Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-31 / 77. szám
tML március 3Í. 8 Vasárnap TARSIA HASÁBOK Túlzott naivitás M%%HH%%%UÍUUU%«UV Új mechanizmus ■2Í3* «=»+«$ — A szentségit neki! hetem elölről. KezdElmondja: Kőmíves Kelemen Mióta hírét vettem Kőmíves Kelemen építőipari dolgozó súlyos tragédiájának, nem hagyott nyugodni az ügy. Elhatároztam, nyomára járok az esetnek, kikutatom a mozgatórugóit. Komi vés Kelemenre egy italbolt pultjánál találtam rá, legott meghívtam egy pohár sörre. — Nézze kérem — kezdte —, tudom, hogy maga is, mások is elítélnek engem. Azt mondják rólam: lelketlen vagyok, feláldoztam a feleségemet, meg hasonlók. Látja, a tröszt is elbocsátott— Milyen címen? — Azon a címen, hogy nem voltam elég gyengéd az asszonyhoz. Pedig tisztelt uram, mint mindennek a világon, ennek az okait is a gazdasági alépítményben kell keresni. _ ?? — Volt egy jó brigádunk. Tizenkettőn voltunk, szépen dolgoztunk, tisztességesen is kerestünk, a kollektív szellemmel sem volt semmi baj, együtt jártunk moziba, színházba, futballmeccsre. Aztán jött az az átkozott meló. Alighogy kezdtük húzni a falat, észrevettük, hogy a malter nem fog semmit Amit raktunk délig, leomlott estére, amit viszont raktunk estig, az meg leomlott reggelre. A végin már nem is raktuk, csak leomlott— — Bejelentettük a dolgot a vezetőségnek, de az csak annyit szólt: a malter olyan, amilyen. Mondtuk, hogy akkor importáljanak jobb minőségű kötőanyagot Nincs rá devizakeret, felelték. Találjunk ki valami új technológiát, fenyegetőztek, INNEN— ONNAN ARANYFOG A KUTYA SZÁJÁBAN Sue nevű elzászi farkaskutya, egyik londoni kaszárnya őrzője, kitörte az egyik fogát Az állatot elvitték a fogorvoshoz és Sue egy napon villogó aranyfoggal jelent meg az őrhelyén. Ez a világ egyetlen kutyája, amelynek a szájában aranyfog van. NEMKIVÄNATOS vendég A Fülöp-szigeteken mindent elleptek a csigák, a kerteket és gyümölcsösöket és sáska módjára pusztítottak. A lakosok a csigainvázió leküzdésére váratlan segítséget kaptak a szomszédos szigetek madaraitól. nwuiuiiuiiuttmiiuiumuuuuuiHiuumiiiiiiuiiiiHHHiHiiimimimiiiHiii GONDOS KISZOLGÁLÁS mert ha nem lesz meg a teljesítmény, ugrik a nyereségrészesedés. Márpedig elég szép summára számíthatunk: fél véka ezüstre, fél véka aranyra. — Tudtam, hogy valamit ki kell ötölni, mert ha nem lesz meg a pénz, akkor az asszony kiver hazulról. De hát erre — mint tudja — nem került sor, részint, mert a fal meglett, részint mert az asszony be lett falazva.— Borzasztó...' — No jó, de képzelje azt, milyen borzasztó lett volna, ha a nyakunkra jön a népi ellenőrzés... Mindenesetre nem vethetik a szememre, hogy durván bántam az asszonnyal, vagy hogy nem igyekeztem volna megértetni vele a dolgot. Amint írva is vagyon, szépen behívtam az irodára, leültettem és emberi hangon megmagyaráztam neki: „Most szépen megfogunk, [bédobunk a tűzbe A te gyenge hamvad keverjük [a mészbe...” — Persze az asszony nem volt elég fejlett, nem értette meg mindjárt a dolog népgazdasági jelentőségét, megpróbált tiltakozni, de hát aíkkor még nem volt új mechanizmus, a tervszá- mokat központilag írták élő. Meg kellett csinálni... De azt a várat még ma is megnézheti bárki, az nem olyan, hogy kétszer hozzáér az ember és összedül... — Keserűen legyintett. — Hiába, mégiscsak nekem lett bajom belőle. Hogy mit termeltünk, az később már nem érdekelt senkit Csak azt hányták a szememre, hogy hibát követtem el De hát, kedves uram, ki nem követ el hibát? Csak az, aki nem dolgozik— A rossz anyagellátás áldozata vagyok én kérem. Drága jő feleségem mindig azt hajtogatta: Kelemen, Kelemen, egyszer még belekeveredsz valamibe... Es lássa, a végén ő keveredett bele... (novo) jó? A lelkileg teljesen kiegyensúlyozottak nyugalmával jelentem a „Tüzkőegyedárúság” és az „Állami csomagolású tűzkő” részlegnek, üzemnek, vállalatnak, vagy mit tudom én milyen intézménynek, hogy kifogtam rajta. Ki én! De ki ám! Ügy fogtam ki az Önök részlegén vagy üzemén, hogy egyszerre két évre való tűzkövet vásároltam az egyik maszek elárusítóhelyen, á: 45, azaz negyvenöt filléres alapáron. A félig állami és félig maszek trafikokban ugyanis hiába kísérleteztem, kérdezősködtem. — „Sajnos, nincs. Majd talán egy hét múlva.” — ,,Csak 2,50-es tűzkövet ajánlott az Egyedáruság. Nem mertem rendelni belőle. Az emberek többsége ugyanis nem abnormálisán hosszú, hanem rövidre metszett tűzkővel működő öngyújtót (Made in Austria) használ. Magam sem tudom hányadik félig maszek, félig állami trafikban dobták elém a kért tűzkövet: Tessék, 2,50. — Ez nem fér bele az öngyújtómba. — Akkor tessék eldobni, és egy gázöngyújtót vásárolni, abba belefér. — XJgyan kérem, a feleségemtől kaptam— — Vagy gázöngyújtó, vagy válás, vagy pedig gyufahasználat, mert ezután csak ilyen tézkö lesz. — Kérem, hát ez rettenetes! — Semmiség! Egy jó csípőfogóval levághat belőle annyit ebből a hosszú tűzkőből, ameny- nyi a Made in Austriába belefér. — És mit csináljak azzal e csonkkal, amit levágok? — Eldobja. Még mindig jobb, mintha a 38 forintos osztrák öngyújtót dobja el. Ezután az épületes párbeszéd után kezdtem rohangászni tűzkő után a városban. A második és egyben az első maszek boltban 90 forint értékű tételt ajánlottak, hogy az első 80 évben ne legyen tűzkőgondom. Csak 9 forint értékűt kértem (soká lesz még másodika). Kelletlenül bár, de kiszolgáltak (az angróban vásárlók még élénken élnek az emlékezetükben). Ha ez a húsz darab tűzkő halmozásnak és törvénybe ütköző cselekménynek számít, úgy vegyék az illetékesek ezeket a soraimat önfeljelentésnek. Ám mielőtt eljárást kezdenének ellenem, kérdezzék meg a „Tüzkőegyedárúság” egyeduralkodóját, hogy kik rendelték a dupla hosszúságú, s legfeljebb minden ezredik öngyújtótulajdonos által használható hosz- szú tűzkövet? Megcáfolatlan indok és érv esetén akár a tűz- halált is vállalom. Kukk Imre MORZSÁK • Egy párizsi, aki vidéken töltötte szabadságát, a tó felé haladt, amelyben horgászni akart — Mondja, jóember — szólt a paraszthoz, akivel találkozott — szabad ebben a tóban horgászni? — Igen, uram. — Ha tehát fogok itt egy halat, nem büntetnek meg érte? — Sőt, nagyon fognak csodálkozni rajta. • Egy fiatal nő autójával oldal.f-z 'VjS?V _, Egy kis olvasnivalót parancsoljon, amíg hozzuk az ételt! A szokástól eltérően most nem csipkelődni kívánnék, hanem dicsérő elismerésemet, s őszinte bámulatomat kinyilvánítani. Ha úgy tetszik, törvénytisztelő honpolgári (a hivatalos hatóságok mindennemű megnyilvánulása iránt borzongó tisztelettel adózó) legmélyebb bámulatomnak adan- danék kifejezést. Kisded öröm tárgya: az elkészült új megyei telefonkönyv. Már maga az is boldogság, hogy elkészült. Nem is kellett rá sokáig várni, de amíg kellett, addig is — az illetékesek előzékenysége folyamán — ideiglenes békéscsabai névsor sietett a segítségükre azoknak a reménytelen kilátású halandóknak, akik eme rövid emberi lét jó egynéhány értékes percét a telefon mellett való ücsörgő várakozás idegpusztító foglalatosságával kénytelenek eltölteni. (Ahelyett, hogy nyakukba vennék a várost és fele annyi idő, valamint negyed annyi bosszankodás latba- vetésével személye___ T elefonkönyv sen elintéznék, amit kell. Nem is beszélve az üdítő tavaszi napsütésről odakint...) Persze, az az igazság, hogy telefonkapcsolataink folyamatossága és gyorsasága is javult valamelyest az utóbbi időben. Az, hogy* Bell találmányát oly elkeseredetten csepülöm — kizárólag szubjektív megítélés, s abból ered: munkám miatt nagyon sokszor vagyok kitéve ezen technikai vívmány bosszantó packázásainak. De visszatérve az új telefonkönyvre. Mennyivel lett gazdagabb elődjénél? Először is „a telefon gyors és pontos használatát megkönnyítő tudnivalók” részletes ismertetésével. Másodszor a távbeszélő díjszabás, valamint a bel- és külföldi távíró és postai díjak kivonatos táblázatával. S hogy a hasznos tudnivalókat egyeztessék az esztétikai örömökkel: színes, szép betétlap ismerteti a dísÁáviratók — bár kissé avaitag, helyenként korszerűbb képzőművészeti ötletekre szoruló — választékát. Mindez azonban semmi ahhoz a meghatódott- sághoz képest, ami akkor fogott el, mikor felfedeztem, hogy a Magyar Posta rugalmasan alkalmazkodott a mindennapi élethez. Hosszú évtizedek hivatalos következetességével szemben most lett először a telefonkönyv nevében is TELEFONKÖNYV. Eddig ugyanis TÁVBESZÉLŐ NÉVSOR volt, amit ugyan senki sehol, semmilyen alkalomból ki nem mondott. Ügy látszott rendjén, hogy van egy „kincstári” elnevezés meg egy közhasználatú. Valaha CINEMA- TOGRAFIAI MD- INTÉZET-nek, meg a MOZGÓFÉNYKÉP- SZlNHÁZ-nak is meg kellett vívni a maga harcát, amíg — Hel- tai Jenő kongeniális ötlete alapján — az lett belőle hivatalosan is, aminek mindenki hívja, ugyanis: MOZI. Ilyesféle ritka diadalt aratott most a TELEFONKÖNYV. ■—ajda—: ba lökött egy ifjú járókelőt. A balesetet csak egy ember látta. — Akar tanú lenni? — kérdezte tőle a fiatalember. — Uram, csak nem akar ilyen gyorsan házasságot kötni? Hiszen csak most ismerkedtek meg?! * — Azt kérdi, doktor úr, miért iszom annyit? Iszom, mert sok a bajom. — Elhiszem. De amennyit iszik, a bajainak már régen meg kellett volna fulladniuk. * Egy amerikai meg akarja magyarázni egy angol gyereknek, milyen nagy Amerika. — Amerika, Tom, igen nagy. A világ egyik legnagyobb országa. Ha elindulsz reggél Texas- ból, másnap reggel még mindig Texasban vagy. Érted? — Igen. Nálunk is nagyon rosszul járnak a vonatok. « Egy félénk ifjú a szomszédos városban lakó szerelmével táviratban közölte, amit már régen akart neki mondani: „Szeretlek, akarsz-e a feleségem leírni?” A feladó a válasz tíz szavát is kifizette. Ezt a feleletet kapta: „Igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen, igen.” * Egy gyermektartási perben a bíró feltette a kérdést a gyermek anyjának: „S mit mondott a férfi, amikor közölte vele, hogy gyermeket vár tőle?” A válasz: „Azt mondta, nem ismerjük egymást eléggé ahhoz, hogy házasságot köthessünk”. * A bontó tárgyaláson a bíró megkérdezi a felperest: — Mikor vette észre, hogy a felesége elhidegült? — Egy évvel ezelőtt, amikor leestem a létráról. — S mi történt? — A feleségem odakiáltott: „Gusztáv, ha már úgyis lent vagy, tegyél néhány lapát szenet a tűzre!”
