Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

1968. április 13. 3 Szómba / A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei csoportjának munkájáról tanácskoztak Ülést tartott a MTESZ megyei szervezetének elnöksége ílliéi't akiidl el a iiicxőlieréni i »nagy ieev"? A kommunisták kezdeményeznek — Kifizetődő-e a „szatócsgépjavítás"? — Mire int az új mechanizmus? A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetségének megyei elnöksége csütörtökön dél­után tartotta ülését Békéscsabán, a Technika Házéban. A tanácsko­záson részt vett Joó Oszkárné, a MTESZ vidéki titkára és Hídvégi. Miklós, a MTEgZ Ipargazdasági Osztályának tagja is. A tanácskozáson az elnökség az írásos előterjesztés alapján meg­vitatta a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület megyei csoportjának munkáját. A szerve­zetnek jelenleg több mint 450 tag­ja van. A csoport hét szakosztályt működtet. Ezek a következők: a baromfiipari (amelynek két cso­portja van, az egyik Békéscsabán, a másik Orosházán), a cukoripari, a húsipari, a konzervipari, a hű­tőipari. a malomipari és a sütő­ipari. A legnépesebb a sütőipari szakosztály, amely a szervezetnek csaknem 150 tagját foglalja ma­gába. A tudományos egyesület és szakosztályai igyekeztek megfelel­ni a követelményeknek, az elmúlt esztendőben több szakmai elő­adást rendeztek, ezenkívül részt \rettek a különböző műszaki fej­lesztési feladatok megoldásában. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nincs továbbra is szükség az egyesület tagtoborzására, különös­képpen pedig a legfiatalabb szak­osztály. a konzervipari szervezeti megerősítésére. Az elnökségi ülésen ezután Ta­kács János, a MTESZ megyei szervezete ipargazdasági bizottsá­gának vezetője az előzetesen írás­ban is közreadott jelentések mel­lett szóban is tájékoztatta a rész­vevőket a bizottság idei munka- programjáról, valamint a műszaki és közgazdasági képzettségű szak­emberekről készített kataszter tapasztalatairól. (A megye műsza­ki és. közgazdasági szakember­ellátottságáról készült tanulmányt lapunkban korábban már ismer­tettük, s úgy ítéltük meg, hogy ezt igen jól hasznosíthatják a me­gye párt-, állami és a tudomá­nyos szervezetek egyesületeinek vezetői.) Az új gazdaságirányítási rendszer követelményeinek meg­felelően a tanácskozáson úgy ha­tároztak, hogy az ipargazdasági bizpttság létszámát a közeljövő­ben háromról hétre bővítik. Mind­ezt elsősorban a növekvő felada­tok, valamint a helyes közgazda­ság! szemlélet kialakítása és a tu­dományos egyesületekbe tömörült szakemberek továbbképzésének, 1 időbeni tájékoztatásának igénye (p. P) Rendelet a mezőgazdasági szaktanáesadásról KÖZTUDOMÁSÚ, hogy a szak- tanácsadásnak kiemelkedő szerepe van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében. A tudományos j eredmények egyre növekvő árada­tát napjainkban csak az olyan j szakemberek közreműködésével lehet a gyakorlatba gyorsan át­ültetni, akik otthonosan mozognak a kutatpintézetek világában és az üzemi gazdálkodás körében egy­aránt. pontja, az AGROINFORM által vezetett címjegyzékben tartják nyilván. A szaktanácsadást bármely álla­mi, szövetkezeti, vállalati, társa­dalmi szerv megrendelheti. Igény- bevétele önkéntes, elrendelni nem szabad. Á szaktanácsadó szerv írásban megkötött szerződés alap­ján végzi feladatát. A szolgáltatás díjában a felek szabadon állapod­nak meg. Ezért fogadták megelégedéssel a mezőgazdasági szakemberek azt a miniszteri rendeletet, amely a kő- i zelmúltban jelent meg a szakta-1 nácsadásról. Hangsúlyozza ez a rendelet, hogy a szakta- j nácsadás a mezőgazdasági nagy­üzemi termelés fejlesztésének, s j jól bevált termelési módszerek el­terjesztésének, a gazdasági és technikai tudományos eredmények j gyorsabb térhódításának fontos j eszköze. Olyan szolgáltatás, amely | arra hivatott, hogy elősegítse az { állami és az üzemi érdekek szoros kapcsolatát, a gazdaságok jövedel­mezőbb és korszerűbb termelését. Nem tartozik viszont a szakta­nácsadás körébe az az irányító, illetve felvilágosító tevékenység, amelyek a különféle vállalatok, szakigazgatási szervek gazdasági, szerződtetési, kereskedelmi és igazgatási feladataival kapcsolato­sak. A SZAKTANÄCSADÄS lehet üzemi vagy ágazati. Az üzemi szaktanácsadás előzetes üzem­elemzés alapján a helye* terme­lési irányok, üzemi arányok és a j megfelelő munkaszervezet kiala­kítását, a főbb munkafolyamatoki célszerűbb megszervezését segíti j elő. Az ágazati szaktanácsadás cél- I ja, hogy az egyes termelési ágak- ban előmozdítsa az alapvető, s az: új eljárások, módszerek alkalma­zását. Ebbe a körbe tartoznak a termelés- és tenyésztéstechnikai eljárások, az elsődleges feldolgo­zási értékesítés, valamint a kor­szerű anyagok és technika helyes felhasználási módjainak a megís- nertetése. A szaktanácsadást egy írre a célra kialakított hálózat tagjai végzik. A hálózatba a MÉM által kijelölt, továbbá a felvételre önként jelentkező intézetek, in­tézmények, vállalatok, gazdasá­gok, szövetségek, szövetkezetek stb. tartoznak. A szaktanácsadó saerveket a MÉM információs köz­FONTOS INTÉZKEDÉSE a ren­deletnek, hogy a szaktanácsadó szervek szakigazgatási tevékeny­séget nem fejthetnek ki. Nincse­nek alárendelve ezzel kapcsolat­ban a szakigazgatási szerveknek. Az államigazgatási szervek vagy dolgozóik vállalkozási jellegű, dí­jazott szaktanácsadást működési területükön nem végezhetnek. A szaktanácsadás felügyeletét átru­házott minisztériumi hatáskörben az AGROINFORM látja el. Előír­ja a rendelet azt is, hogy a szaktanácsadók rendszeres képzé­séről, illetve továbbképzéséről a mezőgazdasági mérnök-tovább­képzés egységes rendszerében a MÉM gondoskodik. JÖ NÉHÁNY kutatóintézet, vál­lalat és más szerv végzett eddig is szaktanácsadást, de egységes rendszere mindeddig nem alakult ki. Most, a gazdaságirányítás új rendszerében a termelőszövetke­zetek megnövekedett önállóságá­nak körülményei között meg­vannak a lehetőségek ahhoz, hogy a szaktanácsadás a kellő színvo­nalra emelkedjék, s még sikere­sebben járuljon hozzá mezőgazda­ságunk fejlődéséhez. Gulyás Pál FEHÉR ÉS SZÍNES SZŐRMÉK, SZÖRMEBUNDÁK, BŐRKABÁTOK átalakítását, festését, tisztítását, nyári megóvását vállalóim. Pongrácz Andrásné »zűcsmester Békéscsaba, Luther u. 11. 187634 A távlati elképzelések sze­rint Mezőberényben előbb-utóbb két termelőszövetkezet gazdálkod­hat célszerűen. (Jelenleg három gazdálkodik.) A községi pártbi­zottság vezetői, a tsz-ek párttit­kárai gondolkodóba estek. Mire jó az „egy falu, két nóta"? Legyen egységes a dallamvezetés! Valahogy így kezdődött... Azután — a múlt év nyarán — a mezőberényi Előre. Petőfi és Vörös Csillag mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek választott ve­zetői, elnökei, párttitkárai tanács­kozásra ültek össze. Gondosan elemezve a tsz-ek helyzetét, ed­digi fejlődését, mérlegelve a párt IX. kongresszusának útmutatá­sait, kimondták: tudományosan, közgazdasági alapon, számszaki összehasonlítással meg kell vizs­gálni a három gazdaság egyesülésé­nek lehetőségeit. A három tsz szakembereiből állattenyésztési, növénytermeszté­si és számszaki szakbizottság ala­kult, amelynek munkáját a gaz­dasagok és a község vezetőiből létrejött intéző bizottság irányí­totta. Több hónapos elemző mun­ka következett, amelynek ered­ményeképp megállapították: he­lyesnek látják a három termelő- szövetkezet egyesülését. Mik voltak az indokaik? Az új gazdasági mechanizmus korszerű termelési'e, modern és gazdaságos technológiák beveze­tésére ösztönöz minden üzemet. A tsz-ek jelenlegi épületei legna­gyobb részt nem felelnek meg a mai követelményeknek. Az el­avult állóeszközöket modern léte­sítményekkel szükséges felcserél­ni, ehhez azonban egy gazda­ság magában nem képes. (Egy korszerű, 200 férőhelyes gépesített tehénistálló, vagy 1000 férőhelyes sertéshizlalda építési költsége több, mint kétmillió forint. Je­lenleg bármelyik mezőberényi tsz legjobb esetben is másfél­kétmilliót fordíthat beruházások­ra évente.) Ha valamenyik gaz­daság vállalná a túlzott megter­helést, ilyen korszerű állatte­nyésztési üzem beruházására vál­lalkozna mégis — teljesen egyol­dalúvá kellene tennie az állattar­tást. Hiszen az említett ezer fé­rőhelyes sertéshizlalda mintegy 10 ezer mázsa abraktakarmányt igényelne, ami önmagában leköt­né a tsz összes abrakkészletét. A gazdálkodás fokozódó önállósulása minden mezőgazda- sági üzemet bizonyos új beruhá­zásokra — gépjavító, takarmány­keverő, feldolgozó, téli foglalkoz­tatást biztosító üzem — ösztönöz. Helytelen lenne, ha a közeljövő­ben a három termelőszövetkezet — anyagi eszközeit lekötve — ezeket az üzemeket külön-külön lalkozni. Olyan területeken ,s termeszt bizonyos növényeket, ahol nincsenek meg a legkedve­zőbb feltételek. A gazdálkodásra kedvezőtlenül hatnak a nagy szállítási távolságok is. Az egyesült termelőszövetkezetnek módja lenne a különböző növény- kultúrákat a legalkalmasabb he­lyen termeszteni. A községhez kö­zel kerülnének a munkaigényes növények, a távolabbi területekre a jól gépesíthető kultúrák, a jó közlekedést biztosító utak mellé a cukorrépa. Az állatok elhelye­zése a major körül termelt nö­vényfeleségekhez igazodna, kikü­szöbölve a trágya és a takarmány kereszt beszállítását. A párhuzamos üzemszervezés és a párhuzamos beruházások megszüntetésével együtt — az egyesült tsz-ek — a szakemberek párhuzamos munkája, erőfeszíté­sed alól is mentesülnének. Jelen­leg a gazdaságok egyes embereket nem tudnak a szakképzettségük­nek megfelelően foglalkoztam, vagy jó szakembereket egyszerű­én nem képesek megfizetni. He­lyes például, hogy minden gazda­ság önálló gépjavító műhely szer­vezésére törekszik. Azonban ezeknek a korlátozott kapacitású .szatócs gépjavítóknak" nagyon is nagy ára van. Ha csak azt nézzük, mennyibe kerül egy több száz fo­rint értékű csúcseszterga beszer­zése, mennyi az évenként fize­tendő eszközlekötés? Egy eszter­gályos szakmunkás havi munka­díja meghaladja a kétezer forin­tot, ugyanakkor egy-egy tsz-ben saját szükségletre legfeljebb húsz órán át tudják foglalkoztatni. Ilyen körülmények között mikor amortizálódik a beruházás? Ha­sonló a probléma a vízvezeték-, villany-, gépjárművillamossági szerelés esetében, de ilyesféle gondot jelent egy-egy anyagbe­szerző, áruértékesítő alkalmazta­tása is. A három tsz egyesülésével a függetlenített vezetők szakkép­zettségüknek megfelelően hatéko­nyabb és eredményesebb munkát tudnának kifejteni. Csökkenés ki­zárólag az adminisztratív munka­körökben Várható. Ez mintegy százezres értékű munkabérmeg­takarítást jelentene. Az egyesülés anyagi feltételeit vizsgálva meg­állapították és kimutatták, hogy a három tsz vagyoni helyzete ki­egyensúlyozott. Akár az egy ka- tasztrális holdra, vagy az egy dolgozó tagra vetítjük a tiszta va­gyon arányát — csaknem megkö­zelítő képet kapunk. A vizsgálat évében a legmagasabb munkaegy­ségérték a Petőfi Tsz-nél volt. Megalapozott — és egyáltalán nem túl optimista — számítás szerint, ha az első évben az átszer­vezés nehézségei miatt nem is, de utána az egyesült gazdaságok­ban: a Petőfi Tsz jelenlegi szín­vonalát megközelítő, sőt azt meg­haladó gazdálkodási hatékony­ságra van kilátás. Ha nem is szá­mítanak az átlagosnál jobb idő­járási körülményekre, a számítá­sok biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Petőli Tsz-nél jelenleg ér­vényben levő — munkaegységen­ként 40 forintos — alapdíjazás! rendszer az egyesített tsz-ekben is megvalósítható. Az intéző bízol tság a zökkenő- mentes átállás érdekében alap­elvként kimondta: az egyesítés ál­talában ne vezessen a tagok je­lenlegi munkakörének és munka­helyének megváltoztatására. Az üzemegységeket vagy kerületeket önelszámoló rendszerben működ­tetik. Egyforma mennyiségű munkáért mindenütt egyforma alapmunkadíjat biztosítanak és az év végén ezt kiegészítő „nyereség- részesedés" az egység munkájá­nak minőségét jutalmazza. Illan az egyesítést mindhárom szövetkezet vezetői, elnöke, s a község illetékesei is helyeselték. A mezőberényi n a g y terv” mégis kátyúba jutott. Legalábbis egyelőre. A három tsz közül az egyikben. a Petőfiben a közgyűlés leszavazta az egyesülés gondolatát. Egyes brigádvezetők és vezető szakem­berek is az előremutató, elismer­ten hasznos törekvés ellen vol­tak. Vajon miért? Az igazság az. hogy jelenleg a Petőfi Tsz-ben néhány forinttal magasabb a munkaegység értéke, mint a másik kettőben. Hogy meddig lesz így, azt nem lehet tudni. Hiszen a három tsz gazda­sági adottságai között kiugró kü­lönbség nincs. Azonban vannak emberek, akik nem képesek a jövőre gondolni, többéves távla­tokat mérlegelni, s a közösség együttes boldogulása helyett in­kább csak pillanatnyi érdekeik­ből ítélkeznek. A szövet kezeli demokrácia sérthetetlen dolog, egy tsz- tagsá­gának szuverén döntéseibe nincs jogunk beleszólni. Az egyesülés kérdése mindaddig nem kerül újra napirendre, amíg ezt az ille­tékesek — elsősorban maguk az érintett tsz-tagok — nem látják jónak. A cikkben feltett kérdése­ken azonban érdemes gondolkoz­ni. Hiszen az új mechanizmus önálló törekvésed arra intenek, hogy minél jobban i telnek az évek, s minél később látják be az igazi nagyüzem gazdálkodá­sának előnyeit — annál többet veszít a Mezőberény tsz-eiben dolgozó minden család. Vajda János felszerelné, s egy későbbi egye­sülés után jó részük feleslegessé válna. Különösen, ha meggondol­juk, hogy egy háromezer holdas gazdaságot kiszolgáló segédüzem önmagában vagy csekély bővítés- j sei 8000 holdas gazdaság ellátása- j ra is alkalmas. Számtalan olyan drága mező- gazdasági gép van (gabona-, cu- j korrépa-, kukoricakombájnok, ne­héz traktorok, palántanevelő-be- j rendezések), melyeket optimáli- I san kihasználni csak a jelenlegi- j nél nagyobb termelési területen I lehetséges. A hároi* is* eltérő ta- , tájadottságokkal rendelkezik, j de a gazdálkodás biz- Itonsága érdekében több I termelési ágazattal kénytelen fog- I FIGYELEM! Téli melegéről jó minőségű, szép kivitelezésű, népművészeti cserépkályháva gondoskodjon. Most kötött szerződéssel biztosítsa kályhája beépítését 1968—69. évre. Nyári hónapokban szövetkezetünk kapacitását közületek kötik le. Bgyagiparosok Háziipari Szövetkezete Hódmezővásárhely, Klauzál u. 27. sz. 187647

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom