Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

t968. május 21. 3 Kedd Új bidak Tótkomlóson Alapjában javult a közle­kedés helyzete és biztonsága Tótkomlóson. A községet át­szelő Száraz-ér felett új hida­kat építettek, melyek teher­bíróképessége többszöröse a réginek. Ezek a létesítmények a főbb útvonalakat kötik össze az ér másik oldalával. A gyalogos közlekedés lehetőségeinek bő­vítésére egy erre alkalmas hi­dat is készítettek. A községben levő három új híd mellé az idén még egyet építenek, s ezzel — előrelát­hatóan — több évtizedre meg­oldják a közúti közlekedést. Május 21: Ifjú egészségőrök járási versenye Orosházán Ebben az évben május 2I-én, kedden rendezi meg a Vöröske- | reszt járási elnöksége és a járási úttörőelnökség az ifjú egészség- ! őrök versenyét. Az átalános is­kolás fiatalok a tanévben ifjú j egészségőr tanfolyamon vettek részt s a járás iskoláiból a keddi i versenyen iskolánként a legjobb öt diák indul. A rendezvényen előreláthatóan ötven-hatvan út­törő vesz majd részt, s a három első helyezett csoport jutalma­kat — könyvet, társasjátékot — kap. Megyénkben több íz üzemi táppénzkifizető hely A társadalombiztosításban ré­szesülők száma megyénkben — családtagok nélkül — megha­ladja a 210 ezret. Ennek mint­egy a fele táppénzre jogosult. Közülük 84 ezer a tsz-tag, 18 ezer pedig nyugdíjas. Az előző év átlagához képest a biztosítot­tak összlétszáma 2,3 százalékkal emelkedett, a táppénzre jogo­sultaké pedig 3,3 százalékkal. Az üzemi kifizetőhelyek 129- ről 137-re emelkedtek. A társa­dalombiztosítás megyei kiadásai 1967-ben csaknem 250 millió fo­rintot tettek ki. Egyuttcselekvő emberek a jaminaiak — Molnár Béla vagyok — mu- ; tatkozik be. hellyel kínál, s foly- ' tatja munkáját. Nézem, haja már őszül, szeme élénk és keze fürgén rója a sorokat A Szabadság Tsz embere éppen az ügyfél; 15 hízó ! marhát ad át belföldi fogyasztás­ra. Ajtó nyílik ismét. Valaki a személyazonossági igazolványát i keresi, elhagyta valahol... — Kér«», ha itt lesz. vissza­adom — s ír tovább. Telefon cseng, kérdés, válasz, s megint ügyfél, így megy ez egész nap. Egy 16 ezer lakosú kerület gondja, baja szorul itt meg a szűkös irodában. Amit ellestem az első néhány pere alatt, csupán egy darabka élet volt Békéscsa­ba város tanácsa erzsébethely i ki- rendeltségének munkájáról. Ami­kor az „utolsó'’ ügyfél után az ajtó becsukódott, az ószas fej fe­lém fordult, hallgatott egy ideig, majd elmosolyodott: — Tudja, az ügyfelekkel való foglalkozás nagyon leköt. Meg az idő is nagyon rohan. Valóban rohan az idő. Hogy be­mutassam: Molnár Béla feje fe­lett is elszállt már 57 esztendő, j ebből 32 évet itt a városban, közalkalmazottként dolgozott. 1952 óta tanácstag, 1953-tól az V. | kerületi tanácskirendeltség veze­tője Élete szépsége a munka. Most még inkább kijut belőle: a tanács, az állandó bizottság, a lakosság, a Hazafias •Népfront aktívabb lett és a kerület „Béla bácsija” sehonnan sem marad el. Ezenkívül a napi munka, az igaz­gatás, az ellenőr zés, esketés, és 1 sorolhatnám tovább a bokros te­endőket, melyeknek megoldása reá vár. Felkeresik nyugdíjügy­ben, családi perpatvar miatt is. Meg itt van az ifjúságvédelem... — Ez sem megy úgy, ahogyan kellene — sóhajt fel és máris do­kumentálja, hogy két albizottság működik. Pótpapák is vannak, ő maga is az. Mégis nehéz a fiata­lokat leszoktatni a fakitördélés- ről, meg a szemétgyűjtő-ládák szétszórásáról. Izgatottan kutat a nevek között, hogy példázzon; egyet, aki „megjavult”. Talált ] többet is, de H. J.-t említi, aki az í ablakokat törte be és most már j nincsenek ilyen „hobbyjai”. — Magamról mit is mondha- ; tok? Valamit mégis, ha nagyon ! muszáj... — szerényen moso- ■ lyog: — Nemcsak pótpapa vagyok, de valódi is. Van három csalá­dom, egy lány, két fiú, ne meg egy kisunoka. Az egyik fiam most érettségizik, a másikat meg az el­múlt nap vették fél a békéscsabai új gimnáziumba. Feleségem orsó- ! zó a kötöttárugyárban. Korábban foglalkoztam zenével. 1932-től j 1953-ig a Földmunkás Dalárdát j vezettem, azután átadtam Kesjár 1 J ánosnak. Es újra visszakanyarodtunk j a 32 évvel ezelőtti múlthoz, az akkori ügyintézéshez, akkori pa- nászokhoz. — Mi volt. amivel legtöbbet foglalatoskodott? — A gazdagok és szegények i dolgaival. A munkanélküliséggel.! No meg a szegénységi bizonyítva ­Tudom, hogy ritka eset, de a dolgozók bizalmából nagy baj­ba kerültem. Nem is tudom, hogy mászok ki belőle. Segítség, emberek! Az történt ugyanis, hogy a napokban fel­keresett egy közép­korú férfi a kővetke­zőkkel: — Ügy hallottam, hogy maga egy okos ember (nem tudom, ki vezethette így fél­re), adjon hát valami jó tanácsot, mert én már azt sem tudom, lványadán is állok. Most találkoztam a párttitkár elvtárssal, igazán kedves ember, még megállt velem beszélgetni is. Meg­kérdezte, hogy va­gyok, meg hová me­gyek. Mondom, hogy leöszönöm jól vagyok, megyek a ... izé, hogyishívjákhoz, na... Szóval, hogy ahhoz a gyerekhez megyek látogatóba — mert hogy születésnapja van —, amelyiknek én vagyok az a jó névadó apja. A párt- titkár elvtárs erre s. o. s. mosolygott egyet, jó egészséget kívánt és elköszönt, én meg egészen kimeleged­tem abba a beszél­getésbe. Na, egye ku­tya, üsse kő, ezen már valahogy túl va­gyok, de hogyan lesz a jövőben? Lassan már beszélni kezd, hogyan szólítson, en­gem a ker,...ker..izé, a gyerek: névadó apám? Kicsit furcsán hangzik, nem? De ez még csak hagyján, hogy szólítsam én? Névkapottfiam? Ne- vetadtamnekedfiam ? Higyje el, teljesen megzavarodtam. Azt nem mondhatom ne­ki, hogy keresztfiam, hiszen nem keresz­teltük meg... Adjon már valami jó hangzású nevet, olyat, amely kifejez­né azt a köztünk levő nagyon kedves kap­csolatot, ami szinte rokoni viszonyt te­remtett a két család között. Igyekeztem értel­mesen nézni rá, hogy továbbra is okos em­bernek tartson, és j könnyelmű ígéreteij tettem, hogy megke-j resem a helyes, kife­jező, mégis könnyed j természetesnek hang­zó megszólítást. Most aztán itt va­gyok a bajban. Nyelvújító tevékeny­ségem gyakorlása közben már dugóhú­zó alakú lett a nyel­vem, de ennél több­re nem jutottam. Be kell vallanom, társa­dalmi segítség nélkül nem tudom megőriz­ni az okos ember lát- j szatát. Ráadásul tegnap \ délben a túloldalról egy éles gyermek­hang hasította át a levegőt: Kereszt­apáááááám! — és már rohant is felém egy drága kis lurkó, a tőlemkapottnevet- fiam, akit valódi névadóapai büszke­séggel és szeretettel öleltem szívemre. De a problémám ma­radt! OKI nyok kiállításával. Most már ez nincs, még a neve is megszűnt. És a jelen? Versenyfutásban lehagyták a város valamennyi kerületét a né­pesség számában; több mint 16 ezer bejelentett lakosuk van. Nemcsak Erzsébethely lakossága nőtt meg az utóbbi két évtized alatt, de a csaknem 4 ezer ház is felfrissült. Üj lakónegyedek épül­tek a Zsigmond utcán, villaszerű épületek. Változott a kerület ar­culata — változtak az emberek. Az egykori proletárkerületben te­kintélyes számban laknak ma tisztviselők, értelmiségiek, ez a keveredés csak hasznára vált a kerületnek. Főként a kütturálódás dolgában. Bár erre a kultúr-„pa- lotára” több reklamáció hangzott el, annyi mégis tény, hogy több százan látogatják naponta. Zene és^ különböző klubok teszik válto­zatossá a kultúrotthon életét, úgy­szólván mindenki kedvére tény­kedhet. Ez egyúttal azt is megmu­tatja, milyen széles a jaminaiak érdeklődési köre. A harmadik ötéves terv szép fejlődést ígér ennek a kerületnek. Lakóházak, járdák sitb. épülnek. Természetesen akkor gyorsabb az effajta előrehaladás, ha a maga módján mindenki a kerület gond­jaival küzd. így jött létre a Ko­lozsvári utcai üzlet, a gyógyszer- tár nyitvatartásának megváltoz­tatása, a játszótér. Hogyan sike­rült? Molnár Béla így mondja: — Együttcselekvő emberek a jaminaiak. Ez így is van. Összefogóként pedig keresve sem találhatunk jobbat a népfront-bizottságnál. Kétszeresen is feladata neki a ke­rület dolgaival törődni, mert az alelnöke Molnár Béla, a kiren­deltség vezetője. Jelzik is szünte­lenül az igényeiket, segítségüket. 6 nagy munkáslakta város­résznek kétségkívül van elég gondja. Több utcába még járda kell. de a legégetőbb az új SZTK- rendelő. Évek óta húzódik kéré­sük, ami csak annyi, hogy leg­alább a körzeti orvosokat el tud­nák ott helyezni. Nem fényes pa­lotát kémek, hanem egészséges, tiszta orvosi rendelőt. — Küzdünk érte, — Ügy mond­ja, mint aki tudja, hogy az erő­feszítésekért bőségesen kárpótol­ják az eredmények. Búcsúzásul gratuláltam a nem­régiben kapott második kormány- kitüntetéséhez, s olyasmit értet­tem alatta: további jó munkát, jaminaiak! Rocskár János Azonnali tneiépésseü. felve­szünk irodai gyakorlattal rendelkező, gyors- és gépírót, valamint vasbetonszerelőt. Fizetés: megegyezés szerint. Az új tanévre bádogos, asztalos, kőműves, ács tanulókat veszünk fel. Jelentkezés: TÖVÁLLr, Békés’, Vásársizél 7. 50660 Hogyan válhat tömegmozgalommá az újítómozgalom ? M egyénk újítómozgalma az el­múlt években jelentősen hozzájárult a műszaki fejlesztés­hez, s ezzel a népgazdasági ered­mények javításához. De a jelen­tős gazdasági eredmények elérése mellett egy igen fontos feladatot is teljesített, Ez pedig az embe­rek tudatformálásában, a szocia­lista embertípus kialakításában jutott kifejezésre. Tavaly a me­gye dolgozóinak 2,84 százaléka foglalkozott újításokkal, vagyis 2224 újító segítette szocialista módon javaslataival a termelést. Az elért eredmények jelentősek és biztatóak, de egyúttal szeré­nyek is. Ez azt jelenti, hogy az újítómozgalomnak a fennálló hi­báit eddig még nem sikerült tel­jesen leküzdeni. A legfőbb hiba, hogy eddig nem sikerült az újító- mozgalmat tömegmozgalommá tenni. Ezt bizonyítja, hogy me­gyénk dolgozóinak alig 3 százalé­ka kapcsolódott be eddig ebbe a mozgalomba. Mi ennek az oka? Az ok első­sorban a propaganda- és felvilá­gosító munkában keresendő. Ezen belül is az élő propaganda és szervező munka az, amely nem érte el a megfelelő szintet. De ami még ennél súlyosabb körül­mény, hogy az amúgy is szerény propaganda és szervező munka hatását is erősen lerontotta az az ellenhatás, amely az újítókat ért sérelmek folytán keletkezett. Ez a körülmény még azoknak a dol­gozóknak is etoette kedvét az újí­tásoktól, akik még eddig nem is újítottak. K étségtelen, hogy a régi, 29- es újítási rendelet nem minden részében biztosította az újítómozgalom zavartalan ügyvi­telét. De ott, ahol a gazdasági ve­zetők tisztában voltak e mozga­lom ideológiai, eszmei tartalmá­val és ennek tudatában alkalmaz­ták azt, azokon a helyeken keve­sebb volt a hiba és sérelem, s eredmények nagyobbak voltak. Az új gazdaságirányítási rend­szer folytán kialakuló helyzet ha­tással van az újítómozgalomra is. Nyilván ezt a körülményt vette figyelembe kormányzatunk is, és ennek megfelelően párhuzamosan érvénybe léptette az új 1967 57-es újítási rendeletet. Ez azonban csak alaprendelkezéseket tartal­maz, önmagában tehát nem al­kalmazható. E rendeletnek leg­fontosabb és nélkülözhetetlen füg­geléke az újítási szabályzat, mivel a rendelet csak általánosságban rögzíti azokat a jogszabályokait, melyek minden vállalatra egyfor­mán értendők, illetve kötelezőek. Az újítási szabályzat vállalaton­ként külön-külön kell, hogy rög­zítse — a sajátosságaiknak meg­felelően — konkretizálva a szabá­lyokat, s így biztosítja az újító- mozgalom zavartalan ügyvitelét. A jelentőséghez képest az SZMT már jó előre felké­szült és megfelelő intézkedéseket tett. 1967. november 15-től decem­ber 27-ig százórás iparjogvédelmi tanfolyamot szervezett. A tanfo­lyam előadói az Országos Talál­mányi Hivatal munkatársai vol­tak. A tan folyamot a megye kü­lönböző üzemeiből 32-en hallgat­ták végig. Közülük 1968. január 25-én a2 OTH vizsgabizottsága előtt 31-en tettek sikeres vizsgát. Ez vidéken még egyedülálló je­lenség. Ennek eredményeként 31 jól képzett iparjogvédelmi szak­ember került a különböző üze­mek újítómozgalmának vérkerin­gésébe. De jelentős volt az az újí­tási ankét is, amelyet 1967. de­cember 20-án rendeztek az SZMT- szókházban az 1967/57-es újítási rendelet, valamint az újítási sza­bályzatokhoz szükséges szem­pontok ismertetésére. Az ankét előadói az OTH munkatársai vol­tak. De ugyanilye*. témájú anké- tot rendezett mindegyik szakszer­vezeti megyei bizottság. Ilyen előkészítés után az SZMT Köz- gazdasági Munkabizottsága a me­gyében ellenőrzéseket végzett, ugyanakkor szükség szerint taná­csokat is adott az újítási szabály­zatok elkészítéséhez. Az ellenőrzések tapasztalatai a következők: Igen sok vállalatnál megkésve, határidőn túl készítették el az újítási szabályzatot. Különösen ott késett ez a munka, ahol füg­gő viszony állt fent. (összevont vállalatok, trösztök stb.) Volt olyan vállalat is, ahol — a köz­pontjuk hibájából — április 20-án sem volt még kész. Az elkészült szabályzatoknál két véglettel is találkoztunk. Vol­tak igen bő tartalmú, mintegy 25 j oldal terjedelműek. Ez abból adó­dott, hogy feleslegesen, szó szerint lemásolták az új 57-es újítási rendeletet és a SZÓT által kiadott irányelveket. De ugyanakkor a legfontosabb, az üzemi és konk­rét meghatározások már hiányoz­tak. A másik véglet szerint, ké­szítettek egyetlen gépelt oldalas szabályzatot is. Mondani sem kell. hogy ez csak olyan tessék-lássék munka, mert használhatatlan és a legminimálisabb követelménye­ket sem elégíti ki. Az elkészült szabályzatok zö­mének az a legfőbb hibája, hogy nem eléggé konkretizálták az egyes előírásokat, például a ka- | tegóriába való besorolást, vagy az I egyéb ügyvitelhez szükséges fel- I adatokat hogyan és ki végezze el I stb. F igyelemre méltó, és ez nem véletlen, hogy azok az üze- i mek, ahol az újítási szabályzatot i időben és helyesen készítették el, j ott a munkálatokban minden esetben részt vettek azok a sze­mélyek, a kik a közelmúltban iparjogvédelmi vizsgát tettek. Ez pozitív eredmény és már jelent­keznek azok a hatások, amelye­ket az SZMT az iparjogvédelmi tanfolyamtól várt. De szólnunk kell egy olyan ne- | gatív jelenségről is, melyet szin- j tón az ellenőrzés tárt fel. Tapasz- i falatból tudjuk: a múltban igen sóik hiba és ebből fakadó nézetel­térés adódott abból a körülmény­ből, hogy a gazdasági vezetők igen tekintélyes része nem ismer­te kellően az érvényben levő újí- | tási rendeletet. A múltban is a ' gazdasági vezetőkön múlt elsősor­ban egy üzem újítómozgalma. Ez a körülmény az új gazdasági me­chanizmusban fokozottabb mér­tékben kerül előtérbe. Most ismé­telten megállapítottuk, hogy az újítómozgalom alapját képező újítási szabályzatok készítésének irányításában, ellenőrzésében a gazdasági vezetők nem úgy vet­tek részt, ahogy az szükséges lett . volna. U jítómozgalmunik további sor­sa attól függ, hogy a szak- : szervezeti bizottságok és az üze- ! mek gazdasági vezetői milyen kapcsolatot, együttműködést tud­nak egymás között megvalósítani. A szakszervezetek eddig is tettek erőfeszítéseket az újítómozgalom fejlesztésére, de ezt csak égjük ol­dalon tehették, a feladataik és | jogaik alapján. A vállalati szak- szervezeti szervek az újítómozga- lom társadalmi irányitó, segítő és ellenőrző szervei vállalaton belül. Ezt a feladatot a jövőben, ha le­het, még fokozottabban el is fog­ják látni. De a teljes siker érde­kében feltétlenül szükséges, hogy a másik oldalon is hasonló erőfe­szítéseket tegyenek. Ehhez viszont az szükséges, hogy a gazdasági vezetők a jövőben magasabb szintre emeljék az ú toómozgalom ügyvitelét. Ezt az új gazdaságirá­nyítási rendszerben kialakuló helyzet amúgy is meg fogja köve- \ telni. De sokkal eredményesebb | változás állhat be, ha minden gazdasági vezető megismeri és át tudja érezni az újítómozgalom ideológiai tartalmát, az ebből ere­dő mérhetetlen erőt. Azért is fon­tos ez, mivel innen kifogyhat | lanul meríthetik a frisset, a leg- ’ újabbat és ezáltal hathatós, állan- ! dó támogatást kaphatnak a mű- ' szaki fejlesztéshez, ami a szocia- j lizmus felépítésének nélkülözhe­tetlen eszköze. Erdős Károly I az SZMT Elnökségének tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom