Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-28 / 49. szám

1968. február 29. 4 CsfltSrtSk Az állami gazdaságok is köthetnek vagyonbiztosítást Az állami gazdaságok elemi kárait eddig — korlátozott mér­tékben — a költségvetés fedez­te. Az idén az új gazdaságirá­nyítási rendszer alapelveinek megfelelően változott az elemi károk fedezetének biztosítása. A Biztosítási Főigazgatóság az Ál­lami Gazdaságok Országos Köz­pontjával kötött megállapodást, amely szerint az állami gazda­ságok — a termelőszövetkeze­tekhez hasonlóan — is köthet­nek vagyonbiztosítást. A vagyonbiztosítás az állami gazdaságok részére nem kötele­ző, rendkívüli vízkártérítést azonban csak az a gazdaság kaphat, amely biztosítási szerző­dést kötött. Az újfajta biztosítás szüksé­gességét mutatja, hogy az álla­mi gazdaságok 95 százaléka már kötött ilyen szerződést, főleg nö­vénybiztosítást. Terven felüli öntözésre készül a Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság 116,8 százalékos tervteljesítés 1967-ben A 22 ezer holdas Szarvasi Kí­sérleti Állami Gazdaságban a napokban kibővített pártbizott­sági ülésen vitatták meg a múlt év eredményeit, tapasztalatait, s az újabb feladatokat. Kiderült többek között, hogy rekordévet zártak, a termelési tervet 116,8 százalékra teljesítették. Ezzel párhuzamosan a költségfelhasz­nálás 107,3 százalék volt. Ter­ven felül nyolcmillió 486 ezer fo­rint nyereséget értek el. Búzából, rizsből és még szá­mos növényféleségből értek el ki­magasló hozamokat. Lemaradás jóformán a tejtermelésben volt. Rizsből például csupán vetőmag­ra 90 vagonnal adtak, lucerna­magból a tervezett 380 mázsa he­lyett 1230 mázsát értékesítettek, húsból 13 vagonnal teljesítették túl a tervet, a búza 2,5 millió fo­rint értékkel adott többet a ter­vezettnél. A Szarvasi Kísérleti Állami Gazdaság kollektívája az új év­ben még inkább törekszik a gaz­A fisihus véleménye: a csillagközi utazásról és a „repülő csészealjakról' MIÓTA HÉTRŐL HÉTRE meg­jelenik a tévé képernyőjén az Orion űrcirkáló, újra előtérbe ke­rült a csillagközi utazás és a „re­pülő csészealjak” problémája. Ezzel kapcsolatban a fizika mai álláspontját dr. Károlyházi Fri­gyes kandidátus, az Eötvös Ló- ránd “'udományegyetem elméleti fizikai tanszékének docense a kö­vetkezőkben foglalta össze. Ma már körülbelül 10 millárd fényévnyi, vagyis 10 milliárdszor kilenc és fél billió kilométeres tá­volságig „látunk be” az űrbe, de eddigi ismereteink egyértelműen cáfolják, hogy a világegyetem más részein másfajta viszonyok lennének, mint nálunk. Eszerint ebben az irdatlan térségben az azonos vállalkozásokhoz minde­nütt azonos problémákat kell megoldani. A csillagközi utazásnak elvileg Csupán óvatosságból Hetekkel vagy talán hóna­pokkal ezelőtt, nem tudni mi­től, szétesett a békéscsabai Munkácsy utca 3 szám alatti napközi otthon vaskapujának tartóoszlopa. Az ajtó levált, s egyik szárnyának felső részén jókora kőtömb maradt. Ügy látszik, nem akart megválni a kaputól. így áll azóta is a fal­hoz támaszva a nehéz alkot­mány. A gyerekek nap mint nap ki, s be járkálnak, ptt szaladgálnak mellette. Látványnak is rossz ez, s ha az ember arra gondol, hogy a keramitkockákon — a bejárat alapzatán — egy erő­sebb lökésre vagy más okból megcsúszhat az egész, akkor bizony elborzad. Könnyen lehet baleset és szerencse, hogy még eddig nem történt. Hogyan lehet, hogy még min­dig nem javították nteg vagy nem bontották le? Azért még ha látszólag szilárdan is áll a falnál, jó lenne elszállítani onnan. Csupán óvatosságból! X J. két lehetősége van. Ha a mai bolygóközi rakéták másodpercen­ként kör "’belül 30 kilométeres sebességével kelünk útra — aminek technikai akadálya nincs — az utazás „menetideje” értel­metlenné tenné az egész próbál­kozást. Hiszen a legközelebbi in­telligens társadalom a legoptimá­lisabb elképzelések szerint is kö­rülbelül 10 fényévnyire lehet tő­lünk, odáig tehát ilyen — a fény­nél tízezirszer kisebb — sebesség­gel százezer évig tartana az út. A MÁSIK LEHETŐSÉG az uta­zási idő megrövidítése a sebesség | növelésével. Ha a rakétát sikerül- ne az indító égitest mozgásához viszonyítva megközelítőleg a fénysebesr’gig felgyorsítani, ak­kor egy földi emberéleten belül J valóban meg lehetne tenni az utat például egy tíz fényévnyire levő égitesthez és vissza, annál is in­kább, mert közben az utas a re- lativisztikus idő megrövidülés el­vének megfelelően lényegesen ke­vesebbet öregednék: óriási aka­dályt támaszt azonban a szükséges energia mennyisége. Hogy egy szokványos űrhajó a fény sebessé­gét csak megközelítő sebességgel haladhasson, ahhoz annyi ener­giahordozót — üzemanyagot — kellene magával vinnie, ami a né­hány tonnás testet valóságos bolygóvá növelné. Jelenleg egy­szerűen elképzelhetetlen, hogyan lehetne ennyi energiát előterem­teni és elraktározni egy rakétá­ban. Sokkal biztatóbb próbálkozás a kapcsolatot személyes találkozás helyett fénysugarakra bízott üze­netek útján megteremteni. AMI PEDIG a „repülő csésze­aljat” illeti, eddig semmi bizonyí­ték nincs arra, hogy azok idegen égitestek küldöttei vagy külde­ményei lennének. Ezeknek a kü­lönböző helyeken látott vagy lát­ni vélt repülő tárgyaknak a mi- [ benlétére annyi természetes ma- | gvarázat kínálkozik, hogy leg­alábbis amíg valami meggyőző ellenbizonyíték fel nem merül, nincs jogunk olyasmit feltételez­ni, aminek pontosan az ellenke­zőjét támasztja alá a tudomány minden eddigi megállapítása — fejezte be tájékoztatását dr. Ká­rolyházi Frigyes. daságos termelésre. A Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának fél évszázados jubileumára vállalták, hogy to­vább fokozzák a termelékenysé­get, s csökkentik a költségeket. Az előző éveknél könnyebb volt | az indulás, mégis bizonyos aggo­dalommal néznek az új év elé. Idejében elvetették az őszieket, felszántottak minden talpalatnyi földet, hárommillió forint érték­kel több műtrágyát szórtak ki, mint az előző év őszén, a talaj nedvességtartalma azonban ke­vesebb a szokásosnál. Száraz volt az ősz, a téli csapadék is alatta maradt az átlagnak. Szarvas tér­ségében 180 milliméterrel keve­sebb csapadék hullt a földekre, mint a több éves átlag. A gazda­ság területén a közelmúltban 40 centi mélyen vizsgálták meg a talajt több táblában. A kevés csapadék miatt úgy határoztak, hogy 1500 holdon terven felül megöntözik a búzát tavasszal, amikor a levegő és a víz hőmér­séklete a legkedvezőbb lesz. Ezenkívül 5273 hold öntözésére rendezkedtek be. Mintegy 22 mil­lió köbméter vizet terveznek mesterséges csapadék formájában a növényekre juttatni. Az elmúlt évi jó munkáért 24 napi munkabérnek megfelelő nye­reségrészesedést kapnak a gazda­ság dolgozói. — Ary — P. HOWARD: /ßej/J Jehóf 16. Lorsakoff minit egy ketrecbe zárt vad sétált a szobában. Ab­laka a halászkikötő bágyadt, poros tengerparti pálmáira né­zett. Hajnalodott. A piszkos kis külvárosi ház néma és csendes volt Az arab kávéfőző a föld­szinten már régen bezárt, és most kint aludt pokrócon a bate előtt Recsegett kint a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt. Kopogtak. Kinyitotta kissé az ajtót. — Végre-valahára! — mondta és beeresztette a látogatóját, az­után ismét bezárta az ajtót — Elhozta az órát? — Itt van — felelte Macquart, mert ő volt a látogató. Nem is­merték volna meg, akik a bálon látták. A kikötőmunkások vilá­goskék overallját hordta és fűző nélküli piszkos teniszcipőt, amelyből kikandikált a mezíte­len lába. Átadta az órát Lorsakoff mo­hón nyúlt érte. — De hiszen... íves azt mond­ta, hogy karóra... — Ezt adta ide. — Oltsa el a villanyt! Macquart engedelmeskedett. Egy másodperc múltán ismét megszólalt — Gyújtsa meg! Miután kattant a kapcsoló és világos lett, egy revolvercső szorult Macquart gyomrához, és Lorsakoff halálsápadtan szi­szegte: — Ide a karórát! Ne próbál­A város központja felé haladva, már a Tanácsköztársaság úton fektetik a gázvezeték csöveit Békéscsabán. Fotó: Demény rOOOOCXMOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÜ t Kner-ház — nyomda-múzeum Gyomán A község hagyományainak ápo- ] lása jelentős feladat elé állítja a gyomai vezetőket. Az egykori Kner-házba, ahol jelenleg óvoda működik, múzeumot rendeznek be. Így az óvodát és a könyvtárt egy épületben helyezik el rövide­sen. A gyomaiak törekvése a nyom­da-múzeum szervezésére egye­dülálló vállalkozás. Megyeri Sán­dor, a községi tanács vb-elnöke egyike azoknak, akik szorgalmaz­zák a Kner-örökség rendszerezé­sét. A hagyaték legjobb helye az egykori Kner-ház lehet, ahol a nyomda fejlődésén túl, Kner Imre szerepe leap központi helyet. A múzeum szervezése mellett, lassan a középüzem színvonaláig fejlődik a gyomai nyomda. Je­lenleg már 170-en dolgoznak. Munkájuk minősége a hazai és a külföldi legigényesebb vevőt is maximálisan kielégíti. Hogy a jö­vőben még több nyomdatermék kerülhessen ki Gyoméról, jelentő­sen bővítik az üzemet. Egy két- | szintes épületet rövidesen átadnak I rendeltetésének. Űj, korszerű gé­pekkel egészítik ki felszerelései- j két jón egy szó ellenvetést se tenni! Tisztában vagyok magá­val, Macquart. Már egy éve tu­dom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghans-fivéreket. De most rajtaveszett. — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Megkér­deztem tőle, hány óra van, ő megbeszélés szerint felkattan- totta az óra fedelét, én elvet­tem tőle, és átadtam neki a ci­garettadobozt. — íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy kar­óráról van szó. Doktor Brétail őrájárÓL — És ez miféle óra? Nézze meg legalább alaposabban! — Vegye fel az órát — mondta a másik, még mindig Macquart-ra irányítva a revol­verét — Maradjon ott állva, és nyújtsa ide... Ne piszkáljon a zsebe felé, mert lelövöm. Megnézte az órát és csodál­kozva mormolta. — B. I. kétségtelen, hogy az őrnagyé. Bertram Ives. Lorsakoff kissé bizonytala­nabbul tartotta a revolvert. A másik gúnyosan mosolygott. — Nézze, Lorsakoff, én nem félek magától. Eddig is köny- nyen elintézhettem volna — és miközben ezt mondta, hü­velykujját összeszorította a te­nyerében, mire nagy, köves gyűrűjéből valami folyadék lö­vellt ki hosszú, vékony sugár­ban, és sisteregve habzott az asztalterítőn, másodpercek alatt hatalmas foltot marva a vá­szonba. — Kénsav... Mialatt az órát nézte, végezhettem volna magával. De nekünk szüksé­günk van egymásra. Különösen most, miután világos, hogy íves a saját szakállára dolgozott, és bennünket csak eszközül hasz­nált. — Akkor miért magyarázott nekem tüzetesen a telefonban egy különös karóráról, amely­nek felkattintható fedele van. és krokodilfej a kerete? — Mert időre volt szüksége, hogy eltüntessen minden nyo­mot. Lorsakoff leeresztette a pisz­tolyát: — Zavaros... De belátom, hogy magát illetően valószínű­leg tévedtem. Az egészben az a legnagyobb hiba, hogy egyi­künk sem ismeri személyesen az őrnagyot. — Én ma láttam. — Honnan tudja, hogy ő volt az? — Aubert tábornok karon­fogva lejött vele a lépcsőn, és később a szökőkútnál, a meg­beszélt helyen Lambertier vi- comte-tal találkozott. — Milyen ember? — Különb, mint a híre. Meg­esküdött volna rá, hogy egy huszonkétéves léha kölyök. Jó­képű, kicsit szeplős, folyton vi­gyorog, és hülyének teteti ma­gát Úgy játssza a részeget, hogy minden színész megiri­gyelheti. — De miért mondta volna te­lefonon, hogy nála van a terv, a krokodilus órában, ha az volt a szándéka, hogy becsapjon bennünket? — Amikor telefonált, akkor még nem volt ez a szándéka. Közben történt valami. Lorsakoff káromkodott. — Ha így van, akkor megke- serüli. Rövidesen a kezemben lesz a nyaka? — Hogyan? — Maga szamár! Hát nem tudja, hogy miben állapodtunk meg? Dr. Brétail tervét a hely­színen kell hitelesíteni. Oda kell utaznia. És akkor a kezemben van. Értesítse még ma Lapor- tert, és Hildebrandtot. — Szerintem elsősorban Gri- sonnal kell beszélni. Egyedül ő állott személyes összekötte­tésben az őrnaggyal. — Igaza van! Megyünk Gri- sonhoz. Zsebre tette az órát, eloltotta a villanyt, Macquart-tal együtt elmentek. A kapu előtt egy pillanatra megállt: — Hm... Az imént még itt aludt az arab kávéfőző. Hol a fenében van? Néhány percig gyanakodva néztek jobbra-balra, de végre is sürgős volt az útjuk, és elsi­ettek. ... Az arab kávéfőző óvatosan lejött a falépcsőn. Ugyanis egész idő alatt az aj­tónál hallgatózott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom