Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

T908. április 13. 4 Szombat Az építőiparban az elmúlt ; sál is. A kísérleti épületet szoba evek legfontosabb műszaki | nagyságú, 50 mázsás falelemekből fejlesztési célkitűzése az volt, ■ állította össze az építőipari válla­hogy a társadalom egyre növekvő igényeinek kielégítésére mind korszerűbb építési technológiákat alkalmazzanak. Békés megyében az évről évre növekvő iparosítás és a lakosság jogos lakásigényei­nek kielégítése meghaladta és meghaladja a megye területén le­vő építőipari szervezetek kapaci­tását. Lényegében ezek az objektív okok ' késztették a megyei pártbizottságot 1964 áprilisában arra, hogy a kérdés megoldására egy ankétot hívjon össze. Az an- kétot a pártbizottság és a Népúj lat. A vállalatnak tapasztalata | még nem volt, így az elemeket gyártó és elhelyező szakmunká­soknak újszerű feladatot — a vál­lalat vezetőinek és a kísérletet irányító Nagy Sándor főtechnoló­gusnak sok űj műszaki problémát kellett megoldani, amíg az épület elkészült. Az ankét óta egy új, hazánk­ban eddig még nem alkalmazott módszerrel felépített lakóépület­be költözhetett be Békéscsabán hat család. Ennek jelentőségét akkor lehet felmérni, ha figye­lembe vesszük, hogy a paneles ság képviselői közösen rendezték építési mód bevezetését Budapes és erre meghívták a megyében | ten és az ország más területein működő nagyobb építőipari es alapanyaggyártó vállalatok és a tervezőiroda vezetőit. ttok hasznos észrevétel hang- zott el az ankéten, de ezek közül is a legjelentősebb a Békés megyei Állami Építőipari Válla­lat műszaki fejlesztéssel íoglalko­csaknem 10 éves előkészítő mun- j ka előzte meg. Már ennél a hat- \ lakásos épületnél is elismerés fl- I leti megyénk élenjáró építési szak­embereit, nemcsak a kezdeménye- ; zés bátorságáért, hanem sikeres I végrehajtásáért is. Az építőipari vállalat igazgató­zó szakembereinek javaslata volt: , ja_ ErienyZszky^Zs-^Z az építés technológiájának olyan 1 ­irányú fejlesztése, amely o közis­merten kiváló minőségű megyei téglagyártó bázison alapszik. A vállalat javaslatát részben saját kísérleteire, részben az Építéstu­dományi Intézet kutatási eredmé­nyeire alapítva tette meg. A tég­lagyár vezetői örömmel fogadták a javaslatot, mert ez egyezett sa­ját fejlesztési elképzeléseikkel: a jó minőségű agyagvagyon korsze­rűbb, fejlettebb módszerekkel va­ló felhasználásával. A megyei párt- és tanácsi szer­vek az építőipari vállalat és tég­lagyár elgondolását támogatták, mert ezzel a lakosság korszerűbb lakásokkal való ellátását és a la­kásigény gyorsabb kielégítését látták biztosítottnak. Az Építőipari Tudományos Egyesület Békés megyei csoport­ja vállalt védnökséget a téma fe­lett, és annak kidolgozására mun­kabizottságot hívott össze a Szili­kátipari Tudományos Egyesület ban nemcsak arra törekedett, hogy a vállalat korszerűbben ter­meljen. hanem az is érdekelte, hogy pártunk és kormányunk az idő tájt már meghirdetett új gaz­dasági mechanizmusának alap- elveit szem előtt tartva, jelent-e ez az új technológia gazdasági eredményt a vállalat és társada­lom számára. Ezért a kísérleti j épületet, illetve annak szerkezeteit műszaki szempontból megvizsgál- | tatta az Építéstudományi Intézet- | tel. E műszaki vizsgálattal párhu- ! zamosan gazdasági szempontból I viszont a budapesti Építésgazda- | sági és Szervezési Intézet munka- I társai vették mikroszkóp alá a kí- ■ sérleti épületet. ÍVJ indkét vizsgálat a helyi kez- iTi deményezés és elképzelések helyességét bizonyította. A két ; tudományos intézet kutatási záró- jelentésében mind műszaki, mind | gazdasági szempontból előnyös­nek minősítette a szerkezeteket és megyei szervezetével közösen. A j széle° k°rü alkalmazásukat ja- tflaiMnav t«hh éves ál- vasolla. E javaslatok hatására kert bizottság tagjainak több éves ál-, ... dozatos, lelkes munkájának ered- hozzajaiulast a menye, hogy ma — Magyarorszá­gon először — beszámolhatunk ol­vasóinknak egy új építési mód születéséről. megyei tanacs tervosztálya az Építésügyi Minisz­térium Műszaki Fejlesztési Fő­osztályától a téglapaneles építési mód Békés megyei alkalmazásá­A munkabizottságban részt vett többek között a tanácsi szervek részéről Kelemen János és Si- piczky János, a tervező vállalat részéről Körösfalvi Pál, Ferencz Rezső, Pauló László, a téglagyár részéről Lányi Frigyes. Köti Imre, a kivitelező vállalat részéről Kö­vek Ferenc és Nagy Sándor. A munkabizottság konkrét munka- program alapján dolgozott. Ennek keretében alapanyagvizsgálatokat és panelgyáríási kísérleteket vég­zett az építőipari vállalat és tég­lagyár által javasolt szerkezetek szilárdsági, valamint hőtechnikai tulajdonságainak megismerésére. Ä kísérletek kedvező eredmé- nyei után a munkabizottság — a kivitelező építőipari vállalat vezetőségének egyetértésével — elhatározta egy hatlakásos tégla­paneles kísérleti lakóépület fel­építését. (1 kísérleti épület terve­zését a Békés megyei Tanácsi Tervező Iroda készítette el a kí­sérleteket végző szakemberek köz­reműködésével. Az épület meg­építéséhez az Építésügyi Minisz­térium hozzájárult, s nemcsak elvben, hanem anyagi támogatás­ra. A minisztérium a hozzájáru­lást megadta, és a megyei szer­vek részére messzemenő támoga­tást helyezett kilátásba. Megnyílt tehát az út, hogy számos külföldi példa után Magyarországon is, így Békés megyében először, al­kalmazzák e korszerű építési mó­dot. Ezt követően a tanácsi szervek, a kivitelező vállalat, a békéscsa­bai téglagyár vezetői és. a kutató- intézetek képviselői között' több tárgyalás zajlott le. Ezek eredmé­nyeként a tanácsok anyagi támo­gatással járultak hozzá a megyei j lakástípusok megterveztetéséhez ] és egy évenként 400 lakást gyár­tó. úgynevezett polipon- és „mini­házgyár” — megtervezéséhez. A kutatásban már korábban is részt vevő Építésgazdasági és Szerve­zési Intézet vállalta a téglapane­les építési mód Békés megyei al­kalmazásához szükséges összes előkészítő, tervezőmunka irányí­tását. A lakások terveit a Típus- tervező Intézet, a gyártó üzem terveit pedig az Építéstudományi Intézel bevonásával készítette u. A tervezési munkák összehango­i lására az összes résztvevő szer­vekkel egy ütemtervet dolgozott | ki, amely biztosítja, hogy igen rö­vid idő alatt, mindössze 7 hónap után a békéscsabai „házgyár” megépítéséhez a kivitelező válla­lat hozzákezdhet. Az ÉGSZI-vel aláirt szerződés után nem telt el egy hónap sem. és már a tanácsi beruházó szervek és az OTP vá­logathatott a legkorszerűbb laká­sok típusai között. A tanács vá­lasztása a helyi lakásigényeknek legjobban megfelelő több mint 56 négyzetméteres, kétszobás, fürdő­szobás, külön WC-s. beépített szekrényes, gázfűtéses, erkélyes lakástípusra esett. 17 zekből a lakas típusokból Bé­*** kés Csabán, Gyulán, Oroshá­zán évente összesen mintegy 400 épül 1969-től kezdődően. Az első időben a paneles lakóépületek a most folyó lakóházakhoz hason­lóan 4 emeletes kivitelben ké­szülnek, de a megyei tanács terv­be'vette 8 emeletes épületek épí­tését is. A helyi kezdeményezés alapján megtervezett téglapaneles lakóépületek erre is alkalmasak. A lakások terveinek kiválasztása után megkezdődött a panelgyár­tó üzem beruházásához szükséges tervek készítése is. A tervezésben részt vevő és a kivitelező vállalat képviselői hetenként hol Buda­pesten, hol Békéscsabán ülnek össze az előadódó kérdések tisz­tázására. A megyei tudományos egyesü­letek vezetői továbbra is akiivan irányítják és segítik a részvevő­ket a nagy horderejű békéscsabai kezdeményezés megvalósításában. E szűkebb munkabizottság a megvalósításra részletes intézke­dési ütemtervet dolgozott ki. Ugyanekkor az építőipari vállalat műszaki és pénzügyi vezetői mal­most — a tervezés időszakában — eljárnak a poligon-üzem megépí­téséhez szükséges bankhitel meg­szervezésének ügyében. Ehhez a Beruházási Bank Békés megyei fiókja is segítséget nyújt és tá­mogatja a kérelmet. A téglagyár pedig mintegy 40 millió forintos beruházás megvalósításával készül fel a speciális téglák gyártására, mellyel részben a kerámia-beté­tes panelek alapanyagszükségle­tét biztosítja, másrészt a kislakás­építők ilyen irányú igényeit is ki­elégíti. E korszerű üzemben gyártják majd a téglapanelekhez azokat a speciális kerámiabetéte­ket, amelyeket az ÉTI részéről Máté Ferenc tudományos munka, társ tervezett. E téglák nemcsak nagyszilárdságűak, hanem nagy üregtérfogatuknál fogva igen jó hőszigetelő képességűek is. Az Építésgazdasági és Szervezési In­tézet munkatársa, Csekxne István, nemcsak a tervezési és előkészí­tési munkálatokat koordinálja, hanem az elkészült tervek alap­ján folyamatosan végez gazdasági vizsgálatokat is. A z elmondottakból kitűnik, ** hogy helyes úton indította el a megyei pártbizottság és a Népújság 1964 áprilisában rende­zett ankétja ezt a lelkes műszaki kollektívát, mely munkájának eredményeként más tervező és kutatószervek segítségével bizto­sítani fogja, hogy megyénk lakás­állománya európai műszaki szín­vonalon és gazdaságosan, évente több száz lakással bővül. Ezért pedig eddigi munkásságukért is elismerés illeti az új építési mód megalkotóit. Ezer taggal biztosítási és önsegélyező csoport alakult Megalakult a Békéscsabai Vá­rosi Biztosítási és önsegélyező Csoport a tanácsi vállalatok és a közalkalmazottak bevonásával, mintegy 1000 fővel. Az intéző bi­zottság elnöke dr. Dankó János, a Békés megyei Tanács V. B. ipari osztályának vezetője. Az önsegélyező csoport tagjai havi 20 forintot fizetnek be, melynek egyhatodát az Állami Biztosító visszautalja. Az intéző j bizottság ebből — az egyesületek­re vonatkozó alapszabály szerint — közös kirándulást, üdültetést szervezhet, segélyeket nyújthat. A 20 forintokból befolyó egy hatod j részén felüli összegből az Állami Biztosító baleset után meghatáro­zott összeget fizet ki a csoport | tagjainak. Patika a nadrágzsebben — Mi van veled, öregem? — Szúr az oldalam. Megyek Kocsordihoz. Neki mindig van egy tucat tablettája. — Ezért ne fáradj hozzá. Ne­kem is van annyi, mint neki. Hol szűr? — Itt. Tapogasd meg. — Minek? Nesze, szopogass el ebből néhányat, utána kutya bajod lesz. — Hű, most meg a fejem kezd hasogatni. — Tessék, kapd be ezt a dra­zsét. -y — Ez mi? — A hasogatás ellen. Halál­biztos. — Lenyeltem. Hanem ter­mitől sápadtál el? — Fogalmam sincs... Rosszul- lét kerülget. — Ugyan, neked az semmi­ség. Hamar végy be valamit. — De mi az ördögöt? — Talán abból, amit nekem adtál. — Ne hülyéskedj, azt sem tudom, mire... szóval izé... mire beveszem, már el is múlhat. — Mindenkinek doktora vagy, csak pont magadon/nem tudnál segíteni? — Arról van szó. hogy ez az izé... ez a tabletta nekem nem tett jót. — Akkor miért adtad be ne­kem? — Neked még jót tehet. — Jó tett helyébe jót várj. Ide süss: nekem is van egy csomó ilyesmim a nadrágzseb­ben. Mindig felíratok 'néhány gyógyszert, jó az, ha kéznél van. Rá se ránts erre a kis rosszullétre, kapd be hamar ezt ni. Nyugodtan vedd be, öre­gem. Ha én mondom. így, rendben is van. — És körülbelül mikor hat? — Nem tudom pontosan, mert én még nem használtam. De mondják, nagyon jó. — Hm... milyen szép is ez, hogy így gyógyítgatjuk egy­mást. — Ügy ám, testvéries. — Mutasd csak azt a sárga drazsét. Ez mi ? — Nem tudom, de még ma kipróbálom. — Hogyan? — Frontátvonulás van, ilyenkor ez az utálatos fráter, ez a Kocsordi szédeleg, és min­dent bevesz, amit kínálnak ne­ki. — Csakugyan undok egy alak. — Megyek, és beadom neki. Majd meglátjuk, mi lesz vele. — És ha megárt neki ez a sárga vacak? — Legfeljebb majd elmegy az orvoshoz. H. J. 53. Gyengébb fizikumú ember a trópuson sokszor ájulásszerüen elalszik étkezés után. Hiába minden, ez az álmosság leküzd­hetetlen. Spoliansky vérző arc­cal bukott a földre. — Ezt a Spolianskyt kössétek a másik csirkefogó mellé két órára. Az en crapaudine középkori büntetés. A bokát és a csuklót . megkötik, azután a hason fek­vő ember hátán addig húzzák, amíg a kéz- és a lábfejek ösz- szeérnek. Így lökik be egy le­takart verembe. Érezte, hogy a feje tele van vérrel és a szíve vadul kalim­pál, ahogy hason fekszik a ve­remben... Mellette a szerencsétlen Spo­lianskyt kötötték meg. A napon ötven fokon felül volt, ami a Szaharában nem ritkaság. A vermet lefedték ponyvával. Szörnyű hőségnek kell lenni itt ' fél órán belül. Hm... a vér már lement a fejéből, és a szíve is egész ren­desen dobog. Mégiscsak órák kellenek majd hozza, hogy így meghaljon... — Harrincourt... — nyögte Spoliansky — én... nem bírom ki... két óráig .­— Ugyan menjen! Két óráig akár pikétet is lehet így játsza­ni. Szájharmonikáról nem is szól va. — De... nekem tágult aortám van... — Hát minek jön a Szahará­ba, ha ilyen előkelő? Ne mo­zogjon lehetőleg, mert akkor lassabban kering a vér. és nem szorítja úgy el a kötél. — Maga... miért mozog... ak­kor? — Mert én szeretnék meghal­ni... A meleg már kezdett megsű­rűsödni a ponyva alatt, és a két ember kilégzéséből megrekedt széndioxid még halálosabbá tet­te az izzó nyomást A ponyva mintha fűtött kályha oldala vol­na, úgy ontotta rájuk a perzselő forróságot, és nem engedte át a visszasugárzó hőt. — Harrincourt... — lihegte a másik —, hallgasson meg... Nem akarom a sírba vinni., amit tu­dok... Meg kell mondjam... ki vagyok.. — Gárdatiszt és elkártyázta, vagy őrgróf és megölte. Oly mindegy... — Éri állami ember voltam... — Miniszteri tanácsos? — Nem.. Hóhér... — Tessék? A „gróf úr” hóhér? Ezzel a külsővel? Miért? SzegényTrop- pauer olyan, mint egy hóhér, és költő. Ez meg inkább költő­nek látszik, és hóhér... Na, szé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom