Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-06 / 81. szám
\Ht. április 6. 3 Szomfctd Evek óta a ráfizetéses önálló üzemek közé tartozott a Zsadá- nyi Állami Gazdaság. Az illetékes szervek több ízben is vizsgálták a bevételi hiányok okait, majd egy olyan határozat született, hogy csatolják a közelben működő Biharugrai Halgazdasághoz. Legyen Zsadány annak egyik szántóföldi termelést folytató üzemegysége. A Biharugrai Halgazdaság dolgozói fenntartással fogadták az egyesülést, mert attól tartottak, hogy a ráfizetéssel működő üzem elúsztatja kiváló gazdasági eredményüket. Az aggály véglegesen csak néhány hete oszlott el, amikor is az üzemegység önálló elszámolásából kitudódott, hogy 1967-ben másfél millió forintos eredményjavulás következett be. Ezzel a termelés szervezése olyan szintre emelkedett, hogy a ráfordítások és,a bevételek egyenlegbe kerültek. Ebben az esztendőben — amint arról Kozma Lajos igazgató adott tájékoztatást — tovább csiszolják az üzemegység vetésszerkezetét. Így az idén már igen jelentős jövedelmet produkál ez az üzemegység is. Melyik a leghálásabb jugoszláv kukoricafajta? Kukoricatermesztésben bővülnek kapcsolataink a jugoszláviai kutatóintézetekkel és állami gazdaságokkal. Tavaly elsősorban nagy hozamú, egyszeres kereszte- zésű hibridkukorica-vetőmagot vásároltak üzemeink a jugoszláv gazdaságoktól. Ebben az esztendőben már nemcsak egyszeres ke- resztezésű kukorica kerül kísérleti termesztésre Újkígyósra és Orosházára, hanem a 280 faotol (fényigény) 700-ig többféle fajtájú és keresztezésű, hogy megállapítsák, hazai viszonyaink között melyek a legigényesebbek, leghálásabbak. Ki tehet igazságot a vállalatok között? Az új mechanizmus életbe lépéséig a vállalatok közötti peres ügyekben a bíró tisztét voltaképpen a népgazdasági terv töltötte be. A tervutasítások pontosan megszabták, hogy egy-egy gyár valamelyik másik vállalatnak mit köteles szállítani, mennyit, mennyiért és mikor, s természetesen azt is megszabták, hogy melyik vállalat kitől köteles átvenni a termékeket s milyen feltételek mellett. Ezért a gyárak sűrűn protestálhattak a minisztériumokban, a területi pártbizottságokon, a szakszervezeteknél, utasítást kérve (avagy módosítást a tervekben saját javukra). Egyébként a terv sok vitának — kötelező érvénye folytán — elejét is vette. Az önálló gazdálkodás keretei között, azonban a vállalatok saját maguk készíthetik terveiket, szabadon dönthetnek lényegében arról is, hogy kinek mit és mennyiért gyártsanak, vagy hogy kinek adják fel megrendeléseiket. Ez a körülmény az eddig ismert vitás ügyek listáját újfajta perekkel bővítheti, mint ahogy néhány ilyen — a megváltozott helyzetből adódó perre máris sor került a Központi Döntőbizottság előtt. Az újfajta perek egy része abból adódik, hogy valamelyik vállalat egyáltalán nem akar szerződést kötni valamelyik másik vállalattal, holott eddig esetleg tartós együttműködési kapcsolat volt közöttük. Az 1967-ben hozott Kormányrendelet 10. paragrafusa értelmében ilyenkor a Döntőbizottság a népgazdaság és a vállalatok érdekeit figyelembe véve előírhatja a vonakodó vállalatnak bizonyos időtartamra a szerződés megkötését. Átmeneti időszakról lévén szó ugyanis, egyetlen vállalat sem hozhatja partnerét ilyen váratlan lépéssel nehéz helyzetbe, kivált, ha azzal a másik gyár folyamatos termelését vagy a piac zavartalan ellátását veszélyezteti. A legtöbb vita eddig — a Döntőbizottság statisztikája szerint — a Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatok működésével kapcsolatban adódott. Néhány TEK-vállalat ugyanis élve — pontosabban visszaélve — a termelőkkel korábban kialakult jó kapcsolataival, egy-egy kurrenscikk teljes mennyiségét szerződésben lekötötte egyes gyáraknál. A nagykereskedeími vállalatok így már hiába mentek a gyárakhoz — az áru elkelt az orruk előtt, s a TEK-vállalá- toktól kellett megvásárolniuk, természetesen drágábban. A KDB ezekben az ügyekben — ha a nagykereskedelmi vállalatok éltek jogaikkal s pereltek — a „monopol-szerződéseket” semmisnek nyilvánította a 25-ös számú, a termékforgalmazásról intézkedő kormányrendelet alapján, amely szerint tilos a piacot felosztani, más vállalatokat elzárni a beszerzés lehetőségétől vagy a beszerzés forrásának megválasztásától. A jelek szerint a TEK-vállalatok nehezen szakítanak a jogelődök — a készletező vállalatok — korábbi gyakorlatával, amelynek lényege az elosztás volt. Ez a gyakorlat azonban az új mechanizmus szellemével ellentétes, mert az egészséges verseny kialakulását akadályozza. Elosztás helyett kiszolgálni kell — ez a kereskedelmi vállalatok feladata napjainkban. Kiszolgálni egymást a kölcsönös előnyöket nyújtó, szabadon megkötött szerződések alapján. Tárgyalva a feltételekről, összehangolva az érdekeket — és nem diktálni egy fürgén megkötött „monopol-szerződés” birtokában. A vállalatok az eddiginél szabadabban állapíthatják meg termékeik árát. Különböző jogos felárakat is számíthatnak — újdonság, sürgősség címén, de árengedményeket is szabadon adhatnak, s hogy kinek adnak, azt is szabadon dönthetik el. Ebből is támadhatnak persze viták, ezekre is számítottak a szakemberek. Jogszabályok, rendeletek vannak készen, a bírák is felkészültek, hiszen valóban várható, hogy a fokozódó vállalati érdekeltség következtében jó és rosszhiszemű félreértések, fondorlatok, de akaratlan tévedések is egyaránt adódhatnak majd a vállalatok közötti piaci kapcsolatban. A piac, az piac — oda senki sem azért megy, hogy ráfizessen. De arra vigyázni kell, hogy a tisztességtelen, jogtalan hasznon senki zsebét ne gyarapítsa. A KDB bírái felkészültek hát az ilyen vitákra is, azonban eddig még ármegál lapod'**'ól fakadó per egy sem volt. A jelek szerint a vállalatok iránytűje — j többé-kevésbé — a helyes útra ! állt be. Napjainkban a vállalatok közötti viták az időben meghozott rendeletek, jogszabályok segítségével az eddiginél lényegesen közelebb kerültek a bírói eljáráshoz, döntésekhez. A vállalatok között igazságot tenni ma hivatalból senkinek sem kell — sem a tervhivatalnak, sem a minisztériumoknak, társadalmi, politikai szerveknek —, mint kellett esetleg korábban. Világos, hogy régebben „onnan” kellett esetleg tisztázni a kivitelezés közben támadt nézeteltéréseket is, ahol a tervek készültek. Ma a vállalatok önállóan terveznek, önállóan szervezik egymás közötti kapcsolataikat, tehát ha egymással nem jutnak közös nevezőre, abban is szabadon dönthetnek, forduljanak e döntésért pártatlan személyekhez. Ezek a viták ugyanis — ha nem ütköznek a büntetőjogba — csak akkor kerülhetnek bíró elé, ha azt valamelyik fél kezdeményezi. Nincs értelme felettes szervekhez fordulni, hiszen a vitapartner többnyire úgyis más felettes hatóságokhoz tartozik, tehát úgysem fogadja majd el a pressziót. Ráadásul — rendkívül örvendetes — az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy hiába is fordul valamelyik vállalat protekcióért a felső hivatalokhoz — legtöbbször nem talál meghallgatásra. Az eddigi több tucat TEK kontra nagykereskedelmi vállalat perben ez így történt. Ez így felel meg az önálló gazdálkodás szellemének. Tegyenek igazságot a vállalatok egymás között, s ha nem boldogulnak — hivatott és elfogulatlan szakemberek eldöntik majd a vitát a KDB tárgyalószobáiban. Nincs szükség pártolókra, szószólókra — adva vannak szabályok, rendeltek, eléggé tág lehetőségek az önálló boldoguláshoz — valamennyi vállalat egyformán élhet velük. Gerencsér Ferenc Bővítik a horgásztanyát | A Békéscsabai Építők Horgász Egyesület’ áp- j rilis 4-i kezdettel négynapos ifjúsági táborozást rendez a csárdaszállási horgásztanyáján. Ezen I más egyesületből is részt vesznek. A fiatalok | társadalmi munkában segítik a tanya bővítését, j közben horgászversenyt is rendeznek. Az egyesület tagjai és pártoló tagjai, köztük I a Mezőberényi Gépjavító Állomás, a csárdaszállási Petőfi Tsz, a DÁV Békéscsabai Üzletigazgatósága és a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat horgászai áprilisban több napot dolgoznak majd a tanya végleges kialakításán. Néhány pihenőszoba, ezenkívül társalgó, konyha j és fedett, zárt csónakház létesül. Már elkészült egy fúrt kút. A horgásztanya avatását június végére tervezik. Növényvédelmi társulás Muronyban Hónapok óta azon munkálkodnak a muronyi Lenin, a kamuti Béke Tsz és a Hidasháti Állami Gazdaság vezetői, hogy miként alkalmazhatnák a legfejlettebb technikát a mezőgazdasági termelés növelésére. Elsősorban a növényvédőszerek és a műtrágyák repülőgépes kiszórását szeretnék megszervezni. Ezzel kora tavasszal taposás nélkül oldják majd meg az őszi vetések fejtrágyázását és vegyszeres növényvédelmét. Az állami gazdaság és az ügyben érdekelt termelőszövetkezetek e terv megvalósítására társulást szerveznek. Építenek egy műtrágya- és növényvédőszer-raktárt. Beszereznek olyan gépeket, melyekkel a különféle műtrágyákat ösz- szekeverik és a repülőgépbe adagolhatják. Ké- [ szítenek egy olyan repülőteret is, amely két kifutópályából áll. A társulás szervezése most már gyakorlati szakaszába lépett. A kegyeld és a megemlékezés virágai az emlékmű falapzafán Mint arról lapunkban már beszámoltunk, hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak Békéscsabán. A felszabadulási emlékmű talapzatán a gyászinduló hangjai mellett helyezték el a megemlékezés és a hála virágait, s néma tiszteletadással adóztak a hősöknek. Lerótták kegyeletüket a megye, és a város párt-, állami s társadalmi szervezeteinek képviselői. Az MSZMP Békés megyei Bizottsága képviseletében Frank Ferenc első titkár és Domonkos János, a végrehajtó bizottság tagja koszorúzott. Az emlékmű előtt tisztelegtek a fegyveres testületek parancsnokai is.
