Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-09 / 58. szám

W68. március 9, 4 Szombat Á rivalda igézete Csapongó jegyzetek sztárokról, beatról, vetélkedőről meg effélékről A SZOMSZÉDUNKBAN LA- j KIK egy pelyhedző állú ifjúem­ber. Hogy mikor tartózkodik ott- | hon, azt az utca sarkáról is meg lehet állapítani, oly kegyetlen hangerővel bömbölteti a magnó­ját. A beat zene hullámai —akár­csak a kozmikus sugárzás — nem ismernek akadályt, áthatolnak időn és téren, ablaküvegen és fa­lakon. A fiatalember afféle „jobb” ne­velést kapott, zsenge kamaszkorá­ban zongoraleckékkol nyaggatták — sikertelenül. Mint, ahogy vál­tozóan volt eredményes, illetve a fiatalságnak viszonylag szűk körére terjedt ki az a muzikális i oktatás, amit a zenei általános j és középiskolák — európai vi­szonylatban — fejlett, korszerű iskolai nevelésünk nyújt. Ma mégis táskarádióval a kezében sétál az utcán minden valamire­való kamasz (egész „tranzisztori- zált” hadserege), s három ifjú „süvölvény” közül átlag egynek leghöbb vágya, hogy gitárral vagy mikrofonnal a kezében hódítsa meg a népszerűség babérjait. Mennyire muzikális a beat vagy mennyire tiszavirág. életű, meny­nyire téríti az óhajtott irányba a fiatalok ízlésvilágát — ezen le­het és érdemes vitatkozni. Egyet azonban kénytelenek vagyunk el­fogadni: a modem tánczene az if­júság olyan tömegeiben ébresztet­te fel a zenei érdeklődést, amelyre zenepedagógiánk — világhírű mesterek irányításával és közre­működésével — gondolni se mert volna. Ennek a roppant hódításnak persze sajátos „fegyverei”, techni­kai előfeltételei vannak. A mag­nó, a zsebrádió és a tv. Amit ma Liverpoolban, Moszkvában vagy San Remóban kitalálnak, az hol­nap — vagy esetleg még ugyan­abban az órában — közkinccsé válik a békési tanyavilág legki­sebb házában is. A zene hullámai nem ismernek j akadályt, áthatolnak időn és té­ren... VALÖDI SZÍNPAD, VALÓDI REFLEKTOROK, valódi rivalda, valódi közönség. Csak a főszerep­lők nem egészen a megszokottak. Némelyikük most lát életében először zsinórpadlást. A Ki, mit tud? vetélkedő egyik fordulóján vagyunk. Bámulatos, hogy kiáll a szín- j padra egy tizenvalahány éves kis­lány, kezébe veszi a mikrofont, és olyan magabiztos nonsalasszal „vág be”, mikor a zenekar a meg­A megtakarítás százezer forint Egy törvénybeli biztosított lehe­tőséggel éltek a mezőberényi Előre Tsz vezetőd. Traktort szeret­tek volna vásárolni, méghozzá SZ—100-ast, csakhogy a tsz-nek nem volt negyedmillió forintja. Az új traktor vásárlásának lehe­tőségét ezzel hosszabb időre elve­tették. Lehetőség adódott azonban egy munkában „megöregedett*’ SZ— 100-as vásárlására 93 000 forin­tért Nyomban a helyszínre utaz­tak és banki számlájukról kifizet- J ték a traktor árát. A gépet haza- ; szállították, majd az egyik gép- j javító állomással kötött szerződés alapján megjavíttatták. Ezért a munkáért 150 000 forintot fizet­tek volna. Az állam azonban se­gített a tsz-nek, mert a gépjaví­tásra előirányzott összeg felét magára vállalta. így a felújított traktor lényegében 160—170 ezer forintba került, vagyis csaknem 100 ezier forintot takarítottak meg vállalkozásukon. 1 felelő részhez ér, mintha világ­életében egyebet sem csinált vol­na. Eszembe jutnak ősz hajú bon- vivánok, öreg színpadi rókák, akiknek akkorát kellett, hogy intsen a karmester, majd kiesett a Szmokingjából. Azért a rivaldafénynek árnyol­dalai is vannak. Egy-egy Ki, mii tud? vetélkedő országos hullámai ezreket és ezreket bolydítanak fel. Az igazi tehetség, aki mindenkép­pen színpadra termett — elenyé­szően csekély százalék. És a töb­biek? A közönség is láthatja a fehérre színtelenedéit arcokat, (a festék itt nem elég), de a háttér­függöny mögött kicsorduló köny- nyeknek már csak a „bennfente­sek” a tanúi. Azokról a lányokról és fiúkról van sző, akiknek dé­delgetett reményei, a zsűri to­vábbjutást elvágó vétóján omlot­tak össze. Bár ez a kisebbik hiba. A nehezebb kérdés így hangzik: helyes-e, hasznos tanulmányok­kal, szorgalmas munkával elfog­lalt fiatalok tömegeit „meg§zédí- teni”, hogy azután a csalódottak, a hiába vágyakozók vagy legjobb esetben a dilettánsok amúgy sem csekély seregét szaporítsák? A játék a kezdet kezdetén való­ban csak játéknak látszott. Ma már — magyarázzuk bár pró és kontra — többről is szó van. A Ki, mit tud? Kovács Katikat, An­gyal Sándorokat, Zoránokat „ter­melt ki”. Érthető, hogy valameny- nyi résztvevő mégoly játékos ne­kibuzdulása mélyén is ott mo­toszkál a remény: hátha nekem is sikerül?! EZZEL JUTOTTUNK EL a kö­vetkező figyelmet érdemlő kér­déshez. Miért van — és ha így van elfogadható-e —, hogy a fia­talság tekintélyes hányada nem kíván „átlagember maradni". Egészséges jelenség-e, hogy nem az elektromosság iránti szolid ér­deklődés, hanem a beatlesek hír­nevét megáhító, titkos vágyak az ösztönzői egy-egy amatőr hang­erősítő berendezés „összebütykö- lésének”. Hét a vágyaknak nem szabna határt a kérlelhetetlen élet, akkor ebben az országban több színésznő, beat-zenész, film- operatőr, de legalábbis sebész, pszichológus és újságíró lenne, mint esztergályos, szövőnő, gép­lakatos vagy bérelszámoló. Az új­ságokban mind gyakrabban meg­jelenő riportok, melyek azt bi­zonygatják: népszerű zenész, so­kat gyakorol, nem pedig „csupa gyönyörű lányokkal szórakozik”, a legfelkapottabb manökeneknek sem minden fenékig tejfel, az iri­gyelt színművész rengeteget küszködött, tanult, míg eljutott idáig — nos mindezek az írások nem sokat változtatnak a közfel­fogáson. önkéntelenül felvetődik a kérdés: a nemes és méltán nép­szerű törekvés, amely nem egy tehetséges fiatalnak hozott kibon­takozást, varázsolt csillámló kar­riereket; nem jár-e súlyos árny­oldalakkal az ifjúság egészséges ön- és közszemléletének formá­lódásában ? Égjük oldalon a legszélesebb körű „muzikalitás” elterjedése, bizonyos művészeti ágak felfris­sülése az eget kérő fiatalok által. (A modern tánczene hazájában magyar énekesnőt szerződtettek. Előfordult-e hasonló a korábbi esztendőkben, pedig hazai „nagy­jaink” megbolygathatatlan magas­ságokban trónoltak). Persze nem lebecsülendő a versengés bizser- gető izgalma, a fiaink és lányaink ügyessége, tehetsége fölötti szív­derítő öröm sem. A MÁSIK OLDALON viszont ott sorakoznak a gyengén sikerült „matek”-dolgozatok, a felülete­sen tanulmányozott szakmák és az eleve kudarcra ítélt, hiú áb­rándok. Nehéz számvetés. Tud-e valaki — rivaldafény igézetébe: — helyes egyenleget vonni? Vajda János 3 6 tett és a fizetség •• Ónálló munka —— felelősséggel összehívják a traktorosokat az Űj Alkotmány Tsz-ben Mezőko- vácsházán. A tavaszi munkák­kal kapcsolatos feladatokat be­szélik meg. A tsz vezetői azért tekintik fontosnak e műszaki konferenciát, hogy tisztázzák az 1967, évi kukorica-termésered­mény — holdankénti 15—16 mázsa — alakulását. A kovács­házi viszonylatban minden te­kintetben kevésnek mondható kukoricatermés azért maradt a tervezett alatt, mert a vetés­nél a traktorosok többsége nem tartotta be a szakember utasítá­sát. A gyors hajtás miatt az elő­írtnál sekélyebbre került a mag, a sorok pedig görbére sikerültek, így a hosszan tartó szárazság meg a sorok kultivátorozása kö­vetkeztében megtizedelődött az állomány, ősszel csak féltermést takaríthattak be. Év végén sze­mes abrakból majdnem 100 va­gon hiánnyal számoltak. A gyors munka tehát meg­bosszulta magát. Hogy a jövő­ben megelőzzék a tavalyi hibát, elhatározták a trakto.osok to­vábbképzését, a legújabb kukó- ricatermesztési módszerek meg­vitatását és a szövetkezet szak­vezetője által kidolgozott tech­nológiai fegyelem ismertetését, visszakérdezését. A vezetőség azt is elhatározta, hogy a szak­vezetés csak azokat a traktoro­sokat oszthatja kukoricave­tésre, akik a technológiai köve­telményeket — elméletben és gyakorlatban — elsajátították, vagyis önálló munkájukért fe­lelősséget vállalnak. —sik— Az eset még tavaly december­ben történt. A vésztői Kossuth Tsz megbízottja felkereste a kondoros! Dolgozók Tsz köz­pontját azzal, hogy segítséget kérjen kukoricaszár vásárlásá­ra. A segítséget megkapta. A Dolgozók Tsz gazdái megér­tették a vésztőiek gondját. Ezért is siettek a rakományok felkí­nálásával. Mintegy 28 ezer fo­rint értékű kukoricaszárat szál­lítottak Kondorosról Vésztőre. Csakhogy a vésztőiek elfelejtet­tek valamit: fizetni. Napjainkban már fogytán van a tsz-tagok türelme, ezért is kilincselnek a központi irodá­ban. Arra kérik a tsz vezetőit; akik annak idején támogatták a vésztői Kossuth Tsz kondoros! vásárlásait, járjanak közbe az átadott takarmány mégfizetésé- ért. A szövetkezet vezetői levelet küldtek Vésztőre. Sürgették az elszámolást. A tsz csak késle­kedve válaszolt. Az elszámolást márciusra jelezte. A kondoros! Dolgozók Tsz gazdái meglepődtek a vésztői Kossuth Tsz magatartásán. Az utóbbi évtizedben ugyanis Kon­doroson olyan gyakorlat hono­sodott meg, hogy az ígéret egyenlő az adott szóval, az adott szó pedig a becsülettel. Aki viszont nem állja szavát, nem magyarázza meg elfogad­ható érvekkel anyagi körülmé­nyeit, sőt nem is nagyon törek­szik a korábbi emberi kapcsolat fenntartására, azt mondják: há- ládatlan. Kondoroson ezért szenvedett csorbát a vésztői Kossuth Tsz tekintélye. Most tehát itt áldat­lan állapot gyűrűzik — amint azt Szilágyi Imre főkönyvelő is mondotta. Ha a vésztőiek fize­tésképtelensége a vásárlás idő­szakában nyilvánvalóvá vált volna, akkor a Dolgozók Tsz, mint anyagilag megalapozott gazdaság kötelességének érezte volna a testvéri segítségnyúj­tást. Egy későbbi határidővel el­látott inkasszó birtokában kifi­zette volna tagjainak az elszál­lított takarmányt. —sik— gyalázatos színlelő, akit ő meg fog tanítani... Pillanatnyilag azonban a „vi- gyorgó suhanc" a vörös kereszt­tel díszített ponyvás szekér ár­nyékos belsejében aludt, makk- egészségesen, de minden elő­nyével a betegállományba he­lyezett katonának. Szívből saj­nálták ezt a szegény Latoure-t. öreg, megcsontosodott katona, de nem rossz fiú. Így menetel a század. Este lesz, azután ismét reggel. Csak mennek... A kocsi előrészén át látszott a sivatagban menetelő század hosszú emberkígyója. Végtelen sárga halmok között, iszonyú melegben, sehol egy foltnyi ár­nyék, csak a vakító Szahara krémszínű porfelülete, és lágy vonalú hullám... hullám... ameddig a szem ellát, minde­nütt sárga hullám... Az orvos az egymás mellé halmozott kininzsákokon egy pokrócot terített végig, és aludt... Most talán meg lehetne nézni a tárcát... Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék... Egy katonát hoznak, rángatózik... Habzik a szája, véres foszlányok rezeg­nek minden nörgés után... Le­fektetik. Az orvos álmosan ug­rik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége.. !! Valószínűleg tüdőembólia... Egy ér megpat­tant... Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös Ellesett apróságok Szivacs-narancs Nem vicc. A minap három kis narancsot vettem, gondolván, hát­ha elkergetjük vele az influenza- járványt. Sikerült, méghozzá sok­kal jobban, mint gondoltam. Egyiket a másik után hámoztuk meg, s csodák csodája, valamiféle ehetetlen, szivacs-narancsszerű- ség bukkant elő a héj alól. Ha jól meggondolom, nem is teljesen pontos az összehasonlí­tás. Inkább tapló volt az, mint­sem szivacs. De azt hiszem, egyre megy, teljesen mindegy. Influenzakergetőnek nagyon jó volt! Olasz pápaszem Nincsen valami nagy szerencsé­je mostanában a televíziónak a labdarúgó-mérkőzések közvetíté­sével. A szegény nézők még egyik meccsen sem láthattak egy sovány gólt sem, mert mint jól tudjuk: az Egyetértés—Tatabánya, a Bp. Va­sas—Benfica mérkőzés is 0:0-ra végződött. Vagyis maradt a kezdő ered­mény. Az úgynevezett olaszos, gól nélküli x. Nemhiába szokták ezt másként, igen találóan, olasz pápaszemnek is nevezni, mivel ott divatosak. az ilyen végeredmé­nyek. Most már csak attól félek, hogy vasárnap sem látunk gólt, csak 0:0-át. Elvégre, három a magyar igazság! Szerencsés jeligék Irigyésre méltóak azok a lottó­zók, akik négy találatot hozó szelvényüket jeligével látják el. A Sportfogadás, vagy ahogyan népszerűén mondják: a sárga új­ság nyereményjegyzéke szinte hétről hétre közöl egy-egy ilyen ötletes jeligét. Ügy látszik, nem­csak a számokat, hanem a jeligé­ket is tanácsos jól megválogatni. Tavaly a 49. héten valaki azt ír­ta a szelvényére: „Lottón nem tu­dok nyerni”. A panasz meghatót’a Fortunát, mert 134 ezer forintot utalt ki a nyertesnek. Egy másik Köziile! muntcaeröigcnye A Csongrád—Békés megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat telepe, Békéscsaba, Szerdahelyi út fel­vételre keres közgazdaság! echnikumi érettségivel rendelkező, gyakorlott számlázót. 187091 | négytalálatos szelvényre a múlt | év 52. hetében ezt írta egy fogadó ] jeligeként: „Előbb befizetek, utá- j na nyerek, Csepel”. Jól érezte, mert 91 és fél ezer forint ütötte a j markát. Ahány jelige — annyi ötlet. Az idei 2. héten valaki így fohászko­dott és bizakodott: „Peches 1967” BUM 1968.” És lám, mit tesz a szerencse, pechje egyből eltűnt — 19 és fél ezer forintot nyert. A „Három szegény szabólegény” jel­igés szelvény tulajdonosa sem pa­naszkodhat már, mert 32 ezer fo­rintnál többet hozott neki a lottó idei 9. játékhete. A 10. héten pe­dig még ennél is jobban járt az a fogadó, aki „Orion űrhajó” — jel­igével játszott. Az Orion ugyanis csaknem 73 ezer forintot szállított neki házhoz. Ügy látszik, a jó jelige felér egy fél nyereménnyel. Én sem vá­rok tovább, máris töröm a fejem egy ötletes jeligén. Bizony mon­dom, nem is olyan könnyű kita­lálni ! (pociina) P. HOWARD; 24. Sorakozó! A trombita elhal, a század az udvaron áll, és a kapitány né­hány búcsúmondat után „In­dulás !”-t vezényel. Azután „Jobbra át!”, majd elindul lo­ván a tiszt, magasba villan a kardja, a zenekar rázendít egy indulóra, és a peloton harsány dallal kikanyarodik az utcára... Közben már régen megjött a parancs, amelynek alapján „Latouret őrmester leváltja a menetbe beosztott Larnac al­tisztet, és útközben mint ál­landó járőrparancsnok teljesít zolgálatot”. Pályafutásának szégyenfoltja, ütiszti tekintélyének letörője ez a vigyorgó suhanc, ez a

Next

/
Oldalképek
Tartalom