Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-30 / 76. szám
IMS. március 30. SzomEaf A teheráni kiállítás előtt Iparművészeti alkotásokat küldünk az április 4-től 20-ig tartó tcheráni kiállításra. A „Teheránt Magyar Héten” grafikusaink cs iparművészeink is bemutatják alkotásaikat. Képünkön: Barabás Lajos ötvös-iparművész két kompozíciójával. Csaknem megkétszereződött a nyulászok száma Tótkomlóson négy szakcsoport működik: nyulász, méhész, baromfi és galambász. A szakcsoportok sok segítséget íapnak a tanácstól és a földmű- íresszövetkezettől. A nyulászok 2700 vágónyulat 70 mázsa súlyban értékesítettek. Ez i szakcsoport 1967-ben 22 taggal is 200 törzsanyával rendelkezett, most pedig 35 tag 370 anyával versenyez. dent. Az akadémián kezdte, folytatta a főfelügyelővel, és leszámítva apróbb mellékvágányokat, amikor kitért néhány hölgyismerősére, vidám nótákra, aránylag összefüggően előadta az ügyet... A nő állandóan gyanakvással nézte... Kissé alátámasztotta az elbeszélést a fiú állandó, gyerekes v igyóra. Végül bizonytalan hangon megszólalt: — Hiszen könnyen bebizonyíthatja, hogy maga nem íves őrnagy... Ez esetben a maga számára nem bír értékkel egy ócska óra... — Sajnos, odaadtam Macquart- nak... — Mi?! — A nő sápadtan, reszketve nézett rá. — Hiszen nekem azt mondták... hogy Mac- quart... nem megy el.... — De sebaj. Azért ott volt. Es elvitte az aranyórát... — Ki beszél itt aranyóráról? Egyszerű karóra, krokodilfej- jéU — Az megvan! Boldogan odaadom, bár nem az enyém... Tessék... ördög és pokol! ...Kérem — mondta Galamb —, az órát ellopták... Az óra nem volt a csuklóján... A nő fel kacagott. — És én már kis híján elhittem ezt a komédiát... — Kérem, esküszöm... — Ne esküdjön!... Es én elég bolond voltam... Még kételkedtem abban, hogy kicsoda... Nem akartam hinni, hogy színészke- dik... Megtévesztett a komédiá- zása... — Kérem, higgye él... — Ugyan!... Az órát majd eljuttatja oda, ahol várták és én Zsadányban valami megváltozott Lejegysünk tartalmas, ssép, tudományos előadásokat Nem az a lényeg, hogy most a zsadányi kultúréletet kritizáljuk, mondjuk, ez elmúlt évtől visszafelé néhány esztendővel, amúgy is van éppen elég gondja az alig másfél hónapja művelő- désiotthon-igazgató Bánfi Etelkának. Mozgékony, erőteljes at- moszférájú lány, másfél órás beszélgetés után elhiszem, hogy sikerült neki kissé „rendbe rázni a helyzetet”, „összecsalogatni a fiatalokat” és alapos akaraterővel „megnyerni azokat, akiket kell”, a község művelődésügyének. A kis irodában otthonos a hangulat, a gondnok néni szíves érdeklődéssel nyit be többször is, hogy nem kíván-e a vendég vagy az „igazgató néni” valamit, közben azt is jelenti, hogy a táncterem rendben várja a délután érkező zenekart, próbálhatnak nyugodtan a fiúk, még be is gyújtott kicsit, nehogy megfázzanak. Egyszóval; ha nem tudnám. hogy másfél hónap eredénye az egész, ami itt fogad, el sem hinném. A mérhető sikerek persze még nem jelentkeznek. De a bélyeggyűjtő- és a bábszakkör melFodrászmester, aki könyveket árul KASZAPEREN, szemben a kul- túrházzal, Mezei János fodrászmester műhelyének kirakatában fehér betűs táblácska hívja fel magára a járókelők figyelmét: KÖNYVÁRUSlTÁS.... S mintegy bizonyságul, színes borítójú | olvasnivalók sorakoznak egymás mellett a kirakatüveg mögött, fő- helyben vásárolnak olvasnivalót, ként az Európa zsebkönyvek so- j Az alkalmi könyvesbolt első ha- I rozat köteted és a Kozmosz-kiad- Vi forgalma csaknem 1500 forint j ványok. Nagy egyetértésiben meg- | volt Ez, figyelembe véve egy el- j fér itt A sátán kutyája és Rigby j adás viszonylag alacsony értékét, szokta. Járt itt még február elején egy tótkomlósi könyvterjesztő, és szemet szúrt neki az üres. kihasználatlan kirakat Aztán könyveket küldött a kaszaperi fodrászmester címére és február 15- től a helyi lakosok egyre nagyobb számban „nyiratkozás köziben”, nagy sikerű műve, A domb. Szokatlan dolog, ha egy borbély, mondjuk hajvágás és borot- válás közben, könyvet ad el. Az idős mester, Mezei János is furcsállotta először, de ma már meglé megszervezték már a színjátszót és a népi tánckört is, hamarosan pódiumképes gitárzenekaruk lesz (tsz-fiúk alakították). Vésztőről jár át egy fiatalember, ő tanítja a zenészeket. A szabás— varrás-tanfolyam is jé, a színvonal meg a látogatottság is, a TIT-tel egészségügyi és mezőgazdasági előadássorozatra szerződtek, ősztől pedig bérleti rendszert akar szervezni Bánfi Etelka a színház előadásaira. Nemrég a Lulu-nak tapsoltak, és az Isten véled, édes Piroskám is telt házat csinál majd Zsadányban. „Azt tanultam, hogy a fokozatosság elvét különösen a népművelésben kell megtartani, az ide- oda kapkodásnak nemhogy értelme nincs, hanem egyenesen káros”, mondja, és ezzel nem menteni igyekszik a falubelijeit, hogy a Lulu-t és a Piroskát nagyon kedvelik, és sokan látták, illetve készülnek megnézni a következő bemutatót. Említi közben, hogy az Országos Rendező Irodával is kapcsolatban áll már, áprilisban Mészáros Ágit várják Zsadányba. Az ifjúsági klubból is lesz valami, már megbeszélte Tóth Lajossal, a területi KISZ-titkárral, hogy péntekenként a művelődési otthonban jönnek össze a fiatalok magnózni, táncolni, beszélgetni, és oda is eljutnak majd. hogy egy-két jó előadást meghallgatni. Látszik, hogy a legfőbb törekvése: megismerni mindenkit, akire számíthat, akitől segítséget várhat, felmérni a helyzetet, az emberek érdeklődését, igényeit, úgy általában a különböző korcsoportok műveltségszintjét — nem mondja, de az is nagyon jó, ha ösztönösen érzi: a szervező népművelő típusa már valahol a múlté’, csak szervezni nem elég. a tudományokat is fel kel! sorakoztatni: lélektan, pedagógia, művelődéselmélet és a többi, ismerni, alkalmazni — bizony. Zsadányban is (vagy ott még inkább...?) 1 Háromezer-ötszázan laknak ebben a faluban. A férfinép legnagyobb része eljár dolgozni, es csak hetenként ha hazajön; sok a lány, alig van fiú, és fiúk nélkül a klubélet is unalmas... Nincs könnyű dolga sem a művelődési otthon fiatal, új igazgatójának, sem a KISZ-titkárnak, de azoknak sem, akik sok szeretettel segítik őket. főleg a pedagógusok, „rájuk mindig számíthatok” — mondja. A beszélgetés közben megkér, vinnénk el gépkocsin a Búzakalász Tsz irodájába, a színházjegyeket szeretné intézni... Az ellentmondás megjelent. Kézzel fogható, lemérhető. Nem sokat érnek már a csak gyakorlati érzékű népművelők. Bánfi Etelka nemcsak ilyen, intenzíven érdekli a népművelés tudománya is, jó gondolatai vannak, de mit tehet a jó gondolataival, ha — színházjegyet kell árusítania, és kivinni a plakátokat is. (Ki is tűzni, ragasztani, ha jobb propa gandát akar.) Nyilván ez már más kérdés. Státusz meg pénzügyi fedezet, fejlesztés, miegyéb. De hogy akkor lehet majd igazi, hatásgazdag népművelési folyamatot kialakítani Zsadányban is, és minden faluban, ha a tudományos igényű művelődés-irányítás a gyakorlatban is bevonulhat ezekre a kis településekre. az biztos. Addig? Hát igen: addig inkább csak beszélünk róla. lejegyzünk tartalmas, szép, tudományos előadásokat a tárgykörből. és úgy keressük a mindig jobb lehetőségeket, hogy az ne kerüljön pénzbe, vagy legalábbis ne sokba kerüljön. Addig pedig „összecsalogat- ja a fiúkat” és ..megnyeri azokat a község művelődésügyének, akiket kell”, a jó kultúrigazgató, és örül a legszerényebb elismerésnek is. Azért népművelő. Sass Ervin vagyok aiz oka, mert megmentettem... — Mitől, kérem? — Ember! Ha magát nem önti le az arab kávéfőző kmirha pálinkával, akkor most halott. Én ostoba, megmentettem magát! A kmirha! A kígyó hiába kereste az ing tulajdonosát, mert a szörnyű kmirha szaga fogta öt körül. Hogy dolgavégezetlenül ne távozzon, megmarta szegény Kramartzöt Tehát az ő életét az arab kávéfőző mentette meg. Illetve ez a nő... Elég rosszul tette! De mindenesetre a szimpátia jele a megboldogult részéről... — Kérem, higgyem nekem — könyörgött a férfi. — Nem örülök, hogy az életemet megmentette, mert ez nálam sorscsapásnak számít, de boldog vagyok, hogy foglalkozott velem... és rokonszenvesnek talált. Ugyanis én nagyon sokat foglalkozom magával gondolatban... Megfogta a kezét Jó meleg, női kéz. Halottban ritkaság. De ez ingerülten kiszakította a csuklóját. — Ne merészeljen hozzám nyúlni. A nő ismét eltaszította, és futott.. Galamb utána... Most nem tűnsz el, mint a sivatagban!... Hopp! Ott a fordulónál nem mehet tovább, mert egy mimózasövény zárja el az útját. A nő futott... a sövényhez ért, Galamb nagy ugrással követte, és már szinte elérte, amikor a fák közül úgy csapták fejbe, hog; ájultan zuhant a földre. (Folytatjuk) I 100—110 vásárlót jelent és ez nem ' j kis dolog. A raktárkészlet mintegy j | 300 könyv. A mester a neon túl j magas jutalékon kívül így annak I a lehetőségét kapja, hogy eladás 1 előtt elolvashatja a regényeket. 1 Ami a forgalmazott könyvele ősz- j szetételét illeti, az igen változatos képet mutat. Jókai művei, kifestő j és mesekönyvek, mezőgazdasági | szakkönyvek találnak itt gazdá- j ra. A FODRÁSZ-könyvárus saját \ kezűleg vezetett füzetéből kiderült, hogy igen sok szakácskönyvet is megvettek az itteniek. Ügy látszik, hogy a kaszaperi asszo- j nyok tudományos alapon művelik j az ételkészítés korántsem köny- [ nyű mesterségét. A KRESZ-köny- vek magas eladási száma pedig i arra utal, hogy rohamosan növekszik a falu gépjármű-állománya. MEZEI JÁNOS bízik abban, hogy az első hónap kísérleti árusítása után még nagyobb is lesz az érdeklődés és a forgalom. Nem a jutalék miatt. Az emberek itt is szeretnek olvasni, ás a köny- j vet jobban megveszik, ha kínál- [ ják. És ez a lényeg. A kirakat | sem tátong üresen, naponta cseréli benne az olvasnivalót. Tanítás után, hazafelé menet sok iskolásgyerek megáll az üveg előtt Benéznek, kiválasztanak valamit, aztán szüleikkel eljönnek megvenni. Most vár egy újabb könyv- szállítmányt. Ezt már az újonnan kialakuló vásárlóközönség igényei szerint állította össze. A KÖNYVTERJESZTÉS kaszaper! példája bizonyára nem egyedülálló a megyében. De mindenképpen figyelemre méltó az idős fodrászmester törekvése, amiért híveket és vásárlókat szerez a szép szó művészetének, és a maga | módján segíti a falu olvasóit. Komolytalan jegyzetek egy komoly bemutatóhoz O Az Othello pénteki premierjén nem volt telt ház. Arra kell gondolnunk, hogy az eső elijesztette a város színházszerető közönségét. A szakemberek mégis úgy vélik, hogy a későbbi előadások iránt legalább olyan nagy lesz az érdeklődés, mint teszem azt az Isten véled, édes Piroskámnál volt. A csabai Othello olyan előadás, amelyre nagyon oda kell figyelni, és amelyről vitatkozni is lehet. De éppen ezért, előbb meg kell nézni a darabot. A Jókai Színház nem élhet olyan közönségcsalogató módszerrel, mint az „Othello Gyulaházán" című tv-produkció színháza. A képzeletbeli Gyulaházán ugyanis az a hír terjedt el, hogy a mór a bemutatón valóban megfojtja majd a Desdemonái játszó butuska feleségét. o —br— A premier előtt szinte köztudott volt. hogy az Othellót alakít/ Polgár Géza rekedtséggel bajlódik. A színész még az utolsó próbákon is csak imitálta a beszédet. Hiába állt készenlétben Bicskei Károly, a veszprémi színház művésze, a darab szereplői az előadás előtt és alatt érthető izgalomban voltak. A nézők pedig, már akik tudtak a dologról, megosztották figyelmüket. Félszemmel és fél- füllel magára a darabra figyeltek. a másik féllel pedig Polgár Géza hangjára és hangváltásaira koncentráltak aggódva. A bemutató egyébként különösebb baj nélkül megtörtént, az Othello sikert aratott. De biztosra vehető, hogy a nagy tapson és elismerésen kívül, a kitűnő Polgár Géza egyéb emlékeket is megőriz majd a békéscsabai premierről. Mái- említettem, hogy az első előadáson volt néhány üres szék is. Így aztán nem lett volna feltűnő, ha az a középkorú hölgy is otthon marad, vagy inkább moziba megy, aki — a hangokból ítélve — a második emeleti páholyban foglalt helyet. A hölgy ugyanis tetszésének és örömének kifejezésére a már jól bevált hagyományos taps helyett a közbekiáltást választotta. Több alkalommal is minden felvonásban eleresztett egy-két felkiáltást, különös módon éppen akkor, amikor a nézőtéren csend volt. Ahogy a futballmeccsről is kitiltják a sportszerűtlenül szurkoló nézőt, ugyanúgy a hangoskodó hölgyet is ki kellett volna tessékelni a színházból már az első közbekiáltás után. Otthon, a saját lakásában, a tv előtt megteheti azonnali és hangos megjegyzéseit, de nem a színházban! Ez zavarja a többi nézőt és természetesen a színészeket is. Amennyiben a hölgy magára ismerne és sérelmesnek tartaná ezt az írást, úgy szívesen adnánk helyet .'c,etieges tiltakozásának... (brackó)
