Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-06 / 30. szám

1WS. február 6. 2 Kedd Kádár János találkozott Alexander Dubcekkel Baráti eszmecsere Komarnóban Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására vasárnap Csehszlo­vákiába látogatott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titká­ra és Komarnóban találkozott Alexander Dubcekkel, Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárával. A két testvérpárt első titkárá­nak találkozóján elvtársi eszme­cserére került sor, amelyen részt vett magyar részről: Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság titká­ra. Erdélyi Károly, a Központi Bi­zottság tagja, külügyminiszter-he­lyettes, csehszlovák részről: cseréltek a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom helyzeté­ről, a testvérpártok budapesti kon- J zultatív találkozója előkészítése- j rőL A két párt központi bizottsága képviselőinek a teljes megértés, a szívélyesség és az őszinte barátság j szellemében lefolytatott eszmecse- í réje a nézetek teljes azonosságát mutatta valamennyi megtárgyalt I kérdésben. Kölcsönösen kifejezés- ! re jutatták, hogy ebben a szellem­ben tovább fejlesztik pártjaik, or­szágaik kétoldalú kapcsolatait és nemzetközi együtműködésüket. (MTI) Egy derűs pillanat a baráti Vladimír Koucky, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának titkára. A véleménycserén Kádár János Szicíliai emlék és a mai valóság találkozón. Kádár elvtárssal szemben Dubcek elvtárs és (elöl) Koucky elvtárs, a CSKP KB titkára. es Alexander Dubcek tájékoztat­ták egymást az országaikban fo­lyó szocialista építés eredményei­ről. Megvitatták a magyar—cseh­szlovák kétoldalú kapcsolatokat, áttekintették a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit, véleményt Kavarodás egy Brandtnak tulajdonított kijelentés miatt Bonnban óriási kavarodást vál­tott ki egy Brandt külügyminisz­ternek tulajdonított kijelentés. Szombaton a szociáldemokrata párt ravensburgi kerületi konfe­renciáján Brandt beszédet mon­dott. A nyugatnémet hírügynök­ség, a DPA jelentésében azt írta, hogy a külügyminiszter beszéde során kijelentette: „A nyugatné­met—francia barátság, mindenek­előtt az ifjúságnál, végül is erő­sebb lesz, mint egy hatalmi vágy­tól megszállott kormányfő merev, Európa-ellenes gondolatai”. A francia hírügynökség azonnal to- i vábbjelentette ezt a megfogal- ; mazást, amely hatalmas felhábo­rodást keltett Párizsban. A szo­ciáldemokrata párt szóvivője azonnal cáfolta, hogy Brandt az idézett kijelentést tette volna, a DPA tudósítója azonban ragasz­kodott ahhoz, hogy helyesen idézte a külügyminisztert, s ezt — mint mondotta — több jelen­levő is megerősítette. Másfél na­pig tartott, amíg sikerült bebizo­nyítani, hogy Brandt valóban nem intézett heves támadást De Gaulle ellen. Mind a ravensbur­gi pártkonferencia ügyvezetősége. : mind a stuttgarti rádió hangfel- ■ vételt készített Brandt beszédé- j ről. Ennek alapján megállapítot- ! ták, hogy a külügyminiszter a következőket mondotta: „A nyu­gatnémet—francia barátság ma már olyan erős gyökeret vert, mindenekelőtt az ifjúságban, hogy ezt nem zavarhatják meg kevéssé bölcs kormányok." Amikor Couve de Murville francia külügyminiszter magához hívatta Klaiber párizsi nyugatné­met nagykövetet és magyarázatot kért tőle, már rendelkezésre állt Brandt beszédének hiteles szöve­ge, De Gaulle ennek ellenére ki­húzta a hétfőn rendezett hivata­los bankett részvevőinek nagy részét, köztük a nyugatnémet minisztereket a meghívottak lis­tájáról. A bankettet De Gaulle Lübke nyugatnémet köztársasági elnök tiszteletére adta. F orro nyári éjszakában vág­tatott a vonat az olasz félszige­ten végig a tengerparton. El­hagytuk a Vezúv tűzhányó kúp­ját, közeledtünk a messzi riai ten­gerszoroshoz. A nap már régen lebukott a végtelen Földközi-tenger tükrén, de távolból párperces időközön­ként rémes villanásokat lehet lát­ni. Ütitársaim, egyszerű olasz munkások felvilágosítottak. Mű­ködik a Sztromboli a tenger kö­zepén, Európa egyetlen működő vulkánja. Titokzatos helyhez, a földrengések, vulkánok és sza­badságharcok szigetéhez közeled­tünk. Rátolatták a vonatat a nagy komphajóra. Átkeltünk a tengeren Szicíliába. Trópusi pál­mák között százezres város Messzina. 1908-ban itt volt a föld történetének egyik legnagyobb földrengése. Teljesen elpusztult lakosságával együtt. Giuseppe Ungaretti költeményének San Martino del Carso-nak sora jut eszembe: „Ezekből a házakból nem maradt meg egyéb, mint né­hány faszilánk." Újjáépítették. Csodálatos az emberek optimizmusa. Szebb lett, mint volt. De nekem félelmetes látvány a mélységié® tengerárok partján az Etna háromezernél is magasabb kúpja, amely uralja az egész szigetet. Most még csak pi­pál, de váratlanul szokott kitörni, mondották az emberek. Zúgó alagutakon rohan a vonat to­vább. En szorongok kissé, de úti- társaim nyugodtan eszegetik a vérpiros kaktuszgyümölcsöt, méz­édes mazsolát, fügét, szentjános­kenyeret, kókuszdiót, narancsot.' Engem is szívesen kínálnak, md- 1 kor megtudják, hogy magyar va­gyok, hiszen testvérek vagyunk, bizonyítják. Még a szép rózsaszí­nűre tisztított százlábú tengeriró­zsával, polippal, kagylóval és is­meretlen tengeri csemegékkel is­megkínálnak, de ezt már nem fo­gadtam ed, még a kedvesen kináh sósma zsöl áj ükből is elég volt egy pár szem. Viszont ők az én pap­rikás szalonnámra néztek bor- zongva. kijelentették, hogy meg-1 halnának tőle. Ilyen ismerős helyeken áíl meg a vonatunk: Milazzó, Termini. Gan bald i szabadságharcából is- 1 mert. Itt harcolt a magyar légió, mutatják útitársaim a csaták színhelyeit. Végre befutunk a legnevezetesebb városba, a na- rancserdőkkél koszorúzott gyö- nyörű fővárosba, Palermóba. A pályaudvarról kilépve a ha­talmas forgatagban az első utca­név, amely rögtön feltűnik, a Korzó Tüköry. A körösdadányi Tüköry utcából indultam el és egy pár ezer kilométerre a ha­zámtól a Tüköry Korzóra érkez­tem. Aztán a pálmafák között megtaláltam a Magyar Hősök em­lékművét, a Tüköry-szobrot, az­tán Magyarország terét San Do- menicoban, a hősök pantheonjá- ban friss virágot és égő gyertyát találtam a százévesnél is régibb Tüköry-síron. Nyílt szívű, jó lelkű, kedves nép í az olasz, a magyarokat testvér­nek tartja, ahogy Garibaldi mon­dotta: „Magyarország testvémé- pünk.” Most nézzük meg a mai valóságot. Ismét rengett a föld Szicíliában! Százak haltak meg. Tízezrek lettek hajléktalanok. Százezerek menekültek ki házaik­ból a szabadba minden földlökés­kor a jeges téli éjszakákon. Üjabb városok, falvak dőlnek romba, újabb halottak, sebesültek, nincs­telenek. Hova meneküljenek a pusztító természeti csapás elől? Árvizet, tüzet az emberi erő meg tudja fékezni, de ez elől nincs menekvés. Szózatunk költőjének szavai itt is érvényesek: „Itt él­ned, halnod kell". A hírközlés óráról órára világ­gá röpíti az aggódva figyelt ese­ményeket Szicíliából. Hazánkban a Vöröskereszt és a szakszervezet gyors segítségéről boldogan vet­tünk tudomást;. A mi falunkban már a hírt kő­vető reggel azzal jöttek az úttö­rők és a középiskolás diákok, akik olasz nyelvet tanulnak, hogy hívjuk meg a Szicíliád árvá­kat. Száz tanuló írta alá Olasz­ország nagykövetéhez írt rész- véüevélet. Aztán, akik palermói diákokkal leveleztek, szintén meghívó leve­let írtak. Meghívtuk Gaetano Fal- zone professzort, a palermói egyetem történelmi tanszékének vezetőjét, aztán Raffaele Grillo agrigentói tanárt (Agrigentó Bé­késcsaba testvérvárosa.) Mindkét olasz tudó® a magyar és az olasz nép történelmi kap­: csolatának leglelkesebb képvise­lője. Sok értékes olasz kiadványt kapott Tüköry gimnáziumunk tő­| lük. Nem lehetett visszatartani a ! gyerekeket, hogy ne készítsenek j csomagokat, ruhaneműt, éledmi- j szert, tisztasági felszerelést. Volt, aki a babáját, játékmackóját is | előkészítette. Végül megkaptuk újságcikk útján érdeklődésünkre a választ A Magyar Vöröskereszt közölte, hogy a pénzadomány a legcélsze­rűbb. Megható volt látni azt a kisdobost, aki egy hét óta nem evett kiflit és a pénzt félrerakta. Aztán azok az úttörők, akik a féltett őrsi kasszát hozták el. Má­sok a cukorkáról. csokoládéról mondottak le. A középiskolás di­ákok nyári keresetükből, takarék- | betétjükből hozták a forintokat. Tudjuk azt, hogy ez a ' kevés adomány csak egy csepp a tengerbe, tíz- ás százezrek prob­lémáit nem tudja megoldani. Mégis az az ezer tanuló a körös- iadányi Tükry Lajos általános is- I kólából és gimnáziumból, aki a i forintjait elküldte a Magyar Vö- ! rö® kereszt útján, néhány könnyet j letöröl, néhány éhezőnek kenye­ret ad. Névtelenül és jelképesen is azt bizonyítja, hogy nemcsak Garibaldi korában, hanem ma is együtt érzünk az olasz néppel. Garibaldi szavaival élve; „Az ő ügyük, a mi ügyünk". Végh Mihály tanár Körösi adáíiy Mégsem lett király írta: Pintér István 36. fejtett munkáját, annak nemzet­.fenntartó eredményét, az ország Kállay alájátszik egy része visszaszerzésének nagy korszakát, és törvénybe iktatja Kállay érveléséire Horthynatk azt is be kell látnia, hogy Ist­ván fia helyett nem veheti ma­ga mellé helyettesének Miklós fiát sem, mert a lovassportban szerzett sérülései olyanok, hogy még a főméltóságú atya nimbu­sza sem tudja őt elfogadtatni. A rokonságban viszont nincs más, aki számba jöhetne a di­nasztia szempontjából. A mi­niszterelnök áthidaló javaslat­ként azt indítványozza a kor­mányzónak, hogy a kormányzó­helyettesi tisztséget ne töltsék be, s Horthy István emlékének megörökítésére hozzon olyan törvényt, amely kiemeli a Hor- thy-nemzetség érdemelt, kiemeli a kormányzó unokájának, a kormányzóhelyettes árvájának személyét, úgy, hogy ez kiindu­lópontja lehessen később ifj. Horthy István királlyá választá­sának. Az elképzelés: „I. Az országgyűlés ünnepé- j lyesen törvénybe iktatja a kor- í mányzó úrnak az ország élén ki­István fiának, a kormányzóhe- lyettesnek emlékét és hősi ha­lálát. II. Hox-thy István kormányzó- helyettes úr emlékének megörö­kítésére elrendeli az ország- gyűlés: 1. Elsőszülött István fia. hősi halált halt apja után, a főméltó­ságú címert viseli. 2. Az özvegy rangjához mért pozíciójának biztosításáról élet­fogytiglan, az elsőszülött fiú nő­neveléséről 24 éves koráig az ál­lam gondoskodik, és őket a nemzet első hadiözvegyének és hadiárvájának tekinti. 3. A Horthy Miklós hídon — a tengerészemlékmű módjára — a magyar repülő Horthy Istvánt ábrázoló emlékműve létesíttetik. 4. A Ludovika Akadémia B-t, a Műszaki Akadémiát Horthy Istvánról nevezik el. 5. A most létesülő, az ifjúság elitnevelésót célzó intézet Hor­thy István nevet kap. 6. Az államvasúti gépgyárak Theodorakiszt nem kapcsolják A Pogled (Szemléi című bolgár hetilap szerkesztősége fel akarta hívni Mikisz Theodorakiszt, hogy üdvözölje a börtönből tör­tént szabadon bocsátása alkalmá­ból. Az athéni telefonközpont elő­ször azt válaszolta, hogy a hívott számon Theodorakisz nem jelent­kezik. Később azt a magyarázatot adták, hogy Theodorakisznak nincs telefonja. Nem voltak haj­landók a meghívásos rendelést sem felvenni, azzal, hogy Theo­dorakisz lakcíme ismeretien. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A partizánok elfoglallak egy saigoni rendőrállomást Hétfőn délután heves harcok dúltak Saigon külvárosi ter ülete­in. A hazafias erők 400 főnyi egysege a 8. közigazgatási körzet­ben rohammal elfoglalt egy rend­őrállomást, majd egy partizán- alakulat a körzeti főkapitányság épületét vette ostrom alá. Saigonban helyi idő szerint 10 órakor egyébként szigorú kijárási tilalmat rendeltek éL A katonák és rendőrök utasítást kaptak, hogy figyelmeztetés nélkül tüzel­jenek. Budapesten Horthy Istvánról lesznek elnevezve. 7. A bőkésszentandrásí zsilip (amelynek berendezését ő szál­lította) a Horthy István nevet kapja. III. Mindezen intézkedések megtételére a kormány felhatal­mazást kap. A magyar nemzet történeté­ben a hálának, az elismerésnek, az emlék megőrzése szándéká­nak, az utódra való átörökítés­nek ez lenne a legkimagaslóbb példája. Jelenti azt, hogy a csa­lád folytatódik az unokában, a család szerzett rangja öröklés útján száll az unokára, az öz­vegyről méltóan gondoskodik a nemzet (aminek nem az anyagi vonatkozás a lényege), a kisfiú pedig a nemzet neveltje, a nem­zeti remények letéteményese lesz. Nevelünk egy Horthyt ma­gunknak arra, hogy amikor an­nak lehetősége és szüksége be­következik, akármilyen formá­ban, ott legyen a nemzet ren­delkezésére állva. Ha rákerül a sor, van kihez nyúlnunk, és mindig lesz egy méltó unokája Horthy Miklósnak és fia Horthy Istvánnak, aki továbbvivője majd a családnál?. Ebben látom a harmadik es­hetőséget is, amelyet a szent ko­ronának fenntartunk. Ez min­den lehetőséget nyitva hagy, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom