Békés Megyei Népújság, 1968. március (23. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-20 / 67. szám
ms. március 20.5 Szerda > Kétszáziiatvankéfmillio forint termelési érlék növekedés Háremszázharminchatmillió forint tiszta vagyon gyarapodás Ütszázötvenhatmillió forint évi beruházás Megyénk 146 mezőgazdasági termelőszövetkezetének zárszámadási adatait dolgozták fel az illetékes szervek. Kiderült, hogy a nagyarányú belvízkár, a szokatlanul tartós szárazság ellenére általánosságban jó évet zártak a kollektív gazdaságok. A halmozatian termelési érték például elérte a kettő milliárd 815 millió forintot, ami 262 millióval több az előző évinél. Búzából 4 ezer 306 vagonJ mány részére újig mintegy 20 mii- ; i iió forint értékű takarmány hi- | ányzik. Igaz. hogy a mérleghiány | főként az erősen kötött, belvíz- ! járta talajon gazdálkodókat súj- j | tóttá, néhol azonban fellelhető a I hiányosság a vezetők és a tagok ! munkájában is. A békésszentandrási Tcssedik Sámuel Tsz példája igazolja, hogy a mérleghiányos szövetkezet is előrébb léphet. A Teaserük Tsz 1966-ban 4 mil*nal adtak többet az államnak, mint 1966-ban, baromfiból pedig lió 200 ezer lorint mérleghiánnyal 104 vagon volt az éves növekedés. ____ . ' megyénk I tsz-eiben j zárt, 1967-ben ezt teljes egészégen kigazdálkodta, ráadásul 5 millió 325 ezer forintot fizetett a tagoknak, negyedmillióval többet. mint az előző évben. Az új esztendőre nagy körültekintéssel készültek fel a szövetkezetek. A tavaszi nagy munkák előtt azonban nem árt még tanulmányozni: milyen belső tartalékokat lehetne feltárni az eredményesebb gazdálkodás érdekében. A. R. A legtöbb helyen gondosan I ügyeltek arra, hogy a párt poliii- | kájának megfelelően a tagok jö-! védelmével párhuzamosan emelkedjék a felhalmozás is. Erre a célra 350 millió forintot szántak, a bruttó jövedelem 24 százalékát. Miért küldték szabadságra? Ami nem csupán egy szövetkezet belső ügye (Előző évben 22 százalék volt a felhalmozás.) Igaz, hogy a mezőkovácsházi és az orosházi járás néhány jó adottsággal rendelkező termelőszövetkezete ezen a téren a megyei átlag alatt maradt. A tagság évi átlagkeresete 15 500 forintról 16 ezerre növekedett, de a legjobban gazdálkodó szövetkezetekben a 20 ezret meghaladta. Egyébként 41 millió forinttal nagyobb összeg kerüli szétosztásra, mint az előző évben. A zárszámadások azt igazolják, hogy megyénk termelőszövetkezeteinek a tiszta vagyona egy év alatt 336 millió forinttal gyarapodott s elérte a 2 milliárd 656 milliót. A forgóeszköz értéke megye- szerte 1 milliárd 315 millió forint Beruházásra 1967-ben 556 millió forintot fordítottak a kollektív! gazdaságok. Kiderült azonban az is, hogy !8 tsz összesen több mint 38 millió forint mérleghiánnyal zárt. Ugyanezeknél a szövetkezeteknél a terv szerinti allatálJoGyarmatd Imre géplakatos a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz tagja. Fiatal ember, tavaly kapta meg a szakmunkásbizonyítványt. Március 14-én — a hosszú haja miatt — hat nap szabadságra küldték. * Mit mond a részlegvezető? — En kérem, utasítást kaptam líjlaki Kálmántól, a szövetkezet munkaügyi előadójától, hogy közöljem Gyarmati Imrével az elnök kartás döntését: hat nap szabadságot kap. — Azért, mert hosszú volt a haja ? — Csak az elnök kartárs tudja megmondani. — Talán kevés volt a munka? — Az előző héten kevés volt, ezért egy-két dolgozó — közös megegyezés alapján, a tervtől eltérően — szabadságra ment. Ezen a héten azonban már elég munkánk Volt. * Áfra Gyula, a szövetkezet elnö- ; ke bosszankodik, hogy olyannal foga] közik a sajtó, ami „belső , ügy". — Ügy látszik, jól megy a dol- ! gunk, hogy egy 18 éves gyerek t ügyével való foglalkozásra ennyi ■ időt fordítunk — állapítja meg. Véleménye szerint nem lehet a fiatalokra bízni, hogy milyen legyen a hajuk. Egyébként Újlaki Kálmán intézkedett a ..kényszer- szabadságról”, amit aztán neki is bejelentett. Ö ezt nem kifogásolta. mert ellene van az ilyen hajviseletnek. Áfra Gyula attól tart, hogy ha a sajtó az intézkedést jogtalannak bírálja el, csak lovat a-d a fiatalok alá és rontja a szövetkezet vezetőinek tekintélyét. * Koródy János. a szövetkezet pártalapszervezetének a titkára nem ért egyet azzal, hogy kényszerszabadságra küldték Gyarmati Imrét, aki egyébként fiatal Ir icvi C _ Hatalmi szóval nem lehet a z ilyen ügyeket elintézni — jelenti ki. Az intézkedésről utólag szerzett tudomást. Látta a fiú haját, ami szerinte nem ízlésrontó. Mindenki maga választhatja meg — a közízlés határain belül —, hogy milyen frizurát viseljen. szén ott talán sohasem járt még ember... — Dehogynem... Emlékezzél csak vissza! Két évvel ezelőtt ment előszói' Murzuktól délre egy felderítő csapat, de ezen a helyen megölték a patrult, és a leküldött büntetőszázad nyomát sem találta a gyilkos bennszülötteknek... Megállapították, hogy a szokota négerek tették, de ezek a Nigeren és az őserdőn túl tanyáznak. Senki sem tudja, hogy kerültek a mi vidékünkre. Azután Normand és az expedíciója sem tért vissza. Timbuktu bő! keresésére indultak és megállapították, hogy valamennyit lemészárolták. Azután elindult Russel expedíciója, erről bizonyára hallottál, hiszen nagy port vert fel, rendkívüli támogatással indult útnak, & .valami átjáró után kutatott, de ö is eltűnt... — Bocsáss meg, kérlek... De hát ez ismeretlen, felderítetlen üt... — Lander, Homemann és Ca- illée eléggé felderítették... — De nem hadseregek és helyőrségek számára! — csapott az asztalra Gardone elkeseredetten... Az őrnagy vállat vont. — Katonák számára csak egy lehetetlen van: a parancs bírálata. Másfél évvei ezelőtt elhatározták, hogy az egyenlítő és a Szahara közölt helyőrség lesz a semmiben, és azóta ott helyőrség van. Ez Aut-Taurirt. Üt kell a Russel-féle elveszett átjáró helyett. Tehát út lesz. aki onnan hazajön, ha leváltják, az igen szép karriert csinált... — Ha hazajön — mondta sápadtan Gardone. — Na igen... De ha nem, ak-j kor is szépen emlékeznek megl róla. ■ Ezt kissé hűvösen mondta ésj felállt. Az őrnagy jó katonás volt, és Gardone nem tetszettj neki. I Így indult el a század a része-j ges, Párizshoz szokott, kövér- Gardone kapitánnyal, rabokkal | és egy század tapasztalatlan j újonccal... * — Azt mondd meg, hogy miért j rohantál Pencroítra? — kérdez-! te Minkusz, az orvos, Kölyöktól.j Ez biztosan valami lélektani el-1 változás. , — Nem tudom. Egyszerre for-! ró lett körülöttem minden, nem I is emlékszem rá, hogy mi volt...j Mögöttük nyikorogtak a kere-| kék, harsogtak a tipróláncosj autók, csörömpölt a páncélos,! pufogtak a hajcsárok botjai, j amint a forró sivatagban nehéz-j késén törtetett előre a végtelen-? nek látszó menetoszlop. I — Ez már velem is volt —I mondta Nadov. — Egyszer a bú- j csőn annyit ittam, hogy két na- j pig aludtam utána... — Maláriád van — állapította j meg Pilotte —. sokszor ilyesmi j átmeneti rohammal kezdődik. j azután egyszerre jön a hidegrá- j zás. * — Lehet — hagyta rá Kölyök.— Az bizonyos, hogy beteg voltam. — Nem volt semmi ügyed evvel a gengszterrel? — kérdezte Hlavács, a cipész. A találó gengszter nevet Pencroft kapta baj társaitól. — Nem! Soha... — mondta. (Folytatjuk) Anélkül, hogy a szövetkézét vezetőinek a tekintélyét szándékoznánk rontani, először is meg kell állapítanunk, hogy az ilyen intézkedés törvényellenes. Gyarmati Imre, még ha mindössze 18 éves is, a nála idősebbekkel egyenlő rangú szövetkezeti taggá vált akkor, amikor nemrégen elfogadták a felvételi kérelmét. A tagok kötelességei és jogai tehát rá éppúgy vonatkoznak, mint másokra. Ennek elismerése a feltétele annak, hogy felelősségteljes munkát és magatartást lehessen tőle megkívánni. A hajviselet persze nem a ..magatartás” meghatározója, az ilyesmin már régen túl vagyunk. Azt mindenesetre joggal elvárjuk tia- taljainktól, hogy ne lépjék túl a jó ízlés határait, ami azonban társadalmi kérdés. Ezért helyesen állapította meg Koródy János: hatalmi szóval nem lehet ilyen ügyeket elintézni. Ha tűrnénk azt, hogy valakit egyszerűen „szabadsággal” lehet „büntetni”, vajon mennvi visszaélés származna abból? * Ami történt tehát, nem csupán a szövetkezet „belső ügye”. Az is téves megállapítás, hogy a sajtó bírálata „csak lovat ad” a fiatalok alá és rontja a szövetkezet vezetőinek tekintélyét. Ott, ahol őszinte a légkör és ahol érdemesnek tartják, hogy „egy 18 éves gyerek ügyével való foglalkozásra időt fordítsanak". bizonyára nincs szükség törvénytelen szankciók alkalmazására. A tekintély megszerzése vagy biztosítása pedig nem a sajtó feladata. Ennek függvénye egymás megbecsülése, nem utolsósorban pedig a törvények betartása. Pásztor Béla (I é I» ew/£ i»l< *’ a jó iiiiiiiStátf S zólásmondássá vált a régi gazdasági mechanizmusban. „Könnyű jól dolgozni, ha hagyják". Elsősorban az önállóságukban, döntési szabadságukban erősen korlátozott vállalati vezetők hangoztatták ezt. s nem alaptalanul. A reform lebontotta a vállalati önállóság, az ésszerű és hatékony munka útját álló korlátokat, s a nyereségérdekeltség révén határozottan ösztönzi is az eredményes gazdálkodást. A megnövekedett önállóság persze nem eredményezhet a vállalaton belül valamiféle anarchisztikus szabadságot, felelőtlen és öncélú önállóságot. Nem jelenti. : hogy a lovak közé dobják a gyei?- í lót és a beosztottakat magukra hagyják. Az önállósággal együtt a felelősség is megnövekedett. Megsokszorozódott például azoknak a döntéseknek a száma, amelyek helyi hatáskörbe kerültek. A vállalat egész tevékenységénél, így minden döntésnél szükséges érvényesíteni az egyszemélyi felelősség elvét. Végső soron mindenért egy ember, az igazgató felel. Nem elég tehát „hagyni”, „engedélyezni” a jó munkát, gondoskodni kell megfelelő keretekről, feltételekről is. Minden eddiginél magasabb fokú szervezettség szükséges a vállalatoknál ahhoz, hogy a megnövekedett önállóság valóban a jobb és felelősségteljesebb munkát, a kollektíva javát és a népgazdaság hasznát szolgálja. C*zért a vállalatoknál felül- ■*-* vizsgálták a belső szervezetet, újrarendezték a hatásköröket, s a különböző szintű vezetők közt általában ésszerű munkamegosz- ■ tást alakítottak ki. A döntési jogkörök decentralizálásánál, a hatáskörök növelésénél, a vállalaton belül is fontos szem előtt tartani a következőket: 1. Mindig és mindenütt az a vezető döntsön, aki az adott kérdésben a legmegfelelőbb információkkal rendelkezik, és az intézkedésekért vállalni is tudja a felelősséget. 2. A döntések összehangolt rendszerét a hatáskörök pontos elhatárolása, írásbeli rögzítése biztosítja. 3. Minden vezető úgy határozza meg a beosztott vezetők és munkatársak hatáskörét, hogy valamennyi területnek egy felelőse I és minden dolgozónak utasítási j joggal felruházott felettese legyen. ' Ezeknek az alapelveknek a kör- ! vonalazása viszonylag egyszerű következetes alkalmazása annál nehezebb. Egy vállalat munkájában szinte minden mindennel ösz- szefügg. Különösen problematikus az egyes feladatkörök érintkezési j íelületeinek elhatárolása. Azt még j viszonylag könnyű eldönteni, milyen fő kérdések tartoznak, mondjuk a munkaügyi szervezet hatáskörébe és milyenek a termelési, a kereskedelmi, a fejlesztési, a műszaki ellenőrzési részlegek