Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 95. szám

1968. április 24. 4 ' Szerda A gazdasági döntések lélektana Mint ismeretes, a gazdasági re­form megnövelte a vállalatok ön­állóságát, s a döntések nagy ré­szét az irányító szervektől válla­lati hatáskörbe utglta. A döntés minden esetben többféle kínál­kozó lehetőség közötti szabad vá­lasztást jelent. Sokfelé e válasz­tási lehetőségeket kétségbe von­va azt állítják, hogy nálunk je­lenleg nem lehet érdemi dönté­sekről beszélni. Így formális a nagyobb vállalati önállóság is. mivel a gazdasági adottságok, a szigorú ösztönző, szabályozó és terelőeszközök nem biztosítják a vállalatok rugalmas gazdálko­dásához szükséges mozgássza­badságot. Nyilvánvaló, Hogy sem a vál­lalati önállóság, sem a döntési szabadság soha nem lehet kor­látlan. A realitásokkal szüksé­ges számolni, hiszen nemcsak az országos, a helyi lehetőségek is korlátozottak. Pillanatnyilag pél­dául sok korábban központilag eldöntött beruházás befejezésére kell anyagi eszközeink nagy ré­szét összpontosítani, ezért érthe- I tő módon kevés pénz jut az új vállalati elhatározású beruházá­sok finanszírozására. Átmenetileg a vállalati gazdálkodás feltéte­lei is szigorúbbak, s bizonyos fé­kek. terelőeszközök (például a béremelések mértékének 4 száza­lékos maximálisa, a letéti díj bi­zonyos importnál stb.) gondos­kodnak arról, hogy a megnöve­kedett vállalati önállóság előre pontosan fel nem becsülhető ki­hatása ne veszélyeztethesse nép­gazdaságunk alapvető egyensú­lyát. A vállalati gazdálkodás legfőbb gyengesége ma, hogy a vezetők az érdemi döntések útját álló akadályokat eltúlozva a megleyő mozgásszabadsággal sem élnek. Sokan annyira hozzászoktak a régi, egysíkú és gépies végre­hajtó munkamódszerhez, hogy ma is így dolgoznak, ezért nem . is láthatják az új helyzet által j teremtett gyökeres változásokat. A régi módszerek alkalmazása a-z égető napi feladatok megoldá­sa közben ugyanis többnyire ma sem sok érdemi döntési lehető­ség kínálkozik. De ilyenkor nincs is idő a különböző variációk számbavételére, s közülük a leg­kedvezőbbnek látszó kiválasztá­sára. A különböző lehetőségeket mér­legelő döntés tehát az előrelátó vezetés, s a hosszútávú feladatok megoldásának módszere. A vál­lalatok az előretekintő döntések­hez ismerik 1970-ig a gazdálko­dás legfontosabb feltételeit. A reform által támasztott felada­tok megoldására, a gyártmány­összetétel javítására, az állami visszatérítés mértékének csök­kentésére, a piaci igények ma­gas színvonalú és gazdaságos ki­elégítésére csak pontosan kidol­gozott, több évre szóló cselek­vési program birtokában képes a vállalat. Van-e a vállalatnak valóban többféle választási lehetősége? Ez nem csupán elvi, hanem egyben nagyon gyakorlatias kérdés is. Minden vállalatnak magának kell feltárnia egy-egy döntés vala­mennyi konkrét, lehetséges mó­dozatát, szembeállítva a külön­böző variánsok számszerű ered­ményeit, előnyeit, ' hátrányait. Csak a teljes helyzet ismereté­ben dönthet igazán önállóan és szabadon a vállalat, választhatja a számára minden szempontból legkedvezőbb megoldást. A több variáns készítése, az alternatí­vákban való gondolkodás a dön­tések sokoldalú műszaki, gazda­sági megalapozása olyan új fel­adat, amellyel a reform nyomán minden vállalatnak szembe kell nézni. Ezek a variánsok, alternatívák nemcsak párhuzamosan létezhet­nek, hanem időnként átfedhetik, kiegészíthetik, helyettesíthetik is egymást. így a gyártás korsze­rűsítésének lehet például egyik ellenvariánsa valamilyen új, igen gazdaságos gyártmány bevezetése is. Részletes alternatívák készül­hetnek egy-egy feladat ésszerű megoldására, de az adott pénz­ügyi, anyagi eszközök, szellemi erők, a megfelelő kapacitások op­timális hasznosítására is. Az egyik kohászati vállalatnál például a fejlesztési eszközök 60 százalé­kát néhány fontos, vállalati szin­tű feladat megoldására koncent­rálják, és erre több variánst ké­szítenek. Ám a fejlesztő eszkö­zök további 40 százalékát már versenypályázat alapján osztják szét a gyáregységek között. Kö­vetkezésképpen az egymással ver­senyző pályaművek, javaslatok a döntés olyan gazdag választékát teremtik meg a gyáregységek kezdeményezésére, amelyek közül csupán a legjobbak, a leggazda­ságosabbak kerülhetnek megvaló­sításra. A kockázat bátor vállalásának és egyben a kockázat csökken­tésének, a vállalati biztonság nö­velésének is feltétele a döntések lélektanának ismerete, a gazda­sági elhatározások sokoldalú, műszakilag és közgazdaságilag megalapozott előkészítése. Ahogy I fejlődnek a szóban forgó mód- [ szerek, úgy ismernek meg egyre j több lehetőséget, megoldást a vállalatok, s mind nagyobb biz­tonsággal és bátorsággal kezde­ményezhetik is a döntést a hatás­körükbe utalt feladatok megoldá­sára. K. J. Saját kitermelésű mezőgazdasági széria, szőlő-, kerítésoszlop, rúdfa, akác és nyár fajta rönkla, nagy választékban kapható. Eladási ár megegyezés szerint. Megtekinthető központi fatelepünkön. MEZÖHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG. Mezőhegyes. 187693 Csaknem 50 ezer úttörő Békés megyében 814 úttörőszakkör A Magyar Úttörők Szövetsége taglétszáma az elmúlt években jelentősen emelkedett. Megyénk­ben 169 úttörőcsapat tevékenykedik, összesen csaknem 50 ezer fiú és leány, az általános isko­lai tanulók 82,6 százaléka úttörő. Az elmúlt tanévben több mint 19 ezer pajtás dolgozott megyénk 814 úttörőszakkörében. A pajtások közül 11 ezren „szakpróbát” is tettek. Az elmúlt tanévben sokat fejlődtek a szakkörök, me­lyek színesebbé, érdekesebbé tetszik a úttörő­munkát. hasznos elfoglaltságot adnak a szabad időre és többségükben hozzájárulnak a pályavá­lasztásra való felkészítéshez. Járási ünnepség Kondoroson a Gyarmati Ifjúság Napja alkalmából Járási ünnepséget rendez a kondoros! műve­lődési házban a KISZ járási bizottsága és az MSZMP községi bizottsága április 24-én este 19 órai kezdettel a Gyarmati Ifjúság Napjának al­kalmából. Megnyitó beszédet mond Jernei Sándor, az MSZMP községi titkára. Az ünnepi beszédet Med- vegy András, az MSZMP járási titkára tartja. Felszólalnak a gyűlésen a hazánkban tanuló kül­földi diákok küldöttei is. A program második felében kultúrműsort ad a í Kondorosi Mezőgazdasági Szakiskola és a Dolgo- I zók Tsz KISZ-alapszervezetének kultúrcsoportja. EDÉNY, 1ERÍTÉK, ÉTVÁGY Az étkezés életünknek szüksé­ges és fontos mozzanata, ezért nem közömbös, milyen környezet­ben. milyen körülmények között reggelizünk, ebédelünk, vacsorá­zunk. Az étvágyhoz természete­sen elsősorban a jó étel szükséges. Az étvágyat azonban sokféle té­nyező befolyásolja, többek között az is, hogy eléggé „étvágygerjesz- tő'-e az étel tálalása. Persze, eh­hez önmagában véve a szép asz­talterítő, evőeszköz. porcelán- edény sem elég. Tudni kell. ho­gyan bánjunk az evőeszközökkel tányérokkal, csészékkel, poharuk kai. Egy-egy háztartás asztali edény- készletét minden esetben a csa­lid létszámának, étkezési szoká­sainak megfelelően kell összevá­logatni. Természetesen gondolni kell az esetenként hozzánk láto­gató vendégekre, barátokra, roko­nokra is. Szerencsére az edény- tervezők ma már azt is figye­lembe veszik, hogy az edények kevés helyet foglaljanak! több féle célra legyenek felhaszálhatók A hazai választék bővítésére pedig külföldről, többek között az NDK-ból, az NSZK-ból, Csehszlo­vákiából, Bulgáriából és Koreá­ból importált étkészletek, üveg- és porcelánedények, evőeszközök kaphatók a szaküzletekben. íme; példaképpen néhány kép az ízléses terítésre a nemrégiben nagy sikerrel zárult, a korszerű terítési bemutatóval egybekötött ed én y ki ál 1 í tásról. Zentai Ferenc Modern, ünnepélyes étkészlet, amelynél nem az aranyozott minta, a drága ezüst és kristály dominál, hanem a porcelán egyszerű, sima vonala; az evőeszköz is csak rozsdamentes fém. A kékpettyes, babos, falusias hangulatot idéző teás (kávés) készlettel, tányérokkal, szintén szőttes alátétekkel terített reg­geli- vagy vacsoraasztal. Bohanek Miklós felvételei P. HOWARD: /fioj/é Áu,ó/ -fä TŐIT usm ÉHÉ 61. Battista és Latouret gépfegy­vereket vittek fel az irodába. Battista jött előbb, és ledobta terhét a földre. — Miért nem hozatja egy le­génnyel? — kérdezte Finley. A káplár nyugodtan felnézett. — Nincs megbízható. 5 Most Latouret jött. Ö talált I megbízható katonát. Ez még szomorúbb volt. Egy legény se­gített neki. A hülye Kréta. Az egész helyőrségben egyetlen embert mertek használni; egy elmebeteget. Vigyorogva ledob­ta a gépfegyvert és szalutált. A szeme eszelősen mozgott, és a I két mély ránccal a szája mel- j lett olyan volt az arca, mint va- i lami bohóc-lárva. Az egyetlen katona Aut­Taurirtban. akivel még rendel­kezni mertek. Vigyorgott és li­hegett. Most már tisztában voltak a helyzettel. Finley szánakozva szólt oda az utolsó hűséges köz­legénynek ; — Itt az ajtó mellett van egy pad, ülj le, fiam, és gyújts rá. — Alázatosan jelentem... Mi­re? — Egy cigarettára. — Jelentem: miféle cigaret­tára? Mert a közlegénynél nin­csen cigaretta. — A szomorú esemény dacára Finley elnevet­te magát. Adott egy cigarettát Krétának. — Vedd le, fiam, a falról az írrrok szuronyos puskáját. Nem kell poszton áll nőd. Ülj csak szépen, de ha valaki engedély nélkül akar belépni, azt nyu­godtan lődd le. Értetted? — Körülbelül... Vigyorogva, peckesen távozott az egyetlen megbízható közle­gény Aut-Taurirtban: a hülye Kréta! — Nem lehetne — kérdezte Gardone, miközben remegő kéz­zel cigarettára gyújtott — meg­kísérelni... a főkolomposokat... összefogdosni... megakadályoz­ni... Eldördült a lövés. — Már késő — mondta Fin­ley... A trombitás alarmot akart fújni, de kiverték kezéből a kürtöt. — Nem kell! Hagyd abba! Elég volt! Adrogopollusz. a görög bir­kózó, és Bénid Tongut, a csend­őr Hildebrandt főkolomposai voltak, és most a békétlenkedők zömét összegyűjtötték az udva­ron úgy, hogy az elősiető ka­tonákat közrefogták. Valamennyi elkeseredett, ha­lálosan fáradt, ideges ember, legtöbbje beteg is... Már hat óra volt, és utolsó hévvel tom­bolt körülöttük a sivatagi hő­ség. Hildebrandt felállt egy pád­ra: — Emberek! Elég volt a Sza­harából! Nem akarunk a siva­tagban megdögölni. Kitörünk a rabokkal együtt, akiket éppúgy pusztulásra ítéltek itt, mint ben­nünket! Rövidesen megérkezik segítségünkre sok harcossal a szokota törzs, és elvezet vala­mennyiünket egy titkos átjárón angol területre. Ezért birto­kunkba vesszük az erődöt, hogy ne lőjenek innen.» Befejezte a beszédet, és el­szánt léptekkel a törzsépület fe­lé indult. A katonák ordítoztak. ... És hol volt Galamb? Hol volt Latouret, Battista és a töb­biek? Mikor eldördült a lövés, La­touret és Battista az irodához vezető lépcsőházban voltak. Az őrmester elővette revolverét. Battista is. Ebben a pillanatban valaki hátulról elkapta a kezét, és kicsavarta a pisztolyt. Galamb, Troppauer, Spoliansky és Nadov lefegyverezték őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom