Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

M68. május 21. 5 Kedd Képzőművészeti kiállítás a KISZÖV bemutatótermében Május 19-én. vasárnap délelőtt fafaraíó művésznek a kiállítását, a békéscsabai KISZÖV bemutató- A kiállítást! amely egyébként termében nyitották meg a Megyei délelőtt 11 órától 19 óráig tart Művelődési Ház Képzőművész, nyitva, Püski Gábor, a Megyei Stúdiója két tagjának, Romvári I Művelődési Ház igazgatója nyitot- Ete-lka festőnek és Vágó Ferenc j ta meg. Vágó Ferenc fafaragó művész a megnyitó vendégelnek társaságában. Készlet a képzőművészeti bemutatóból. Romvári Etelka és Püski Gábor a képek előtt. I arról senki nem tud. Elküldenek ■neki egy repülőjegyet: Via Bu­dapest. Mintha Róma felé nem járnának gépeink. És amikor ez a férfiú megszökik, akkor ki­rángatnak az ágyból és azt mondják, nekem kell jelente­nem, ha visszatért! A kémfőnök mosolygó szem­mel tekintett a szakminiszterré. Szivart vett elő, megropoglatta, körülményesen lemetszette a vé­gét, s csak azután szólalt meg: — Az agyunkra ment a béke, uraim . .. Évek óta jelzem, hogy Athénben szabotálják a kísérle­teinket. Telefonálok az I. G.-nek, felhívom a miniszter urat, és mint mondanak nekem: Wo- check nagy tudós, nem szabad sürgetni. Amikor végre elérem, hogy áthelyezzék Münchenbe, és felajánlom, hogy saját gépet küldök érte, a Farben tiltako­zik: „Mit gondol majd a vén tudós?!'’ Kértem, legalább a sa­ját embereink közül küldjenek testőrt. Ez ellen is mindenki til­takozott. Tessék uraim, most aztán marakodunk, veszekszünk, és a szakminiszter úr ismét sza­bad utat enged nem is titkolt szűzlányos féltékenységének. A kormányfő megpróbált vi­dáman nevetni. — De uraim, így semmire sem megyünk. A legfőbb államérdek, hogy Wocheck — amint lehet — térjen haza. De állami szerveink és tisztviselőink mégsem kény­szeríthetik. Persze, ha valami eiszam magánember valamilyen akciót kezdeményezne... mi senkit nem akadályozunk a tévé. kenvségében. Eberling úr, a titkosszolgálat vezetője noteszt húzott elő a zsebéből. — Felkészültem, uraim, erre az eshetőségre. Feljegyeztem azo­kat a szervezeteket, amelyekre ügynökeim révén némi befo­lyást tudok gyakorolni. — Magyarországi szervezetek? — hördült fel a szakminiszter. — Annyira jól azért nem ál­lok. De mondjuk, olyan szerve­zetek. amelyek altkor is létez­nek, ha nem jegyeztük be őket a parlamenti névjegyzékbe. Hogy precíz legyek, elsősorban az ODESSZÁRA gondolok. Mél- tózta&sanatk figyelembe venni, hogy ez a szervezet gyakorlati­lag tíz esztendő óta mélységes hallgatásba burkolózott. Mind­annyian tudjuk, hogy ezzel a társasággal juttattuk biztosabb vizekre azokat a hajósainkat, akiket az európai hullámverés elnyeléssel fenyegetett. Az össze- { kötő, akivel kapcsolatban állót- £ tam, ma is létezik. Az igaz, j hogy közben a Cl A ügynökség- , hez is „leszerződött", de hát ez nem rendkívüli jelenség nálunk. Ügy gondolom, kellő anyagi rá­fordítás esetén ez a vállalkozás megfelelő haszonkulccsal tudna dolgozni. A szakminiszteri költ­ségvetésre gondolok. Félmillió márkáért néhány ember sok mindenre kapható lehet. (Folytatjuk) Bűnösök vagy áldozatok? A békéscsabai SZTK Rendelő- intézet épülettömbjén van egy ol­dalbejárat. Szuterénbe — magya­rán pincehelyiségbe — lehet in­nen jutni. Nemrégiben itt kopog- I tatott egy ápolatlan, rongyos, be- ; esett arcú ember. Sírva panaszolta el boldogta­lan sorsát. A város egyik mun- j kásszállásán lakik sok száz kilo- j méterre családjától. Régebben is ! megitta a magáét, de az utóbbi j hónapokban annyira hatalmába kerítette az alkohol, oly mélyre süllyedt, hogy teljesen reményte­lenné vált minden. A rendes em­berek már nemigen állnak szóba I vele. utolsó jobb ruháját saját magáról adta el néhány féldeci ! áráért. Egészsége megrokkant, | munkabírása gyengült, különben is állandó bajok vannak vele, ha­marosan kiteszik a szűrét a vál­lalattól. — Minek is él az ilyen ember, mint én? A gyógyulás: új reflexek Barátunk jó helyre fordult se­gítségért. Itt működik — Csefkó László doktor irányításával — a városi alkoholelvonó ambulancia. Miből áll az elvonókúra? A beteg gyógyszert kap — An- j taethylnek nevezik az egyik ké- I szítményt —, mely ha a szervezet­ben alkohollal találkozik, roppant kellemetlen tüneteket okoz. A rendszeres gyógyszerszedéssel I egyidejűleg bejárnak a rendelő- | be, magukkal hozzák kedvenc italaikat. Sört, bort, pálinkát, ki mit szeret. Aztán megkezdődik az ' ..itatás”. A páciensek tereferélnek, köz­ben vidáman koccintani is lehet — akárcsak az italboltban lenne az ember. A folytatás azonban kellemetlen. Nem sokkal utána, hogy ki-ki megitta a magáét, jön a nyomorúságos rosszullét. Vadul kezd kalapálni a szív, mintha ki akarna szakadni, a gyomor tót­ágast áll, kiüti az embert a verí­ték, szörnyű hányingere támad. Szinte úgy érzi a delikvens — ütött az utolsó órája. Valójában persze senkinek nem lesz semmi baja, a kezelés teljesen ártalmat­lan. (Csak alapos belgyógyászati vizsgálat után engedélyezik az el­IBUSZ Rendkívül olcsón üdülhet a jugoszláv tengerpart két világhírű üdülőközpontjá­ban. Dubrovnikban vagy Split- ben, ha igénybe veszi az IBUSZ kedvezményes 12 napos üdülőútjait. Részletes felvilágosítás és jelentkezés az IBUSZ utazási irodákban. 529Ü vonókúrát.) Viszont az ismétlődő kellemetlen élmények hatására kialakul egy feltételes reflex: ha csak meglátja az italt, megcsapja a szaga, vagy elég ha hall róla — máris undor fogja el. Irtózat- j tál tölti el az, amit korábban 1 annyira kívánt, amiért megszál- ' lőtt módjára ragaszkodott. A ha­tásos kezelés egy vagy két évig tart. Vannak, akik józan pillanata­ikban megfogamzó okos belátás­ból, maguktól jönnek. Másokat köteleznek a kúrára, ezek a „kényszer-elvonósok”. Indokolt esetben, a társadalomra, család­jára vagy önmagukra kártékony alkoholistáknál a közvetlen csa­ládtag, a munkahelyi vezető, vagy hatósági javaslatra a járási, vá­rosi tiszti főorvos bírálja felül és rendeli el a kötelező elvonókú­rát. Eredményesebb és a beteg számára is kellemesebb a keze­lés, ha saját akaratán, józan be­látásán alapszik. Sajnos, az arfibulancia túl van terhelve. Ottjártunkkor huszon­ötén szorongtak a kicsiny helyi­ségben, ahol mindössze négy ágyon pihenhetnek egyszerre a betegek. A heti kétszeri alkalom­ra biztosított orvosi óraszám is kevés ma már. A kulturáltabb körülmények feltétlenül ■lőscgi- tenék az eredményesebb gyógyí­tást. Ital — bűnözés — életszínvonal I Hazánkban az egy emberre ju- j tó szeszesital-fogyasztás nem te- I kinthető túlzottnak. A szomjas torkokon évente lecsordogáló kü­lönféle szeszes italok mennyisége alapján az európai országok sc- I rában úgy középtájon helyezke- I dünk el. Az olaszokkal és franci­ákkal szemben, akik leginkább a bort kedvelik, ellentétben az I északi államokkal, ahol igen ma- gas a töményszesz-fogyasztás ; aránya, nálunk a sör a listave- j zető. Ha tiszta szeszre számítjuk I ót a különféle italokat, akkor j minden lakos évenkénti átlagban j csaknem hat liter alkoholt fo- \ gyászt. Ez havi 1 liter pálinka j egyenértéke. Ami azért nem le- j becsülendő mennyiség. (Különö- ! sen ha tekintetbe vesszük, hogy j a csecsemők, betegek és egyéb | teljesen absztinens személyek is ! benne vannak az átlagban, a I valóságos ivókra tehát több jut.) ! A kriminológiai gyakorlat is­mer bizonyos „tipikusan alkoho­los bűncselekményeket”. Ilyenek: ! hivatalos személy elleni erőszak. t • garázdaság, élet vagy testi ép- I ség veszélveztetese. Az ilyenfaj- í ta bűncselekmények egyharmadát j — felét alkoholos befolyásoltság alatt követik el. i A közlekedési balesetek több mint 10 százalékánál, a mezőgaz­daságban bekövetkezett szeren­csétlenségek egyharmadánál, s — reprezentatív felmérések szerint — az ipari balesetek egynegye­dénél jelentősen közrejátszik az alkohol. Hogy évente — a ki­esett munkanapok, a baleseti ká­rok, az orvosi kezelés miatt stb. — milyen hatalmas károkat okoz az iszákosság, azt csak sokmilli- árd forintban lehetne összesíte­ni. Társadalmi veszélyessége te­hát igen nagy. De miért nem korlátozható, miért lehet olyan j nehezen fellépni ellene? Az Alkoholizmuselleni Orszá­gos Bizottság 1966. évi tudomá­nyos ankétjén a Legfelsőbb Bíró­ság részéről dr. Vida Ferenc tar- i tott előadást az alkoholizmus I büntetőjogi és társadalompolitikai 1 vonatkozásairól. Ebben fejtette j lei: „A korai kapitalizmus idején bekövetkezett nagy népmozgás I széles dolgozó tömegek hagyomá- j nyos életformáját borította fel. és olyan kedvezőtlen, rideg életkö- j rülményeket teremtett, amelyből j tömegesen menekültek az alko- ! hólizmusba. A kedvezőtlen élet- j körülmények nem javultak meg | az iszákosság következtében, ha- j nem konzerválódtak, még elvi- | selhetetlenebbé váltak. Az alko­holizmus önmagát hatványozza, átterjed az alkoholista családjá­ra. gyermekeire. környezetére. Utópisták gondolhatták csak, hogy az alkoholizmusnak ez a folyamata a proletárforradalom győzelmével egyszerűen megsza­kad. Az alkoholista környezet­ben a nagyobb kereseti lehető­ségek elsősorban nem az életszín­vonalat. hanem a szeszfogyasz­tást emelték. Nem szabad elfe- ! ledkezni arról sem. hogy a szo- j cializmus alapjainak lerakása el- ! lenkező értékelőjelű — de nem cse- | kély mértékű népmozgást is ki- I váltott: a falusi lakosság ipari centrumokba özönlését. A hagyo­mányos életformák és a hagvo- I mányos kötelékek felbomlása ' szintén előidézte, a nagyobb j anyagi lehetőségek, a helyzetük átmeneti jellege — az alkoholiz­mus veszélyének ú.i tömegeket dobott oda.” Hogyan születik a „zseni?" Az életszínvonal emelkedése te- I hát nem jelenti okvetlenül az al­koholizmus visszaszorulását. A munkaidő fokozatos rövidülése is új problémákat vet fel. Gondol­junk csak arra: ma már a mező­gazdaságban is bevezették a nagy­üzemi termelést, de a falusi szó­rakozási lehetőségek, a szabad idő kulturált eltöltésének formái el­maradtak a termelés technológiá­jának fejlődésétől. A rohamos társadalmi átalaku­lások olykor nehéz dilemma elé állították az egyént. Máról hol­napra maximális képességeit igénybe vevő, esetleg felkészültsé­gét meghaladó feladatot, munka­kört kellett ellátnia. Folyton nö­vekednek a követelmények. És vannak, akik érzik, hogy nem képesek lépést tartani. Néhány féldeci. egy kis „nyomás” a fej­ben azonban — legalábbis az il­lető így érzi — megoldja a kínzó gondokat. Ilyenkor a leglustább ember is „kiváló dolgozó”, a vál­lalat leggyengébb képességű em­berének is „ragyogó” ötletei tá­madnak és a legtehetségtelenebb művész is „zsenivé” válik. A másnapi kijózanodás azután egyre sz.omorűbb és reménytele­nebb körülményekre vet fényt. Ilyenkor egy lehetőség marad a mámor megszállottainak — s kö­vetkező féldeci... (Folytatása következik) Vajda Jáuoit

Next

/
Oldalképek
Tartalom