tevékenységi körében. Azt is egyszerű kimondani, hogy két vállalati szerv vitájában mindig a felügyeletet gyakorló, s a vitatott terű- I létén utasítási joggal felruházott I vezető dönt. De hogyan lehet a : hatáskörök felosztásánál a külön- j böző szintű vállalati szervek és vezetők között olyan gondossággal eljárni, hogy szinte automatikusan megszűnjön a súrlódások, a- viták forrása, a gyakori, menet közbeni beavatkozás szükségessége. , Ma már nyilvánvaló, hogy a vállalati vezetők csak merőben más módszerekkel képesek az új, a megnövekedett feladatok ellátására. A módszerváltozásnak. a vezetői munka hatékonyság-növelésének alapjául a korszerű vállalati szervezet, a hatáskörök ésszerű decentralizálása kell, hogy szolgáljon. A konkrét helyi adotl- i ságok (a feladat jellege, a ren- ! delkezésre álló erők. eszközök, a vezetők felkészültsége és személyes képessége stb.) mindenkor befolyásolják. sőt esetenként meghatározzák a szervezeti kereteket. Célszerű azonban olyan megoldások kialakítására törekedni, hogy a vállalat vezetőinek minél kevesebb részlet- és operatív kérdésben kelljen dönteni, s idejük, energiájuk nagy részét átfogó, távlati feladatok megoldására összpontosíthassák. ITa általános érvényű szerve- zeti sémát nem is vázolhatunk fel, néhány széles körben hasznosítható tapasztalattal szolgálhatunk. A napi operatív jellegű gondok főleg a termelőrészlegekben jelentkeznek. A vállalati vezetők beavatkozása, döntése pedig olyan kérdésekben elkerülhetetlen. amelyek megoldá ■ sa részben vagy egészben más szervektől (kereskedelmi, gyártás- előkészítő, műszaki fejlesztő részlegektől) függ. Ezért célszerű lehet olyan összevont, nagyobb szervezeti egységek kialakítása, amelyek minimálisra csökkentik a napi vitákat, súrlódásokat, a felső vezetők operatív döntéseit. ■ Így például több helyen egyetlen széles látókörű gazdasági szakember irányítása alá helyezték a kereskedelmi és a termelés- irányító munkát. így ha nincs anyag, rajz, vagy szerszám a folyamatos munkához, nem kell az igazgató segítségét kérni, Íriszen mindezen ügyekben van hol intézkedni. ‘Ez a szervezet lehetőséget nyújt az egységes üzletpolitikai elgondolások következetes érvényesítésére. Hasonlóképpen célszerű a gyártmány- és gyártás- fejlesztéssel foglalkozó szervek komplex jellegét is erősíteni, úgy, hogy lehetőség szerint, egyértelművé váljék az érdekeltség és a felelősség. (Például az új gyártmány gondolatának megszületésétől a sorozatgyártásig, a szükséges szerszámok, technológiai eljárások fejlesztésével, alkalmazásával együtt.) H a a gondosan megválasztott, az új feladatokhoz és a helyi lehetőségekhez alkalmazkodó szervezeti forma párosul a távlatokkal számoló kádermunkával, az anyagi érdekeltség elvének Jvövétkezetes alkalmazásával/ olyan feltételek alakulhattak ki. amelyek az örömtelibb munkát, a jobb és eredményesebb gazdálkodást szolgálják. Kovács József KISZ- cseretáborozás A KISZ képviselői és több környező szocialista ország ifjúsági szervezetének képviselői megtárgyalták és a közelmúltban megállapodásban rögzítették az idei cseretáborozások programját. A tervek szerint a nyári hónapokban 290 egyetemista és főiskolás — 160 fiú és 130 leány —. valamint hatvan középiskolás érkezik hazánkba a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból és az NDK-ból. A vendégek a KISZ I központi jellegű munkaakcióban I vesznek részt. A kétoldalú megál- j lapodások alapján a szovjet felső- | fokú oktatási intézmények további több mint 400 hallgatója vesz részt 1968-ban a budapesti, a pécsi, a miskolci stb egyetemi beruházások munkálataiban. Ezzel egyidejűleg ugyancsak több mint 500 magyar fiatal tesz eleget a külföldi testvérintézmények meghívásának.
