Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 99. szám

1968. április 28. 7 Vasárnap Legjobb takarékszövetkezet országos kitüntető címet kapott az endrődi pénzintézet Kedves ünnepség színhelye volt pénteken délután az endrődi mű­velődési ház klubszobája. Taka­rékszövetkezeti választott vezető­ségi tagok és meghívott vendé­gek jöttek össze abból az alkalom­ból, hogy ünnepeljék a helyi pénzintézet múlt évi eredményeit, melynek alapján elnyerték „Az 1967. év* Legjobb Takarékszövet­kezete” országos kitüntető címet. Az elnökségben helyet foglalt Szi­lágyi János, a SZÖVOSZ, a KPVDSZ Országos Elnökségének és megyei bizottságának, az OTP megyei igazgatóságának képvise­lői és a MÉSZÖV takarékszövet­kezeti osztályvezetője. Az elnöki megnyitó után Róza Vendelné, az Endrődi Takarékszö­vetkezet ügyvezetője és igazgató­ságának tagja ismertette azokat az eredményeket, amelyek alapjai voltak annak, hogy a már emlí­tett kitüntető címet elnyerték. Többek között elmondotta, hogy 1967 végére elérték a 11 millió 600 ezer forintot. így elsőként telje­sítették Békés megye 20 takarék­szövetkezete között a múlt évi be­tétnövelési tervüket. Nem volt könnyű a kölcsön kihelyezése sem, mégis az év elejei 2 millió 266 ezer forintról 3 millió 722 ezer forintra emelkedett év végére a tagság által felvett kölcsön ösz- szege. Ezt követően Szilágyi János, a SZÖVOSZ munkatársa köszöntöt­te az Endrődi Takarékszövetkezet választott vezetőségét, s az egész tagságot, majd átadta Csapó Lászlónak, a pénzintézet elnöké­nek „Az 1967. év Legjobb Taka­rékszövetkezete” országos kintün- tető cím elnyeréséről tanúskodó oklevelet. A beszámoló elhangzása és az oklevél átadása után a választott vezetőségi tagok és a vendégek közül többen szót kértek és mél­tatták az elért eredményeket. Kö­szöntötték az endrődi kollektívát e kitüntetés alkalmából a szarvasi, a tótkomlósi, valamint a Kondo- rosi Takarékszövetkezet megje­lent ügyvezetői is. B. L Négy megye ifjúsági vezetőinek tanácskozása Békéscsabán Április 29-én, hétfőn Békés­csabán, a Lencsési úti táborban tanácskozást tartanak a Békés, Bács-Kiskun, Csongrád és Szol­nok megyei KISZ-bizottság ágit. prop. titkárai. Az értekezleten részt vesz Hegedűs György, a KISZ KB munkatársa. Az idei Forradalmi Ifjúsági Napok tapasztalatairól, a IX. VIT, valamint a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rende­zendő ünnepségek előkészületei­ről tárgyalnak. Neveljük őszinteségre a gyereket Régóta figyelemmel kisérem Istvánt. Tapasztalataimat ren­dezgetve úgy tűnik, hogy már „Pityuka” korában értett ahhoz, hogyan ne mondjon igazat. Igen, már három évesen megtanították rá a felnőttek. A dolog még korábban kezdő­dött, amikor István „Pityuka-ba- ba” volt. A család szemefénye. És jött a nagymama a kis cso­kiszelettel. — Ezt a finom csokit akkor kapja meg a „Pityu-baba", ha megmondja, kit szeret a legjob­ban a világon. No kit? — sür­gette szegényt. Istvánnak összefutott a nyál a szájában. Már-már érezte a cso­ki izét. — Téged! — mondta —, * máris nyúlt a csokiért. Elmaj- szolgatta. Máskor jött a másik nagymama, a szöveg itt is ha­sonló volt. — Kit szeret a „Pityu-baba” a legjobban? — Téged! — és ismét nyúlt a csokiért, ismét elmajszolgatta. Majd jött az anyai, azután az apai nagypapa. A kérdések és a válaszok ugyanazok maradtak. — Kit szeret a Pistike? — Téged! Téged...! — min­dig azt, aki hozott valamit. Az édesapa és az édesanya már nem csokival, hanem csil­logó, vonzó játékokkal csinálták ugyanezt. Megtettek mindent azért, hogy gyermeküket vissza­hódítsák az öregszülőktöl. Pisti azóta István lett. És már nem csokiért, sőt nem is játé­kért, hanem a jobb osztályza­tén, egy kis váUveregetésért, társainak elismeréséért, hajlandó mindenkinek hűségnyilatkoza­tot tenni. Sőt! Ilyen nagy fiúk­nál, mint István, gyakorta pro­dukál az élet bonyolultabb hely­zeteket. És István meg sem pró­bálja az egyenes utat. Ilyen mó­don persze sokszor ártatlanul is belekeveredik kellemetlen hely­zetekbe. Barátait elveszti. A fel­nőttek bizalmát szintén. De sok gyermeket rontották így el! Megtanították hazudni. Mert a gyermek csak gyermek. Nemcsak a testalkata nincs még kifejlődve, a jelleme sem. Ha keveset van levegőn, ha rosszul táplálják — nem csoda, hogy fejletlen, csenevész marad. De sokszor megfeledkezünk arról, hogy a jellegét is táplálnunk kell. De nem csokoládéval és nem ilyenformán, hanem őszin­teségre szoktatással! Mert ha egy szelet csokit tartanak neki és azt kérdezik: „kit szeretsz a legjobban?”, persze, hogy azt mondja: „téged!” De ha holnap más nyújtja neki a csokit, s ak­kor annak válaszoljon így? A gyermeket már egészen kis korá­ban arra kell nevelnünk: csak azt mondja ki szemrebbenés nél­kül, amit őszintén gondol.. Kolozsvári Gyula tanár HÚSZEZER EMBER ÉLNI A K ÁRASÁÉRT... Aligha van drámaibb pillanat, mint élet-halál között lebegni, amikor mindkettő csaknem egy­forma erős. A beteg ember is bízik orvosában, a gyógyszerek­ben, bízik, hogy ha elég erős benne az élniakarás, életben marad. Ezek a gondolatok jutot­tak eszembe a megyei tanács végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülése után, amikor a gaz­daságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek helyzetét tárgyalták meg. Miről is volrt szó ezen a tanács­kozáson, melyet április 23-án Szeghalmon tartottak? Közismert, hogy megyénk országosan a jobb talajadottságú megyék közé tarto­zik, amit átlagos eredményed is bizonyítanak. Ennek ellenére minden évben jó néhány termelő- szövetkezet pénzügyi és gazdasági nehézségekkel küzd. Ezek a tsz-ek főleg a kedvezőtlen talajú terüle­teken (szikeseken) gazdálkodnak. Miután saját erőből az emiatt ke­letkező veszteségeket kigazdálkod­ni nem tudják, másrészt a terme­lési költségeik nagyobbak, a hoza­mok pedig alacsonyabbak, foko­zott törődést igényelnek. Igen, törődést A megyei párt és a tanács együttes ülése 1963- ban tárgyalta a gyenge tsz-ek helyzetét, akkor 58 tartozott ezek csoportjába. A megtett intézke­dések eredményeként 44 tsz gaz­dálkodása javult meg részben ön­állóan, részben egyesüléssel. A gyenge tsz-ek közül azok tudtak tartósan megszilárdulni, amelyek­ben a politikai szervező munka mellett a vezetés személyi felté­teleit is megteremtették. És hogy áll a jelenlegi helyzet? A megye 15 rossz talajadottságú tsz-éböl kilenc a szeghalmi járás­ban van. Ez is valamelyest közre­játszott abban, hogy ezt az ülé­sét a megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen Szeghalmon tar­totta meg. A vb valamennyi tag­ja teljes odaadással igyekezett közös nevezőre hozni mindazt, amiben segítségére lehet annak a 20 ezer tsz-tagnak, akik megyénk gyenge / termelőszövetkezetei'ben dolgoznak. Miért nem jutnak előre? Csak sűrítve szólunk az ott elhangzot­takról: „A gyenge tsz-ek drágán termelnek, alacsony a termelési színvonaluk. Sok helyen nem megfelelő a vezetés stb.” — mind olyan kérdés, melyeket az elkö­vetkező évek jó munkája szün­tethet csak meg. Húszezer ember élniakarása csendül ki máris azokból a törekvésekből, melyek ebben az esztendőben mutatkoz­nak. Tavaly a belvíz, az idén a szárazság fenyegeti e területet. Öntöznek ott, ahol tudnak, ahol lehetőségük van. Sajnos, van ahol másként gondolkoznak és ez a legnagyobb hiba. Amikor a veze­tés megjavításáról szól a vb, el­ítéli a már szinte puccs-szenien „élőkészitett” vezetőségcserét. A gyenge szövetkezetekben minde­nekelőtt a belső közhangulat meg­változtatására kellene törekedni. Nem a feilegefcben járó beruhá­zások követelésére van szükség a vezetőségtől, hanem elsősorban a talaj termőképességének növelé­sét kell biztosítani. Ennek megér­téséhez kellenek a jó szakembe­rek. A közhangulat kialakítása el­zik, és az egyik mérleghiányos, a másik viszont adósságmentes ..; És jöttek a javaslatok úgy is, hogy az állami dotációt a jövő­ben úgy kellene odaítélni, előre megjelölve: elsődleges a talajerő­utánpótlás, mert a föld hálás, csak gondozni kell. Van ennek bi­zonyítására példa a szeghalmi já­rásban is; az országos hírű füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz példá­ja, ahol a vb-tagok ezen a napon is látogatást tettek. A szemet, szívet gyönyörködtető táblákról valóban az élet sugárzott, mintha segíteni akarna azoknak, akik még nem jutottak el ide. Ahogy a látogatók távolodtak Füzesgyarmaittól, úgy változtak a határrészeik, a sárguló legelők, a betegedő gabonák. Egymásra néz­tek, s egy-egy intéssel fejezték ki véleményüket: „Gyenge talaj, rossz vezetés, rossz munkafegye­lem ..Valaki pedig így jegyez­Uhljár Mihály országgyűlési képviselő, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának tagja beszélget a vendéglátókkal. Mellette Sándor József, a szeghalmi járási tanács vb-elnöke. sődleges, ez jelenti a demokrácia betartását, de elítéli a destruktív magatartást. A vezetőik lejáratása nem demokrácia, éppen ezért han­gosabban kell a párt politikájáról szólni. Bátrabban kell kérni a becsületes tsz-tagok segítségét, hogy mindenki megtegye a maga kapavágását. Nagyon fura helyzet az, amikor egy községben két tsz ugyanolyan termőterületen dolgo­te meg: „Nem mondhatunk le ezekről a területekről sem, mert a termésüket a nép asztaláról se­pernénk le.” Ez a tény, és ha valaki kissé túl szigorúnak tartja majd azokat az intézkedéseket, melyeket fo­ganatosítani kell, gondoljon arra, hogy húszezer ember létéről van szó. Rocskár János A Körösök vize hömpölyög a szeghalmi híd alatt, kínál tatja magát öntözésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom