Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-22 / 118. szám

J#68. május 22. 4 Szerda Értékes dokumentumok Kodály Zoltán békéscsabai kapcsolatairól Az újratelepítésének 250, város­sá nyilvánításának 50. évforduló­ját ünneplő Békéscsabán a tavasz- szal megalakult a Forradalmi Vi­harsarok Parancsnoksága. Az út­törők és a kisdobosok akcióprog­ramot kaptak, s többek között vál­lalták, hogy felkutatják a város érdekesebb helytörténeti doku­mentumait. A diákok sok értékes régészeti anyagot, dokumentumot, néprajzi tárgyat gyűjtöttek ösz- sze, amiből kiállítást rendeznek. Egyik legérdekesebb adatot a XI. | számú általános iskolások gyűj- I tötték be: Kodály Zoltán és a ja- I minai földmunkás dalkör szemé­Szagos szamóca lyes kapcsolatáról. Kiderült töb­bek között, hogy Kodály Zoltán a csabai földmunkás dalkörnek írta a Katonák című dalt. ö maga jött le Békéscsabára betanítani a dalt, de más alkalommal is többször ta­lálkozott a híres kórussal. Negyvenötezer tö rózsa virágzik Békéscsabán Megyénkben az utóbbi évek­ben nagy teret hódított a ró­zsakultusz. Nagymértékben hozzájárult ehhez a szarvasi Arborétum bemutató rózsa­kertje, ahol több mint 300 faj­ta nemes rózsa virágzik. A vi­rágok királynőjét megkedvel­ték, s utcákat, tereket, ud­varokat díszítenek vele. Bé­késcsabán például 45 ezer tő rózsa bontotta ki virágszir­mait. Gyulán, Mezőhegyesen, Szarvason, Orosházán, Mező- megyeren és másutt szintén ezrével nyílnak a nemes ró­zsák. Statisztikai könyvszemle Két érdekes kiadvány jelent meg a közelmúltban a Statiszti­kai Kiadó Vállalat gondozásá­ban. Bár témájuk eltér egymás­tól, abban azonban megegyez­nek, hogy a tapasztalatok jól al­kalmazhatók a tervezési és a termelési feladatok meghatáro­zásánál, a különböző kölcsönha­tások vizsgálatánál. Elelmiszer- és iparcikkfogyasztás 1967 A kiadvány a Statisztikai Idő­szaki Közlemények sorozatban megjelent Élelmiszer- és Ipar­cikkfogyasztás 1966. című kiad­vány folytatása. Az új összeállí­tás áttekintést nyújt az 1966— 67. évek fogyasztási jellegzetes­ségeiről, bemutatja és sokolda­lúan elemzi az élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztásának a tápanyag- és vitaminfogyasz­tásnak, a ruházkodási, a tartós fogyasztási és egyéb iparcikkek fogyasztásának alakulását, vala­mint a lakosság ezekből való el­látottságának színvonalát. A fogyasztás különböző terüle­teit a kiadvány értékbeni és na­turális mutatókkal vizsgálja, ál­talában összegszerűen és egy fő­re vontakoztatva is. A hazai adatokat — a fejlett­ség színvonalának érzékeltetésé­A tavasz beteljesedésével törvény­szerűen megérnek a tavasz gyümöl­csei is, többek között a szamóca is vagy köznapi használati nevén, födieper. Viszonylag „olcsó” áron! Alig jelent meg, s máris potom 17,50 forintért lehet vásárolni! Az em­ber gyarló, kirakatban meglátni és a vásárlási szándékot tetté váltani csak egy pillanat műve volt. A napokban be is tértem a Jókai utca és a Tanácsköztársaság útja sarkán levő MESZÖV-boltba, hogy szándékomból valóság legyen, és megörvendeztessem családomat friss, tavasz! szamócával (földáeperrel). Előttem ketten egy negyed kilót kér­tek, majd egy vásárló felet, s mivel világéletemben gáláns voltam, ki­vágtam: egy kilót kérek! Sőt, oly el­lenállhatatlanul kínálta magát, hogy „mindért” kértem, vagyis, hogy egy húszasért. Alig tíz perc múlva kibon­tottam a zacskóból, amibe gondos elárusító kezek csomagolták, tálra tettem s a tavasz „üde” illatától le­hetett volna boldog családom, mikor is szaglászni kezdtünk. A pirosló eper­nek valami megmagyarázhatatlan szaga volt, s van most is, amikor másnap e sorokat írom. Többszöri fürdetés, mosdatás után is, mikor kísérletképpen újra egy szemet be­kaptam! A zacskó! Rémlett fel ben­nem egy újságban olvasott hírecs- ke. Azt olvastam: elismerték, hogy olyan vegyszerrel kezelték a papírt, mellyel árukat nem lehet forgalom­ba hozni. Ezért intézkedtek, és a csomagolóeszközt kivonták a forga­lomból. Csak a békéscsabai MESZÖV-bolt. mérgezi tovább hűséges vásárlóit!? Apropos! Ha olvasóink közül va­laki tudná Simon Templar telefon­számát, legyen szíves és közölje egy szagokra kényes és a vásárlók egész­ségéért is aggódó fotóriporternek. Együtt a tagsággal Tudósítás a párt békési járási vb-üléséről fl társadalmi, gazdasági élet gyors fejlődése, sokszínű össze­tettsége, fokozódó feladatok elé állítja a termelőszövetkezetek kommunistáit, a pártszervezetek vezetőit. Természetesen nemcsak a párttagok, hanem az egész tsz- tagság növekvő igényességgel fi­gyeli — bírálja és dicséri —, hogy a pártot képviselő titkár hogyan tud megbízatásának eleget tenni,_ mennyiben felel meg a bizalom­nak. Erre a „hogyan”-ra volt kí­váncsi a párt békési járási végre­hajtó bizottsága, amikor elemezte a függetlenített tsz-párttitkárok munkamódszerét. Az írásos és szóbeli jelentésből s a vitából kitűnt, hogy a békési járásban egyre eredményesebben hajtják végre a Politikai Bizott­ság 1960. évi határozatát. Ezt bi­zonyítja az a tény, hogy a tsz- ekben mind szervezetileg, mind politikai befolyás tekintetében megerősödtek a pártszervezetek és a közös gazdaságok túlnyomó többségében függetlenítettek a párttitkárok. Azonban a végrehaj­tó bizottság azt is megállapí­totta, hogy az eddigi eredmények tömeghatása, politikai, gazdasági mozgósító ereje sok helyen elma­rad a követelményektől. Ez az elmaradás, a lehetőségek figyel­men kívül hagyása még ott is megmutatkozik, ahol a gazdasági vezetés és a pártszervezet egyenlő partnerként dolgozik. valamelyik csoporttal, és így köz­vetlenebbül is szót tudnak vál­tani. Tapasztalható olyan jelenség is, hogy a függetlenített párttit­kár — politikai megbízatása mel­lett — valamilyen gazdasági fel­adatkört is ellát. Ez a párttitkári funkció helytelen értelmezéséből fakad, és a legfontosabb: a politi­kai felvilágosító munka kerül hát­térbe. Pedig alapvető feladatuk, a gazdasági tennivalók társadalmi, politikai, emberi vonatkozású fé­nyeinek magyarázása. A pártszer­vek kollektív döntései alapján a határozott állásfoglalás és a tsz- tagság mozgósítása az állami és szövetkezeti érdekek megvalósí­tására. Külön hangsúlyt kapott a vitában, hogy a párttitkár csak ott tud eredményeket felmutatni, ahol rendszeres az alapszervezetek szervezeti élete és a pártvezető­ségi tagok megosztják a tenniva­lókat. Természetesen a vezetőség és a tagság kollektív felelőssége nem­csak a határozatok meghozatalá­ra, hanem annak végrehajtására is vonatkozik, s ez utóbbiról már több helyen . „megfeledkeznek”. Csökkenti a vezetőségi tagok fele­lősségérzetét, hogy a párttaggyű­lésnek — egy-két esettől eltekint­ve — nem számolnak be rendsze­resen megbízatásukról. Ennek megváltoztatásáért sokat tehet a párttitkár azzal, hogy a vezetőségi gok mindjobban igénylik is ezt a kezdeményezést, melynek célja a gazdaságosság fokozása, a maga­sabb jövedelem. Az alapszervezet kommunistái­nak, a vezetőségnek és a párttit­kárnak a tekintélye ott állandósul, ahol a párt különböző fórumain, a nagy közösséget érintő kérdése­ket megbeszélik és állást foglal­nak. Ezt képviseli azután a tsz vezető testületéiben a párttitkár, illetve minden kommunista. E módszer alkalmazásával erősödik a párt gazdaságirányító és ellen­őrző munkája. Helyes volt, begy a párt békési járási végrehajtó bizottsága a ta­vaszi nagy munkák idején tűzte napirendre a tsz-párttitkárok munkamódszerének elemzését. Arra törekedtek, hogy az eredmé­nyek mellett főleg a fej lődést gátló akadályokat derítsék fel. I jöyöhen növekvő poli­tikai, gazdasági tennivalók meg­valósítására nagyobb követelmé­nyeket támasztanak a tsz-párttit- károkkal szemben. Igényli a párt- vb a céltudatosabb, Jobban szer­vezetett, rendszeresebb politikai munkát és a titkároknak a saját tevékenységükkel szembeni na­gyobb igényességet. Ugyanakkor, a járás és a községek vezető párt­szerveinek is fokozottan szükséges irányukban az elvi és gyakorlati segítés. Pankotai István re — nemzetközi adatok egészí­tik ki. A fentieken túlmenően a kiadvány mérlegeket közöl a természetes mértékegységben ki­fejezhető fogyasztási cikkek nagy részéről. Ezzel módot ad a fogyasztás termeléssel, külke­reskedelmi forgalommal, kész­lethelyzettel stb. való kapcsola­tának vizsgálatára. Az ipar helyzete az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor A Központi Statisztikai Hiva­tal Iparstatisztikai Főosztálya e kiadványban olyan helyzetképet állított össze az iparról, mely az eddigi gazdaságirányítási rend­szer hatását — az új mechaniz­mus bevezetésekor ,— tükrözi, s mellyel — mint bázissal — a ké­sőbbi években össze lehet hason­lítani az ipar új, változott jel­lemzőit. A kiadvány — az ipar 1960— 1967. közötti fejlődésének rövid ismertetése után — bemutatja az 1967 őszén, 69 vállalatnál le­folytatott úgynevezett kikérde­zéses vizsgálat eredményeit. E vizsgálat a kapacitás-kihasználás és a beruházások (részben vár­ható) alakulására terjedt ki. Az 1966. évi adatok alapján összeállított helyzetkép különö­sen a termékek gyártásának koncentrációjával foglalkozik (az ipar minden főbb ágában), to­vábbá részletesen elemzi a vál­lalati eredmény és az állóeszkö­zök, valamint az anyagi érde­keltséget jellemző egyes mutatók stb. alakulását és összefüggéseit, vállalatonként! szóródását. Kitér a kiadvány a munkaerő-forga­lom egyes kérdéseire is. Randcwi a Kw Omtfánkn-fré/ntörfétiet­„Bagózók" Minden dohányos maga érzi és tud­ja, mikor éhajt egy slukkot. Általá­ban akkor rá is gyújt. Ez nem is len­ne hiba, csak sokszor a hely, ahol rágyújt, nem dohányzó! lehet, hogy figyelmetlenség vagy nemtörődömség, de semmi esetre sem megnyugtató, hogy a nem dohányzó táblával ellá­tott helyiségekben is mindaddig stukkóinak, míg rájuk nem szól va­laki: kérem, ez nem dohányzó! Nem is írtam volna róluk, ha ez nem mindennapos eset lenne. Ma­gam is dohányos vagyok, naponta utazom Orosházáról Békéscsabára, onnan vissza. És mint dohányos em­ber, betartok egy jó tanácsot: reg­geli előtt nem gyújtok rá. Így reg­gelenként a nem dohányzó fülkében helyezkedem el. Csorvásig nincs is semmi baj. Am az onnan munkába jövők egy része, oly előszeretettel foglal helyet a nem dohányzó sza­kaszban cigarettával, hogy erre még jelzőt sem tudok mondani. Valószínű, sajnálja azt a fél cigarettát eldobni, ami felszálláskor megmaradt a szája szögletében. Javaslom: a jegykezelők ne csak l'igyeimeztessék őket, de olykor-oly­kor bírságolják is meg, akkor talán eszükbe jut a hely, ahol nem lehet dohányozni. —ár. fi VÍta SOráll arra a vélemény­re jutottak, hogy az eddigi fejlő­dés biztató. De vannak akadályo­zó körülmények is. Ide sorolható, hogy a tsz-párttitkárok egy része inkább gazdasági kérdésekkel fog­lalkozik, emiatt „kevés ideje má­rad”, hogy az emberek ügyeivel törődjön. Az általános tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a szövet­kezet gazdái nemcsak jó néven veszik, hanem egyenesen igénylik a párttitkár társaságát, a sűrű be­szélgetést. Ahol ez rendszeressé válik, ott a politikai tevékenység is eredményesebb. Számtalan módja van a közös szóértésnek. Így például több helyen kialakult az a helyes gyakorlat, hogy ese­tenként a titkár együtt dolgozik Kedden a Szabadság-szálló kü­löntermében négynapos szeminá­rium kezdődött a KGST-országok erdészeinek részvételével. A sze­minárium bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, román, szovjet és magyar részvevői annak a jel­zőszolgálatnak a rendszerét kí­vánják kialakítani, amellyel éven­te tájékoztatják majd egymást arról, hogy erdeikben mennyire szaporodtak el a kártékony rova­ülésen tájékoztatást kér a reszort- feladatokról, és szükség esetén ja­vasolhatja a taggyűlésnek a mu­lasztó vezetőségi tagok felelősség­re vonását. Az igazsághoz hozzá­tartozik az is, hogy ilyen javasla­tot a taggyűlés elé ez ideig még se- I hol sem terjesztettek elő. Ahol a helyes munkamegosztás j és a harmonikus együttműködés megvan, a párttagság aktivitása is jó. Ezt azonban csak ott lehet megtartani és szélesíteni, ahol szüntelenül erősítik és növelik a politikai befolyást, az élet minden területén. Továbbra is fontos sze­lepet töltenek be az alapszervezet tevékenységében a termelési kér­dések, a termelési kezdeményezés. rok, illetve milyen betegségek, fő­leg fertőző betegségek léptek fel. A tanácskozás részvevői csütör­tökön a Bükkben és a Mátrában tekintik meg a cserebogár elleni védekezésben m ” eredményeket, pénteken pedig plenáris ülésen fogalmazzák meg azokat a javas­latokat, amelyek a jövőben előre­láthatólag KGST-ajánlások alap­jai lesznek. 14. — Csak arra nem gondol, igen tisztelt kollégám — szólt közbe a miniszter —, hogy ez a Wo- check nem Ausztriában, Olasz­országban, nem a ,,Paradicsom”- szigeteken, vagy Honoluluban van, hanem sokkal közelebb és sokkal távolabb ezeknél a he­lyeknél. Wocheck úr — Buda­pesten van. Nem hinném, hogy az ODESSZA . . . — Ugyan, miniszter úr. . . melyik megszállt országban mu­lasztotta el annak idején az SS, hogy tiszteket sorozzon? Legyen biztos abban, ott is akad néhány bujkáló egykori katonánk. Egy hatásos belépő, néhány határo­zott mondat... Az értekezlet elnöke felugrott. — Mióta, Eberling úr, ön a szervezet vezetője, még én sem merek az irodámban hangosan gondolkodni. Kérem, ne itt be­széljék meg magánügyeik apró részleteit. Én sajnálkozom Wocheck úr elhatározása felett, de hivatalosan — mint már mondtam — semmiről nem tu­dok és semmiért felelősséget nem vállalok. A viszontlátásra, uraim ... A két férfi a titkosszolgálat központjába hajtatott. Eberling az IBM számítógép osztályvezetőjét kérte. — Állapítsa meg, hogy ez idő­ben Budapesten hány volt SS- katona tartózkodik. Keresse ki az ODESSZA bécsi rezidensé­nek e havi hívószámát és a ne­vemben a jelkulcs szerint távira­tilag a Kopasz Oroszlánba ren­delje. Hívjon le kétszázötven­ezer márkát a költségvetés ter­hére, abból százezret váltson át dollárra, tizenötezer forintra, a többit pedig márkában még ma este bocsássa rendelkezésemre. Amikor a két férfi magára ma­radt, Eberling konyakot bontott. — Ezen a Wocheck ügyön ... mondotta — úgy tűnik ... ügyes emberek kereshetnének valamit. A szakminiszter hangosan fel­kacagott. A telefonhoz lépett, tárcsázott. A gazdasági vezetők és a tsz-ta­KGST-tanácskozás az erdők kártevői elleni védekezés egységesítéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom