Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-21 / 68. szám

Világ proletárjai, egyesüljetekI A mi tizenkilenciink A mi 1919-ünk, akárcsak 1848— 49, az orosz 1905, majd 1917, minit a franciák 1789-e és a Párizsi Kommün, népünk számára örök történelmi mementó, tanulságadó erőforrási Hívei és ellenségei év­ről évre emlékeztek rá, az előb­biek dermedt lélekkel, majd fel­felvillanó, erősödő és hanyatló bizakodással, az újrakezdés, a folytatás elszántságával, meggyő­ződéssel, hogy új győzelem kö­veti; az utóbbiak gyűlölettel, bosszút lihegve, újra és újra is­mételve, hogy nem lesz még egy­szer, nem lesz soha többé. Meg­kettőzött fegyveres elővigyázatos­sággal készültek minden évben március 21-re, a forradalom, utó­védjeire és előőrseire mért kímé­letlen csapásokkal. Így volt ne­gyedszázadig, míg olyan fordula­tot vett a történelem, hogy a nép újra birtokba vette az országot. Es ünnepelt — immár szabadon — a harmincadik, a negyvenedik évfordulón. Most pedig készülünk már a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordu­lójára. Negyvenkilenc évvel ezelőtt először lépett győztesként a törté­nelem színpadára a magyar mun­kásosztály. Diadalát sok évtizedes küzdelem alapozta meg. E küzde­lem forrpontra jutott, amikor a Habsburg császár parancsára in­dított háború a nyomornak is leg­mélyére taszította az ország sze­gényeit, amikor a sebek már olt- hatatüanül égtek, s a nép meg­elégelte a szenvedést Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek./ Rabságok, sebek, búk és keservek./ Izzad tságos, rossz ma­gyar földjét./ S ha most táma­dunk, le nem vernek./ — írja Ady Rohanunk a forradalomba című versében. Valóban: minden nap és min­den óra a lázadást, a felkelést ér­tékelte, az elnyomó imperialista császári hatalom és a belső ellen­ség, a tőkés-földesúri kizsákmá­nyolok rendszere ellen. Ennek látható megtestesítője Magyaror­szágon Tisza István kormánya volt Annak üzent hadat a prole­tariátus, a vele mindinkább ösz- szeforró szövetségben a polgári demokratikus átalakulást akaró tábor. Meg kellett valósítani mindazt, amit a korábbi évtize­dekben nem sikerült A demokra­tikus nép jogokért a parasztság jobbágysorsának megszüntetésé- séért, a nemzeti függetlenségért, s mindenekelőtt, legsürgősebben, a békéért folytak a meg-megújuló ütközetek. Minden nap és minden óra év­forduló immár: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom magyar követői, az internacionalisták ez­rével küzdöttek orosz testvéreik oldalán szerte Szibériában, Lenin magyar tanítványai a forradalom elméletét tanulmányozták, s azon nyomban kipróbálták világvál­toztató erejét: fegyverrel roha­mozták a barrikádokat- Itthon Károlyi Mihály híved, a polgári demokrácia eszméinek hívei és a j munkások szervezetei, a fiatal ga- | lilleisták, az antimilitarista cso­portok fokozták erőfeszítéseiket, hogy országmentő terveiket ke­resztülvigyek. A történelmi hely­zet, a háborús fejlemények, a háborút vesztő országra neheze­dő diplomáciai és katonai nyomás gyorsították az eseményeket, me­lyet 1918-ban, az őszirózsás forra­dalom győzelmében érték el csúcspontjukat Megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, szervezett egységbe tömörültek a proletari­átus forradalmi erői, a szegény­parasztság és az értelmiség balol­dali csoportjai. Ezek az erők se­gítették győzelemre a proletariá­tust, bennük talált támaszt a a március huszonegyedikét követő százharminchárom napon át a Tanácsköztársaság. Az új rend négy és fél hónapja pillanatnál is kevesebb a történe­lemben. Fennállásának szinte csak napjai teltek el a viszonyla­gos, ingatag béke körülményei között. De e rövid napok is a messzemenő tervek, a merész vál­lalkozások, a nagyszerű kísérletek napjai voltak. A sikerek, az ered­mények, s a tévedések is figyel­met érdemlők, tiszteletet paran­csolnak. Alig néhány nappal a győzelem után, 1919. április 4-én Kun Béla Marx-idézettel kezdte egyik cikkét: A proletárforradal­mak állandóan kritizálják önma­gukat — írta —■, folyton megsza­kítják menetüket, visszatérnek a látszólag elvégzettekre, hogy újra kezdjék... Nekünk is kritizálnunk kell a magunk forradalmában mind ama cselekvéseket, amelyeket romboló és teremtő munkánk közben végzünk, kritizálnunk annyi őszinteséggel és annyi éllel, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy visszatérjünk olyan tényék­hez, amelyeket látszólag befejez­tünk. Máig is változatlanul érvényes és tanulságos ez a győzelem napjai­ban idézett önkritikus intelem, minden ország és minden nép for­radalmi és minden haladó mozga­lom számára. A magyar proletárseregek honvédő háborúja — lelkesítő hadi sikerei, s tragikus veresége, amelynek előidézője a külső el­lenség és a hatalmától megfosz­tott régi uralkodó osztály ötödik hadoszlopa volt — nem tudott győzedelmeskedni a nemzetközi imperializmus sokszoros túlereje fölött De a Magyar Tanácsköz­társaság jelentősége és érdemié mind az oroszországi szovjet ha­talom fennmaradása és végső győzelme, mind a nemzetközi munkásmozgalom további fejlő­dése szempontjából elévülhetet­len. Népünk most a negyvenkilen­cedik évfordulón is megbecsülés­sel köszönti a magyar proletár- forradalom egykori harcosait, tisztelettel és hálával adózik a nagy forradalmi nemzedék emlé­kének, amely csaknem öt évtized­del ezelőtt történelmünk fényes 1 lapjait írta. S népfront a politikai élet állandó tényezője lett Megyei küldöttértekezlet Békésesubán A nép front megyei küldöttértekezletén Nagy Ferenc a megyei bizottság beszámolóját tartja. A békéscsabai téglagyár kultúrtermében csak­nem háromszáz küldött, illetve meghívott rész­vételével, tegnap tartották meg a Hazafias Nép­front Békés megyei küldöttértekezletét. Az ülés elnökségében — megyénk közéletének, « népfront-mozgalomnak számos képviselője mel­lett — helyet foglalt Darvas József iró, a Ha­zafias Népfront országos elnökségének tagja, Frank Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, dr. Szatmári Nagy Imre, a nép­front országos tanácsának titkára, Zalai György, a párt megyei bizottságának titkára és Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese. Dr. Vincze Ferenc megnyitó szavai után Nagy Józsefnek, a Szarvasi Kísérleti Állami Gazda­ság igazgatójának elnökletével kezdte meg mun­káját a népfront négyesztendös tevékenységét értékelő, és a mozgalom megyei bizottságát új­raválasztó tanácskozás. A Hazafias Népfront megyei bizottságának beszámolója Nagy Ferenc titkár tolmácsolásá­ban hangzott eL Mint mondotta, megyénkben a községi, városi népfronthizottsá- gok újraválasztását február 23-án befejezték. Március elején meg­alakultak a járási népfronthizott- ságok és Békéscsaba városi bi­zottsága. A lezajlott helyi válasz­tásokat aktív előkészítés, a párt­ós tanácsszervekkel való szoros együttműködés jellemezte. A vá­lasztási gyűlések a községekben és városokban politikai eseményt jelentettek. Néhány község kivé­telével jóval többen jelentek meg a választási gyűléseken, alakuló üléseken, mint az előző választá­sok idején. A választások politikai súlyát illusztrálja a hozzászólások nagy száma is. A választások si­keréhez nagyban hozzájárultak az elhangzott bizottsági beszámo­lók. Ezek nagy többségét az őszin­teség, a mozgalom helyi tevé­kenységét és feladatait helyesen értékelő mondanivaló jellemezte. Különösen jónak lehet értékelni a gyulai és szeghalmi járásban megtartott gyűléseken elhangzot­takat A lakosság széles rétegeit be­vonták a községi, városi bizottsá­gokba, elnökségekbe. A választá­sok menetében is érvényesült a demokratizmus. A különböző bi­zottságokba 3 ezer 876 tagot vá­lasztottak meg. A Hazafias Népfront III. kong­resszusa óta eltelt négy év azt bizonyítja, hogy bizottságiunk nagy többségükben eredményesen dolgoztak. Ennek köszönhető, hogy a bizottságok korábbi tag­jainak 58 százalékát újraválasz­tották. Egyúttal azonban új erők is felszínre kerültek, közöttük szép számmal fiatalok és nők. Ja­vult a bizottságokba bekerült ter­melőszövetkezeti tagok és értel­miségiek aránya. A választott A Magyar Szocialista Munkás­párt VIII. és IX. kongresszusa továbbfejlesztette a népfrontpo­litika elveit és feladatait. Ennek a gyakorlati megvalósítását vet­te számba a Hazafias .Népfront Országos Tanácsának elnöksége 1967 júniusában, értékelve a mozgalom' eredményeit, az elkö­vetkező idők tennivalóit. Megál­lapította. hogy főbb vonásaiban kialakult a Hazafias Népfront he­szervek megfelelő összetétele, a 1 lye és szerepe hazank politikai életében, bár a mozgalomban rej­lő lehetőségeket nem aknáztuk ki minden mértékben. A népfrontban dolgozó kommu­nisták tevékenysége nyomán lakosságnak irántuk megnyilvá­nuló bizalmáért érzett felelőssége jó útravaló az elkövetkező négy évre. Kedves Elvtársak! Kedves Ba­rátaim! Tisztelt Közgyűlés! kialakult a pártirányítás módszere, a párt és a népfront helyes vi­szonya is. A népfront rendszeres­sé váló politikai állásfoglalásai­ban a párttagok és pártonkívü- liek véleménye együttesen nyilvá­nult meg a legfontosabb kérdé­sekben. A mozgalom jelentős sze­repet töltött be az ellenforrada­lom után, a konszolidáció meg­teremtésében, a néphatalom meg­szilárdításában, továbbá a me­zőgazdaság szocialista átszervezé­sének nagy munkájában. A nép­frontmozgalom befolyása és ha­tása mindinkább erősödött társa­dalmunk széles rétegeiben. Első­sorban falun, a parasztság és a falusi értelmiség körében. A népfront a politikai élet állan­dó tényezője lett. Mit jelent ez tulajdonképpen? Azt, hogy folyamatosan részt vesz azoknak a helyi gazdasági, poli­tikai, művelődési stb. feladatok­nak a tervezésében, kimunkálása-1 ban, amélyekre a párt politikája öszötönöz, amelyek a nép, a lakos­ság anyagi, szociális és kulturális érdekeinek érvényesülését segítik elő. Következetes propagandát es agitációt fejt ki — különösen a falusi lakosság körében —, hogy ismertesse az időszerű feladato­kat, tennivalókat. Áthatja az a törekvés, hogy a feladatok meg­oldását társadalmi rangra emelje. A párttagok és pártonkívüliek őszinte véleménycseréjét megvalósítani a és társadalmi szer­együttműködésének igyekszik párt, állami vek szoros -egítségével. Ezek a jelenségek megyénk (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom