Békés Megyei Népújság, 1968. április (23. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-23 / 95. szám

1968. április 34. 2 Szerda Födi Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­tanács elnöke kedden a rádióban es a televízióban beszélgetést foly­tatott a televízió riporterével idő­szerű kül- és belpolitikai kérdé­sekről. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a kérdéseiket és Fork elvtárs válaszait. RIPORTER: Szeretettel köszön­tőm Foci: elvtársat stúdiónkban. Szeretnénk tájékoztatást kapni Öntől többek között franciaor­szági látogatásának eredményei­ről, tapasztalatairól, hiszen éppen Fock elvtárstól származik az a megállapítás, hogy e látogatás fordulópontot jelent a magyar— francia kapcsolatok történetében. VÁLASZ: A megállapítás ugyan nem tőlem származik, de emlé­kezetem szerint én ns használtam ezt a kifejezést. A látogatásról a sajtó, a rádió, a televízió úgy tett említést, hogy az mérföldkövet jelent a két ország kapcsolatában, s vendéglátó házigazdáink szintén szívesen használták ezt a kifeje­zést. S bennem is kialakult ez a meggyőződés — amit egyébként maga a meghívás ténye, hogy tudniillik személyemben először járt magyar miniszterelnök hiva­talosan Párizsban, s a tárgyalá- ■ sok őszinte légköre is alátámasz­tott. A nemzetközi élet legfonto­sabb kérdéseiben — várakozá­sunknak megfelelően — egyetér­tünk a francia kormánnyal: pél­dául a vietnami agresszió, a kö­zel-keleti helyzet megítélésében azonos a két kormány álláspont ja. RIPORTER: A tárgyalások őszinte légköre nyilván megköny- nyitette az eszmecserét olyan kér­désekről is, amelyekben nem jött létre egyetértés? VÁLASZ: Igen. Ezek közül az európai béke és biztonság kérdé­sét emelném ki. Egyetértve a lé­nyeggel, mármint az európai bé­ke és biztonság megerősítésével, azon belül azonban a problémák megítélésében nem azonos a két kormány álláspontja. Például a német problémát illetően elég je­lentős az eltérés közöttünk. Mi a saját véleményünket De Gaulle elnöknél éppúgy, minit Pompidou miniszterelnöknél, vagy Couve de Murville-nél tett látogatásunk al­kalmával kifejtettük és a francia fél is megmagyarázta a maga ál­láspontját. RIPORTER: Hogyan értékeli Fock elvtárs látogatásának ered­ményeit? Milyen tervei vannak a magyar kormánynak a kapcsola­tok továbbfejlesztésére? VÁLASZ: Politikai kapcsolata­ink igen élénkek és őszinték a francia kormánnyal, s a mostani tárgyalás ezt tovább szélesítette, bővítette, mélyítette. Az utóbbi években igen sok egyezményt kö­töttünk egymással és néhány egyezmény megkötésére a közel­jövőben is sor kerül majd. Igen jó az együttműködésünk az ENSZ-ben, az ENSZ szakosított szerveiben, valamint más nemzet­közi szervezetekben és mindkét fél kifejezte azt a véleményét hogy ezt az együttműködést a to­vábbiakban még erősíteni kell. RIPORTER: Az ország közvéle­ményét élénken foglalkoztatják a gazdasági mechanizmus beveze­tésének első tapasztalatai. Hogyan értékeli a gazdasági reform indu­lását? VÁLASZ: Az első negyedév ta­pasztalatai jók. De meg kell néz­nünk, hogy miért. Szerintem azért, mert helyes módszerekkel, nagy türelemmel és a dolgozók iránti nagy bizalommal dolgoztuk ki a reformot. Nálunk hiába kér­dezi valaki, hogy ki a reform atyja, vagy ki a reform anyja. Szerencsére erre senki nem tud — ha tisztességesen akar válaszolni — úgy felelni, hogy egy nevet megjelöl. A reform úgy készült, hogy az előző hét-nyolc év ma­gyar tapasztalatait figyelembe vettük, elemeztük, mellétettük a nemzetközi tapasztalatokat, s ezek tükrében vizsgáltuk meg, mit kell a továbbiakban ten­nünk? És így háromévi türelmes munkával, sok vitával — nyílt­színi vitával —, s ezekben sók el­lentét összecsapása után dolgoz­tuk ki a reformot. Mindvégig igényt tartottunk ar­Fock Jcuő ■*áclió> és ti*niibikoza(a ra, hogy a bevezetéskor már tíz­es százezreik legyenek, akik támo­gatni akarják ezt a reformot; igényt tartottunk arra, hogy a közvetlenül érintett vezetők és szakemberek értsék a reformot, annak minden összefüggését: igényt tartottunk arra, hogy a széles közvélemény, ha lehet, a legteljesebb .nyugalommal és bi­zalommal várja a reform beveze­tését. Örülök annak, hogy ez így tör­tént, * ennek eredményeken! mondhatjuk az élsö negyedévbeír, hogy a gazdasági élet: egyetlen területén sem volt visszaesés, sőt. minden jelentős iparág többet termelt, mint a múlt év azonos időszakában. Az egész magyar ipar kereken 7 százalékkal többet, termelt. Az értékesítés a terme­léshez viszonyítva — ha ne>m is jelentősen, de kedvezőbb volt, mint tavaly ilyenkor, a lakosság Dénzjövedelme körülbelül 9 szá­zalékkal nőtt, ha figyelembe vesz, szük a kétszázalékos árszínvonal- csökkenést — keréken 6 százalék­kal többet vásárolt a lakosság, minit tavaly az első negyed eszten­dőben. A lakosságnak a gazdasági me­chanizmus rendszere iránti, de főleg a mi szocialista rendsze­rünkbe vetett bizalmát mutatja, hogy a takan^kbetét-áll ománv jobban nőtt, mint tavaly — több iránt két és fel milliárd forinttal emelkedett — és jelenleg megha­ladja a 27 milliárd forintot. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a közvélemény előtt teljesen világos: a gazdasági mechanizmus reformja nem jelent eltérést a szocialista gazdálkodástol. hanem a tudományosabb, a megalapozot­tabb, a mai kornak jobban meg­felelő tervgazdálkodást jeleníti Magyarországon. A teljesebb értékeléshez persze még legalább tol esztendő, vagy inkább egy kerek esztendő szük­séges. És ha a kérdést úgy teszem fel, hogy már az első negyedév­ben a reform teljes hatékonyság­gal érvényesült-e, akkor a legha­tározottabb nemmel tudok vála­szolni. A lefoiTn hatékonysága még csak nagyon ki6 mértékben érvényesül. RIPORTER: Az üzemi demok­rácia és az egyszemélyi /eleiős vezetés gyakorlatának össze­egyeztetésében még nagyon sok a tanácstalanság, az értetlenség, sőt, a konfliktus is. Mi az ön ta­pasztalata? VÁLASZ: Én sajnos, mióta mi­niszterelnök vagyok, sokkal ke­vesebbet tudok üzemekbe járni, mint régebben, de nekem is azj a benyomásom, hogy az üzemi* vezetők nem tudnak még meg-J felelően élni a rájuk bízott jo-+ gokkal és hatáskörrel, és az üze-* mi kollektívák és az üzemi szak-* szervezeti szervek sem szoktak még eléggé hozzá ahhoz, hogy a rájuk bízott hatáskörben meg­felelően el tudjanak járni. Ebbe még ügy látszik, bele kell tanul­niuk, nem kétséges, hogy bele fognak tanulni. Nagy jelentősé­gűnek tartom a referátumot olyan szempontból, hogy a bekö­vetkezhető súrlódásokat is az üzemben kell megoldani, akár- ^ milyen súrlódás volt, legtöbbször* a minisztériumokig, sőt a Mi-J nisztertanács és a SZOT szintjé-t ig jutottak ezek az üzemi prob-1 lémák. * RIPORTER,: A jelen után be-* széljünk a jövőről: hol tartunk1 a távlati tervezésben, a követ-I kező ötéves terv előkészítésében?* VÁLASZ: Most természetesen! elsősorban az ez évi terv meg-* felelő, jó teljesítését tartjuk főj feladatunknak, a reform érvény­re juttatását, az 1969-es terv elő­készítését, de már folyamatban van a következő ötéves terv, sőt a következő 15 éves terv elké-t szítése. Ez a kettő párhuzamo-J san történik. A 15 éves tervet' készítő 8 szakbizottság munkája során igénybe veszi tudományos kutatóintézeteink. tervezőinté­zeteink segítségét, s tevékenysé­gükről tájékoztatják a kormányt, amely majd végső soron dönt ezekben a kérdésekben. RIPORTER: Hogyan alakulnak nemzetközi gazdasági kapcsola­taink, különös tekintettel a KGST-re? VÁLASZ: Gazdaságpolitikánk­nak az az alapvető vonása, hogy Magyarország és a szocialista or­szágok egymás közti gazdasági viszonya, együttműködése az alapja egész népgazdaságunk to­vábbfejlődésének — a reform hatására sem változik. A követ­kező ötéves, sőt tizenötéves terv­időszakban is külkereskedelmünk egyharmada a Szovjetunióval, egyharmada a többi szocialista országgal és egyharmada a nem szocialista országokkal fog lebo­nyolódni. A szocialista országok­kal eddig folytatott terv-konzul­tációk alapján úgy látom, part­nereink is körülbelül ezzel szá­molnak. RIPORTER: A KGST-hez tar­tozó országok gazdasági együtt-1 működését nem nehezíti-e az. hogy a baráti országok gazdasági mechanizmusai között lényeges különbségek vannak? VÁLASZ: A gazdasági reform- j mai minden szocialista ország. , helyesebben minden KGST-or- ! szág foglalkozik. Természetesen mindegyik a maga sajátosságait veszi figyelembe. Néhány alap- i gondolat köztudottan azonos, de nincs két ország, amelyikről azt mondhatnánk, hogy ugyanúgy í csinálja, mint a másik ország, j A gazdaságirányítás új rendje távlatilag feltétlenül segíteni fogja az együttműködést. Jelen­leg azonban valóban vigyáznunk kell arra, hogy az eltérések ne okozzanak zavarokat. Ami min­ket illet, ahhoz, hogy a bizalom I megerősödjék a magyar népgaz- \ daság iránt a partnerekben, na- j gyón fontos, hogy mi a reform körülményei közepette is ponto- ! san eleget tegyünk vállalt kötele- ! zettségeinknek. Ez az alapja sfn- j nak is, hogy a későbbi észtén- , dőkben az egyes országok által j külön kidolgozott gazdaságirá­nyítási rendszerek egymáshoz kö­zelítsenek, és hatékony emelői legyenek a nemzetközi gazdasági együttműködésnek. A televízió riportere ezután Cernik elvtársnaik, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság mi­niszterelnökének a Magyar Rá­dióban és Televízióban a közeli napokban elhangzott interjújával kapcsolatban tett fel kérdéseket. A riporternek válaszolva Fock elvtárs, a többi között kifejtette, hogy az interjú természetesen nem válaszolhatott az emberek­ben felvetődő minden kérdésére, de a legfontosabbakra választ adott. Fejtegetését így folytatta: Azokhoz a várható pozitív eredményekhez, amelyekről Cer­nik elvtárs is szólt, a magyar kormány nevében is természete­sen sok sikert kívánok Csehszlo­vákia dolgozó népének, a cseh­szlovák pártnak, a csehszlovák kormánynak Az interjúból külön kiemelném és szó szerint idéz­ném Cernik elvtárs szavait: ..Né­pünk jól emlékszik arra, hogy a második világháború után kitől kapta a szabadságot. Barátságunk a Szovjetunióval és" szövetségünk a szocialista országokkal nem­csak értelmi, hanem érzelmi kér­dés is. flz űrhajós-egyezmény aláírása Washingtonban A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői hét­főn aláírták Washingtonban az űrhajósok megmentéséről meg­kötött nemzetközi egyezményt. Az Egyesült Államok részéről Dean Rusk, a szovjet kormány részéről Döbrinyin nagykövet, az angol kormány részéről Patrick Dean Washington nagykövet írta alá a szerződést. Ezt követően negyven ország diplomáciai képviselői látták el kézjegyükkel az egyezményt. Képünkön: Szipka József, a Magyar Népköztársaság nagyköve­te a szovjet külügyminisztériumban aláírja az egyezményt. Mechanizmus, munkaalkalom, szolidaritás Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének nyilatkozata Erdei Lászlónét, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökét ke­restük fel, mondja el: jelenleg milyen feladat vár a dolgozó nőkre, háziasszonyokra. — A nőmozgalom részt vállal minden társadalma haladást szol­gáló feladatból — mondotta Er­dei Lászlóné. — A gazdasági me­chanizmus társadalmat formáló feladataiból is részt kérünk, mert ez a nőket közelről érinti. Ügy is, mint dolgozókat, háziasszonyo­kat, akik családjuk költségvetésé­vel gazdálkodnak, és érinti őket mint társadalmunk aktív építőit, gazdasági és politikai életünk ré­szeseit. — Mit vár a nőtanács az ipari és mezőgazdasági ü nemekben dolgozó nőbizottságoktól? — Az üzemekben a kollektív szerződések szabják meg az élet rendjét. A nőmozgalom feladata: a szakszervezettel együttesen se­gítse, hogy a kollektív szerződé­sekben foglalt jogok és kötelessé­gek megvalósuljanak. A könnyű­ipar, de főleg a Vasas Szakszerve­zethez tartozó üzemekben a nő­tanács a szakszervezeti bizott­sággal közösen rendszeresen tart vizsgálatot, hogy azonos munká­ért a nő megkapja-e azt az óra­bért, amelyet a férfiaknak ad­nak. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy betartsák azokat a párt- és kormányhatározatokat, amelyek a dolgozó anyák védel­mét, a szociális juttatások biz­tosítását szolgálják. — Természetesen így kell en­nek lennie a termelőszövetkeze­tekben is. A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa kezdettől részt vett az új törvény előkészítő vitájában és a nők szempontjából fontos észrevételekkel, javaslatokkal se­gítette megalkotását. Ezért min­den tsz-be eljuttattuk a tör­vénnyel foglalkozó könyvecskét, hogy az asszonyok megismerjék és ahol erre szülcség van, követ­kezetesen véleményt mondjanak a fizetett szabadság mértékének megállapításakor, a háztáji terü­let kiosztásakor, s egyéb kérdé­sekben is. — A termelőszövetkezetekben már igen sok helyen megszervez­ték a nőbizottságok a háztáji ba­romfitenyésztő csoportot. Olyan asszonyokat vonnak be ebbe a munkába, akiknek van idejük ar­ra, hogy sok baromfit neveljenek szakszerűen, amelyből igen szép mellékkeresetet tudnak biztosíta­ná maguknak. Ugyancsak több száz helyen megalakult a zöld­ség- vagy a gyümölcstermelő asz- szonyok társulása, a tagok nem­csak saját fogyasztásra termelnek, hanem primőr áruféleségre is köt­nek szerződést. Mintegy 1500 ilyen szakkört tartunk már nyilván. — Ezenkívül a nőbizottságok szocialista brigádokat is szervez­nek. örvendetes kezdeményezés több megyében, hogy a tsz asszo­nyai, ha a vezetőséggel valami­lyen vitába bonyolódnak, vagy pedig a különböző rendeleteket nem ismerik eléggé, a városokból jogászokat hívnak meg ankétra. A falvakban eddig 360 helyen szervezték meg a nők klubját és majdnem 3000 helyen a szülők iskoláját. — Az árreform életbe léptetése minden egyes családot közvet­lenül érint... — Az árreform bevezetésének megértetésében és hatásának fi­gyelemmel kísérésében is részt veszünk. Megvizsgáljuk, hogy a nagy családosokat, az alacsony keresetűeket, a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyokat, és a nyugdíjasokat miként érintik az árváltozások. Mivel a változó árak többnyire a háziasszonyokat érintik, máris igen sok családos anyát vontunk be a társadalmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom