Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-27 / 48. szám

WeS. február 27, / 4 Kedd Kommunális gondok a gyulai járás községeiben Az átszervezéssel megnagyob­bodott gyulai járásban 16 önálló község van. Ezek közül három a kisközségelv, 13 pedig a nagyköz­ségek kategóriájába tartozik. Bár a felszabadulás óta, de különösen az elmúlt tíz évben gyors ütem­ben javult csaknem valamennyi község kommunális ellátása, az ilyenirányú igények még nem mindenütt vannak kielégítve. Egy község kivételével minde­nütt van óvoda a járásban, mi több, a 16 községben 29. Ennek ellenére többek között Lököshá- zán, Sarkadon és Méhkeréken bő­vítésre szorulnak ezek a fontos gyermekintézmények. A járás községeiben összesen 223 iskolai tanterem áll rendelkezésre. Ezek közül 169 épült osztálytanterem céljára, 54-et pedig átalakítással képeztek ki. Közülük 21 csak szükségtanterem, ráadásul 40 osz­tályban váltott tanítás folyik. Ennek és a szükségtantermeknek a megszüntetésére a távlati terv­ben 42 tanterem kialakítását tűz­ték céluL A járás valamennyi községe rendelkezik kultúrházzal, azon­ban Gyulaváriban, Gerlán, Köte- gyánban és Sarkadkeresztúron a jelenlegi épületek nem felelnek meg rendeltetésüknek. Ilyen volt a kulitúrház Szabadkígyóson is, s ezért hozzáláttak egy újnak az építéséhez, amely előreláthatólag ez évben fejeződik be. A járás valamennyi községében van körzeti orvosi rendelő. Nyolc községben gyógyszertár is van, nyolcban pedig házi gyógyszertár­ból biztosítják az ellátást az or­vosi rendelők. A távlati terv sze­rint öit községben szorul bővítés­re, korszerűsítésre az egészség- ügyi intézmény, Gyulaváriban, Sarkadon, Kétegyházán pedig el­készítették egy-egy új egészség- ügyi kombinát tervét. Sokat javult, de még fejlesztés­re szorul az ivóvóz ellátása is a gyulai járásban. Gyulaváriban, Gerlán, Lökösházán és Újkígyó­son már az egész községet átfogó korszerű vízellátásit biztosítanak a törpevízművek. Nyolc községben csak részleges az ellátás, négyben pedig fúrott kutakból nyerik az Közületek niim k aerőigénye A Körösi Állami Gazdaság »elvételre Keres gumijavlló szakmunkást. Fizetés megegyezés szerint. Lakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a Körösi AG központjában, a gazdaság főmérnöké­nél. «7 Egy fő gépésztechnikust gépcsoport­vezetői munkakörbe felveszünk. Béke Mg. Tsz, Mezőnvegyer. Jelentkezni sze­mélyesen, legal áb 3 éves tsz-gyakorlat- tal. Bérezés a 16-os rendelet alapján. 186970 ivóvizet. Ahol mód és lehetőség volt rá, valamennyi települést el­láttak villanyhálózattal. A járás községednek utcáin esténként 3536 villanyégő világít, Sarkad és Sar- kadkeresztúr egyes utcáit pedig higanygőz lámpákkal látták már Március 3-án Ki mit tud? döntő Békéscsabán A IV. Ki mit tud? vetélkedő békéscsabai döntőjére március 3-án délelőtt a Jókai Színházban (kerül sor. Tizenkét vers- és pró- j zamondó, tizenhat táncdalénekes, két irodalmi színpad, két tánc- , ........ . . csoport és három hangszeres szó­Jar? kozsef l ,evente atlag lista mutatja be tudását. A zsűri — melynek elnöke Simon László, 1 millió forintot fordítanak gya­logjárda építésére. Annak ellené­re, hogy csaknem 275 ezer négy­zetméter területű, túlnyomórészt betonjárda készült az utóbbi években, a községek utcái jóré­szének csak egyik odalán van még korszerű járda. a KISZ KB kulturális osztályának helyettes vezetője lesz — a leg­jobb produkciókat javasolja a megyei elődöntőbe. A vetélkedő játékvezetői: Máté Lajos, a Jókai Színház rendezője, és Bőke Gyu­la tanár. Körosnagyharsányi pillanatképek Körösnagyharsány, ez a határ- | A helyi Egyetértés Termelőszö­széli kisközség az elmúlt évek | vetkezetben Szlvák Gábor főag­ronómus ad tájékoztatást az el­múlt évi eredményekről. A ter­melőszövetkezet 2370 holdon gaz­dálkodik, s tavaly egy munka­egység értéke 27 forint volt, ezenkívül 2 forint prémium. Így az egy munkanapra eső átlagke­reset 73 forint volt. A termelő- szövetkezet cukorrépából érte el a legnagyobb eredményt, ugyan­is 244 mázsa volt a holdankénti átlagtermés, de volt olyan tábla is, ahol 360 mázsa termett hol­során sokat fejlődött. A községi tanács elnöke, Máté, József és vb-titkára Bork Imre az elmúlt évi községfejlesztés teljesítésé­ről tájékoztatott. Eszerint 1967- ben 70 ezer forintos költséggel új mérlegházat építettek, ezt megkövetelte a forgalom és a termelőszövetkezet fejlődése is. Ezenkívül 54 ezer forintos költ­séggel felújították és bővítették a tűzoltószertárat. A községi ta­nács épületét is felújították, par- kettázták a házasságkötő-termet, és kicserélték a berendezéseket, dánként. A parkosításra, utak javítására 38 ezer forintot fordítottak. Átalakították és bővítették az óvódét, az új iskolához pedig most építenek 450 ezer forintért politechnikai műhelyeket. Elké­szült a község belső vízrendezési és a főbb utak portalanítási ter­ve is. Az idén új mozgalmat In­dítottak a községben „Ültess gyü- | mölcsfát” címen, s az a terv, hogy az utcákat nemesített gyü­mölcsfákkal ültetik be. Az új iskolában Szilágyi Ká­roly igazgató és Vajó Zoltánné vezetésével két szakkör műkö­dik. A barkácsolásban a fiúk vesznek részt, a kézimunka-szak­körben pedig a lányok. Horgol­nak, kötnek, térítőkét hímeznek, hogy a tantermeket még szebbé, csinosabbá tegyék. Az új iskolá­ban már nincs váltakozó taní­tás, ami régen igen sok gondot okozott a nevelőknek, szülőknek egyaránt. A gyerekek nyugodtan tanulnak, és jó eredményeket ér­nek el, ezt bizonyítja az is, hogy a most folyó tantárgyi vetélke- | dókon igen sokan kitűnően sze­repelnek. — m — Jó eredménnyel zárta az elmúlt évet a békéscsabai szőnyegszövő Február 23-án tartotta mérleg- , ben részesültek. A kiváló eredmé- záró küldöttközgyűlését a Békés-. nyék alapján a dolgozók átlagke- csabai Szőnyeg- és Takácsáru Há- | resete a tervezett 16 652 forint he- ziipari Szövetkezet. Ezen Gaika lyett 16 802 forint lett. Nyereség- Fái elnök beszámolójában ismer- | tette többek között az 1967. évi J eredményt, mely szerint a szövet-1 K&*í«f2£358. SS;««-;.«»-» te ami értékben 2 millió 200 ezer 10 millióval több a tavalyinál. Ez ÍPrinTtöbbleLet jelent. A termelt a különbség azonban az anyag áru jelentős része exportértekesi- arának a változásául ^ tésre került. | tehát lenyegeben változás nincs. Gaika Pál beszámolójában el- A létszám is a tavalyihoz hasonló részesedésként több mint 790 ezer forintot fizetnek ki. A szövetkezet idei terve érték­dé- | marad. A szövetkezet szélesíti a termékek skáláját, több műszálat használnak majd fel. A cél, hogy ismeréssel beszélt a gyulai, a vaványai, a gyomai részlegekről, valamint a békéscsabai Dózsa .------------- - ., * ... b rigádról, amelyek egész évi .ló j belföldre olcsóbb, de jo minőségű munkájukért közgyűlési dicséret- szőnyeg kei üljön. 