Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-02 / 78. szám
1968. április 2. 4 Kedd Szeretlek, Icu...! Látogatóbon Boross Béla fiatal grafikusnál 'jüioss Béla gyakran jelentke; e lap hasábjain is karikatú- aival. Szellemes rajzait egyszeri vonalvezetés, közérthetőség és kevés írott szöveg jellemzi. Az a véleménye, hogy a rajz önmagáért beszél, a karikaturista a humoros szituációra építsen inkább, nem pedig a szövegre. Rajzait többek között a Ludas Matyi és a Magyar Ifjúság is bemutatta. Boross Béla 24 éves fiatalember, a Mezökovácsházi Fmsz grafikusa. A szoba, ahol beszélge tünk, inkább műhely, mint műterem. Az ecseteken, az író- és i ajzolóeszközökön kívül véső. kalapács forrasztópáka hever szanaszét. A falon színes plakátok. hajlított drótfigurák és néhány alkalmilag odavetett rajz. Az ablakmélyedést saját öntésű díszgyertyák töltik meg, és újra csak tollak, ceruzák, ecsetek. A párkányon Misu cica napozik. — Mióta rajzolsz? — Rendszeresen csak másfél éve. A katonaságnál kezdtem, a srácok csodára örültek, ha lerajzoltam őket. Aztán egyszei találtam egy marék agyagot gyúrogattam, formáztam, végi lett belőle egy kis szobor, a fi gyelő járőr. A Néphadsereg pályázaton első lettem vele. Most egyelőre felhagytam az agyaggal, rajzolok. Boross Béla karikatúráinak gyűjteményét legutóbb a med- gyesegyházi művelődési otthon kultúr-presszójában állította ki. Az első bemutatkozást, most egy második követi, amikor színes rajzaival szerepel majd a kiállításon. — Min dolgozol most? — Olyat csinálok, amit eddig még nem próbáltam. Faragok. A kovácsházi új bútorbolt falborító képeit vésem. Ez a tizenhárom darabból álló sorozat a középkori bútorkészítés egy- egy munkafázisát szemlélteti a fadöntéstől az asztalosmunkáig. A vázlatok már készen vannak. Az első képet már csaknem teljesen kifaragta. A stilizált, több alakos jelenet a favágók munkáját ábrázolja. Bár a vésőt Ipari tanulókai szerződtetünk az 1968 -69-»* évre kőműves, ács, burkoló, asztalos szakmába Jelentkezés: Április 4. Ktsz, Budapest, Vili., Aurora u- 23. Munkaügy 224 másként kell kezelni, mint a ceruzát, a képen mégis a rajzos elemek dominálnak. A hársfa hálás anyag, puha és könnyen kezelhető. Ügy tervezi, hogy a 70 centiméter magas képek köI. zé a különböző korok bútorstílusát bemutató rézdomborításokat készít. Az egész munkát szeretné egy év alatt befejezni. — Mivel foglalkozol még? — Nagyon szeretem a papírplasztikát. Sok dekorációs feladatot oldottam meg így. Később aztán más jellegű papír- szobrokat is csináltam. Mint ezt a beat-zenekart ábrázoló kompozíciót is. Mutatja doboló, gitározó kis papírmasékat. Lefújja róla a műhely finom porát, és már rögtön másról kezd beszélni. Nyughatatlanul magyaráz, föllapoz egy anatómiai könyvet, közben újabb plakát-terveket szed elő. Aztán ismét visszatér a fafaragáshoz, lesöpör az asztal sarkáról néhány forgácsot, elmeséli, milyen dokumentumok alapján tervezte meg az alakok korabeli ruháját és felszerelését, és hogy a táblákat viasszal keni majd le, ha készen lesz mind a tizenhárom darab. A szomszédos műhelyből asztalosmunka zaja hallatszik, fűrészelés és gyalu- surrogás. A cica megunja a napozást, leugrik a párkányról és a papírhegyek közé sétál. \ Boross Béla kézjegyét viseli a kovácsházi étterem vadásztermének monumentális mozaikfala is. A négyalakos, modern megfogalmazású kép vadászjelenetet ábrázol, s leginkább a templomok színes üvegablakához hasonlít. Ezt a falfestményét is, mint többi más munkáját, valami egyszerű báj jellemzi, valami visszafogott lényegre- törés. Boross Béla végeredményben autodidakta, mindössze egy évet járt képzőművészeti iskolába. Igazolványában, a foglalkozás-rovatnál grafikus van beírva. Sokféle eszközzel megpróbálkozott, kezében egyformán jól áll az eset, a rajztoll és a véső. És emellett még szellemes fiatalember is. Az újságolvasók ismerik ötletes karikatúráit. Fénykép és minden egyéb kommentár helyett álljon itt példának két rajza ... Brackó István Felvételre keresünk: férfi betanított dolgozókat marós és esztergályos szakmákba Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán. Szerszám- és Gépelemgyárak békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyára. Békéscsaba, Vandháti u. 1. 219 flz albérletben lakó dolgozók helyzetéről tárgyalt a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa a március 29-i ülésén tárgyalt az albérletben lakó dolgozók helyzetéről. Az SZMT Közgazdasági Munkabizottsága 306 személy, ezen belül 80 család helyzetét vizsgálta meg, s ennek alapján számos következtetést vont le. Többek között megállapította, hogy a lakástulajdonosok egy része — kihasználva azt, hogy sokan kényszerülnek albérleti lakás igénybevételére — nem a rendeletben szabályozott feltételek alapján, hanem annál magasabb díj ellenében fogad albérlőket. Az albérlők nagyobb részét azok teszik ki, akik lakóhelyükön a képzettségüknek megfelelő (kórházi ápolónők, pedagógusok, ipari szakmunkások stb.) munkát nem kapnak. Idesorolhatók az ipari tanulók is, mert részükre kollégiumi elhelyezés nincs. Albérletbe kerülnek részben azok is, akik szüleikkel együtt laknak, aztán családot alapítanak és önállóan akarják folytatni az életet. Nehezebb az albérletben lakó családok helyzete, de általában az egyedülállók számára sem könnyű. Az SZMT a vizsgálati anyag alapján határozatot hozott. Eszerint szükségesnek tartja felülvizsgálni azt a rendelkezést, amely megszabja a szövetkezeti, társas- és magánlakások építését szolgáló hitelnyújtás feltételeit. Javasolja, hogy az alacsony jövedelmű családoknak kedvezőbb fizetési feltételeket állapítsanak meg. Javasolja azt is, hogy körültekintőbben oldják meg az állami lakások elosztását. Helyes lenne, ha azokat az igénylőket, akiknek a jövedelmük egy bizonyos szintet meghalad, társasvagy magánház építésére ösztönöznék. Növelni kellene a munkásszállók építését, ami ugyancsak segítené megoldani az albérletben lakók helyzetét. A vállalatoknak társas alapon is lehetőségük volna erre. Célszerű lenne Orosházán és Békéscsabán nővérszállást építeni. A határozat javasolja a KISZ- és pedagóguslakés-építési akció továbbfejlesztését, kedvezőbb fizetési feltételek megállapítását. Több garzonlakásra is szükség I lenne. A vállalatokat ösztönözni lehetne arra, hogy a részesedési ; alapból — esetleg más vállala- j tokkal együtt, társas alapon — j építsenek lakásokat. Végül a magánháztulajdonosok adózási rendszerének a felülvizsgálatát is célszerűnek tartaná a javaslat, hogy érdemes legyen részükre az arra alkalmas lakrészt bérbe kiadni. Az SZMT megbízta az elnökséget, hogy kérje fel a Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságát a javaslatok mérlegelésére és a szükséges intézkedések megtételére. Tíz éve a felügyelő bizottság elnöke 1956 tavaszán választotta meg j a tagság a felügyelő bizottságba. A kétéves szorgalmas társadalmi megbízatásiként végzett munka ajánlotta Juhász Lászlót a Békéscsabai Fmsz felügyelő bizottságának élére. 1958-bain, amikor a felügyelő bizottság akkori elnöke tisztségétől megvált, őt választották meg. Amikor felkerestem és a szövetkezetnél eltöltött 10 esztendőről érdeklődtem, szinte tiltakozott, hogy róla bármit is írjak. Egyéni élete, munkássága helyett a szövetkezet eredményeiről és a felügyelő bizottsági tagok munkájáról tájékoztatott, 68 esztendős, de a korát meghazudtoló fiatalos hévvel irányítja a felügyelő bizottság munkáját. Mindennapos látogató a szövetkezeti központban. Az év végi nagy leltárak időszakában ő is részt kért a munkából. Három egységben végzett kiváló munkát, s mint leltárszakértő, a kereskedelmi dolgozók tiszteletét, elismerését vívta ki. Juhász elvtárs mindenütt ott van, ahol a társadalmi ügyért tenni kell valamit. Sok jó javaslattal segíti a szövetkezet igazgatóságának munkáját, sok érdeme van a szövetkezeti mozgalom erősödésében. B. Gy. HOWARD: /ßejAi ÁhJ/ yfö 44. A gróf sötét tekintettel nézett utána. A szanitéc jött elő oldalról. — Goromba fráter... — mondta a, vörös. — Szóval maga szerint nincs remény? — kérdezte a szanité- cet a gróf. — A doktor azt mondta, hogy ha még egy kicsit rázza a szekér, akkor meghal, mert véröm- lése lesz... — Nincs semmi esély, hogy meggyógyuljon? — Abszolúte semmi — legyintett a vörös, és előhúzott egy darab kenyeret. Nagyot harapott belőle. — Nyitva van egy ér, és nem záródhat be. Műtétet kellene csinálni, de itt nem lehet. — Köszönöm... — egy pénzdarabot adott át a szanitécnak, és elgondolkozva továbbment. Galamb meg éppen tisztogatta magát, mikor jött az altiszt a szakaszhoz: — A partizánok között két tí- Euszos van — hirdette harsányan. — Mindenki tisztogassa gondosan a ruháját, hogy féreg ! meg ruhatetű lehetőleg ne legyen rajta, mert az terjeszti fő- ! ként a nyavalyát. A fehérneműt mosni kell. Karbolos vizet ad a szanitéc. Fene egye meg, gondolta Galamb. Most nincs egy váltás inge. Ellopták a pimaszok. Na, mindegy. Ezt, ami rajta van, kimossa, amíg pihennek. Elő a szappannal! Kibontotta táskáját, amelyben a holmija volt. De alig nyúlt bele, nyomban meglepetten ejtette a földre, hogy mindene szétgurult. Ott volt az inge. A szép, színes inge, kissé gyűrötten, de ott volt a táskában. Halló! Ez aztán az öröm . .. Nahát, igazán tisztességes orgyilkosok. Mivel a viperának nincs rá szüksége, visszahozták a gyönyörű inget. Nagy örömmel bontotta ki. Es ekkor következett a másik nagy meglepetés: az ingből a földre hullott valami koppanva. A karóra! A szép krokodilusos karóra, amit a kísértet úgy kért, és amit elloptak, itt van! Benne volt a megkerült ingben ... Csak éjfélkor indultak tovább. Most már igen közel lehettek Aut-Taurirthoz. A menetoszlopban felbomlott a szokott rend. Lehetetlenség volt ilyen útszakaszon fegyelmezni az embereket. Gardone kapitány, mint valami elolvadt viaszbáb ült a lován, csak pálinka tartotta benne a lelket. Nem volt képes ellátni a tisztét. Finley hadnagy intézkedett helyette. A porban, melegben hetek óta menetelő század embertelen feladatot végzett, és minden egyes katona utolsó erejét is elhasználta. Éjszaka a legénység szanaszét hevert egy táborban, amelynek semmiféle formációja sem volt, nem vették körül fallal, és aki akarta, az leverte a bardát, aki nem akarta, az csak úgy odahullott a földre, és nyomban ájult álomba merült. Ezalatt elöl egy acetilénlámpa fényénél Latouret őrmester szétteregette a térképet. A tisztek körülülték. Finley nézte az irányt, a vörössel jelölt megtett utat. — Lehet, hogy itt Agadir után, mikor megkerültük a kősivatagot, eltértünk néhány fokkal a helyes délkeleti iránytól. — Nem valószínű, mon adjutant — mondta Latouret —, mert akkor Bilmaóba kellett volna érnünk. Nem messze tőlük a vörös szanitéc egy lámpát tartott, és az ezredorvos koffeininjekcióval élesztgette Gardone kapitányt. — Kitartunk tovább délkeleti irányba — zárta le a megbeszélést Finley. — Félóránként adjanak jelt kék röppentyűvel, talán meglátnak bennünket va- lamerről. Ezen a tengernyi néptelen földdarabon valahol van egy apró helyőrség, mint a gombostű a szalmakazalban; ha nem bukkannak rá hamarosan, akkor végük. Hajnalodott. A szétterülő nap fényénél a látóhatár legtávolabbi széléig az őrjítően egyforma, izzó sárga dombhullámok végtelenje fogta körül őket. — De hál... Meddig megyünk még? —lihegte Gardone, jóformán alig tartva magát a nyeregben. Finley a fogát szívta. — Azt hiszem, eltévedtünk ... Ezt megértette a kapitány. A rémülettől szinte leszédült a lóról. Eltévedtek a Szaharában? — Eh bien!... Sergent!... — kiáltotta egy rekedt hang durván Latouret-re. — Minek menjünk? A mindenségit neki! Legalább dögöljünk meg békességben, hagyják lefeküdni az embert, vagy leülni... _ — Majd rádsózok még egy go- lyószórót! Ostoba újonc. Estére megérkezünk.. . — Jól tudja, hogy eltévedtünk! Mondják meg becsületesen! Maga se hiszi, amit mond. (Folytatjuk)
