Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-28 / 49. szám
1968. február 28. 4 Szerda Páratlan teljesítmény Kié az érdem? Amikor Gábriel I. János, a 8. számú AKÖV gépkocsivezetője a i GA—61—06 rendszámú autóbusz- szal — főjavítás nélkül — túlju- 1 tott a kétszázezredik kilométeren, i váltótársával. Gábriel II. Jánossal elhatározta: megkísérli a 300 ezer kilométert is elérni. Sikerült. Aztán 330 ezernél tettek újabb vállalást 400 ezer kilométerre. A két Gábriel nem rokon, jó pár éve itt találkoztak egymással az AKÖV-nél. Egy brigádba, sőt egy buszra kerültek. Ezen a GA—61— 06 rendszámú autóbuszon szereztek hírnevet maguknak. Kettőjük közül Gabriel I. nemcsak a sorszámával, hanem a kilométereivel is megelőzte társát, aki hosszabb ideig betegeskedett és közben helyettesítették. Most 375 ezer kilométernél tartanak, ami több mint kétszerese annak, amennyit egy kocsi hivatalok. feltöltöm az olajat, megvizsgálom a gumikat, a biztosító berendezést... — Mennyi idő kell hozzá? — Kinek mennyi. Én legalább háromnegyed órát szánok rá, de a váltótársam is. Azt is elárulja, hogy szinte vetélkednek Gábriel II. Jánossal. Ha valami baj van a kocsin, egyikük sem vár a másikra. Aki észreveszi. mindjárt rendbehozza. Olajos lesz a kezük? Nem szabad kényes- kedni. Minden gép meghálálja, ha gondozza, törődik vele a gazdája, így a GA—61—06-os busz már jogosan túlfogyaszthatná az üzemanyagot, mégis — a normához képest — tavaly több mint 4000 litert takarított meg. Kenőolajból is jóval (385 literrel) kevesebbel beérte. Gábriel I. János 1951 óta gépkocsivezető. Kétszeres Kiváló dolgozó. Családos ember, három gyermeke van. Kiegyensúlyozott az élete. A szép siker elérésében ez sem mellékes szempont. Havonta átlag 3000 kilométert vezet. Még 25 ezer kilométer kell a 400 ezerig... Társával nemsokára elérheti. Ha sikerül, az a titkos vágyuk, hogy néhány ezer kilométert még „ráhúznak”. Mert — ahogy mondja — evés közben jön meg az étvágy. Pásztor Béla Akik beEcszóSnak mások masránusrteibe Szitkozódás, asztalcsapkodás, ! sőt nemegyszer fenyegetés a kö- I vetkezménye annak, ha valaki beleszól más családok életébe, s i nem tekinti magánügynek az ott élő gyermekek helyzetét, a szü- j lök magatartását. Mégis vannak emberek, akik ezt a kellemetlen- | séget is vállalják. Hogy kik? A j tanácsok családvédelmi, illetve ' gyermek- és ifjúságvédelmi ál- 1 landó bizottságainak tagjai. Vajon miért avatkoznak kéretlenül a családok életébe? Édesanyjuk helyett Nemrég a Mezőhegyesi Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülésén hangzott el a következő javaslat: a tanács-vb részesítse elismerésben a bizottság tagjait áldozatkészségükért, hasznos, az 1 embereket, a jövő nemzedéket ! féltő tevékenységükért, í Mit tesznek a mezőhegyesiek? Az állami gazdaság 11-es ma- | jorjában nemrég három gyermek I maradt édesanya nélkül. Ki tud- j ja milyen okból, elhagyta őket. • A gyerekeket az édesapa nem öíéves íegelőgazdálkodási programot dolgozott ki a megyei tanács mezőgazdasági osztálya Gábriel I. János. Fotó: Demény losan „elbír". És hogy ez így igaz, azt Szabó Lajos személyforgalmi osztályvezető a Gépkocsi fődarabteljesítmény törzslappal igazolja. — Kit dicsér a maga nemében páratlan teljesítmény: az IKA- KUSZ-t vagy a két Gábrielt? Szabó Lajos tárgyilagos: —- Az érdem természetesen az IKARUSZ-é is. Ebből a 620-as típusból 13 van a vállalatnál és mind jól bevált. Az egyik először — főjavítás nélkül — 230 ezer kilométert futott, ami ugyancsak szép teljesítmény. A vállalat történetében Csabai Mihály a GA— 38—24-es buszon 310 ezer kilométerrel vezetett eddig. A két Gábriel ezt a rekordot is megdöntötte. A vállalt 400 ezerig még 25 ezer kilométer van hátra. Vajon sikerül-e elérni? Gábriel I. János egy pillanatra sem tartja kétségesnek. — Ma is olyan a hangja annak a kocsinak, mintha új lenne — mondja. — Árulja el a titkot: hogyan értek el ilyen eredményt? — Mit mondjak? Először is óvatosan kell indítani. Érzi az ember... Nem megy? Visszakapcsolok. — Megállás előtt... Sok az utas, nagy a súly. Óvatosan kell fékezni is. — Hogy kezdi a szolgálatot? — Hajnali 4 óra 40 perckor kell jelentkeznem szolgálattételre, de én már 4 óra 5 percre bemegyek. Szétnézek, minden rendben van-e? Idő kell ahhoz is, amíg a motor eléri az üzemi hőmérsékletet... Ha valaki begyújtja a motort és mindjárt indul, úgy jár vele, mint az az ember, aki eszik, de nem rágja meg az ételt. Előbb-utóbb gyomorbajos lesz. — Mit csinál este, a műszak végén? — Beállók a telephelyre, tankoLényegében tíz évvel ezelőtt vette kezdetét megyénkben az Árpád kori állapotban levő, elhanyagolt, s az állatoknak alig egy- kéthónapi legeltetési lehetőséget biztosító ősgyepek gondosabb kezelése. Akkor, tíz évvel ezelőtt jelent meg dr. Gruber Ferencnek, az ÖRKI tudományos munkatár-1 sának tanulmánya a legelőgazdái- ! kodásról. Ez a tudományos munka nemcsak azt állapította meg, hogy mennyire vannak elhanyagolva a legelők, hanem azt is, hogy a megye 105 ezer holdnyi rétjének és legelőjének nagy részén hogyan lehet évente 100—150 napi legeltetési lehetőséget biztosítani az állatoknak. Ha nem is rohamosan, de jelentősen fejlődött, korszerűsödött a legelőgazdálkodás megyénkben az elmúlt tíz esztendőben. Már a legeltetési bizottságok is értek el kezdeti sikereket. A nagyobb változás akkor történt, amikor a le- j gelők nagy részét a termelőszövetkezetek vették birtokukba. Ez- j után. 1964-ben, 12 termelőszövet- j kezet, 2700 holdon rendezett be mintalegelőt. Ezek nemcsak saját ; állományuknak biztosítottak bő- j vebb fűtermést, hanem egyben útmutatásul és tapasztalatcsere alapul szolgáltak a megye többi legelővel rendelkező termelőszö- ! vetkezeteinek. Sok egyéb és jelentős állami dotáció mellett ezek is I hozzájárultak ahhoz, hogy tavaly már 39-re növekedett a mintale- j gelővel rendelkező termelőszövetkezetek száma, s ezek együtt 8 ezer 700 hold legelőt ragadtak ki a korábbi pangásból. A legelőgazdálkodás javításához további lendületet adott a megyében elsőnek alakult csabacsűdi legelőgazdálkodási társulás. Ennek kezdeti eredményei láttán újabb társulások alakultak, többek között Gyulán 3100, Körösla- dányban 2070. Gyoma és Hunya határában 1190 hold legelőterületen. Jó példával továbbra is a csabacsűdi legelőgazdálkodási tár- j sulás jár elöl. Tavaly 887 közös és j 416 háztáji szarvasmarhát, 3550 \ közös és 850 háztáji juhot, továb- j bá 120 növendékcsikót legeltetett! 150 napon át. A megfelelő talaj-1 erő-utánpótlás és öntözés hatására holdanként 88 mázsa fűhozamot értek el, vagyis 22 mázsa szénaértéket. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának elkészült terve alapján 1968 és 1972 között 15 ezer holddal, azaz 23 ezer holdra növelik megyénkben a mintalegelők területét. A fejlesztést elsősorban Gyoma. Ecseg- falva, Békés, Körösladány, Szeghalom, Biharugra, Mezőgyán, Sarkad és Gyulavári határában szorgalmazzák. A távlati tervben szerepel 4300 hold legelő belvíztele- nítése, főleg a gyulai és a békési járásban. A jelenlegi 3040 hold öntözött legelőt további 1500 holddal növelik a következő években. Hozzálátnak a 40 ezer hold szikes legelő fokozott javításához is. Az 1972-ig kidolgozott programban 5 ezer hold legelő kémiai javítása szerepel. tudta ellátni. Fejőgulyás. Hajnalban indul munkába, és későn este tér haza. A gyerekek nap mint nap egyedül maradtak, míg a bizottság egyik tagja fel nem figyelt erre. Ezután édesanyjuk helyett törődött további sorsukról. A tanács közreműködésével állami gondozásba kerültek. Az édesanya később — úgy látszik megbánta a tettét — visszajött. A gyerekek hazamehettek volna hát, de a bizottság úgy döntött, még nincs itt az ideje, jobbnak találták az állami otthont, ahol meleg szobát, gondos ápolást, ruhát és élelmet kapnak. Édesanyjuk helyett törődnek az ipari tanulókkal is, akik távol vannak a családi fészektől. Ellátogatnak a családokhoz, ahol a 42 ipari tanuló albérletben lakik. Megtudják gondjaikat, meghallgatják panaszaikat, ahol lehet és kell, segítenek. Javaslatukra más esetben soksok családnak a községi tanács anyagi támogatást is nyújt, s nem ritka az olyan sem, hogy ruhát vásárolnak a gyermekeknek, akik így megfelelő öltözetben járhatnak az iskolába. Gizi disszidálni akart Bár Mezőhegyes nem nagy község, mégis sok munkájuk akad, s van, amikor erélyesen is közbe kell lépni. A 25-ös majorban történt: a mostoha apa részeges. Nevelt lánya pedig mindig szálka a szemében. S ha illu- minált állapotban hazajön, sokszor szidalmazza, legutóbb pedig ki is zavarta a házból. Gizi nem mert többé hazamenni. Egy ideig rokonainál húzódott meg, majd végső elkeserdésében disz- szidálni akart. A határon persze elfogták. A bizottság itt is beleszólt a család életébe, az apa végső figyelmeztetést kapott, mely után már bírósági feljelentés következik. Az italozás, az alkohol mértéktelen fogyasztása egyébként jó néhány családban okoz bonyodalmakat, s bizony nemegyszer kell a rendőrség segítségét is kérni, ha meg akarják menteni az ott élő gyermekeket a súlyosabb következményektől. Rendkívüli ülések Amikor gyorsan kell dönteni, mert az eset nem tűr halasztást, | akkor egyenesen a tanácshoz for- í dúlnak, s van úgy, hogy rendkívüli üléseken beszélik meg a tennivalókat. Ilyen összejövetelekre legtöbbször a fiatalkorúak házassága előtt kerül sor. Idősebb, sok tapasztalattal rendelkező emberek, szülők, pedagógusok a bizottság tagjai, így hát a komoly, józan megfontolás nem hiányzik egy-egy döntés előtt. Beszélgetnek a házasságra készülő fiatalkorúakkal, a szüleikkel, s megnézik azt is, milyen körülmények közé kerül majd az ifjú pár, anyagilag és erkölcsileg megalapozott-e a házasság. Ha úgy látják, hogy igen, hozzájárulnak, de sokszor kell német is mondani, s rendszerint nem tévednek, mikor így ítélnek. Ezt bizonyítja, hogy a fiatalok később hálával gondolnak rájuk, megköszönik, hogy törődtek velük. Hogy miért? A legtöbbször persze nem jár j köszönet, inkább szitkozódás, j asztalcsapkodás, sőt fenyegetés Mégis tovább dolgoznak — vál- | lalva a sok-sok kellemetlenséget j —, áldozatkészen segítik az ifjabb generáció megmentését, a jszétbomlott családi életek rendbe hozását. Hogy miért? Felelősséget éreznek minden fiatal életért, a felnövekvő nemzedékért. Bárhol találkozunk ilyen emberekkel, megbecsülés és tisztelet övezze őket. Kasnyik Judit P. HOWARD: /ßejM fad/ 15. A roppant medence nedvesen csillogó márványszobrai felett ezres világítógömbök ontották a fényt. Táncoló vízsugarak sziporkáztak, és finom muzsika szólt a súlyos virágszagtól fülledt kertben. Valaki a vállára tette a kezét: — Igazán örülök, hogy látom! Galamb jól alkalmazott egykedvűséggel felelt: — Boldog vagyok, vicomte Lambertier... A másik halálosan elfehére- dett, és megremegtek a térdei. — Az Istenért! Megőrült?... A nevemen szólít?! Na, jó. Hát ezt most már hagyjuk. Itt egy megbeszélt szörnyű tréfáról lehet csak szó. Meg akarják őrjíteni. Csak ne lenne ez a pasas olyan fehér, és ne vacognának rémületében a fogai. De már mosolyog, és a szökőkút egyik nimfájára mutatva, vidáman mondja: — Elhozta a vázlatot? Magánál van? Galamb a szökőkút egy más nimfájára mutatott: — Nincs nálam. — Jól tette, hogy nem hozta magával. Egész bizonyos, hogy figyelnek bennünket. Viszontlátásra, holnap, Macquart nem jött el. Galamb fölényesen legyintett: — Sebaj..A vicomte eltűnt. Na, most gyerünk. Legfőbb ideje. Egykedvűen továbbsétált. Egy inas megállt előtte, és szenvdicseket kínált. Hohó, hiszen ő éhes! De milyen éhes! Megvett két szendvicset. Egy másik inasnál néhány tortát. Most már kereste az inasokat. Végigette magát két-három sétányon, azután pokolian szomjas lett. Frissítőt is kínáltak. Galamb nem mert megállani sehol, mert elfelejtette a nevét, és így kerülnie kellett a bemutatkozást. Ezért minden útjába kerülő inasnál felhajtott egy pohár italt, és továbbment. Különleges koktélt gyűjtött magába. Pezsgő, málnaszörp, vermut, mandulatej, vörös chablis és egy kis pohárka erősen hígított szalmiákszesz, amit szúnvogcsípés esetére hordtak körül. Nézd csak, hogy forog lassan a park! ...Később, mikor a tapsoló vendégek harmadszor ismételtették vele a „Louis elment az Űj-Hebridákra” Című dalt, Galamb csodálkozva látta, hogy zongorázik, és a pódiummal szemben álldogálnak a zenészek hangszereikkel. Miért nem játszanak ezek? Arra már nem emlékezett, hogy ő zavarta le őket. Szent Isten, hiszen előkelő helyen van... őrnagy úr... Gyerünk azzal a C-moll etűddel... Hogy is van innen? Fene ezt a Chopint! Mindig baja volt vele... Hát, amíg eszébe jut az a futam, addig, ha megengedik, eljátssza a „Vidám bányászok dalát’”... ...Verbier márki meghódította a társaságot. Az ilyen bált úgyis csak az tette kedvessé, ha a vendégek között egy-egy közvetlen, vidám, spicces ifjú akadt. Galamb most már elment volna, de egyre újabb társaságba keveredett, és folyton azt dúdolta a foga között: „Gyerünk, gyerünk innen... baj lesz ebből... eredj haza...” A gyomra mintha kaktélkeve- rőnek képzelné magát, kavargat- ta az italt. Ott valami oldalajtóféle van... Gyerünk... Egy virágágy mögül kilépett valaki, és megfogta karját. — Macquart vagyok. — Nekem azt mondták, hogy maga nem jön... — hebegte ijedten. — Tévedtek. Három ember holnap útban lesz a terep felé Lorsakoff engem küldött magához. Legyen szíves, mondja meg, hány óra van.