14. Mialatt a hadnagy elment a villanyt oltogatni, Harrincourt két kézzel dörzsölgette a hom­lokát. Ide acélidegek kellenek. De mit tehet az ember, ha gör­csöt kap úszás közben? Az osto­ba kapálódzik és megfullad. Az okos mozdulatlanul végigfekszik a vízen, mert amíg nem mozdul, addig a felszínen marad. Bement tehát a fürdőszobába, és szép nyugodtan öltözködni kezdett. Felvette az odakészített fehér frakkot. Kissé bő volt, de nem feltűnően. A selyemzsebkendő alatt egy óra volt. Karóra! Ki hallott még olyat, hogy valakinek két karórája legyen? Ügy látszik, az idő ebben a félhülye mesében különleges szerepet játszik. „Üszni az árral, úszni az ár­ral” — ismételgette magában, és felcsatolta karjára az órát. ízléstelen barokk vacak volt. Cirádákkal díszített ezüst kro- kodilfej. Az állat szájából az óra felhúzója állt ki. Ilyennel csak hülyék járnak estélyre. De mit lehet itt tenni? Kilépett a fürdőszobából. A hadnagy már ott állt a holt­test mellett. Most haptákba vág­ta magát. — Indulhatunk? — kérdezte. Galamb egy tétova mozdulatot tett a halott felé. A hadnagy legyintett. '— Ezzel ne tartsuk fel ma­gunkat. Kérem. Ügy látszik, ő nagyon q fev°b@n láttuk Made in Hungary A rádió tánczenei bemutatóját ezúttal Székesfehérváron ren­dezték meg, de a rádió és a tv jóvoltából az egész ország tanú­ja lehetett énekeseink és zene­szerzőink produkciójának. (Igaz. a tv-nézők a második részt csak felvételről látták az Orion mi­att) Szóval újabb slágerek szüle­tésénél bábáskodhatott a figyel­mes néző. Most már csak raj­tunk múlik, hogy kiválasszuk, mit dúdolunk a langyos tavasz­ban, kéz- a kézben andalogva a rügyező fák alatt. E rovat szokásaitól eltérően engedtessék meg, hogy a Made in Hungary műsorához pontok­ba foglalt és nem túlságosan komoly megjegyzéseket fűzzünk. A díszletek, a rendezés folyamatossága kifogásta­lan volt. Igaz, apróbb hibák be­csúsztak azért. Voith Ági addig nyaggatta a mikrofonzsinórt, amíg az meghibásodott, de leg­alább így mind a két félidőben énekelhetett. A rutinos tv-nézők kifogásolhatták egyébként az egész műsor kötött, nagyon is merev lebonyolítását. Egy köny- nyűzened est ne csak a zene mi­att legyen könnyed, hanem a szervezés és a számok közötti fesztelenség miatt is. Ilyen fel­fogásban egyedül Bodrogi Gyula próbálta lendületesebbé tenni a műsort. O Ügy néz ki, hogy — az ed­digi tapasztalatokkal szemben — ma már az az éne­kesnő számít különcnek, ame­felfújta ezt a dolgot a halottal. Ment le a nyikorgó lépcsőn. At- siettek a halion, a folyosó irá­nyába, és megindultak a kiska­puhoz. Most nyitva volt! A kiskapu mellékútra nyílt. Néhány dús lombú fa árnyéká­ban valószínűtlenül kicsi, csu­kott autó állt. A tiszt kinyitotta az ajtót. — Parancsoljon, őrnagy úr... tizenkét óra múlt... Beszállt. A tiszt a kormány­hoz ült, becsapta az ajtót és el­indultak. Az autó végigfutott az Avenue Magentán és rövid kerülőúton egyenesen odasiklott egy kivilá­gított kapu elé... Hujjé. A város parancsnokság! Na, most jól néz ki... De már nyílt a kocsi ajtaja, a portás tisztelet- teljesen állt, amíg a hadnagy és mögötte Hanincourt bement az előcsarnokba. A vakítóan ki­világított, hatalmas helyiségben sújtásos lakájok fogadták. „Ez olyan biztos tíz év vár­fogság, mint egy nap” — gon­dolta Galamb, tekintetét közöm­bösen jártatva a hatalmas, fe­kete márványoszlopokon. Egy ezredes sietett le a Jákob lajtorjájára emlékeztető távolba nyúló márványlépcsőn. Galamb­nak megrezdült a bokája. Egy másodperc választotta el attól, hogy összecsapja és megmere­vedjen. — Isten hozott, kedves bará­tom ... — üdvözölte örömmel az ezredes. Galamb kalimpáló szívvel ra­gadta meg a kezét, és olyan mó­don mosolygott, mint akinek vi­dám arcot kell erőltetnie, pedig valaki hátulról egy hosszú tű­vel döfi. De az ezredes máris felvezet­te a piros szőnyeggel fedett Já- kob-lajtorján. „Ez olyan biztos életfogytig­lan, mint egy nap... Talpig vasban.” Egy rendjeles, bagariaképű úr jött szemben, fehér frakkban, vörös fezzel a fején. Valami pa­sa lehetett. Az ezredes futtában bemutat­ta Galambot: — Francois Ver- bier márki. lyik combközépig érő mini­szoknyában lép a pódiumra. Mert szombat este — a tv-né­zők milliós tábora tanúsíthatja — a högyek többsége egészen eredeti ruhakreációkkal lepte meg a közönséget Ambrus Kyri egy pizsamához hasonló kollek­cióban, Zalatnay és Koncz Zsu­zsa nadrágos-mentés reformkori szerelésben, Voith Ági a lobogós magyar gatya ötletéből stilizált nadrág-kosztümben énekelt Persze ezek csak másodlagos dol­gok, fő, hogy a muzsika meg­felelő volt. Érdekesség az is, hogy egyetlen előadó sem éne­kelt rögzített mikrofonba, mind­egyikük kihasználta a kézimik­rofon mozgás- (illetve kábel) adta lehetőségét. Ez persze nem új dolog, ám a háttérben az utánozhatatlan kéz- és lábtech­nikájú Ray Philips árnya lát­szott felderengeni. Végezetül még néhány ap­róság: Máté Péter egészen szokatlanul hatott gitár nélkül, Kovács Kati (az előzetes híresz­telések ellenére) nem vesztette el a hangját. Korda György vi­szont az. ismétlésnél összecserél­te a szám második és harmadik strófáját stb. Az éjfélbe nyúló tánczenei be­mutató jó tréning volt mind az énekeseknek, mind pedig a kö­zönségnek a nagy derbire, a nyári táncdalfesztivál küzdel­meire. Mert ugye mégiscsak az az igazi... —br— Hogy itt mi van! Tiszta té­boly! Hatalmas termbe értek, ahol csak néhány idősebb hölgy és egy-két magas rangú katona lé­zengett a csillogó parketten. Ősz óriás közeledett rendjelekkel borított, fejedelmi díszegyenru­hában. Egy táborszernagy! — Excellenciás uram — mon­dotta az ezredes —, bemutatom Francois Verbier márkit, régi barátom. — Örülök, hogy megismerhet­tem... Cochran vagyok. Ennek a szép városnak a katonai pa­rancsnoka. „Hajnalban főbelőnek” — mondta magában Galamb. Az ezredes most egy alacsony, kövér, harcsabajuszú tábornok­hoz hurcolta, és közben odasúg­ta Galambnak: — Na, itt legalább nem kell bemutatkozni... Mi van? Miért nem kell en­nek bemutatkozni? Most már mindegy. Ha nem, akkor nem. Erőszakoskodni nem fog. Az ez­redes jelentősen bólint, és ma­gukra hagyja őket. Mi ez? Hova megy ... ? A tábornok moso­lyogva a vállára veregetett, és félhangosan azt mondta: — Jó színben van, barátom. — Azután gyengéden belekarolt, és továbbsétált vele. Hajnalban falhoz állítják. Most már biztos. Hatalmas erkélyre értek, ahonnan márványlépcső vezet a palota mögötti parkba. A föld­rész legszebb virág-ritkaságai, pálmái, sok apró színes égővel teliaggatva. És a lefelé vezető, hófehér márványlépcső fokain egy-egy katona áll díszőrségen. Végig minden fokon. — Nézze meg a szökőkutat — súgta gyorsan a tábornok. — Lehet, hogy Macquart nem jött el, de sebaj. Most csak azzal tö­rődjön, hogy később felkérje táncra Colettenét, a többit a szökőkútnál tisztázhatja. Lam- bertier vicomte majd megszólít­ja. Hát csak menjen. De mon­dom, lehet, hogy Macquart nem jött el. — De sebaj. Ezt már tudom... Irány a szökőkút! A tábornok bizonyára nézi, tehát oda kell mennie. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom