Békés Megyei Népújság, 1968. május (23. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
5 Vasárnap ' T árgyal óteremből: Késeléssel végződön a névnap Névnapot öltek Hammer An- talék múlt év novemberében, nagykamarási lakásukban. Vígan volt a vendégsereg, szólt a hegedű és néhányan táncra is perdültek. Csak egy pár nem vett részt a mulatozásban. Félrehúzódtak a többitől, s egyre ingerültebbé vált közöttük a vita Az ünnepelt, Hammer Antal- né csak akkor figyelt fel a veszekedésre, amikor a szesztől fűtött férfi pofonvágta a nőt. Ettől a pofontól kezdve a névnap verekedéssé fajult, míg végül felvillant egy zsebkés és kis híj- ján kioltotta a háziasszony életét Mielőtt azonban tovább idézzük az est drámai gyorsasággal pergő eseményeit, bemutatjuk az ünneprontókat, s az előzményeket. • A férfi: a most 43 éves Lakatos István mindössze három elemit végzett Gyermekkorától kezdve — előbb az apjával, majd később egyedül — toll- felvásárlással foglalkozott. Legutóbb a Békéscsabai MÉH-nek gyűjtötte a tollat — jutalék ellenében. Iszákos, kötekedő ember. Az asszonnyal 1955-ben kötött házasságot Egy 13 éves gyerekük van Nem volt hosszú életű ez a házasság: 1963 óta különváltan éltek Lakatosék. A férj gondoskodott gyermeke eltartásáról, de az utóbbi években egymás után több nővel élt közös háztartásban. 1967. november 16-án Nagykamaráson, a bátyjánál találkozott feleségével. Szóba került közöttük a házasság visszaállítása. Egy érdekes előadás Május 22-én. seerdán este 19 órai kezdettel előadói konferenciát rendez Békéscsabán az Értelmiségi Klubban a TIT Pedagógiai Szakosztálya. Az aktuális témával foglal kozó előadást Havas Ottóné, a Munkaügyi Minisztérium munkatársa tartja „Népmozgalmi helyzetünk és a fiatalok elhelyezkedési lehetőségei” címmel. Lakatos november 19-én is azzal a céllal kerékpározött med- gyesegyházi lakásáról Nagykamarásra, hogy az együttélésről beszéljen az asszonnyal. Első útja azonban a kocsmába vezetett, ahol felhajtott 4—5 stampedli pálinkát. Feleségét végül egy ismerős család, Hammer Antaléi: névnapján találta meg. Beszélgetni kezdtek, s Lakatos kifogásolta az asszony magatartását Szemére vetette, hogy egyes dolgokat kölcsön kér a mellette lakó férfitól, s hogy szemez az egyik vendéggel. Ingerültségét fokozta, hogy áz asz- szony másokkal elment táncolni, de vele nem. • Hammer Antalné és férje felszólította a durva férfit, hogy ne zavarja tovább az ünnepsé-; get, menjen haza. ö azonban csak a feleségével együtt volt i hajlandó távozni. Az asszony vele is tartott volna, ha az aj- f tóban. ismét meg nem üti. Ve l szekedni, huzakodni kezdtek, s [ ekkor már Lakatos nemcsak [ ütött, hanem elővette a zsebké • sét is. A háziasszony ismételten j felszólította b távozásra, majd! ruháját megragadva, tuszkolni I kezdte az ajtó felé. Ezt a pH- í lanatot használta fel Lakatosné j arra, hogy előbb a szobába, majd j az ablakon át az utcára mene- f küljön. A magából kikelt férfi ) utána vetette volna magát, de Hammerné útját állta, s a hajánál fogva igyekezett féken tartani. Ütés csattant, s az asszony a földre zuhant. Ezután kétszer villant Lakatos kezében a bicska Mindkét szúrás a szerencsétlen nő hasába hatolt, s az egyik életveszélyes sérülést okozott * Hammer Antalnét a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életnek. Lakatos, István április 24-én állt a bíróság elé. A Gyulai Megyei Bíróság emberölés kísérletében találta bűnösnek és ezért ötévi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül ugyancsak 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett B. D. Kiäinof Toroköblítéstől gyomormosásig Rőt verőfénnyel nyalábolja végig az utcát a kora reggeli napsugár. Itt is, ott is kicsapódik a kiskapu, szapora léptek koppaxtr nak a köveken. Egy borzas hajú asszony tejért szalad a boltba — pongyolája alól kikandikál a há.- lóing —, álmos szemű ifjú apa bóklászik kerékpáron, a vázon pufók kisfiú csücsül. Ébred a város. Munkanap kezdődik. A sarki talponálló zárt ajtaja előtt különös csoport. Göthös öregember, egy borostás férfi szi- nehagyott vasú tasgúnyában, meghatározhatatlan korú, foghíjas asszonyság, meg egy zavaros-vér- eres szemű fiatalember. Áhítato- san várakoznak. Törzsvendégek. A sarkon feltűnik a „főnök úr”. A semmibe révedező tekintetek megcsillannak, izgatott mo- corgás támad, az öregember morog valamit az orra alatt, hogy na, végre! .Persze, csak halkan, nehogy véletlenül meghallja a főnök úr es megnehezteljen. Tőle függ minden a világon: hogy meddig kell az embernek szomjas torokkal reszketni, hogy meny. nyi hab és mennyi sűrű lé jut a poharába, hogy mikor veti oda: — Három légkör felett van a nyomás magánál, papa. Léc elfen haza szépen. Az asszony arca hízelgő mosolyra húzódik, kilátszik fogiat- lat ínye: —« Csókolom a kezeit, drága főnök úr. Vártuk ám! A borostás térfás-bizalmasan: — A motor sem megyen olaj nélkül. Indulás előtt kenni kell a masinát, he-he-he ... A „főnök” fensőbbsóges nyugalommal bajmolódik a lakattal. Egy kicsit szándékosan is húzza az időt. Hadd szenvedjenek a nyavalyások. A „törzsgárdSsták” mohó tekintettel bámulják minden mozdulatát, szinte látni, hogyan fut össze szájukban a nyál. Még néhány perc és elviselhetőbb lesz a világ... A mámor megszállottái. ! sérteném !■ Inkább fröccsöt? Nem : akar meginni egy kortyot az egészségemre, kedves szerkesztő úr!? Maga is elfordul tőlem. Mindenki ellenem ran ... fúrnak, faragnak, fűrészelnek. (Széles moz- ! dulattal lesöpri az asztalon levő poharakat. Csörömpölés.) Öh. pardon — mondja előzékenyen és bizalmasan megveregeti a vállam. — Tudja mit fognak rám? 1 Hogy iszom! Látott maga már en- I gém ittasan? Ezt mondja meg szerkesztőkém ... Mielőtt megmondanám, félig i becsúszik az asztal alá. Az utolsó i pillanatban sikerül megkapaszkodnia, mint hajótöröttnek a | mentőesónak peremében. — Több mint tíz éve ... izé... nevelem az ifjúságot. Becsületes 1 polgárokat nevelek a ... hukk ... hazának! Ezt érdemiem én? Erre Ifelelj... egykomám! Közben a csapossal vitázó még egyszer megcélozza a pultot. Magyaráz. A csapos: — Megmondtam: ittas embert nem szolgálunk ki. — Jó, jó, nem nekem lesz, na! | A barátomnak viszem. Kint fekszik az ajtó előtt. „Inkább a férjem- érdemelné ..." Mi történik azzal, aki „elfefc- szik” a kocsma küszöbén, a park- j ban egy pádon, vágy az úttest kellős közepén ? (Ilyen eset is I akad.) Vagy, aki mámorosán randalírozik és hatósági közbelépéssel (sem lehet ószretéríteni ? Ilyenkor a mentők vagy a rendőrség a legközelebbi korház belgyógyászati osztályára szállítják. Az idejében alkalmazott, gyomormosás, vagy a koffeines gyógyszerkezelés azután sietteti a j íkijózanodást. Leggyakrabbak fi- i zeüésá és ünnepnapokon — rend- j szerint az éjszakai órákban — az efféle „paciensek”. A Békéscsabai Kórházban járt- tünkkor „szerencsénk” volt. Éppen befutott a mentő egy fiatal- asszonnyal, Igaz nem alkohol-, hanem' gyógyszermérgezés miatt. Az indíték azonban itt is — az iszákosság. Az asszonyka öngyilkosságot kísérelt meg férje szüntelen részegeskedése miatt. Hogy a kedves élettára okult-e az esetből — nem tudni. A foglalkozása — zenész a vendéglátó- iparban — mindenesetre nem kedvez az önmegtartóztatásnak. Bizonyára nem kellemes, mikor hosszú gumicsövet eregetnek le az ember torkán, hogy langyos vízzel kiöblögessék a belsőségeket. Mikor túl volt a nehezén, a derekasan megtermett fiatalasszony nagy sírás, szipogás közepette kibökte : — Inkább a férjemnek mosták volna ki a gyomrát helyettem. Megérdemelné. — Hozza csak be, asszonyom, nagyon szívesen megcsináljuk neki is — válaszolta készségesen a doktor úr. Igaz, nem olcsó mulatság az ilyesmi. (Ha ittasság miatt kezelnek valakit.) Megfizettetik a mentő fuvarköltségét és a kórházi ápolás díját. Többnyire 300 forintnál magasabb a „cech”. Mondják: mikor benyújtják a számlát, a legvirágosabb kedvű páciens is rögtön kijózanodik. Többet ér minden gyógyszernél. Sajnos azonban a kórházak I nincsenek berendezkedve az effé- i le „betegek” fogadására. A kur- ! jongató, hangos, olykor kötekedő ; részegek veszélyeztetik a súlyos I betegek éjszakai nyugalmát. II- j letékeseknek érdemes lenne meg- ! fontolni egy kijózanító állomás j létesítésének lehetőségeit. Természetesen ez csak tüneti j kezelés. Van-e végleges gyógyulás a mámor megszállottainak ? (Folytatása következik) Vajda János * zásra jöttünk. Magyarországon szeretnénk letelepedni. — A főnököm disszidálni kivan — modta Hilde —, és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyáltalán eszébe jut A határőr-tiszt meglepődve nézett a professzorra. Görnyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat, professzor úr... félreértettem volna? Ön politikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Üjra kérdem, rendelkezik-e, parancsnok úr a szükséges meghatalmazásokkal? Ha igen, döntsön! A gépem két perc múlva indul. Ha ön nem határozhat, teremtsen kapcsolatot a parancsnokságával. A tiszt állott és lehunyta a szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el a szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménnyel nem találkozott. A legénység számára tartott foglalkozásokon ezerszer elmondta, hogy ez a kis Magyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt._ Sapkájához emelte a kezét, tisztelgett. — Professzor úr... A politikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szük- aéfles engedélyek megérkeznének. kérem... tartsanak velem, önök a határőrség vendégei. A professzor újra kezet nyújtott. . — Köszönöm — mondta —, de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefonon. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A határőr-tiszt egymás után három telefonhívást intézett el. Budapest különböző pontjairól gépkocsik indultak Ferihegy I felé. Elsőnek a Minisztertanács két J tisztviselője érkezett meg, né- | hány kérdőívet tettek a pro- g fesszor és Hilde elé. Röviddel j utánuk a vegyipari minisztert I kalauzolták a határőrök pihenő- I szobájába. Ezt követően Bálint | rektor érkezett. Minden vendég I kávét rendelt és konyakot... A világ nagy hírügynökségei- j nek telex-szobájában működni ! kezdtek a távírók. „A Reuter jelenti Budapestről: Wocheck professzor, az I. G. Farbenindustrie athéni üzemének vezérigazgatója, a világhírű biokémikus, aki i menetrend szerinti Athén—München repülőjáraton szülővárosa felé tartott, Budapesten váratlanul megszakította útját és a Magyar Népköztársaság kormányától asszisztensnőjével együtt, politikai menedékjogot kért”. (Folytatjuk) I Az ajtó előtt fekszik , Amolyan félig presszó, félig kocsma (némelyiknek a cégtábláján szolid Falatozó vagy modem Bisztró felirat próbálja leplezni a valóságot. Falatozni nem jár j ide a kutya sem. Olyasféle kegyes j szemforgatás ez, mint a mozirek- , lámoíkban vagy a fővárosi villamosokban olvasható hirdetés: j „Az ügető: sport, szórakozás”. ! Holott az eiemista is tudja, hogy | lóversenyre sportszeretekből vagy i unaloműzésből egy lélek se men- ■' ne ki. Fizetésnap van, telt ház. A füs- j töt vágni lehet. Állott sör, átírató j pálinkák, a falakba, berendezési [ tárgyaikba, ruhákba beleivódott I szeszpárák jellegzetes szaga. A 1 csapos, egy férfivel vitázik, aki j vihartépett hajóként imbolyog. I Adjanak még egy fél decit, mert ő magyar ember, és ehhez igenis joga van! Mondják, néhány évvel ezelőtt sikeres sportember volt. j Ma már csak árnyéka önmagá- : nak. A helyiségnek megvannak a j maga attrakciói. A tutulós bácsi, I aki egy kisfröccsért felfújt pofazacskóval „eltrombitálja” a Rá- j kóczi-indulót, Tatus, aki perma- j nens rettegésben vigad, mert bár- , mikor betoppanhat kedves oldal- lx>rdája és akkora patáliát csap, ] hogy majd leszakad a mennyezet, ami külön ingyen-cirkfisz. Az .asztalomhoz ismerős vetődik. Akti pedagógus. — Egy fél decit, ha meg nem 1 Albert jóslata — nyereségem öt üveg sor Lassan, lassan lecsillapodnak a kedélyek, letöröljük arcunkról a vereség okozta könnyeket es az élet megy tovább. Bizakodunk, hogy egyszer majd sikerül a szovjet—magyar visszavágót is megnyernünk. Persze, a régi közmondás sze - rint nincsen olyan kár —, hogy valaki na/c haszonnal ne járna. Így jártam én is. Tudniillik, szeretek fogadni, mindegy mire, csak lehetőleg nyerjen az ember. A nyerészkedés már úgyis a vérünkben pezseg. Egy sző ary- nyi, mint száz: fogadtam. Nem arra, hogy lefekszünk, átadjuk helyünket, stb, mert, ez igazán olyan naiv dolog, amit a szovjetek sem vártak. Az én fogadásom különleges volt. Mivel nagy tisztelője vagyok hazánk aranylábas centercsatárának, a kedvelt Flórinak, az 6 jóslata alapján újszerű fogadást tettem: pontosan gólokra, részletekre. A történet a következő: a visszavágó előtt elolvastam a Magyar Ifjúságban egy latolgatás', melynek címe: „Albert Flórián ezúttal a pálya széléről” — tovább: „Már mi vagyunk az esélyesebbek”. Hát én alaposan szemügyre vettem az esélyeket úgy. atyogy azt ő találta és kimondtam a szentenciát: — Fogadjunk, houy a szovjetek a jó magyar védelem ellen nem tudnak három gólnál többet lőni. Fogadtunk: három üveg sör. — Fogadjunk, hogy a magyarok lövik az első gólt. Fogadtunk: két üveg sör. A partnerem a vereség után azt kérdezte tőlem: ugyan honnan tudtad ilyen pontosan? — Ide süss, komám! — mondom én. — Olvasd csak: Albert Flórián a pálya széléről nyilatkozott annak idején, hogy: a jó magyar védelem ellen nem tudnak háromnál többet lőnni”. Nézd, itt, meg azt mondja:: „Ha Moszkvában mi rúgjuk az első gólt. ” Hát, nem egy aranyos fiú? Eltalálta: háromnál több aélt nem rúgtak a szovjetek és mi -úgtuk az első gólt f Ónodi), csak éppen nem győztünk. A sörivás közepette mindketten így sóhajtottunk fel: — Istenem. csak Albert ezúttal is a pálya széléről nyilatkozott volna... (fBCSkÉZ)
