Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
KŐRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Megjelent a Békés megyei Olvasókönyv első kötete A honfoglalás utáni nyolc évszázad történetének kitűnő áttekintése MEGYÉNK TÖRTÉNETÉNEK talán legizgalmasabb, s egyszersmind leg- hozzáférhetetlenebb szakasza a honfoglalástól a török kiűzéséig eltelt időszak. Talán ez utóbbi (a forrást* csak a megye — sőt sokszor az ország — határain kívül találhatók meg, a kiadottak felhasználását pedig a latin, német vagy török nyelv ismeretének hiánya akadályozza) okozta azt, hogy a felszabadulás óta fellendült helytörténeti kutatás a középkorra vosebb eredményt felmutatni.' Pedig e korszak ismerete mind az iskolai oktatás, mind a honismereti mozgalom szempontjából alapvető jelentőségű. A Kristó Gyula által ösz- szeállított Olvasókönyv, mely a honfoglalás utáni nyolc évszázad történetét mutatja be a korabeli írásos dokumentumok segítségével, nagy előrelépést jelent e hiány pótlása terén. A KIADVÁNY jellegéből eredően elsősorban természetesen népművelő-ismeretterjesztő szerepét kell hangsúlyozni: Végre a laikusok számára is hozzáférhetővé tesz olyan alapvetően fontos dokumentumokat, mint a Vata-láza- dásra vonatkozó utalást a Képes Krónikából (17—ÍR 1.), a királyi várbirtok felbomlására (27., 33. 1.), majd a nemesi pártharcokra (37. L), a gyulai uradalom kialakulására (47—57. L), a paraszti osztályharcra (63— 64. 1.), a török hódítás előtti áldatlan és felelőtlen viszálykodásra (83—86. 1.), a török uralom alatti mindennapi életre (105., 113. I.), a hajdúk megtelepedésére 117., 140. 1.), a török kiűzése utáni elnéptelenedésre (137—138. 1.) stb. vonatkozó,, iratok. Ezeknek a dokumentumoknak magyar nyelven váló közzététele, valamint a részletes és pontos hely- és személynévmutató lehetővé teszi, hogy az iskolai oktatás megfelelő fejezeteit egy-egy, a témához kapcsolódó helyi dokumentummal szemléltessék, a szülőföld iránt érdeklődők pedig eredeti dokumentumok alapján alkothatnak képet szűkebb S ami még nagyon fontos: a dokumentumok közötti összekötő szövegek, a magyarázó jegyzetek, valamint az egész anyag válogatása és korszakolása jó lehetőséget teremt egy korszerű történelem-szemlélet kialakítására, s bevezeti az olvasót a történész műhelymunka rejtelmeibe is. EZ UTÓBBI AZONBAN már átvezet a következő problémához* a kötet tudományos értékéhez. Rögtön meg kell mondani, hogy ez az érték nem a feltárt anyag újszerűségében rejlik, hiszen a kötet „mindössze” két eddig kiadatlan dokumentumot tartalmaz. (A források mai feltártsága mellett természetesen ez is nagy teljesítmény!) Az anyag megfelelő és általában igen szerencsés szelektálása jelenthette azonban a nagyobb problémát, hiszen, bár a megyénkre vonatkozó forrásanyag meglehetősen szegényes, ahhoz azonban mégis elég gazdag, hogy a rendelkezésre álló szűk keretek közé (a tulajdonképpeni szövegközlés 140 oldal) nehéz legyen beszorítani. S különösen úgy, hogy a történeti folyamat főbb tendenciái az erős szelektálás ellenére is kirajzolódjanak. Kristó Gyula nagyszerűen oldotta meg ezt a problémát (mindössize talán a XV—XVI. századi gazdasági fejlődés plasztikus tükröztetésére fordított kevesebb gondot, mint kellett volna). De nagy értéke a kötetnek az is, hogy a jegyzetek tartalmazzák szinte valamennyi eddig megjelent említésre méltó feldolgozás kritikai kommentálását, objektív értékelését. S végül, mint értékes eredményt meg kell említeni a kötet határozott és szilárd korszakolását, mely minden megyénkre y orvat- kozó korábbi forráskiadványból és feldolgozásból hiányzott, s amely egyszerre veszi figyelembe az országos kutatások eredményeit és a helyi sajátosságokat. E három eredmény fa források megfelelő „rangsorolása* a feldolgozások értékelése és a korszakolás) alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy Kristó Gyula munkája tudományos szempontból is alapvető és útmutató jelentőségű, s ezzel a munkával megvetette egy korszerű megye-történet megírásának alapjait. REMÉLJÜK, hogy ezen értékes kiadvány megkapja majd a megérdemelt érdeklődést mind az intézmények és iskolák, mind pedig a szülőföldjük története iránt érdeklődők széles rétegei részéről. G. Vass István natkozóan tud a legkeve- hazájuk történeti múltjáról. MIadonyiczky Béla Vázlat Alexin Andor Késmárki részlet „Csak 18 éven felülieknek” Nem lenne jobb több ízlést, ötletet és szellemességet?-„Csak 18 éven felülieknek” — olvassuk az érzékeket bizseregtető kitételt, ám az így ajánlott film csupasz karok ölelő mozdulásának „snittnyi” látványával szplgál csupán vagy legjobb esetben egy strandjelenet sokat sejtető foto- grafálását nyújtja. Előfordul ilyesmi. Gyakoribb ennek a fordítottja, mikor is a zsűriző, a forgalomba hozó illetékes „korhatár nélküli” címkét ragaszt olyan játékfilmekre, melyek, ha tudnának^ maguk is pirulnának obszcén részleteik miatt. Ilyenkor kiáltanak fel a gyanútlanul a képernyő előtt hagyott lánykák és fiúcskák: — Jé! A tenti- kélő bácsinak és néninek nincs pénze pizsamára! Az ágyjelenet-dömpingről van sző. Most kivételesen, öem a kiskorúakra gyakorolt negatív hajtásáról kívánnék írni. Eléggé el nem ítélhető egyéni véleményem egyébként is az, hogy a csakugyan kicsi gyerekek érzéketlenek az érzékiségre, nekik nem árthat, a többieknek pedig csak még jobban felcsigázza fantáziájukat és filméhségüket az „aluliaknak nem ajánlatos”, „csak felüliek láthatják” sémájú hírverés. Csacsi, prűd, hiábavaló szemfényvesztés ez az egész. (Ismételten hangsúlyozni kívánom: ez különbejáratú magánvéleményem!) Ellenben íróink, rendezőink gépiessége az, ami a plafonig ugratja a magam és a többi mozi- meg színházlátogató embertársamat. Francia honban, ahol az ágyjelenetek már a lajosok idejében dúltak és ahol filmrevite- lüket századunkban a legelsők közt forszírozták, már túl vannak azon, hogy eredetinek, meghökkentőnek tartsák és alkalmazzák. A vaskos realista ábrázolásáról áttértek a szellem, a fantázia embere számára jóval többet adó sejtetésé- re. A meghitt gami-szo- bácskában a férfiú megkezdi ingujjra vétkezését, a leányzó a spanyolfal mögül rakosgatja meztelen karral a peremre fehérnemű-tárát. A többit, mivel így sokkal hatásosabb, a rendező a képzeletdús nézőre bízza ma már. De nem így honi szaktársainak egy része. Ök a hagyományok megszállottad. legalábbis az ágyjelenet dolgában. Ha magyar játékfilmet nézel, tisztelt moziközönség, nyugodtan fogadhatsz bárkivel, hogy lesz benne matrac-jelenet, méghozzá a szokványos sémájú: .takaró derékig, felül meztelenség és vonaglás. Dráma, vígjáték egyremegy. A minap százezrek láthatták a képernyőn azt a tv- filmet, mely súlyos történelmi napok ifjú hőseinek izgalmas küzdelmét idézte elénk. — Végre egy téma, melybe semmiképpen sem illik ágyjelenet, motyogta a család legszorgalmasabb tv-nézője, a nagymama. Alig fejezte be, váltott a kép és a történet szerelmes párja, minden magyar filmek előírt ágyjelenet- uniformisában, félmeztelenül ölelkezett. A drámai eseménysorozatba hajított jelenet annyira oda nem illő, annyira groteszk volt, hogy az egész család hangosan felkacagott. Rendezőink egy része, úgy látszik, akár élete és karrierje árán is ragaszkodik ehhez a „fogáshoz”. Nem vagyok álszent. A csó- kolódzás, ölelkezés mezben és különösen anélkül felséges dolog, de mindenkor a maga helyén, vagyis a filmekben is csak akkor, ha szükséges, vagyis előbbre viszi a cselekményt, öncélúan és olyan gépies formában és mennyiségben, ahogy a mieink produkálják, nevetséges. sőt bosszantó. Vagy, ha némelyek csak ily módon képesek filmjükbe realitást vinni, eredetiek lenni, ajánlanánk, hogy vessék rá magukat az ember ezernyi napi intim szükségletére: jelenítsük meg a fogpiszkálást, szájöblögetést, a böfögést. Továbbá iktassanak a tudományos, az ipari és a , mezőgazdasági szakfilmek-, be is ágyjeleneteket. Biztos siker! De — miben? Avagy több ízlést, ötletet és szellemességet?!... Űj Rezső Ismerősünk Pál Gyula nyíregyházi festőművészt Békéscsabán is jól ismerik. A művész rendszeres vendége az Alföldi tárlatoknak, és önálló kiállítása is volt már a Munkácsy Mihály Múzeumban. Február 23-án alkalmunk volt részt venni a debreceni Medgyessy Teremben berendezett kiállításának megnyitásán, ahol legújabb műveit láthatták az érdeklődők. A művész fő témája most is a nyírségi táj és a nyírségi emberek. Kemény férfiak és asszonyok élnek ezen a vidéken, problémáik gyakran az emberiség általános, nagy problémáivá emelkednek. A képek híven tükrözik a művész törekvéseit. Most is azt állapíthattuk meg, mint annak idején békéscsabai tárlatán, hogy az általa ábrázolt nyírségi emberek, és a nyírségi táj milyen sokban azonos a mi vidékünkkel, a békési tájjal. A debreceni kiállítás már a megnyitó napján sikert aratott s azóta sok százan tekintették meg.
