Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-06 / 30. szám
1WS. február 6. 2 Kedd Kádár János találkozott Alexander Dubcekkel Baráti eszmecsere Komarnóban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására vasárnap Csehszlovákiába látogatott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Komarnóban találkozott Alexander Dubcekkel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárával. A két testvérpárt első titkárának találkozóján elvtársi eszmecserére került sor, amelyen részt vett magyar részről: Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság titkára. Erdélyi Károly, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter-helyettes, csehszlovák részről: cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, a testvérpártok budapesti kon- J zultatív találkozója előkészítése- j rőL A két párt központi bizottsága képviselőinek a teljes megértés, a szívélyesség és az őszinte barátság j szellemében lefolytatott eszmecse- í réje a nézetek teljes azonosságát mutatta valamennyi megtárgyalt I kérdésben. Kölcsönösen kifejezés- ! re jutatták, hogy ebben a szellemben tovább fejlesztik pártjaik, országaik kétoldalú kapcsolatait és nemzetközi együtműködésüket. (MTI) Egy derűs pillanat a baráti Vladimír Koucky, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára. A véleménycserén Kádár János Szicíliai emlék és a mai valóság találkozón. Kádár elvtárssal szemben Dubcek elvtárs és (elöl) Koucky elvtárs, a CSKP KB titkára. es Alexander Dubcek tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista építés eredményeiről. Megvitatták a magyar—csehszlovák kétoldalú kapcsolatokat, áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, véleményt Kavarodás egy Brandtnak tulajdonított kijelentés miatt Bonnban óriási kavarodást váltott ki egy Brandt külügyminiszternek tulajdonított kijelentés. Szombaton a szociáldemokrata párt ravensburgi kerületi konferenciáján Brandt beszédet mondott. A nyugatnémet hírügynökség, a DPA jelentésében azt írta, hogy a külügyminiszter beszéde során kijelentette: „A nyugatnémet—francia barátság, mindenekelőtt az ifjúságnál, végül is erősebb lesz, mint egy hatalmi vágytól megszállott kormányfő merev, Európa-ellenes gondolatai”. A francia hírügynökség azonnal to- i vábbjelentette ezt a megfogal- ; mazást, amely hatalmas felháborodást keltett Párizsban. A szociáldemokrata párt szóvivője azonnal cáfolta, hogy Brandt az idézett kijelentést tette volna, a DPA tudósítója azonban ragaszkodott ahhoz, hogy helyesen idézte a külügyminisztert, s ezt — mint mondotta — több jelenlevő is megerősítette. Másfél napig tartott, amíg sikerült bebizonyítani, hogy Brandt valóban nem intézett heves támadást De Gaulle ellen. Mind a ravensburgi pártkonferencia ügyvezetősége. : mind a stuttgarti rádió hangfel- ■ vételt készített Brandt beszédé- j ről. Ennek alapján megállapítot- ! ták, hogy a külügyminiszter a következőket mondotta: „A nyugatnémet—francia barátság ma már olyan erős gyökeret vert, mindenekelőtt az ifjúságban, hogy ezt nem zavarhatják meg kevéssé bölcs kormányok." Amikor Couve de Murville francia külügyminiszter magához hívatta Klaiber párizsi nyugatnémet nagykövetet és magyarázatot kért tőle, már rendelkezésre állt Brandt beszédének hiteles szövege, De Gaulle ennek ellenére kihúzta a hétfőn rendezett hivatalos bankett részvevőinek nagy részét, köztük a nyugatnémet minisztereket a meghívottak listájáról. A bankettet De Gaulle Lübke nyugatnémet köztársasági elnök tiszteletére adta. F orro nyári éjszakában vágtatott a vonat az olasz félszigeten végig a tengerparton. Elhagytuk a Vezúv tűzhányó kúpját, közeledtünk a messzi riai tengerszoroshoz. A nap már régen lebukott a végtelen Földközi-tenger tükrén, de távolból párperces időközönként rémes villanásokat lehet látni. Ütitársaim, egyszerű olasz munkások felvilágosítottak. Működik a Sztromboli a tenger közepén, Európa egyetlen működő vulkánja. Titokzatos helyhez, a földrengések, vulkánok és szabadságharcok szigetéhez közeledtünk. Rátolatták a vonatat a nagy komphajóra. Átkeltünk a tengeren Szicíliába. Trópusi pálmák között százezres város Messzina. 1908-ban itt volt a föld történetének egyik legnagyobb földrengése. Teljesen elpusztult lakosságával együtt. Giuseppe Ungaretti költeményének San Martino del Carso-nak sora jut eszembe: „Ezekből a házakból nem maradt meg egyéb, mint néhány faszilánk." Újjáépítették. Csodálatos az emberek optimizmusa. Szebb lett, mint volt. De nekem félelmetes látvány a mélységié® tengerárok partján az Etna háromezernél is magasabb kúpja, amely uralja az egész szigetet. Most még csak pipál, de váratlanul szokott kitörni, mondották az emberek. Zúgó alagutakon rohan a vonat tovább. En szorongok kissé, de úti- társaim nyugodtan eszegetik a vérpiros kaktuszgyümölcsöt, mézédes mazsolát, fügét, szentjánoskenyeret, kókuszdiót, narancsot.' Engem is szívesen kínálnak, md- 1 kor megtudják, hogy magyar vagyok, hiszen testvérek vagyunk, bizonyítják. Még a szép rózsaszínűre tisztított százlábú tengerirózsával, polippal, kagylóval és ismeretlen tengeri csemegékkel ismegkínálnak, de ezt már nem fogadtam ed, még a kedvesen kináh sósma zsöl áj ükből is elég volt egy pár szem. Viszont ők az én paprikás szalonnámra néztek bor- zongva. kijelentették, hogy meg-1 halnának tőle. Ilyen ismerős helyeken áíl meg a vonatunk: Milazzó, Termini. Gan bald i szabadságharcából is- 1 mert. Itt harcolt a magyar légió, mutatják útitársaim a csaták színhelyeit. Végre befutunk a legnevezetesebb városba, a na- rancserdőkkél koszorúzott gyö- nyörű fővárosba, Palermóba. A pályaudvarról kilépve a hatalmas forgatagban az első utcanév, amely rögtön feltűnik, a Korzó Tüköry. A körösdadányi Tüköry utcából indultam el és egy pár ezer kilométerre a hazámtól a Tüköry Korzóra érkeztem. Aztán a pálmafák között megtaláltam a Magyar Hősök emlékművét, a Tüköry-szobrot, aztán Magyarország terét San Do- menicoban, a hősök pantheonjá- ban friss virágot és égő gyertyát találtam a százévesnél is régibb Tüköry-síron. Nyílt szívű, jó lelkű, kedves nép í az olasz, a magyarokat testvérnek tartja, ahogy Garibaldi mondotta: „Magyarország testvémé- pünk.” Most nézzük meg a mai valóságot. Ismét rengett a föld Szicíliában! Százak haltak meg. Tízezrek lettek hajléktalanok. Százezerek menekültek ki házaikból a szabadba minden földlökéskor a jeges téli éjszakákon. Üjabb városok, falvak dőlnek romba, újabb halottak, sebesültek, nincstelenek. Hova meneküljenek a pusztító természeti csapás elől? Árvizet, tüzet az emberi erő meg tudja fékezni, de ez elől nincs menekvés. Szózatunk költőjének szavai itt is érvényesek: „Itt élned, halnod kell". A hírközlés óráról órára világgá röpíti az aggódva figyelt eseményeket Szicíliából. Hazánkban a Vöröskereszt és a szakszervezet gyors segítségéről boldogan vettünk tudomást;. A mi falunkban már a hírt kővető reggel azzal jöttek az úttörők és a középiskolás diákok, akik olasz nyelvet tanulnak, hogy hívjuk meg a Szicíliád árvákat. Száz tanuló írta alá Olaszország nagykövetéhez írt rész- véüevélet. Aztán, akik palermói diákokkal leveleztek, szintén meghívó levelet írtak. Meghívtuk Gaetano Fal- zone professzort, a palermói egyetem történelmi tanszékének vezetőjét, aztán Raffaele Grillo agrigentói tanárt (Agrigentó Békéscsaba testvérvárosa.) Mindkét olasz tudó® a magyar és az olasz nép történelmi kap: csolatának leglelkesebb képviselője. Sok értékes olasz kiadványt kapott Tüköry gimnáziumunk tő| lük. Nem lehetett visszatartani a ! gyerekeket, hogy ne készítsenek j csomagokat, ruhaneműt, éledmi- j szert, tisztasági felszerelést. Volt, aki a babáját, játékmackóját is | előkészítette. Végül megkaptuk újságcikk útján érdeklődésünkre a választ A Magyar Vöröskereszt közölte, hogy a pénzadomány a legcélszerűbb. Megható volt látni azt a kisdobost, aki egy hét óta nem evett kiflit és a pénzt félrerakta. Aztán azok az úttörők, akik a féltett őrsi kasszát hozták el. Mások a cukorkáról. csokoládéról mondottak le. A középiskolás diákok nyári keresetükből, takarék- | betétjükből hozták a forintokat. Tudjuk azt, hogy ez a ' kevés adomány csak egy csepp a tengerbe, tíz- ás százezrek problémáit nem tudja megoldani. Mégis az az ezer tanuló a körös- iadányi Tükry Lajos általános is- I kólából és gimnáziumból, aki a i forintjait elküldte a Magyar Vö- ! rö® kereszt útján, néhány könnyet j letöröl, néhány éhezőnek kenyeret ad. Névtelenül és jelképesen is azt bizonyítja, hogy nemcsak Garibaldi korában, hanem ma is együtt érzünk az olasz néppel. Garibaldi szavaival élve; „Az ő ügyük, a mi ügyünk". Végh Mihály tanár Körösi adáíiy Mégsem lett király írta: Pintér István 36. fejtett munkáját, annak nemzet.fenntartó eredményét, az ország Kállay alájátszik egy része visszaszerzésének nagy korszakát, és törvénybe iktatja Kállay érveléséire Horthynatk azt is be kell látnia, hogy István fia helyett nem veheti maga mellé helyettesének Miklós fiát sem, mert a lovassportban szerzett sérülései olyanok, hogy még a főméltóságú atya nimbusza sem tudja őt elfogadtatni. A rokonságban viszont nincs más, aki számba jöhetne a dinasztia szempontjából. A miniszterelnök áthidaló javaslatként azt indítványozza a kormányzónak, hogy a kormányzóhelyettesi tisztséget ne töltsék be, s Horthy István emlékének megörökítésére hozzon olyan törvényt, amely kiemeli a Hor- thy-nemzetség érdemelt, kiemeli a kormányzó unokájának, a kormányzóhelyettes árvájának személyét, úgy, hogy ez kiindulópontja lehessen később ifj. Horthy István királlyá választásának. Az elképzelés: „I. Az országgyűlés ünnepé- j lyesen törvénybe iktatja a kor- í mányzó úrnak az ország élén kiIstván fiának, a kormányzóhe- lyettesnek emlékét és hősi halálát. II. Hox-thy István kormányzó- helyettes úr emlékének megörökítésére elrendeli az ország- gyűlés: 1. Elsőszülött István fia. hősi halált halt apja után, a főméltóságú címert viseli. 2. Az özvegy rangjához mért pozíciójának biztosításáról életfogytiglan, az elsőszülött fiú nőneveléséről 24 éves koráig az állam gondoskodik, és őket a nemzet első hadiözvegyének és hadiárvájának tekinti. 3. A Horthy Miklós hídon — a tengerészemlékmű módjára — a magyar repülő Horthy Istvánt ábrázoló emlékműve létesíttetik. 4. A Ludovika Akadémia B-t, a Műszaki Akadémiát Horthy Istvánról nevezik el. 5. A most létesülő, az ifjúság elitnevelésót célzó intézet Horthy István nevet kap. 6. Az államvasúti gépgyárak Theodorakiszt nem kapcsolják A Pogled (Szemléi című bolgár hetilap szerkesztősége fel akarta hívni Mikisz Theodorakiszt, hogy üdvözölje a börtönből történt szabadon bocsátása alkalmából. Az athéni telefonközpont először azt válaszolta, hogy a hívott számon Theodorakisz nem jelentkezik. Később azt a magyarázatot adták, hogy Theodorakisznak nincs telefonja. Nem voltak hajlandók a meghívásos rendelést sem felvenni, azzal, hogy Theodorakisz lakcíme ismeretien. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A partizánok elfoglallak egy saigoni rendőrállomást Hétfőn délután heves harcok dúltak Saigon külvárosi ter ületein. A hazafias erők 400 főnyi egysege a 8. közigazgatási körzetben rohammal elfoglalt egy rendőrállomást, majd egy partizán- alakulat a körzeti főkapitányság épületét vette ostrom alá. Saigonban helyi idő szerint 10 órakor egyébként szigorú kijárási tilalmat rendeltek éL A katonák és rendőrök utasítást kaptak, hogy figyelmeztetés nélkül tüzeljenek. Budapesten Horthy Istvánról lesznek elnevezve. 7. A bőkésszentandrásí zsilip (amelynek berendezését ő szállította) a Horthy István nevet kapja. III. Mindezen intézkedések megtételére a kormány felhatalmazást kap. A magyar nemzet történetében a hálának, az elismerésnek, az emlék megőrzése szándékának, az utódra való átörökítésnek ez lenne a legkimagaslóbb példája. Jelenti azt, hogy a család folytatódik az unokában, a család szerzett rangja öröklés útján száll az unokára, az özvegyről méltóan gondoskodik a nemzet (aminek nem az anyagi vonatkozás a lényege), a kisfiú pedig a nemzet neveltje, a nemzeti remények letéteményese lesz. Nevelünk egy Horthyt magunknak arra, hogy amikor annak lehetősége és szüksége bekövetkezik, akármilyen formában, ott legyen a nemzet rendelkezésére állva. Ha rákerül a sor, van kihez nyúlnunk, és mindig lesz egy méltó unokája Horthy Miklósnak és fia Horthy Istvánnak, aki továbbvivője majd a családnál?. Ebben látom a harmadik eshetőséget is, amelyet a szent koronának fenntartunk. Ez minden lehetőséget nyitva hagy, de
