Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-09 / 58. szám
W68. március 9, 4 Szombat Á rivalda igézete Csapongó jegyzetek sztárokról, beatról, vetélkedőről meg effélékről A SZOMSZÉDUNKBAN LA- j KIK egy pelyhedző állú ifjúember. Hogy mikor tartózkodik ott- | hon, azt az utca sarkáról is meg lehet állapítani, oly kegyetlen hangerővel bömbölteti a magnóját. A beat zene hullámai —akárcsak a kozmikus sugárzás — nem ismernek akadályt, áthatolnak időn és téren, ablaküvegen és falakon. A fiatalember afféle „jobb” nevelést kapott, zsenge kamaszkorában zongoraleckékkol nyaggatták — sikertelenül. Mint, ahogy változóan volt eredményes, illetve a fiatalságnak viszonylag szűk körére terjedt ki az a muzikális i oktatás, amit a zenei általános j és középiskolák — európai viszonylatban — fejlett, korszerű iskolai nevelésünk nyújt. Ma mégis táskarádióval a kezében sétál az utcán minden valamirevaló kamasz (egész „tranzisztori- zált” hadserege), s három ifjú „süvölvény” közül átlag egynek leghöbb vágya, hogy gitárral vagy mikrofonnal a kezében hódítsa meg a népszerűség babérjait. Mennyire muzikális a beat vagy mennyire tiszavirág. életű, menynyire téríti az óhajtott irányba a fiatalok ízlésvilágát — ezen lehet és érdemes vitatkozni. Egyet azonban kénytelenek vagyunk elfogadni: a modem tánczene az ifjúság olyan tömegeiben ébresztette fel a zenei érdeklődést, amelyre zenepedagógiánk — világhírű mesterek irányításával és közreműködésével — gondolni se mert volna. Ennek a roppant hódításnak persze sajátos „fegyverei”, technikai előfeltételei vannak. A magnó, a zsebrádió és a tv. Amit ma Liverpoolban, Moszkvában vagy San Remóban kitalálnak, az holnap — vagy esetleg még ugyanabban az órában — közkinccsé válik a békési tanyavilág legkisebb házában is. A zene hullámai nem ismernek j akadályt, áthatolnak időn és téren... VALÖDI SZÍNPAD, VALÓDI REFLEKTOROK, valódi rivalda, valódi közönség. Csak a főszereplők nem egészen a megszokottak. Némelyikük most lát életében először zsinórpadlást. A Ki, mit tud? vetélkedő egyik fordulóján vagyunk. Bámulatos, hogy kiáll a szín- j padra egy tizenvalahány éves kislány, kezébe veszi a mikrofont, és olyan magabiztos nonsalasszal „vág be”, mikor a zenekar a megA megtakarítás százezer forint Egy törvénybeli biztosított lehetőséggel éltek a mezőberényi Előre Tsz vezetőd. Traktort szerettek volna vásárolni, méghozzá SZ—100-ast, csakhogy a tsz-nek nem volt negyedmillió forintja. Az új traktor vásárlásának lehetőségét ezzel hosszabb időre elvetették. Lehetőség adódott azonban egy munkában „megöregedett*’ SZ— 100-as vásárlására 93 000 forintért Nyomban a helyszínre utaztak és banki számlájukról kifizet- J ték a traktor árát. A gépet haza- ; szállították, majd az egyik gép- j javító állomással kötött szerződés alapján megjavíttatták. Ezért a munkáért 150 000 forintot fizettek volna. Az állam azonban segített a tsz-nek, mert a gépjavításra előirányzott összeg felét magára vállalta. így a felújított traktor lényegében 160—170 ezer forintba került, vagyis csaknem 100 ezier forintot takarítottak meg vállalkozásukon. 1 felelő részhez ér, mintha világéletében egyebet sem csinált volna. Eszembe jutnak ősz hajú bon- vivánok, öreg színpadi rókák, akiknek akkorát kellett, hogy intsen a karmester, majd kiesett a Szmokingjából. Azért a rivaldafénynek árnyoldalai is vannak. Egy-egy Ki, mii tud? vetélkedő országos hullámai ezreket és ezreket bolydítanak fel. Az igazi tehetség, aki mindenképpen színpadra termett — elenyészően csekély százalék. És a többiek? A közönség is láthatja a fehérre színtelenedéit arcokat, (a festék itt nem elég), de a háttérfüggöny mögött kicsorduló köny- nyeknek már csak a „bennfentesek” a tanúi. Azokról a lányokról és fiúkról van sző, akiknek dédelgetett reményei, a zsűri továbbjutást elvágó vétóján omlottak össze. Bár ez a kisebbik hiba. A nehezebb kérdés így hangzik: helyes-e, hasznos tanulmányokkal, szorgalmas munkával elfoglalt fiatalok tömegeit „meg§zédí- teni”, hogy azután a csalódottak, a hiába vágyakozók vagy legjobb esetben a dilettánsok amúgy sem csekély seregét szaporítsák? A játék a kezdet kezdetén valóban csak játéknak látszott. Ma már — magyarázzuk bár pró és kontra — többről is szó van. A Ki, mit tud? Kovács Katikat, Angyal Sándorokat, Zoránokat „termelt ki”. Érthető, hogy valameny- nyi résztvevő mégoly játékos nekibuzdulása mélyén is ott motoszkál a remény: hátha nekem is sikerül?! EZZEL JUTOTTUNK EL a következő figyelmet érdemlő kérdéshez. Miért van — és ha így van elfogadható-e —, hogy a fiatalság tekintélyes hányada nem kíván „átlagember maradni". Egészséges jelenség-e, hogy nem az elektromosság iránti szolid érdeklődés, hanem a beatlesek hírnevét megáhító, titkos vágyak az ösztönzői egy-egy amatőr hangerősítő berendezés „összebütykö- lésének”. Hét a vágyaknak nem szabna határt a kérlelhetetlen élet, akkor ebben az országban több színésznő, beat-zenész, film- operatőr, de legalábbis sebész, pszichológus és újságíró lenne, mint esztergályos, szövőnő, géplakatos vagy bérelszámoló. Az újságokban mind gyakrabban megjelenő riportok, melyek azt bizonygatják: népszerű zenész, sokat gyakorol, nem pedig „csupa gyönyörű lányokkal szórakozik”, a legfelkapottabb manökeneknek sem minden fenékig tejfel, az irigyelt színművész rengeteget küszködött, tanult, míg eljutott idáig — nos mindezek az írások nem sokat változtatnak a közfelfogáson. önkéntelenül felvetődik a kérdés: a nemes és méltán népszerű törekvés, amely nem egy tehetséges fiatalnak hozott kibontakozást, varázsolt csillámló karriereket; nem jár-e súlyos árnyoldalakkal az ifjúság egészséges ön- és közszemléletének formálódásában ? Égjük oldalon a legszélesebb körű „muzikalitás” elterjedése, bizonyos művészeti ágak felfrissülése az eget kérő fiatalok által. (A modern tánczene hazájában magyar énekesnőt szerződtettek. Előfordult-e hasonló a korábbi esztendőkben, pedig hazai „nagyjaink” megbolygathatatlan magasságokban trónoltak). Persze nem lebecsülendő a versengés bizser- gető izgalma, a fiaink és lányaink ügyessége, tehetsége fölötti szívderítő öröm sem. A MÁSIK OLDALON viszont ott sorakoznak a gyengén sikerült „matek”-dolgozatok, a felületesen tanulmányozott szakmák és az eleve kudarcra ítélt, hiú ábrándok. Nehéz számvetés. Tud-e valaki — rivaldafény igézetébe: — helyes egyenleget vonni? Vajda János 3 6 tett és a fizetség •• Ónálló munka —— felelősséggel összehívják a traktorosokat az Űj Alkotmány Tsz-ben Mezőko- vácsházán. A tavaszi munkákkal kapcsolatos feladatokat beszélik meg. A tsz vezetői azért tekintik fontosnak e műszaki konferenciát, hogy tisztázzák az 1967, évi kukorica-terméseredmény — holdankénti 15—16 mázsa — alakulását. A kovácsházi viszonylatban minden tekintetben kevésnek mondható kukoricatermés azért maradt a tervezett alatt, mert a vetésnél a traktorosok többsége nem tartotta be a szakember utasítását. A gyors hajtás miatt az előírtnál sekélyebbre került a mag, a sorok pedig görbére sikerültek, így a hosszan tartó szárazság meg a sorok kultivátorozása következtében megtizedelődött az állomány, ősszel csak féltermést takaríthattak be. Év végén szemes abrakból majdnem 100 vagon hiánnyal számoltak. A gyors munka tehát megbosszulta magát. Hogy a jövőben megelőzzék a tavalyi hibát, elhatározták a trakto.osok továbbképzését, a legújabb kukó- ricatermesztési módszerek megvitatását és a szövetkezet szakvezetője által kidolgozott technológiai fegyelem ismertetését, visszakérdezését. A vezetőség azt is elhatározta, hogy a szakvezetés csak azokat a traktorosokat oszthatja kukoricavetésre, akik a technológiai követelményeket — elméletben és gyakorlatban — elsajátították, vagyis önálló munkájukért felelősséget vállalnak. —sik— Az eset még tavaly decemberben történt. A vésztői Kossuth Tsz megbízottja felkereste a kondoros! Dolgozók Tsz központját azzal, hogy segítséget kérjen kukoricaszár vásárlására. A segítséget megkapta. A Dolgozók Tsz gazdái megértették a vésztőiek gondját. Ezért is siettek a rakományok felkínálásával. Mintegy 28 ezer forint értékű kukoricaszárat szállítottak Kondorosról Vésztőre. Csakhogy a vésztőiek elfelejtettek valamit: fizetni. Napjainkban már fogytán van a tsz-tagok türelme, ezért is kilincselnek a központi irodában. Arra kérik a tsz vezetőit; akik annak idején támogatták a vésztői Kossuth Tsz kondoros! vásárlásait, járjanak közbe az átadott takarmány mégfizetésé- ért. A szövetkezet vezetői levelet küldtek Vésztőre. Sürgették az elszámolást. A tsz csak késlekedve válaszolt. Az elszámolást márciusra jelezte. A kondoros! Dolgozók Tsz gazdái meglepődtek a vésztői Kossuth Tsz magatartásán. Az utóbbi évtizedben ugyanis Kondoroson olyan gyakorlat honosodott meg, hogy az ígéret egyenlő az adott szóval, az adott szó pedig a becsülettel. Aki viszont nem állja szavát, nem magyarázza meg elfogadható érvekkel anyagi körülményeit, sőt nem is nagyon törekszik a korábbi emberi kapcsolat fenntartására, azt mondják: há- ládatlan. Kondoroson ezért szenvedett csorbát a vésztői Kossuth Tsz tekintélye. Most tehát itt áldatlan állapot gyűrűzik — amint azt Szilágyi Imre főkönyvelő is mondotta. Ha a vésztőiek fizetésképtelensége a vásárlás időszakában nyilvánvalóvá vált volna, akkor a Dolgozók Tsz, mint anyagilag megalapozott gazdaság kötelességének érezte volna a testvéri segítségnyújtást. Egy későbbi határidővel ellátott inkasszó birtokában kifizette volna tagjainak az elszállított takarmányt. —sik— gyalázatos színlelő, akit ő meg fog tanítani... Pillanatnyilag azonban a „vi- gyorgó suhanc" a vörös kereszttel díszített ponyvás szekér árnyékos belsejében aludt, makk- egészségesen, de minden előnyével a betegállományba helyezett katonának. Szívből sajnálták ezt a szegény Latoure-t. öreg, megcsontosodott katona, de nem rossz fiú. Így menetel a század. Este lesz, azután ismét reggel. Csak mennek... A kocsi előrészén át látszott a sivatagban menetelő század hosszú emberkígyója. Végtelen sárga halmok között, iszonyú melegben, sehol egy foltnyi árnyék, csak a vakító Szahara krémszínű porfelülete, és lágy vonalú hullám... hullám... ameddig a szem ellát, mindenütt sárga hullám... Az orvos az egymás mellé halmozott kininzsákokon egy pokrócot terített végig, és aludt... Most talán meg lehetne nézni a tárcát... Nem... Amíg nem tudja, mi van benne, addig nagyon kell vigyázni. Tessék... Egy katonát hoznak, rángatózik... Habzik a szája, véres foszlányok rezegnek minden nörgés után... Lefektetik. Az orvos álmosan ugrik fel. Hideg tömlőt a fejére... De úgyis vége.. !! Valószínűleg tüdőembólia... Egy ér megpattant... Arcát, kezét szürke por lepi. — Vége — motyogja a köpcös Ellesett apróságok Szivacs-narancs Nem vicc. A minap három kis narancsot vettem, gondolván, hátha elkergetjük vele az influenza- járványt. Sikerült, méghozzá sokkal jobban, mint gondoltam. Egyiket a másik után hámoztuk meg, s csodák csodája, valamiféle ehetetlen, szivacs-narancsszerű- ség bukkant elő a héj alól. Ha jól meggondolom, nem is teljesen pontos az összehasonlítás. Inkább tapló volt az, mintsem szivacs. De azt hiszem, egyre megy, teljesen mindegy. Influenzakergetőnek nagyon jó volt! Olasz pápaszem Nincsen valami nagy szerencséje mostanában a televíziónak a labdarúgó-mérkőzések közvetítésével. A szegény nézők még egyik meccsen sem láthattak egy sovány gólt sem, mert mint jól tudjuk: az Egyetértés—Tatabánya, a Bp. Vasas—Benfica mérkőzés is 0:0-ra végződött. Vagyis maradt a kezdő eredmény. Az úgynevezett olaszos, gól nélküli x. Nemhiába szokták ezt másként, igen találóan, olasz pápaszemnek is nevezni, mivel ott divatosak. az ilyen végeredmények. Most már csak attól félek, hogy vasárnap sem látunk gólt, csak 0:0-át. Elvégre, három a magyar igazság! Szerencsés jeligék Irigyésre méltóak azok a lottózók, akik négy találatot hozó szelvényüket jeligével látják el. A Sportfogadás, vagy ahogyan népszerűén mondják: a sárga újság nyereményjegyzéke szinte hétről hétre közöl egy-egy ilyen ötletes jeligét. Ügy látszik, nemcsak a számokat, hanem a jeligéket is tanácsos jól megválogatni. Tavaly a 49. héten valaki azt írta a szelvényére: „Lottón nem tudok nyerni”. A panasz meghatót’a Fortunát, mert 134 ezer forintot utalt ki a nyertesnek. Egy másik Köziile! muntcaeröigcnye A Csongrád—Békés megyei Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat telepe, Békéscsaba, Szerdahelyi út felvételre keres közgazdaság! echnikumi érettségivel rendelkező, gyakorlott számlázót. 187091 | négytalálatos szelvényre a múlt | év 52. hetében ezt írta egy fogadó ] jeligeként: „Előbb befizetek, utá- j na nyerek, Csepel”. Jól érezte, mert 91 és fél ezer forint ütötte a j markát. Ahány jelige — annyi ötlet. Az idei 2. héten valaki így fohászkodott és bizakodott: „Peches 1967” BUM 1968.” És lám, mit tesz a szerencse, pechje egyből eltűnt — 19 és fél ezer forintot nyert. A „Három szegény szabólegény” jeligés szelvény tulajdonosa sem panaszkodhat már, mert 32 ezer forintnál többet hozott neki a lottó idei 9. játékhete. A 10. héten pedig még ennél is jobban járt az a fogadó, aki „Orion űrhajó” — jeligével játszott. Az Orion ugyanis csaknem 73 ezer forintot szállított neki házhoz. Ügy látszik, a jó jelige felér egy fél nyereménnyel. Én sem várok tovább, máris töröm a fejem egy ötletes jeligén. Bizony mondom, nem is olyan könnyű kitalálni ! (pociina) P. HOWARD; 24. Sorakozó! A trombita elhal, a század az udvaron áll, és a kapitány néhány búcsúmondat után „Indulás !”-t vezényel. Azután „Jobbra át!”, majd elindul lován a tiszt, magasba villan a kardja, a zenekar rázendít egy indulóra, és a peloton harsány dallal kikanyarodik az utcára... Közben már régen megjött a parancs, amelynek alapján „Latouret őrmester leváltja a menetbe beosztott Larnac altisztet, és útközben mint állandó járőrparancsnok teljesít zolgálatot”. Pályafutásának szégyenfoltja, ütiszti tekintélyének letörője ez a vigyorgó suhanc, ez a
