Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-30 / 76. szám

IMS. március 30. SzomEaf A teheráni kiállítás előtt Iparművészeti alkotásokat kül­dünk az április 4-től 20-ig tartó tcheráni kiállításra. A „Tehe­ránt Magyar Héten” grafikusa­ink cs iparművészeink is bemu­tatják alkotásaikat. Képünkön: Barabás Lajos ötvös-iparmű­vész két kompozíciójával. Csaknem megkétszereződött a nyulászok száma Tótkomlóson négy szakcsoport működik: nyulász, méhész, ba­romfi és galambász. A szakcsoportok sok segítséget íapnak a tanácstól és a földmű- íresszövetkezettől. A nyulászok 2700 vágónyulat 70 mázsa súlyban értékesítettek. Ez i szakcsoport 1967-ben 22 taggal is 200 törzsanyával rendelkezett, most pedig 35 tag 370 anyával versenyez. dent. Az akadémián kezdte, folytatta a főfelügyelővel, és le­számítva apróbb mellékvágá­nyokat, amikor kitért néhány hölgyismerősére, vidám nótákra, aránylag összefüggően előadta az ügyet... A nő állandóan gyanakvással nézte... Kissé alátámasztotta az elbeszélést a fiú állandó, gye­rekes v igyóra. Végül bizonytalan hangon megszólalt: — Hiszen könnyen bebizonyít­hatja, hogy maga nem íves őr­nagy... Ez esetben a maga szá­mára nem bír értékkel egy ócs­ka óra... — Sajnos, odaadtam Macquart- nak... — Mi?! — A nő sápadtan, reszketve nézett rá. — Hiszen nekem azt mondták... hogy Mac- quart... nem megy el.... — De sebaj. Azért ott volt. Es elvitte az aranyórát... — Ki beszél itt aranyóráról? Egyszerű karóra, krokodilfej- jéU — Az megvan! Boldogan oda­adom, bár nem az enyém... Tes­sék... ördög és pokol! ...Kérem — mondta Galamb —, az órát ellopták... Az óra nem volt a csuklóján... A nő fel kacagott. — És én már kis híján elhit­tem ezt a komédiát... — Kérem, esküszöm... — Ne esküdjön!... Es én elég bolond voltam... Még kételked­tem abban, hogy kicsoda... Nem akartam hinni, hogy színészke- dik... Megtévesztett a komédiá- zása... — Kérem, higgye él... — Ugyan!... Az órát majd el­juttatja oda, ahol várták és én Zsadányban valami megváltozott Lejegysünk tartalmas, ssép, tudományos előadásokat Nem az a lényeg, hogy most a zsadányi kultúréletet kritizál­juk, mondjuk, ez elmúlt évtől visszafelé néhány esztendővel, amúgy is van éppen elég gondja az alig másfél hónapja művelő- désiotthon-igazgató Bánfi Etel­kának. Mozgékony, erőteljes at- moszférájú lány, másfél órás be­szélgetés után elhiszem, hogy si­került neki kissé „rendbe rázni a helyzetet”, „összecsalogatni a fiatalokat” és alapos akaraterővel „megnyerni azokat, akiket kell”, a község művelődésügyének. A kis irodában otthonos a hangulat, a gondnok néni szíves érdeklődéssel nyit be többször is, hogy nem kíván-e a vendég vagy az „igazgató néni” valamit, közben azt is jelenti, hogy a táncterem rendben várja a dél­után érkező zenekart, próbálhat­nak nyugodtan a fiúk, még be is gyújtott kicsit, nehogy megfázza­nak. Egyszóval; ha nem tudnám. hogy másfél hónap eredénye az egész, ami itt fogad, el sem hin­ném. A mérhető sikerek persze még nem jelentkeznek. De a bé­lyeggyűjtő- és a bábszakkör mel­Fodrászmester, aki könyveket árul KASZAPEREN, szemben a kul- túrházzal, Mezei János fodrász­mester műhelyének kirakatában fehér betűs táblácska hívja fel magára a járókelők figyelmét: KÖNYVÁRUSlTÁS.... S mint­egy bizonyságul, színes borítójú | olvasnivalók sorakoznak egymás mellett a kirakatüveg mögött, fő- helyben vásárolnak olvasnivalót, ként az Európa zsebkönyvek so- j Az alkalmi könyvesbolt első ha- I rozat köteted és a Kozmosz-kiad- Vi forgalma csaknem 1500 forint j ványok. Nagy egyetértésiben meg- | volt Ez, figyelembe véve egy el- j fér itt A sátán kutyája és Rigby j adás viszonylag alacsony értékét, szokta. Járt itt még február ele­jén egy tótkomlósi könyvterjesztő, és szemet szúrt neki az üres. ki­használatlan kirakat Aztán köny­veket küldött a kaszaperi fod­rászmester címére és február 15- től a helyi lakosok egyre nagyobb számban „nyiratkozás köziben”, nagy sikerű műve, A domb. Szokatlan dolog, ha egy bor­bély, mondjuk hajvágás és borot- válás közben, könyvet ad el. Az idős mester, Mezei János is fur­csállotta először, de ma már meg­lé megszervezték már a színját­szót és a népi tánckört is, ha­marosan pódiumképes gitárzene­karuk lesz (tsz-fiúk alakították). Vésztőről jár át egy fiatalember, ő tanítja a zenészeket. A szabás— varrás-tanfolyam is jé, a színvo­nal meg a látogatottság is, a TIT-tel egészségügyi és mezőgaz­dasági előadássorozatra szerződ­tek, ősztől pedig bérleti rendszert akar szervezni Bánfi Etelka a színház előadásaira. Nemrég a Lulu-nak tapsoltak, és az Isten véled, édes Piroskám is telt há­zat csinál majd Zsadányban. „Azt tanultam, hogy a fokozatos­ság elvét különösen a népműve­lésben kell megtartani, az ide- oda kapkodásnak nemhogy értel­me nincs, hanem egyenesen ká­ros”, mondja, és ezzel nem men­teni igyekszik a falubelijeit, hogy a Lulu-t és a Piroskát nagyon kedvelik, és sokan látták, illetve készülnek megnézni a következő bemutatót. Említi közben, hogy az Országos Rendező Irodával is kapcsolatban áll már, áprilisban Mészáros Ágit várják Zsadányba. Az ifjúsági klubból is lesz vala­mi, már megbeszélte Tóth La­jossal, a területi KISZ-titkárral, hogy péntekenként a művelődési otthonban jönnek össze a fiatalok magnózni, táncolni, beszélgetni, és oda is eljutnak majd. hogy egy-két jó előadást meghallgatni. Látszik, hogy a legfőbb törekvése: megismerni mindenkit, akire számíthat, akitől segítséget várhat, felmérni a helyzetet, az emberek érdeklődését, igényeit, úgy általában a különböző kor­csoportok műveltségszintjét — nem mondja, de az is nagyon jó, ha ösztönösen érzi: a szervező népművelő típusa már valahol a múlté’, csak szervezni nem elég. a tudományokat is fel kel! sora­koztatni: lélektan, pedagógia, mű­velődéselmélet és a többi, ismer­ni, alkalmazni — bizony. Zsa­dányban is (vagy ott még in­kább...?) 1 Háromezer-ötszázan laknak eb­ben a faluban. A férfinép legna­gyobb része eljár dolgozni, es csak hetenként ha hazajön; sok a lány, alig van fiú, és fiúk nél­kül a klubélet is unalmas... Nincs könnyű dolga sem a művelődési otthon fiatal, új igazgatójának, sem a KISZ-titkárnak, de azok­nak sem, akik sok szeretettel se­gítik őket. főleg a pedagógusok, „rájuk mindig számíthatok” — mondja. A beszélgetés közben megkér, vinnénk el gépkocsin a Búzakalász Tsz irodájába, a szín­házjegyeket szeretné intézni... Az ellentmondás megjelent. Kézzel fogható, lemérhető. Nem sokat érnek már a csak gya­korlati érzékű népművelők. Bánfi Etelka nemcsak ilyen, intenzíven érdekli a népművelés tudománya is, jó gondolatai vannak, de mit tehet a jó gondolataival, ha — színházjegyet kell árusítania, és kivinni a plakátokat is. (Ki is tűzni, ragasztani, ha jobb propa gandát akar.) Nyilván ez már más kérdés. Státusz meg pénz­ügyi fedezet, fejlesztés, miegyéb. De hogy akkor lehet majd igazi, hatásgazdag népművelési folya­matot kialakítani Zsadányban is, és minden faluban, ha a tudo­mányos igényű művelődés-irá­nyítás a gyakorlatban is bevonulhat ezekre a kis települé­sekre. az biztos. Addig? Hát igen: addig inkább csak beszélünk ró­la. lejegyzünk tartalmas, szép, tudományos előadásokat a tárgy­körből. és úgy keressük a min­dig jobb lehetőségeket, hogy az ne kerüljön pénzbe, vagy leg­alábbis ne sokba kerüljön. Addig pedig „összecsalogat- ja a fiúkat” és ..megnyeri azokat a község művelődésügyének, aki­ket kell”, a jó kultúrigazgató, és örül a legszerényebb elismerésnek is. Azért népművelő. Sass Ervin vagyok aiz oka, mert megmen­tettem... — Mitől, kérem? — Ember! Ha magát nem önti le az arab kávéfőző kmirha pálinkával, akkor most halott. Én ostoba, megmentettem ma­gát! A kmirha! A kígyó hiába ke­reste az ing tulajdonosát, mert a szörnyű kmirha szaga fogta öt körül. Hogy dolgavégezetlenül ne távozzon, megmarta szegény Kramartzöt Tehát az ő életét az arab kávéfőző mentette meg. Illetve ez a nő... Elég rosszul tette! De mindenesetre a szim­pátia jele a megboldogult részé­ről... — Kérem, higgyem nekem — könyörgött a férfi. — Nem örü­lök, hogy az életemet megmen­tette, mert ez nálam sorscsapás­nak számít, de boldog vagyok, hogy foglalkozott velem... és ro­konszenvesnek talált. Ugyanis én nagyon sokat foglalkozom magával gondolatban... Megfogta a kezét Jó meleg, női kéz. Halottban ritkaság. De ez ingerülten kiszakította a csuklóját. — Ne merészeljen hozzám nyúlni. A nő ismét eltaszította, és fu­tott.. Galamb utána... Most nem tűnsz el, mint a sivatagban!... Hopp! Ott a fordulónál nem mehet tovább, mert egy mimó­zasövény zárja el az útját. A nő futott... a sövényhez ért, Galamb nagy ugrással követte, és már szinte elérte, amikor a fák közül úgy csapták fejbe, hog; ájultan zuhant a földre. (Folytatjuk) I 100—110 vásárlót jelent és ez nem ' j kis dolog. A raktárkészlet mintegy j | 300 könyv. A mester a neon túl j magas jutalékon kívül így annak I a lehetőségét kapja, hogy eladás 1 előtt elolvashatja a regényeket. 1 Ami a forgalmazott könyvele ősz- j szetételét illeti, az igen változatos képet mutat. Jókai művei, kifestő j és mesekönyvek, mezőgazdasági | szakkönyvek találnak itt gazdá- j ra. A FODRÁSZ-könyvárus saját \ kezűleg vezetett füzetéből kide­rült, hogy igen sok szakácsköny­vet is megvettek az itteniek. Ügy látszik, hogy a kaszaperi asszo- j nyok tudományos alapon művelik j az ételkészítés korántsem köny- [ nyű mesterségét. A KRESZ-köny- vek magas eladási száma pedig i arra utal, hogy rohamosan nö­vekszik a falu gépjármű-állomá­nya. MEZEI JÁNOS bízik abban, hogy az első hónap kísérleti áru­sítása után még nagyobb is lesz az érdeklődés és a forgalom. Nem a jutalék miatt. Az emberek itt is szeretnek olvasni, ás a köny- j vet jobban megveszik, ha kínál- [ ják. És ez a lényeg. A kirakat | sem tátong üresen, naponta cse­réli benne az olvasnivalót. Taní­tás után, hazafelé menet sok is­kolásgyerek megáll az üveg előtt Benéznek, kiválasztanak valamit, aztán szüleikkel eljönnek meg­venni. Most vár egy újabb könyv- szállítmányt. Ezt már az újonnan kialakuló vásárlóközönség igényei szerint állította össze. A KÖNYVTERJESZTÉS kasza­per! példája bizonyára nem egye­dülálló a megyében. De minden­képpen figyelemre méltó az idős fodrászmester törekvése, amiért híveket és vásárlókat szerez a szép szó művészetének, és a maga | módján segíti a falu olvasóit. Komolytalan jegyzetek egy komoly bemutatóhoz O Az Othello pénteki premierjén nem volt telt ház. Arra kell gondolnunk, hogy az eső elijesz­tette a város színházszerető kö­zönségét. A szakemberek mégis úgy vélik, hogy a későbbi elő­adások iránt legalább olyan nagy lesz az érdeklődés, mint teszem azt az Isten véled, édes Piroskámnál volt. A csabai Othello olyan elő­adás, amelyre nagyon oda kell figyelni, és amelyről vitatkozni is lehet. De éppen ezért, előbb meg kell nézni a darabot. A Jó­kai Színház nem élhet olyan kö­zönségcsalogató módszerrel, mint az „Othello Gyulaházán" című tv-produkció színháza. A képzeletbeli Gyulaházán ugyanis az a hír terjedt el, hogy a mór a bemutatón valóban megfojtja majd a Desdemonái játszó bu­tuska feleségét. o —br— A premier előtt szinte köztu­dott volt. hogy az Othellót alakít/ Polgár Géza rekedtséggel bajló­dik. A színész még az utolsó próbákon is csak imitálta a be­szédet. Hiába állt készenlétben Bicskei Károly, a veszprémi színház művésze, a darab sze­replői az előadás előtt és alatt érthető izgalomban voltak. A nézők pedig, már akik tud­tak a dologról, megosztották fi­gyelmüket. Félszemmel és fél- füllel magára a darabra figyel­tek. a másik féllel pedig Polgár Géza hangjára és hangváltásaira koncentráltak aggódva. A be­mutató egyébként különösebb baj nélkül megtörtént, az Othel­lo sikert aratott. De biztosra ve­hető, hogy a nagy tapson és el­ismerésen kívül, a kitűnő Polgár Géza egyéb emlékeket is meg­őriz majd a békéscsabai premi­erről. Mái- említettem, hogy az első előadáson volt néhány üres szék is. Így aztán nem lett volna fel­tűnő, ha az a középkorú hölgy is otthon marad, vagy inkább moziba megy, aki — a hangok­ból ítélve — a második emeleti páholyban foglalt helyet. A hölgy ugyanis tetszésének és örömének kifejezésére a már jól bevált hagyományos taps helyett a közbekiáltást választotta. Több alkalommal is minden felvonás­ban eleresztett egy-két felkiál­tást, különös módon éppen ak­kor, amikor a nézőtéren csend volt. Ahogy a futballmeccsről is ki­tiltják a sportszerűtlenül szur­koló nézőt, ugyanúgy a hangos­kodó hölgyet is ki kellett volna tessékelni a színházból már az első közbekiáltás után. Otthon, a saját lakásában, a tv előtt meg­teheti azonnali és hangos meg­jegyzéseit, de nem a színházban! Ez zavarja a többi nézőt és ter­mészetesen a színészeket is. Amennyiben a hölgy magára ismerne és sérelmesnek tartaná ezt az írást, úgy szívesen ad­nánk helyet .'c,etieges tiltakozá­sának... (brackó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom