Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-26 / 98. szám
1968. április 27. 5 Szombat Találkozó a ßandika-fänal Szombaton délelőtt kora reggel, a békéscsabai 11. számú iskola több mint háromszáz úttörője vág neki a tizenkét akadállyal nehezített kék-fehér túrának, amelynek végső állomása a nevezetes Bandika-fa lesz. A pajtások a jubiláló város életével, múltjával kapcsolatos kérdésekre válaszolnak útközben, hogy aztán a célnál eldönthessék, hogy melyik őrs tud legtöbbet Békéscsabáról. Délután a Bandika-fánál olyan találkozóra kerül sor, amelyen az úttörőkön kívül, a város veterán munkásmozgalmi harcosai is részt vesznek. Szakkörvezetők ta paszta latcseréj e A Megyei Művelődési Ház április 26-án, a szentetornyai műve- í lődési otthonban rendezte meg a j műszaki-technikai szakkörök ta- j pasztalatcseréjét és bemutató foglalkozását. A foglalkozásokon j az orosházi járás rádiós szakkör- j vezetőin kívül a megye más j helységeiből jött szakemberek is ! részt vettek. A módszertani foglalkozást Bó- i ka József szakreferens és Andó ! Mátyás szakkörvezető irányította. A találkozó érdekessége volt annak a kiállításnak a megnyitása, amelyet a legjobban dolgozó rádiós szakkörök anyagából válogattak. Ismeretterjesztő foglalkozások A TIT gyulai természettudományi termében április 30-án Starcz Rezső gimnáziumi tanár a nyilvános: kísérletes estek sorozatban az ember kialakulásáról tart előadást. A történelem szakkör szintén ezen a napon tartja soron kö- { vetkező összejövetelét és hallgat- jak meg a szakkör tagjai Simon I György gimnáziumi tanár „Az éves munka rendszerezése, össze foglalása '1 c. beszámolóját. A kis biológusok baráti köre április 30' án délután 4 órakor, míg az orosz nyelvkor szintén ezen a napon délután 4 órakor a 3. sz. általános iskolában tartja összejövetelét. ÁPRILISI INTERJÚ Az oktatás két évig tart, utána előttük a nagyvilág „ölen voltunk kétegyházi Iá- ; beválasztottak a vezetőségbe. Ak- nyok. Minden reggel rohantunk a j kor még nem beszéltünk arról, buszhoz, aztán utazás be, Gyulára, |^°sy elmesélhetné, hogyan lesz a gimibe. Ott érettségiztünk, ta- kétegyházi kislányból komoly va Ivei ott. Az öt lány: Isztin Mária ápolónő, akkor inkább a képekről (férjhez ment), Rotyis Mária és ' mondott egy-két frappáns meg- Csobán Anna (Szegeden tanulnak J és beszédes tekintettel a tanárképző főiskolán), Bringmann Mária (ő kiváló sportoló, atléta) és én, Gortka Aranka. A nevem mellé azt tehetné zárójelbe, hogy 1966-ban az érettségi után nagyon megijedtem, hogy mi lesz velem, hová menjek, mit csináljak, aztán mégis sikerült minden, és most a gyulai egészség- ügyi szakiskolán tanulok, ápolónő leszek. Felnőtt-ápoló. Így a pontos.” Amikor megismertem, a Gyulai Harisnyagyár KISZ-klubjában éppen képzőművészeti tárlatot nyitottak. Egy szemüveges fiatalemberrel nézegette a képeket. A bátyám, mutatta be később, ő a KISZ-klub vezetője, és engem is várta, ki mit mond ezekre, lesz-e akivel vitatkozhat, vagy gyönyörködhet abban, ami neki is szép... ..Különben a klubban jobban is mehetnének a dolgok, mondja, valahogy megcsappant az érdeklődés. még a táncestek sem sikerülnek valami jól. Nem tudom, mi az oka. Lehet, hogy télen jobban beszorulunk a négy fal közé, most pedig tavasz van, ez pedig komoly dolog.” Mosolyog, í Ilyenkor majdnem furcsának tűnik, hogy egyszer ápolónő lesz, gyengék, elesettek segítője, támasza. „De talán elmesélem, hogy mi is történt érettségi után? Négyesre sikerült, ott kezdeném. Aztán hány lépés választotta el á cor- vée-tól. Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá vált, hogy valami történt. — Fiúk! — mondta, amikor az őrséghez ért. — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóba vagyok... Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meggondolta a dolgot. A főbűnösöket bezárták, a többi elhatározta, hogy nem csinálja ezt a marhaságot, és megvédi az erődöt... Nagy csend támadt. Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztázta egymást, keresztezve a sivataga t... — Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff.— Nem fognak ránk lőni... — Azt üzenik a fiúk — jegyezte meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebo- csátják. Különben lőnek. A vízcsapot lezárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet következett. Az erdő felől egy rekedt hangú madár folyton azt ismételgette: „Kirágá... kirágá... kirágá...” Szél rohant át a Szaharán, és zizegve röpült a por... — Azt üzeni nektek az őrnagy, hogy a corvée térjen visz- sza az erődbe, a rabok foglalják el a munkahelyüket, és akkor nem vesz tudomást arról, amit terveztetek,.. Csak a vezetőket bünteti meg — és sóhajtva tette hozzá. — Magát. Kobienszki, valószínűleg felkötik... De hát ilyen az élet; egyszer lenn, egyszer fenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobienszki. — Csupa hazugság, amit mond... — És nálunk az ekrazit! —i kiáltotta Lorsakoff. — Ha kell, akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel találkozott az elszánt biztatás. Csak Troppauer felelt, hasonló harsány hangon: — Majd hülyék leszünk meghalni magukért! Minek mász- szunk bele a csávába, ha ép bőrrel szabadulhatunk?! Ne jöttek volna ide... — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd megtanítlak, hogy a hülye verseiddel törődj, és... Verseinek gyalázására Troppauer természetesen pofon ütötte Kobienszkit, aki ezután hosz- szú ideig csendben feküdt a földön. Lorsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a kezéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni magukért! — kiáltott a Mikulás szakállú. — Troppau- emek igaza van. — Egyétek meg, amit főztetek... — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé... Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nélkül visszatért az erődbe, és magával hozta megkötözve Kobienszkit, Lorsakof- fot, Macquart-t és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek sorsukról... (Folytatjuk) ott folytatnám, hogy tényleg megijedtem: mi lesz? Arra gondoltam, nem tanulok tovább. Otthon, Kétegyházán dolgozom majd. Persze, hamarosan csalódtam, nem olyan könnyű elhelyezkedni. Teltek a hónapok. Közben az óvodában helyettest kerestek. Jelentkeztem, felvettek. Megszerettem a gyerekeket, egészen beletanultam. De egyszer a helyettesítésnek is vége szakadt, mehettem tovább... Ez már 1967-ben volt. Minden előbbi elhatározásommal szemben beláttam: jó lenne tovább tanulni, valami jó szakmát keresni. Akkor hallottam a gyulai egészségügyi szakiskoláról. Jelentkeztem, felkészültem a felvételire. Százötvenen pályáztunk, alig negyven helyre. Mit mondjak még? Sikerült es ón nagyon boldog voltam,” Azóta az öt kétegyházi lány közül Gortka Aranka már sikeresen letette félévi vizsgáit is, és nagyon tetszik neki mindaz, amit tanulnak; szereti a gyakorlatokat, átérzi hivatását, jó szívvel közeledik a betegekhez. Az oktatás két évig tart, utána előttük a nagyvilág. „Még nem tudom, hol próbálok szerencsét. Azt hiszem, mindegy, hová kerülök.” Megkérdeztem tőle, hogy valóban így érzi-e vagy csak az a szép. ha az ember nagy szavakat rakosgat össze mondatokká. „Nem nagy szavak, mondja, egyszerűen megtaláltam a helyem az életben.” i Rengeteg témája van, filmekről, versekről beszél, és véleménye van róluk. Egy fényképet is mutat: ünnepség az iskolában, verset szaval. „Szeretem a verseket.” Most, ahogy befejezem ezeket a sorokat, hallom még azt is, amikor azt mondja másodszor is: „Nem nagy szavak. Azt hiszem megtaláltam a helyem az életben”. Sass Ervin „BÉKÉSCSABAI IFJÚSÁG ÉS ÉLET” Gondolatok egy honismereti szakkör kiadványairól A TÖRTÉNELEM az élet tanítómestere — mondja a régi latin mondás. S .bár az iskolai tantervekben a társadalom- és természettudományok között a történelem újabban kissé háttérbe szorult, a fiatalság helytörténeti érdeklődése és önálló kutatómunkája meggyőzhet bennünket, hogy az ősi tapasztalat ma sem avult el. Erről tanúskodik,az a kis füzet. a Békéscsabai Ifjúsági és Élet, amelyik a Rózsa Ferenc Gimná- zium fiatal történetkutatóinak helytörténeti dolgozatait tartalmazza. A történelemszakikör tagjai saját földjük és városaik szű- kebb történelmének alaposabb megismerésével és ábrázolásával tesznek tanúságot gazdag társadalomtudományos tudásukról; a megszerzett ismereteket, amint ezt a szakkör tagjainak érettségi utáni útja mutatja, a legkülönfélébb pályákon kamatoztatják. Leendő tanárokról, orvosokról, közgazdászokról, hivatalnokokról van tehát szó, akik érdemesnek tartották, hogy a középiskolás tananyagon túlmenően is foglalkozzanak történelemmel. Érdemes tehát szót ejteni erről a vállalkozásról. A most megjelent kötet már a hármas számot viseli borítóján. Az első kötet 1962-ben látott napvilágot (A Békéscsabai Állami Rózsa Ferenc Gimnázium KISZ helytörténeti szakkörének Hely- történeti dolgozatai címen). 1964- ben már folytatásként jelenhetett meg a második füzet a találó Békéscsabai Ifjúság és Élet címet vi. sei ve. ezt követte az idén megjelent harmadik dolgozatgyűjtemény. Jogos tehát, hogy a bevezető tanulmány már összegezi a több éves próbálkozás eredményeit. Virágh Ferenc tanár, akinek nevét már számos történeti cikk- } bői és kisebb munkákból ismer- i jük, elmondja, hogyan jött létre { ez a kísérlet, hogyan sikerült fel- | ébreszteni a diákokban az érdeklődést, hogyan tanulták meg egy tudományos módszer alapelemeit, mennyiben gazdagította mindez társadalmi látásmódjukat, világnézetüket, Nem egy ilyen rövid ismertetés feladata, hogy értékelje a sok éves szakkörvezetői munka elvi és gyakorlati tapasztalatait, ezt azoknak az oktatói közösségeknek kell megtenni, amelyekhez eljut ez a kis összefoglalás. A tanulság azonban idekívánkozik. Idézzük Virágh Ferencet: „A permanens kutatás ha. fása alá került ifjúság a zajló élet kohójában nő fel: szakadatlan dialógust folytat környezetével és önmagával; élete legfogékonyabb szakaszában gazdagodik azokkal a benyomásokkal, amelyek a szocialista embertípus nevelése irányában hatnak.” A MEGJELENT kis dolgozatok j középiskolás diákok lelkiismeretes, gondos munkáját tükrözik; nem szabad ezeknél csak a kifér- J ratlanságot. a suta szerkesztést. ! fogalmazást észrevenni, azt,kell! meglátni, ami értékessé teszi eze- j két a kis írásokat: a gazdag is- j meretanyagot, a szülőföld múltja j és jelene iránti érdeklődésre fel- j épült, szilárdan, sőt tudományosan megalapozott honismereti, | helytörténeti vizsgálódást, elemzést. A gondos tanári vezetést mutatja. hogy már az első kötetben kirajzolódik a keresés iránya: egyrészt a helyi adatok és száj- hagyomány felhasználásával a A SZABADKlGYÓSI SZABAD FÖLD MG TSZ gyakorlattal rendelkező anyagkönyvelőt keres felvételre (termény- és állatnyilvántartó). Fizetés megállapodás szerint. 187785 munkásmozgalom, a paraszti osztályharc hagyományainak felderítése; másrészt a jelennel ölelkező közelmúlt társadalmi, gazdasági folyamatainak, a békéscsabai élet mindennapjainak ábrázolása. Az agrárszocialisták, Áchim András és Kuli eh Gyula emlékének gondozása mellett a KISZ- és úttörő- mozgalom története, valamint apró ismertetések, mint például a pézsmavadászatról szóló, jól mutatják a lehetőségeket. A MÁSODIK kötetben Virágh Ferenc tanulmánya a szegényparasztság Horthy-korszakbeli harcáról az első irányt gazdagítja, s a sztrájktanyákról készült kis dolgozat jól csatlakozik hozzá. A kötet további részében azonban már a jelenkor, az 1945 utáni átalakuláson van a hangsúly: a földosztás, a termelőszövetkezeti mozgalom történeti adalékai, üzemtörténet. Külön említést érdemel a népi szokások, hagyományok ismertetése — ezen a területen a fiatalok valóban rendkívül fontos munkát végezhetnek, A harmadik kötet is elsősorban az utolsó húsz év történetéből merít témát. Nem marad el azonban az előzmények bemutatása sem. Bencsik Máté és Kővári E. Péter mintaszerű adatközlése 1919 élő tanúit szólaltatja meg. Dri- enszky Zsuzsanna és Papp Ilona tanulságos adatokat nyújt a parasztcsaládok életének átalakulásáról, összevetve a nagyapák helyzetét az unokáikéval. Simon ■Judit egy helyi érdekesség, a labdarúgó utca csapa tok kialakulását ismerteti. Végül Árus Erika komoly és szép dolgozata a múltat és jelent átfogva ad képet a békéscsabai kulturális életről a város három művelődési egyesületének bemutatásával. A KÖZELMÜLTAT képviselik a termelőszövetkezetek problémáival foglalkozó írások: Hudák Klára és Paróczai Éva a közgyűlési jegyzőkönyveket dolgozták fel, Czepó Zsófia kétsopronyi viszonylatban vizsgálja a gépesítés problémáját. Supala Pál és Végh Zoltán pedig a gerlai termelőszövetkezet árutermeléséről közöl adatokat, Gazdagon dokumentált a békéscsabai művelődésben lezajlott változást bemutató dolgozat, amelynek szerzői Gáeser Magda és Kertész László. Egész kis kollektíva (Frankó Mária, Hegedűs Csaba, Kádár Marianna, Máté István. Szepesi Ildikó, Szombati Márta, Vauk Zsuzsanna, Vass Judit, Víchnál Júlia) gyűjtött anyagot a népfront- munkáról, Simonka János Lökös- háza s jlődésével foglalkozik, Varga Mária kerek kis beszámolót ad az 1966-os árvíz egy helyi eseményéről. Így teljesül ki a kép: a múlt és a belőle kinövő jelenkor, a termelőmunka, a közélet, a művelődés, a sport. A dolgozatok azon! \ nemcsak tükrei annak, hogy jfiit látnak ezek a fiatalok a múltból, a jelen eredményeiből és problémáiból, hanem segítséget nyújtanak a történettudósnak is: helyi forrásokat tesznek hozzáférhetővé, megszólaltatják az események részvevőit, eltűnofélben levő szokásokat jegyeznek fel. s mindezt szakavatott vezetés mellett helyes módszerrel és alaposan dokumentálva adják közre. ITT KELL megemlékezni a vezető tanár, a diákok munkája után azokról, akik lehetővé tették a kötet megjelenését, köz- kinccsé válását. Békéscsaba az idén ünnepelte újjátelepülésének 250. évfordulóját. Ez a megjelent kis kötet azt mutatja, hogy a békéscsabai fiatalok és felelős vezetők, tanárok és olvasó emberek tudatában vannak, hogy milyen fontos ennek a 250 esztendős múltnak az ismerete, nemcsak a tudomány számára, hanem az ifjú nemzedék nevelésében is. A példa követendő. Benda Gyula Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára
