Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-22 / 44. szám
1*68. február 22. 2 Csütörtök ...És mit mond a hadügyminiszter? McNamara és a tonkini incidens Washington McNamara amerikai hadügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában nyilatkozott az 1964-es tonkini incidensről, amelyet a Johnson-kormányzat ürügyként használt fel a vietnami háború kiszélesítéséhez és a VDK bombázásának megindításához. Az amerikai hadügyminiszter nyilatkozatában, amelyet a bizottság ülése után a Pentagon tett közzé, elismerte, hogy az a két amerikai romboló, amely 1964 augusztusában a vietnami partokat megközelítette, felderítési megbízást kapott a VDK hadihajóinak akcióira vonatkozóan. McNamara, noha igazolni igyekezett az amerikai kormány eljárását, kénytelen volt beismerni azt is, hogy az amerikai rombolók nyolc tengeri méríöldnyire megközelítették a VDK partvonalát, jóllehet — mint ismeretes — a VDK kormánya nyilatkozatban szögezte le, hogy területi vizeinek határa a partvonaltól 12 tengeri mérföld. McNamara ezzel kapcsolatban csupán annyit tudott mondani, hogy az amerikai 1 kormány általában csak három mérföldre terjedően ismeri el a parti vizekre kiterjedő szuverenitást. McNfemara Johnson elnök, a külügyminiszter és a katonai vezetők nevében visszautasította azt a feltevést, hogy az incidenst az Egyesült Államok kifejezetten azért provokálta, hogy ürügye legyen a VDK megtámadására, és elfogadtassa a kongresszussal az úgynevezett „tonkini határozatot”, amellyel kapcsolatban az utóbbi időben egyre gyakrabban hangzik el az a megállapítás, hogy Johnson elnök a vietnami háború kiszélesítésével túllépi a határozat szabta kereteket is. Az amerikai hadügyminiszter meg sem próbáit válaszolni arra a másik kérdésre, amely washingtoni politikai körökben felvetődött. E körökben elterjedt ugyanis az a nézet, hogy az úgynevezett ! „tonkini határozat” szövegét már ! 1964 augusztusa, tehát a tonkini | incidens előtt elkészítették. (Reuter) : ENSZ-vito az atomfegyverről Genf A genfi leszerelési értekezleten .szerdán folytatták az atomso- rompó-szerződés azonos szövegű szovjet és amerikai tervezetének vitáját. Az Egyesült Államok és Kanada képviselője válaszolt a tervezettel szemben támasztott kifogásokra. Sámuel De Palma, az amerikai küldöttség jelenlegi vezetője fő- ; ieg az Ecobescu román küldött j által ismertetett észrevételekre I "Válaszon.’. Kijelentette, hogy az | atomfegyverrel nem rendelkező ' országok biztonsága annyira ösz- szetett probléma, hogy azt ebben a formájában nem lehetett beil- . ieszteni a tervezetbe, hanem arra számítanak, hogy a szerződés szövegével szoros összefüggésben vitatják majd meg az ENSZ keretein belül. A román küldöttnek arra az észrevételére, hogy az atomfegyverrel nem rendelkező országok mindenfajta nukleáris tevékenységének ellenőrzése esetleg a belügyekbe való be nem avatkozás elveivel ösz- szeütköző tevékenységnek minősülhet, az amerikai küldött arra szorítkozott, hogy kijelentse: „a szerződés nem állít semmilyen korlátot a csatlakozó országok ipari, gazdasági és egyéb fejlődése elé, nem jelent beavatkozást a belügyekbe”. Burns tábornok, kanadai kép- I v iselő visszautasította Brazillá- ! nak és néhány más országnak j Katonai tanácskozás Szöulban Phenjan Szöulban szerdán tanácskozást ! tartottak a szöuli rezsim által I folytatott katonai előkészületekkel kapcsolatban. A tanácskozá- i son részt vett Csüng II Kvon miniszterelnök. Szung Un Kim hadügyminiszter, William Porter I amerikai nagykövet és Charles j Bonesteel amerikai altábornagy, j Megvitatták többek között a dél- I koreai hadseregnek nyújtandó amerikai fegyverszállítások I ügyét. Mint a Habdong Tongsin hír- | ügynökség közli, százmillió dolláros fegyverszállításról van szó. (MTI) azt a javaslatát, hogy a szerződés az atomfegyverrel nem rendelkező országok számára is biztosítsa a békés célú atomrobbantások végrehajtásának jogát. A kanadai tábornok azzal érvelt, hogy az ilyen jellegű önálló kísérletezgetés tulajdonképpen az atomfegyverek elterjesztésének engedélyezése volna, hiszen „a békés célok ' cégére alatt bárki kipróbálhatna nukleáris robbanószerkezetet. (AFP) A iövendőmondás évezredekig nem tartozott a tudományos fejlődés eszköztárába. Manapság már teljes jogú tudomány, jóllehet, módszerei közül hiányoznak a hagyományos jós- kellékek. Korunk jóstudományának neve is puritán egyszerűségű, latinosán szakszerű: futurológia. Vázoljuk fel néhány vonással az emberiség fejlődési prognózisait kidolgozó tudomány történelmi hátterét. A hétköznapok sűrűjében élve aligha gondolunk arra, hogy voltaképpen már küszöbön a következő ezredév! Valóban, a ma élő emberek — kor- társaink — kétharmada a valószínűség szigorú törvényei szerint megérik az ezredfordulót; a ma épülő házak zöme is áll még a harmadik ezredévben. Mindez tényszerű realitás, hiszen észrevétlenül átléptük már a XX. század befejező harmadának határvonalát. Az emberiségnek tehát a szó legtágabb értelmében fel kell készülnie a jövőre, a következő ezredévre! Fantázia, Verne-utópia, költészet csupán ez a felkészülés? Nos. inkább a költő — József Attila — szigorúan pontos fogalmazásmódja érvényesül itt: az ember „a tudatos jövőbe lát”... A periszkóp, amely bepillantást enged * holnap emberének életébe, nagyon is valóságos, tudományos matériában készült. Gondoljuk meg mindenekelőtt a következőket: az emberiség kimagasló jelentőségű találmányai már évtizedek óta többnyire névtelen — sőt már-már személytelen — alkotó-kollektívák termékei, pontosabban szólva, a tudomány összműködésének produktumai. Elég arra emlékeztetni, hogy nem fűződik személyesen egy-egy feltaláló nevéhez a televízió és az űrrakéta, az elektronikus számítógép, a magnetofon és a műanyagok széles skálája. Merénylet vagy nem? A washingtoni rendőrség közlése szerint robbanás történt szerdán a kora reggeli órákban a szovjet nagykövetség épületénél. A robbanás kisebb károkat okozott az épület könyvtárhelyiségében és a környéken több ablak betört. A rendőrség szerint bombát dobtak a követségre. Az amerikai külügyminisztérium még kora reggel sajnálkozását fejezte ki Dobrinyin szovjet nagykövetnek és kijelentette, a hatóságok mindent megtesznek a merénylet körülményeinek tisztázására. A washingtoni rendőrség és az FBI vizsgálatot folytat. A szovjet nagykövetség egyelőre nem adott ki közleményt a rejtélyes robbanásról s egyelőre nem világos, hogy valóban merénylet-kísérlet történt-e. (MTI) Feloszlatják a belga parlamentet Brüsszel A belga királyi palota hivatalos közleményben jelentette be, hogy az uralkodó feloszlatja a parlamentet, és új általános választásokat írnak ki. A belga király kedden meghallgatta alkotmányjogi tanácsadójának, Paul-Willem Segers- j nek beszámolóját a koalíciós í kormány megmentésére vonat- : kozó tárgyalásainak sikertelen- j ségéről, majd szerdán fogadta i Paul Van Den Boeynants volt miniszterelnököt. Az utóbbival j folytatott megbeszélés után fel- i kérte a keresztényszocialista párt és a szabadság és haladás párt- I jának koalíciójából álló kor- ■ mányt, hogy terjessze a parlament elé az alkotmány módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat jóváhagyása automatikusan maga után vonja a parlament feloszlatását, ezt pedig negyven napon belül általános választásoknak kell követnie. Boeynants volt miniszterelnök, akinek kormánya az ország lakosságát megosztó nyelvi problémák miatt bukott meg, újságírók előtt kijelentette, reméli, hogy a parlament a jövő hét elején megszavazza az alkotmány módosítását, és még március 31-e előtt megtartják az általános választásokat, amelyekre az eredeti tervek szerint csak 1969 tavaszán került volna sor. (Reuter) 4 Tudósítás Mindez pedig jelzője, kifejezője annak, hogy korunkban alapvetően megváltozott a tudományos haladás módszere, más szóval: a zseniális gondolatok, a lángelmék személyes alkotásai lényegében azokon a kijelölt pályákon haladnak, amelyeket az emberiség megérett igényei, a tudománnyal szembeni követelményei támasztanak. Természetesen ez semmivel nem csökkenti az alkotás személyes jellegét, mindössze azt jelenti, hogy nagyjá- ban-egészében a kor választja ki az alkotásra érett gondolatokat és gondolkodókat. A futurológia ezen az ösvényén haladva, tehát az emberiség várható igényeit felmérve tapogatja ki a jövő homályának bizonyos', előre sejthető többkevesebb pontossággal ..bemérhető” pontjait. A munka világméretű; tudósok tömeges össz- működésére épül. Különböző tudományos-technikai prognózisok is készültek már, amelyek idősorokban ábrázolják a várható nagy felfedezések jövőbeli pályaívét. Lapozzunk bele néhány ilyen tudományos jós-dossziéba. A Komszomolszkaja Pravda két munkatársa nemrég szabály- szerű — tudományos — tudósítást közölt a jövőből: több neves tudóssal beszélgetve megírták a „XXI. század riporf-ját. A tudósok egyebek között elmondták, milyennek képzelik egy szabad idő eltöltésére épült város életét 2007-ben. Az óriási filmpalota mellett hatalmas park terül el, télikerttel, szórakozóhelyiségekkel. Olvasni lehet itt vagy a hintaszékben ábrándozni, esetleg a Moszkvában szokatlan, délszaki növényekkel teli télikertben pihenni, A lakáshiány megszűnése. a városok, falvak szórakoztató intézményei növelik a lakók vándorló kedvét — mondták a tudósok. — Nem fojtogatja többé az embereket az élethosszig tartó változatlansúg... Mindez persze ábrándozásnak tűnhet, de mögötte a technikai fejlődés szigorú valósága érződik. Ilyen, tényekre alapozott jövendőmondással rögzítette egy amerikai vizsgálat is azt a sorrendet, amely* szerint a következő, nagy horderejű felfedzéseket hozzávetőleg ilyen időrendben képzelik el: automatikus fordítás 1969—1976: megbízható időjárás- prognózis 1972—1988; mesterséges szervek 1975—1989: gyógyszerek a személyiség megváltoztatására 1980—2000; ellenőrzött termonukleáris reakció 1980—2000; bányászat a tengerfenéken 1980— 2000; a baktérium és vírusbetegségek leküzdése 1984—2000; gyógyszerek az intelligencia fejlesztésére 1984—2024; intelligens állatok tenyésztése munkavégzésre 2000—; az élettartam növelése ötven évvel 1995—. Az emberiség jövője természetesen nem szűkíthető csupán a tudományos-technikai változások előrejelzésére, jóllehet, enélkül a jövő kutatása nem képzelhető el. Kétségtelen viszont, hogy a technikai változások nyomán roppant jelentőségű társadalmi átalakulással is számolni kell. Elegendő ezzel Összefüggésben a termelékenység rendkívül gyors ütemű emelkedésére, a technológiák alapvető változására, és mindezek nyomán: a foglalkoztatottság, illetve a szabad idő minőségileg új problémáira utalni. Ezzel kapcsolatban is akadnak már bizonyos jóslatok. David A. Morse, a genfi Nemzetközi Munkahivatal igazgatója úgy véli, hogy az ezredforduló táján a fejlett Iparral rendelkező országokban általában 35 órás munkahéttel és legalább évi 4—5 hét szabadsággal lehet számolni. Tegyük hozzá, szovjet szakértők ennél gyorsabb ütemet feltételeznek, és 2000-ig hozzávetőleg heti 20 órás munkaidőt jósolnak. Talán nem is kell részleteiben ábrázolni, milyen feltételek szükségesek ehhez, nemcsak a munkahelyeken, hanem a szabadidő-szférában, a városok újjáalakításában, a szórakoztató, tanuló, pihenő intézmények hálózatának kiépítésével. Az sem kétséges, hogy mindez egész sor új morális és etikai problémát vet majd fel, amelyek megoldása a jövő társadalomtudósaira vár. A futurológia megrajzolta kép azonban enyhén szólva hiányos, ha csupán a roppant dinamikus fejlődés távlataira utalunk, az emberiség előtt halmozódó, rendkívüli méretű problémák jelzése nélkül. íme a legfontosabb: az élelmiszertermelés és a népszaporodás — az úgynevezett demográfiai robbanás — ijesztő versenyfutása. Szakértői számítások szerint kétezerig a világ népessége megkétszereződik, és ezen belül az iparilag fejlett országok népességének aránya mintegy 20 százalékra mérséklődik, a kevésbé fejletteké pedig 80 százalékra emelkedik. A tudomány és a technika túlzás nélkül drámai kötelezettsége: elhárítani a krónikus éhezést a fejlődő világban! Ám helyesbítsünk mindjárt: ez korántsem szűkíthető a tudományra. Ahhoz ugyanis, hoev az ember teljességgel uralkodjék a természeten, és elegendő létfenntartási eszközt csikarjon ki tőle! — előbb a társadalmi viszonyain kell úrrá lennie. S hogy ezt a változást is érleli immár a jövő, arra korunk társadalmi mozgásiránya, egyebek között a fejlődő világ társadalmi harca a bizonyíték. Tábori Andris
