Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-13 / 61. szám

19G8. március 13. 4 Szerda Mozaik egy új iskoláról Q O Október óta folyik az oktatás a volt járási tanács épületének falai között a Gyomai Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Iskolá­ban. Jelenleg három osztály ta­nulói ismerkednek a szakmával, hogy aztán három év múlva mint baromfitenyésztő szakmunkások térjenek végleg vissza a termelő- szövetkezetekbe és állami gazda­ságokba. A 14—17 éves fiatalok tanul­mányi szerződést kötöttek a tsz- ekkel és igen magas ösztöndíjat kapnak. Egy oktatási év egyéb­ként öthónapos elméleti és hat­hónapos gyakorlati képzésből áll. Egy fiatal mezőgazdasági szak­munkás „előállítása” 30 000 fo­rintba kerül, és ezt a költséget az állam viseli, nem pedig a ta­nulmányi szerződést kötő mező- gazdasági üzem. Ezért érthetet­len — amit Kára Menyhért ta­nár is bizonyítgatott —, hogy egyes tsz-ek mégis húzódoznak elküldeni fiataljaikat a szakmun­kásképzőbe, eleve lemondva ár­ról a lehetőségről, hogy időben pótolni tudják a lassan kiörege­dő tagság szakembereit. Ősztől juhtenyésztési osztály j indul. Nem is egy, hanem ha fesz elegendő jelentkező, kettő is. A megye juhállománya évről év­re nő, a gyapjú és bárányhozam j növelése hozzáértő, fiatal juh- j tenyésztő szakmunkásokat köve­tel. A régi juhászok kiöregedése nemcsak gyomai probléma, ha­nem az egész megyére, sőt még azon túlra is kiterjed. Az iskola várja a jelentkezőket, elsősei-han Békésről, de a megyehatáron túl­ról is. Az eredetileg más célra készült épületek iskolává, illetve kollé­giummá alakítása kétmillió fo­rintba került. Nemrég fejezték be a teljes közművesítést, három hete üzemel az iskola saját, jól felszerelt konyhája. A tantermek tágasak, világo­sak. A falakon még friss a fes­ték, a parketta tükörfényes. A tanulók papucsban, házicipőben járnak az épületen belül, az ut­cai lábbelik katonás rendben so­rakoznak a folyósó függönnyel elválasztott részén. A modern berendezésű, mond­hatni reprezentatív igazgatói szo­ba azonban még üres. Ugyanis ebben az iskolában még nincs igazgató! E felemás helyzet bi­zonyára csak átmeneti állapot... A szertár viszont a legkénye­sebb igényű szakembert is kielé­gítheti. Alig lehet mozdulni a rengeteg gyakorlati eszköztől. A polcokon a legkülönfélébb rend­szerű és nagyságú önitatók és etetők sorakoznak, egy üvegvit­rinben kitömött baromfik és juhfajták modelljei méláznak. Az iskolával szomszédos telek­re épül majd egy „házi” keltető­állomás és persze egy újabb ok­tatóépület is, mert hiszen akár­mennyire is új még az iskola, máris bővítik, növelik a tanter­mek számát. o Az étteremben, amelyet nap­közben tanulószobának használ­nak a gyerekek, a betanított ■ munkás tanfolyam fiataljai hajol­nak a könyvek fölé. Kísérőm — Hunya Alajos igazgatóhelyettes — mondja, hogy az itteni nyolc­hetes képzés bentlakásos. A tan­folyam hallgatóival egyfolytá­ban, rendszeres tanulás biztosítá­sával foglalkoznak és — bár ez még kísérleti jellegű — egyedül­álló a megyében. Természetesen betanított munkás tanfolyam, más községek­ben is van, de itt az elsajátítan­dó anyagot egyszerre, a kéthó­napos bentlakás ideje alatt ve­szik át a tanulók. A szakképzé­sen túl ennek van egy olyan vonzóereje is, hogy a tanfolyam résztvevői ősszel már maguktól is magasabb tárgyi és nem utol­sósorban helyismerettel kopog­tatnak majd a hároméves iskola kapuján. > A 120 személyes kollégium a I volt járási rendőrkapitányság épületében talált otthonra. A fa­lak valamivel világosabbak let­tek, az íróasztalok, iratszekré- | nyék helyére ágyak, tiszta kis I leányszobák kerültek. (Mert azt el kell mondani, hogy az iskolá­nak mindössze négy(!) szem fiú­tanulója van, a mezőnyt egyér­telműen a lányok uralják. Per­sze ősszel, ha megkezdődik a juhász-szakmunkásképző oktatás, változik majd az arány.) A szobák szépek és ízlésesek. Kicsit zsúfoltak is néhol, de hát diákszemmel nem olyan feltűnő az ilyesmi. Egyébként minden szoba más és más. Főként az ágytakarók különböző színe mi­att, de egyéni jelleget ad egy- egy kép, vagy színes borítójú könyv, vagy apró dísztárgy. Min­den folyósószárnynak külön für­dőszobája van. A berendezés új, hidegen csillognak a nikkelezett fémalkatrészek. A klubterem olyan igazán „klubszerű”. Skybevonatú székek, világos színű bútorok, folyóirat- és hanglemezhegyek színes hal­maza adja meg a helyiség eredeti hangulatát, s persze van rádió, televízió, magnó. Utoljára maradt a kollégium egyetlen fiúszobája. Egy Fradi- zászló utal csak egyedül az itt- lakókra. A falon kép, stílszerűen a Birkózó fiúk .. Brackő István Jó eredménnyé! zárla az első félévet a Gyulai Erkel Leán)kollégium A Gyulai Erkel Leánykollégi­um a közelmúltban tartotta fél­éves munkaértekezletét. A tanu­lókon kívül megjelentek a ne­velők, az igazgató, valamint az Erkel Ferenc Gimnázium igaz­gatója, Jeges Sándor és dr. Bó- kay Lajosné, az SZMK elnöke. Az üdvözlő szavak után a di­áktanács titkára, Sass Éva is­mertette az első félévben elért eredményeket. A kollégium ta­nulóinak a félévi átlaga 3,86 volt, amely a megyei kollégiumok kö­zött egyike a legjobbnak — és meghaladja az iskola tanulmá­nyi átlagát iS. Az év végére sze­retnék elérni a 4 egészet, mert ez a cél. Határozatot hoztak, hogy a 3 egész alatt levő tanu­lóknak mindennap fel kell mon­dani a másnapi leckét. A 3—4,8 közötti átlagú kollégistáknak há­rom órás szilencium kötelező, a jeles és kitűnő tanulóknak sza­bad szilencium van. A beszámo­lóhoz a kollégiumi munka reszort­felelősei, a tanulmányi, kultúr sa fizikai munka felelősei szóltak hozzá. A diákotthonban folyó külön­böző versenyek helyezettjeinek a jutalmat Aradszky Páiné igaz­gatónő adta át. Igazgatói dicsé­retben részesült 14 tanuló, akik a közösségi életben hasznosan te­vékenykednek, és az iskolai KISZ-munkában is élen járnak, örömmel jelentette be az igaz­gatónő, hogy a diáktanács javas­latára négy „Élkollégista” címet <íri/MT»ánvf)7rak. nyugdíjban Már tíz „nyugdíjas” vasútállo­másunk van: 5 Kaposvár körzeté­ben, 5 pedig Karcag közigazga­tási területén. Eljárt felettük az idő, ki kellett vonni őket a — te­herforgalomból. Ezeken az állo­másokon nem állnak meg többé a tehervonatok. Nyugdíjasokhoz illően, azért persze még dolgoz­hatnak valamennyit: a személy- vonatokat még fogadhatják. A Kaposvár közelében fekvő 5 vas­útállomás teherforgalmának a megszüntetése 11 községet érint. Ennek a 11 községnek a teher- áruforgalma most a kaposvári körzeti rangot kapott állomásig fut csak vasúton, onnan teher­autókon jut el a címzettekhez. A teheráruk útja visszafelé is ha­sonló. Átalakul a szállítás szerkezete Ennek a két első körzeti vasút­állomásnak a megszervezésével a vasút távlati korszerűsítési, fej­lesztési programjának fontos fe­jezete került a megvalósulás út­jára. Nagy értékű és nagy telje­sítményű technika vonul be a vasútvonalakra, pályaudvarokra: Diesel- és villamosmozdonyok, nagy teherbírású kocsipark, auto­matikus térköz- és állomásbizto­sító berendezések. Fokozni kell a sebességet, egy-egy szerelvény súlyát; a nagyobb sebesség ugyan­akkor nagyobb biztonságot is kö­vetel. A nagyobb sebességhez, te­herbíráshoz „izmosabb” alépít­mények is kellenek — mindez hatalmas összegbe kerül. Ahhoz, hogy ezt a drága és nagy telje­sítményű technikát maradéktala­nul kiaknázhassák — át kell ala­kítani a szállítás szerkezetét is. Ennek az átalakításnak egy egy­szerű kalkulációs tétel a funda­mentuma : melyik vonalszakasz­nak mekkora a forgalma, indo- kolja-e a befektetést és megtérül- e az? A 3000 tonnás vonóerőt képvi­selő Ward-Leonardoknál az sem mindegy, hogy hány kilométeren­ként kell megállítani őket. Ezek a mozdonyok nagy sebességgel nagy terheket vihetnek — ha van számukra pálya. A vasúthálózat­ban találhatunk olyan vonalsza­donyban — az új mozdonyok egyik fő előnye a hagyományo- j sokkal szemben. Inkább fizotték az álláspénzt I Nézzünk most egy kalkulációs j tételt az első körzeti állomás — j Kaposvár környékéről. Itt a te- j herforgalomból kikapcsolt 5 ál- j iomás forgalma azelőtt naponta I együttvéve 10—11 vagon volt.. Ugyanakkor ahhoz, hogy a fej­lesztés, a vagonok kezelése rentá­bilis legyen, állomásonként leg­alább 25 vagonos napi forgalom kell. Közismert, hogy kivált az őszi csúcsforgalom idején mennyi veszteség éri a népgazdaságot, de | a fuvaroztatókat is külön-külön, mert valahol késve rakják ki a kocsikat, másutt meg áll a rám­pán az áru vagonhiány miatt. Itt, Kaposvár környékén is az érin­tett kis állomásokon mindig vesz­tegelt egy-két vagon, mert az esti órákban vagy a munkaszüneti na­pokon érkező kocsikat nem siet­tek kirakni a címzettek, inkább fizették az álláspénzt. Vagy: az érintett 5 állomásról általában üresen jöttek vissza a vagonok Kaposvárra. Árut mindig Kapos­várott kellett hozzájuk szerezni, hogy onnan legalább már kihasz­nálva kerüljenek vissza a vasút országos vérkeringésébe. Végül még egy érv: a korszerű 30 tonna teherbírású kocsikat a Kaposvár környéki ' szárnyvonalak teljes terheléssel nem is bírnák el. A kis forgalom pedig nem indokolja a pálya felújítását. Igaz, amíg szekerek jártak az országutakon, szükség volt a kis településeken is önálló „teher- megállóhelyekre”. Ma már azon­ban ott, ahol az utak jók, a für­ge tehergépkocsik sokkal hasz- I nosabban, pontosabban, kényel- j mesebben lebonyolíthatják a helyi áruforgalmat. A gépkocsik a világon mindenütt egyre töb­bet vesznek át a vasút terheiből. Rövid távon, kis mennyiségek esetén a közúti forgalom sokkal kifizetődőbb. S főképp, ha nem kell apró tételeket, 1—2 kilo­méterre fuvaroznia a vasút hatal­mas, s rövid távon kissé nehézkes apparátusának — akkor szaba­dabb lesz a pálya is a vasút kor­szerűsítése előtt. Kifizetődőbb lesz a nagy teljesítményeket, nagy sebességet adó technika be­ruházása. ... és mennyibe kerül az nekünk? Hetekkel ezelőtt Csabacsűdön jártam, fotós kollégámmal riportot csináltunk a falu hétköznapjairól. Mivel egy faluban általában kevés a nyilvános hely, így érthető, hogy a presz- Szóba is elvetődtünk. Kollégám felmérte a terepet (persze fotós szemmel) és kivá­lasztott egy asztaltár­saságot, amelyet len­csevégre kaphatna. Szokás szerint, amíg előkészítette a gépet, odamentem az iddo- gáló emberekhez és engedélyt kértem, hogy lefotózhassuk őket. Négyen poltak, előttük legalább két­szer annyi üres po­hár árváskodott. Egy huszonöt év ■ körüli fiatalemberrel tár­gyaltam, kikérdezett, hogy melyik újságtól jöttünk, miért pon­tosan őket fényké­pezzük le, mikori számban jelenik meg a kép? Láttam, hogy valami furdalja az oldalukat, mert még egyikük sem mond­ta ki a boldogító igent. A kollégám már rám szólt, hogy lépjek ki a képből, egyáltalán miért be­szélek olyan sokat, amikor ő dolgozik. Üjra feltettem á kérdést, megenge­dik-e, hogy lefotog- rafáljuk — a társa­ságot? — Megenged­jük mi kérem, hát persze... — dünnyög- te egyikük —, csak azt mondja meg. hogy mennyibe kerül ez nekünk? Meglepődtem, de biztosítottam őket, hogy még egy\ kis- fröccs erejéig sem élünk vissza a hely­zettel (és persze a sajtó hatalmával.) Láthatóan megköny- nyebbültek és ettől kezdve már minden úgy ment, mint a karikacsapás. A történethez hoz­zátartozik, hogy a négy iddogáló atyafi­ról nem jelent meg a kép az újságban, egyszerűen azért, mert az erős ellen- fény miatt, nem si­került a felvétel. Az élet produkál néha furcsa dolgokat, s a fotós kollégát az­óta sem láttam olyan bosszúsnak, rontott felvétel miatt. Az a négy csaba- csűdi férfi meg biz­tosan arra gyanak­szik, hogy szándéko­san nem kerültek be az újságba. Gondo­lom, már csak az „... és mennyibe kerül az nekünk?” kérdés miatt is . . . —br— Ezután megválasztották az új diáktanácsot, és a negyedik osz­tályos tanulók ünnepélyesen át­adták a kollégium-zászlót az el­sősöknek. Ormosi Péter kaszokat is, amelyeken 2—2 és fél kilométerenként követik egymást az állomások, ötpercenként meg­állni és elindulni számottevő energiapocsékolás, és ráadásul „bennreked” a gyorsaság a moz­A jobb, kényelmesebb közlekedés érdekében A múlt hónap végén jelent i meg először csuklós autóbusz Me- zőmegyeren. Ez azonban vonal- : bejárás volt. Az illetékes tanácsi, i rendőrségi és AKÖV-szakembe- ! rek kíváncsiak voltak, hogy a Békéscsaba—Mezőmegyer vonal­ra beállítandó csuklós társasgép­kocsi, mely nemcsak korszerű­ségében, de hossza és fordulé- j konysága tekintetében is eltér az elődeitől, igényel-e a végállomá­sokon és a kanyarokban úttest­kiigazítást vagy tereptárgyak át­helyezését? Kormánykerekével egy elektromos csengő áll kap­csolatban, mely minden esetben megszólal, valahányszor az út­kanyar, a fordulóhely a kocsi- hossz miatt „bevehetetlen”. Az annak idején tartott vonal­bejáráson Uhljár György elvtárs, a mezőmegyeri tanács vb-elnöke is részt vett. Mint mondotta, köz­ségükben a kormány kerék a Fő utca 11, 12 számú házai előtt csengetett. Ott bővíteni kell a kövesutat, valamint egy villany- oszlopot beljebb helyezni, ami összesen 10—12 ezer forintba ke­rül majd. Szükséges továbbá a megállóknál a le- és felszállók részére járdaszigeteket építeni, ami ugyancsak nem csekély ki­adás. — huszár — Nagyapáink szokásai A kaposvári, a karcagi körzeti állomást 1980-ig még 65 követi, s közben 514 állomáson szüntetik meg a vasúti teherforgalmat. Az idén tervezik Cegléd, Kisvár- da, Hajdúszoboszló, Zalaszentiván körzetesítését. Cegléden a körze­tesítéssel megszüntethető a váro­son keresztülhúzódó hantházai vonal forgalma, a város lakóinak bizonyára nem kis örömére. Vagy azzal, hogy Ebest Hajdúszobosz­lóhoz kapcsolják, elérik, hogy Debrecen előtt — 15 kilométe­ren át — nem kell megállnia a Dieselnek, majd a villamos moz­donyoknak. Persze mint általá­ban minden új megoldást, válto­zást — ezt is sok vita kíséri. Több fuvaroztató szállítási költ­ségeinek emelkedésétől tart, azt sérelmezi. Egyelőre ma még ott. ahol ez felmerül, a vasút téríti a különbözetet, de végső soron nem ragaszkodhatunk nagyapá­ink szokásaihoz — sem a szo­kásjogon alapuló számvetésekhez akkor, amikor a népgazdasági színtű kalkuláció egyértelműen pozitív. Gerencsér Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom