai gyakorlata van, nem tudja eléggé érvényesíteni, mert az ő tudása is csak a közösség, a maga kisebb-nagyobb kollektí­vája segítségével, annak telje­sítményei révén érvényesül. Ezért tartjuk ezt a gazdasági őr­helyeken végzett politizálás al­fájának és ómegájának. Ez a kapcsolat — melyik is lenne a legtalálóbb jelző rá? — legyen mindig korszerű. Olyan, amely számol a párt és a kor­mány demokratikus törekvései­vel, a dolgozók megnőtt aktivi­tásával a közös ügyekben. Az igazán jól működő gazdasági ve­zető járatos a politikai kérdé­sekben, de ez nem elég: mindig kész arra, hogy megmagyarázza a változó helyzet vagy az elő­adódó problémák, a fejlődés kö­vetelte intézkedések, népgazda­sági összefüggések értelmét. Na- gyon-nagyon sok munkahely volt tavaly az országban, ahol a vezetők az ottani viszonylatban világították meg az új gazdasági reform részleteit, mert tudták, hogy az adott időben ez érdekli az embereket a legjobban. Kez­deményezésük megkönnyítette az áttérést az új vágányokra. Ebből adódik, hogy a gazda­sági vezetők megtanulták, a jó politizáláshoz hozzátartozik a dolgozók megfelelő, rendszeres tájékoztatása. Ez kifejezi az em­berek megbecsülését, egyszer­smind jobban felébreszti felelős­ségüket a munkahely feladatai iránt, így reálisabban átérzik a vezetés helyzetét, s ez valóságos kincset ad a vezetőknek: a dol­gozók támogatását. Egy további ilyen vonás, amely a „munkahelyi politikus” jel­lemzőihez tartozik, a határozott­ság a szókimondás, a gyors, ön­álló döntés, aminek haszna egy­részt a vezetői tekintély erősíté­se, másrészt pedig növeli az em­berek bizalmát is, hogy gyakrab­ban álljanak elő mindazzal, ami foglalkoztatja őket. Az embe­rek közelsége, az íróasztalhoz ragadó politizálást elvető maga­tartás konkrétabbá teszi a mun­kát. A bátor kritikai szellem meghonosítása, akár a legsze­mélyesebb dolgokkal, akár a vál­lalat munkáját segítő észrevéte­lekkel kapcsolatban nyilvánul meg, mindenütt fél győzelem, újabb sikerek feltétele. S még egyet a kritikával kapcsolatban. Nem ígér sok eredményt a gaz­dasági vezetőnek a politikai munkája, ha környezetében a bí­rálat és az önbírálat torz. Hiába, ilyen az élet, a vezetőket gyak­ran körülveszik talpnyalók, hí­zelgők, akik sokszor önző érde­kekért elfogult, alaptalan fülbe- duruzslással zavarják a nélkü­lözhetetlenül fontos, harmonikus hangulatot, zavarják a szemmér­téket a munkában, egyes sze­mélyek, vélt erények vagy hibák megítélésében. A jó politika el­engedhetetlen része a közvetlen, elvtársi kapcsolat a dolgozókkal, a széles körű érdeklődés a mun­kahely minden rezdülése iránt, s a megfontolt „utolsó szó”. Vető József A KÖRÖSVIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG GYULAI SZAKASZMÉRNÖKSÉGE ÉRTESÍTI az érdekelt gazdaságokat, termelőszövetkeze­teket, szakcsoportokat és egyéni termelőket, hogy az alábbi helyeken és időben gátkaszáló Árverést TARTUNK. Fehér-Körös jobb- és balparti töltés Gyulavári közúti híd. május 9-én 9 órakor Fekete-Körös balparti töltés, Remete közúti híd. május 10-én 9 órakor Kettős-Körös balparti töltés. Doboz, közúti híd, május 13-án 9 órakor Békés, közúti híd. május 13-án 14 órakor Mezőberényi közúti híd, május 14-én 10 órakor Köröstarcsa, közúti híd, május 15-én 9 órakor Hármas-Körös balparti töltés, Gyoma. közúti híd. május 16-án 10 órakor. Felhívjuk az egyéni érdeklődők figyelmét, hogy a gát­kaszáló évi bérét és az óvadékot a helyszínen készpénzben kell fizetni. Állami vállalatok, mg tsz-ek a fizetési meg­állapodást és cégbélyegzőt hozzák magukkal. K ö V I Z I G GYULAI SZAKASZMÉRNÖKSÉGE 350 Tanulságos történet az érem két oldaláról IVcm valami különleges ember Kopcsják György, az Or­szágos Talajjavító és Kutató Intézet szarvasi kirendeltségé­nek autóvillamossági műszeré­sze. Szereti az életet, nem veti meg a szolid szórakozást, egyszó­val olyan, mint a többi fiatal­ember. Egyben-másban azért el­üt sok társától. Például abban, hogy nem csak a szórakozást szereti, hanem úgyszólván „sze­relmes” a szakmájába is. Kitű­nő szakember. Sőt, jól csinálja, gazdagon kamatoztatja vállala­tánál ezt a képességét, s ma már egyre inkább az ilyen emberek­nek van nálunk becsületük... No, de hogyan, mondjuk az ő esetében? Mert a szakmai tudás mellett lehet valaki — és ép­pen erre hivatkozva —, hogy úgy mondjam, „nagy mellé­nyű”, követelődző, akarnokoskodó, hangoskodó, s ki tudja, még hány jelzőt lehetne ide illeszte­ni. De lehet szerény is. Ügy, hogy mérsékli önmagát, belátja a „takaróra” vonatkozó közmon­dás igazságát, (addig lehet csak takaródzni, ameddig a... stb.) és főleg nem a szájával, hanem ki­zárólag a munkájával hívja fel magára a fölöttesei figyelmét. Nos, ezt az utóbbi elvet pró­bálta követni sokáig Kopcsják György is, de nem sikerült neki végig kitartani mellette. Hogy miért? Mert az éremnek két ol­dala van, az a másik oldal pe­dig az, hogy egyszer azért ész­re is vegyék az ilyen embereket. A műszerész végül is meg­unta a hosszú erre való eredménytélen várakozást, igaz­ságtalannak érezte, hogy vál­lalatánál előfordultak disszo­náns jelenségek s azok kaptak időnként — természetesen a le­hetőségekhez mérten — fizetés­javítást, akik sűrűbben sündö­rögtek a főnökök körül. Sértő­dés ne essék, mindez emberi do­log, persze nem éppen az igaz­ságosság s a jellemesség szobrát lehetne megmintázni az ilyen modellekről. Szóval végül is meg­unta, hogy akármennyire igyek­szik, szorgalmát, tudását, nem veszik észre s évek óta mind­össze 8,50 forint az órabére. így hát egy szép napon bekopogtatott a főnöki irodába (előbb azonban a városban körülnézett valami más munkahely után) és beje­lentette: hívják őt a Bem Tsz- be általános szerelőnek. — Három szakmám van, igaz­gató elvtárs, a villamosságival együtt. Lakatos vagyok és a hi­vatásos gépjárművezetőire is megszereztem a képesítést. Ezért kérnek a tsz-be. Bár jó volt itt dolgozni, megszerettem ezt a Kórushangverseny Orosházán Az orosházi 3. sz. általános is­kola ének-zene tagozata május 8- án kórushangversenyt rendez Orosházán, a Partizán moziban. A hangversenyen közreműködik Horváth Ferenc érdemes művész, a Madách Színház tagja is. Az énekkart Dinnyés István vezényli, műsorukon Schumann Bárdos-, Bartók-, Kodály-művek szerepelnek. munkahelyet, mégis elmegyek, mert náluk anyagilag jobban jö­vök ki... Becsületére legyen mondva, az igazgató — mert mindez még tavaly történt, az új gazdasági mechanizmus beve­zetése előtt — igyekezett lebe­szélni Kopcsjákot az elhatáro­zásáról. Kérte, ne menjen el, a talajjavítónál is szükség van jó szakemberekre s majd gondos­kodni fog arról, hogy a műsze­rész itt is megtalálja számítá­sát. Kopcsják György hitt az igaz­gatónak, olyan embernek is­merte, aki nem ígérget oktalanul. Mégis eredménytelenül — leg­alábbis az ő számára — teltek- múltak a hónapok, anélkül, hogy a műszerész emlékeztetni igye­kezett volna főnökét saját sza­vaira. S most, csaknem egy év­re rá, mikor Kopcsják Ismét megunta a hosszú várakozást és megint csak körülnézett új mun­kahely után — felmondó levéllel kopogott be, ezúttal közvetlen fölötteséhez, Pékár Pál főmér­nökhöz. Átnyújtotta a levelet s a főmérnök annak elolvasása után meglepetten nézett egyik legjobb szakemberére: — Miért akar elmenni tőlünk, Gyuri? — kérdezte. — Nézze, főmérnök elvtárs. Nekem 45-ben a fronton halt meg édesapám. Senkim, semmim nincs, csak a két kezem és a szakmaszeretetem De éppen ez­által szeretnék előrébb jutni. Ez az őszinteség. Nem ajtónyitoga- tásokkal, könyökléssel, ahogyan sokan teszik, hanem a munkám révén. Ezért megyek az Egyet­értés Tsz-be, ahol 9 forintos óra­bért kínálnak és kapok háztájit is... — Szóval innen fúj a szél? I Kopcsják elvtárs, én nem enge- I dem magát. Ne értsen félre, hi- I szén egyébként nem akadályoz- j hatom meg, de intézkedni fogok, jhogy április 1-től visszamenőleg felemeljék az órabérét. Megér­demli, mert rászolgált erre. — Elég volt nekem az ígére­tekből, Pékár elvtárs... — Tudok a tavalyi ügyéről. Higgye el, akkor nem volt erre lehetőségünk... — És most? A múltkor a ív­ben láttam egy adást. Nagyon igazuk volt a riportalanyoknak, akik azt mondták, hogy hiába dolgozik valaki ott, ahol felsza­badult, akármilyen szorgalmasan tíz évig is, nem kap fizetés- emelést... Ezért mentek el egyéb­ként tőlünk is már többen... — Nézze, Gyuri. Akik elmen­tek, azokat nem is igyekeztünk visszatartani. De akik valóban megállják a helyüket. azokhoz ragaszkodunk. Bízzon a szavam­ban. Bízóit Kopcsják György és ezúttal nem eredménytelenül. Tényleg felemelték az órabérét, mert jó munkájával megérde­melte azt. Valóban igaz, hogy ma már, jobban, mint -bármikor ez­előtt, ragaszkodik minden vál­lalat a jó dolgozókhoz, hiszen az ő segítségükkel lehet csak mindenütt gazdaságosabb a ter­melés. S akik ehhez jobban hoz­zájárulnak az átlagosnál, a le­hetőségeken belül joggal megil­leti őket az erkölcsi, de az anya­gi elismerés is, a magasabb bér- kategóriába való sorolás. Hang­súlyozzuk azonban, hogy csak a lehetőségeken belül. Ám a na­gyobb lehetőségeket a jövőben is éppen a jobb munka termeti meg minden vállalatnál. Varga Dezső 71. — Most adja át a karórát, közlegény. Mondja meg, mit kér érte, és Magde Russel is bele­szólhat az alkuba — mondta íves őrnagy. — Elég messzeme­nő felhatalmazásom van. — Sajnos, az óra elveszett — felelte Galamb. Rémülten néztek rá. — Mit mond? — kérdezte De- lahay a könyökére támaszkodva. — Ezt az állítását... jól... fontol­ja meg. — Az óra elveszett, de nyom­ban megkerül — folytatta Ga­lamb —, ha engem általános testi gyengeséggel kiszuperál- nak, hogy részint a régi famih- ámat eltartsam, részint újat ala­pítsak. Ha ezt nem teljesítik, akkor az óra sohasem kerül elő. olyan jól elrejtettem. Ives a homlokát ráncolta. Minden katonai elképzelést meg­halad, amit Harrincourt kért. — Rendben van — mondta végül. — Mást nem kíván? — De igen. — Troppauer Hü- mér költeményeit. Ehhez ragasz­kodom! — Ezt vártam tőled — rebeg- te a költő. — Troppauer közlegény külön kitüntetésben is fog részesülni a szerzett érdemeiért — szóit köz­be Delahay. — Azután, ha tőlem megkap­ják az órát, természetesen Magde Russeltól kell megvásá­rolni. Én csak mint izgatott megtaláló érdemiek jutalmat — Minden rendben lesz — mondta íves —, jegyzőkönyvbe vesszük a feltételeket, és korlát­lan felhatalmazásom alapján módomban áll a szokatlan kí­vánságot teljesíteni. Elkészült a jegyzőkönyv. A tisztek aláírták, hogy íves őr­nagy a vezérkar D. osztálya ne­vében a fenti kívánság teljesíté­sére ígéretet tett. — És most mondja meg, hol a karóra — sürgette íves. — Hol legyen egy karóra? — csodálkozott Galamb. — A ka­ron! — Felhúzta a zubbonya ujját, és a csuklóján ott volt az óra... Pencroftot egy hajnalon az orani haditörvényszék udvarán Kobienszkivel együtt kivégez­ték. Macquart és Lorsakoff íté­letét életfogytiglanra változtat­ták, és Gardone, rangjától meg­fosztva, két év múlva szabadult. Ezzel a dráma befejeződött. Mielőtt Galamb és a menyasz- szonya elhagyták Orant, még egyszer felkeresték az „elátko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom