Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Vallomás a Egy híján éppen negyven éve annak, hogy az Erdélyi Helikon című folyóirat a költészet feladatáról vallott nyilatkozatra. szólított fel tizenkét akkor még fiatal magyar költőt. Köztük volt Józséf Attila is. Ezt irta: „Hiszek a tiszta észben, aminthogy mindenki hinne benne, ha véle élni nem volna fáradságos. A tiszta költészetben, mert ő teremtette meg azt a közösséget, amely a társadalom antagonizmusa fölött derűs erő. valóságos egész és meny- nyei egészség. A tiszta szellemben, amelynek szabadsága korláttalan, amely a testet is föloldozgalja azáltal, hogy önfegyelemmel mintázódik a történetiség porhanyó plasztikáján. Sokat szenvedek, de pusztán csak magamért, és így az nem számít semmit. Az értékek és igazságok elhagyalottsága miatt kétségbeesnem pedig oktalanság volna: azok. akár akarjuk, akár nem, 'önmaguktól is rengő virágzásba pattannak, mint isten tekintetére a rózsaliget... Nyűgös és alázatos kisbérese vagyok az eljövendő tisz- tűlíabb' társadalmi berendezkedésnek, mert az igazság fölismeréséhez idő és elmélyedés kell, és ma az emberélet kevés a napi gondok elsorolására is. Az élet tartamát meghosfzabbitani nem áll módunkban, tehát a napi gondok soka-1 ságát kell megritkílani, hogy a művé- 1 szetnek, s az igazság megismerésének j életértelmű örömét mindenki szivéig szihassa, mint a levegőt. Amit írok, ezért Írom. Költészetet a költészetért, igazságot az igazságért, értéket az- értékért. Ennél több nincs, mást nem vállalhatok semmiféle szándék jegyében, és ezt is csak véges voltomhoz mérten teljesítem. Hozzáteszem: 1929-ben Maayaror- szágon.” A folyóirat szerkesztősége a nyilatkozatsorozattal kapcsolatban a következőket állapította meg: „Általában talán sötétebb képet ad, mint azt azzal az előzetes leszámolással is várni lehetne, hogy sötétségbe borult kor gyermekei vallanak benne.” A költészet napján éppen a költői gondolat öntudatát, a költészet szociális feladatvállalását és a jövőbe vetett hitet talán nem árt azok figyelmébe ajánlani, akik jó ideje nem „kisbéresei” már a megvalósult tisztultabb társadalmi berendezkedésnek. hanem gazdái a meg- aláztatottságoktól megszabadult emberi értelemnek és érzelemnek, 1968-ban, Magyarországon Takáes László Kovács György: Egyedül a csöndben A csönd kemény és súlyos, mint a bot. Arculcsap vele kócos magányom. (— Nyúlt árnyékommal szembefordulok.; Vállamon a kéz. amely a földre nyom. s ha ellendülnék: visszakényszeríl. (— Elsúlyosul pillám, mint az ólom.) Hallom a csönd szívdobbanásait, s az éjben fel-feldöng a sűrű kétség: eljutok-e a szemző hajnalig. Nincs, ki érzi vérem lüktetését, ki hallj' elfúló lélegzetem, ki tudja, hogy ha elnyel a sötétség hová indultam s hogyan vesztem el. Zsadányi Lajos: Add a kezed Add a kezed most a végtelen felé megyünk a tavaszt fogadjuk lószinű ege alatt dudorúszunk, nevelünk és szaladunk, szaladunk, mint a szél. Varga Zoltán: Könyörgés helyett Szerelem, őrizz meg hitednek torkomban szavak sebesednek virág helyett tüzet hozok Ne gondolj hűtelen fiadnak, mert mozdulataim oly riadtak, mint magányos őzek s farkasok. Kemény tölgy lombja puha sátor évgyűrűim közt hallgatásból rügyek, varázslatok születnek Méhedben gyermek ül, mocorgó Sorsomba-forrott pici bolygó őrizd meg őt — szerelmem S ha majd belőled fénnyel kitámad fölmutatom a galaktikáknak, mint példaként élő csillagot Addig is őrizz meg hitednek, mert torkomban szavak sebesednek s könyörgés helyett hallgatok ... Fiiadéi fi Mihály: Az ad erőt... Csak ami fáj, csak ami éget, ami a csontjaidban sürget, mint ideges dobpergés a halotti táncba menői: az a* erőt csak s hitelt szavadnak ... Csak ami fáj is önmagadnak ... Híg meglelem... Ügy szűröm a világot magamon át, akár a tenger vizét a cetek fésűs szája, s míg meglelem a plankton-mezők áldott nyomát, belém ereszti fogait mérgesen ezer dühös rája... 1968. Brackó István: Hegy miniatűr IMPRESSZIÓK Kék nevetés — dzsessz-orgona hangja, rölbuzognak egzotikus vi, mélyzöld kiáltás b.'áiatszürke sóhaj. Akkord nélküli, tiszta hang véreres, moccanatlan levél. ÉJSZAKA Felhők vad bikái prüszkölnek fölöttem Ezüst tallér a hold A fák belesimulnak az égbe Vállamon a csonttolú madár szeme lyukat éget a sötétbe TANÁCS Őrizd meg álmaidat mert kifoszt a reggel és meghalsz nap-nap után UAL Állok, elindulok. Kenyeret, virágot hozok neked, nézem a szádat, szemedet. Itt vagy. Elértelek, összeérünk, távolodunk — kezemmel újrateremtelek. Elmondtunk mindent, kezdhetjük újra ... Sass Ervin: Látomás Illa köntös lebegett utánam poros dűlőkön messzire jártam mészszagú falakat simogattam körmöm felvérzett beléjük martam röhögött álmomban tizenkét szolga a tizenharmadik eszem befonta lila köntösben táncolt előttem mentem utána mentem erőtlen megugatott az útszéli bánat akácfa tövén láttam nagyapámat némán és süketen bámultam a földre kígyók tekeregtek lábamra hörögve röhögött kínomon tizenkét szolga s a tizenharmadik eszem befonta lila köntös lebegett utánam egyedül maradtam mire is vártam Vajnai László• Gaudium Megkoszorúztak! Évmilliók lesznek koszorúdon a levelek. Így vonulsz át téren és időn 3 örökké élet-fénye lesz tekintetednek. Por be nem lemet. Árny nem ér és felemellek s te ott állsz a maradandóság köntösében a világ Zenitén! Új Rezső: 55 évem Egyszer majd csődöt mond a szív és redőnyét az „Uzletháznak” az Idő pillanatos karja lehúzza csendbe fűlt robajjal, sürgését egy életláznak elfújja Icheleíjajjal sok közül egy felszámolás. .Mindörökre eltávozás” lölé hullnak zsongó napok. Jövő-menő gondolatok vevőhada semmivé csendül, s ahol valamikor — nemrég — perceimet adták és vették gutaüíöU félelmes csend ül...
