Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-21 / 43. szám
196S. február 21. 5 Szerda Honthy Manna 75 éves > CSABA CSV O ESTE - ANNO 1968 Kopott közhelyek között is legelcsépeltebb: az örökifjú. Fáradt fiatalok aggatják rá jelzőként energikus idősekre. Csodálatot és sóvárgást jelez azok iránt, akiket szenvedélyes munkájuk kedélyben és egészségben, emlékezetben és erőben tartósított. Azok iránt, akik olyan lendülettel és sikerrel alkotnak, hogy észre sem veszik a felettük elmúlt időt. Legtöbbször kapta meg az örökfiatal jelzőt Honthy Hanna, aki sokkal találékonyabb, változékonyabb és színesebb volt félszázados színészi pályafutása alatt, mint azok, akik írtak erről « pályafutásról. A monarchia színpadain kezdte primadonnái karrierjét. Beragyogta sikereivel a két háború közötti pesti színpadokat, nemcsak a zenéseket, hanem a prózaiakat is, és a háború után a magyar operettkorszak nagy fellendülésének is csillaga lett, törhetetlen fáradtsággal hirdetve gz ifjúság, a szerelem és a boldogság diadalát. Lényének természetes és kiapadhatatlan humora konzerválta színészi stílusát, ez a humor tartósította. Most, amikor or operettműfaj kedvelői és színjátszó művészetének tisztelői heivenötö- dik születésnapját ünneplik, a csodálkozás keveredik alig titkolt kérdésekkel: Hogyan, még mindig diadalmas és fölényes asszonyokat elevenít meg a színpadon? Még mindig nem szűrődik édeskés mosolyába semmi fáradtság? Nem érződik az elmúlt évtizedek tanújának csömöre és keserűsége? Mintha valami megbotránkoztató lenne abban, hogy Honthy Hanna az elmúlt ötven év történelmét átkacagta, keresztüldalolta és mosolyogta magát, belenevetve, belecsicseregve magát a magyar színháztörténet halhatatlanságába. Komisz ötven év volt. Viharos és véres. És mindany- nyian idegeinkben és emlékezetünkben cipeljük, így vagy úgy, ennek a fél évszázadnak komor és kínzó tanulságait. nyargó, mocskos, szűk utcákon, óvatosan átlépve az úttesten heverő, alvó arabokon. Bement egy vályogkunyhóba, ahol kávét mértek. A helyiség négy csupasz falból áll, és egyetlen nyílása volt: a bejárat. Sem szék, sem bútor sehol, csak egy vén szakállas arab guggolt a földön, parázzsal telt kanna előtt. Kis edényben csészényi vizet forralt, és mikor a katona belépett, szó nélkül ráborított a vízre egy kanál kávét Csak ezután mondta: — Szálem... — Magának is, fiam... A helyiség három lépés volt széliében és ugyanannyi hosszában. Nem nagyobb egy jókora disznóólnál. Es nem is jobb szagú. Csak épp, hogy lenyelte a kávét és kisietett. És most valami egészen különös esemény történt Ahogy kiért az ajtón, oldalra lépett, hogy a kunyhó mellett egy kőre helyezze a lábát, mert a nadrágszárán egy gomb meglazult, és most fel akarta varrni. Tű és cérna a legtöbb légionistánál van. Egy lesza- szakadt gombért, egy apró fes- lésért olyan büntetés jár, hogy csak a legelszántabbak mulasztják el a szükséges elővigyá- zatot. Feltette tehát lábát egy téglára, befűzte a cérnát, és megerősítette a gombot. Azután a másikat is szorosabbra varrta. Egyszerre az ujjába szúrt. A vályogkunyhó ajtaján egy nő sietett ká. De Honthy Hanna állandóan figyelmeztetett • bennünket, hogy nem szabad elkedvetlenedni, nem szabad lemondani, az élet győzelmeire emlékeztetett: túllépve vereségeken, túl kínokon, túl a gyászon és túl azokon a reménytelen állapotokon, amiken becsületes vívódással keresztül kellett esnie mindenkinek, túl mindenen: szeret élni. Honthy Hanna titkot hordozott mindvégig a színpadon, Pesten vagy Budán. Pozsonyban vagy Velencében, Bécsbev vagy Moszkvában, ahol ugyanolyan kedvenc, mint idehaza, s ez a titok — ha jól értjük —, az, hogy a végén minden jóra fordul. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is. A végén, majd jóra fordul, de azért nagyon fontos a jelen is. Nem túlságosan új ez mondanivalónak. Még akkor sem, ha nem író, hanem operettprimadonna hirdeti, aki librettókba öntötte át a saját életét, és állította talpra egy színészi életen át a papír figurákat. Nem sok, de ha ennyi meggyőződéssel és ennyi meggyőző erővel mondja valaki, mint ő, akkor elég. Ez az optimizmus, ez az erős hit segítette a saját korán át is, és ez művészetének mondanivalója. A hetvenötödik születésnap előtt néhány nappal új szerepben lépett fel: Oscar Wilde: Bunbury-jének Lady Brack- nelljeként. És félve az új feladattól, a szokatlantól, az ismeretlen szövegtől, gyötrődve és rettegve, (ami minden igaz színész sajátja), egy finom alakítást hozott létre. Nem a beváltból. A kockázatos újból. Színpadjainkon még évtizedekig elölhetne sikeres fogásaiból, de ő olyan alkotói gyötrelmek között, mintha először lépne fel, más feladatra vágyott, és mást oldott meg. A hetvenöt éves, alkotó ereje teljében lévő Honthy Hannának jó egészséget kívánunk. És magunknak egy fáradhatatlan Honthy Hannát. M. G. P. Bizonyos volt benne, hogy mialatt a gombot varrta, nem ment be senki a kávémérésbe. A szűk, csupasz falú helyiségben az imént csak az arab tartózkodott Nyílás, amelyen valaki másfelől bejöhetett volna, bútor, amely eltakarhat valakit nem volt a helyiségben. A vén arab sem változhatott át ifjú nővé, és a mezítelen döngölt agyagföldből sem nőhetett ki egy hölgy. Hogy jött ki a helyiségből egy nő, aki bent sem volt? Elhatározta, hogy visszamegy a kávémérésbe. Az ajtó zárva volt! Vagy a nő zárta be kívülről, vagy ami valószínűbb, az arab reteszelte be. — Mi ez? Csoda? Kísértet? A nő nem látta a katonát, mert azonnal ellenkező irányba fordulva továbbsietett. Fehér lovaglónadrágja, lakkcsizmája most tűnik el a sarkon, amint befordul. Galamb utánasietett. A nő a Fort St. Thérése előtt húzódó külvárosból az európai negyed felé tartott, a hosszú Avenue Magenta deszkaházai között. Megszokhatta a trópust, mert fehér sisakján nem lengett tarkóvédő fátyol. A jobb keze fején furcsa, majdnem szabályos anyajegy volt Ezt jól látta a légionista, mert a nőt két lépés sem választotta el tőle. Ott ment előtte. És a keze fején egy sötét háromszög alakú folt! Ä szép sima bőrön. Különös! (Folytatjuk) Hatalmas bernáthegyi ugrál, játszik a gyerekekkel a sötétedő utcán. Az állatorvos kutyája. Nagy, zsemleszínű állat, így este félelmetesnek látszik. A gyerekek nem félnek tőle, szőrébe kapaszkodnak, hátára ülnek. Jó barátoknak látszanak. legkisebb fiú pislog ránk szégyenlősen, csak a szemét látni, mert álllg húzza a kékcsíkos dunnát. — Nemigen járunk mi esténként sehova. Az útfenntartónál dolgozom, estére annyira kikerékzett. a gyógyszertárban apja helyét veszi át. Asztalán könyv es cigaretta. telefon, a legújabb irodalmi folyóiratok. A falon a régi ingaóra 10 óra 30 percet mutat, áll. Valójában fél 9 van. Nemrég kezAz utcán kevesen járnak. Azl mondják, a falusi ember télen, naplemente után nem szívesen mozdul ki otthonról, korán lefekszik. Azt is mondják még, hogy falun hosszabbak az esték, egy kézen meg lehet számolni a szórakozási lehetőségeket. A presszóban cigarettafüst, pohárcsörgés zaja. A berendezés új, a faberakásos, tükrös, csillogóvillogó, a modern vonalú pult körül gumicsizmás, kucsmás parasztemberek álldogálnak, csak úgy nagykabátban isszák a sört, nem ülnek le. Ez kicsit kocsmajelleget ad a helyiségnek. Hátul két bácsika sakkozik szótlanul, régi ellenfelek, szavak nélkül is értik egymást, minden este találkoznak. Az előrészben fiatalemberek ülik körül az asztalt. Húszévesek. Mezővári János két hete költözött haza, Csabacsűdre. Pesten, majd Győrben dolgozott, csőszerelő a szakmája. Olaszos divat szerint öltözik, legutóbb Maugham Színházát olvasta. — Átlagban 2800-at kerestem. Munkásszálláson laktam. Amikor áthelyeztek Győrbe, gondoltam, ha már nem Pest, akkor inkább hazajövök. Most aztán itt vagyok. Csabán vagy Szarvason szeretnék elhelyezkedni. Szemkó Péter szőke, középmagas fiatalember, ujján jegygyűrű. — Az a baj, hogy kevés itt a lány. Szombaton esténként a kul- túrházban tíz fiú jut egy lányra... — És a gyűrű? — Én kifogtam. — Huncut mosoly fut végig az arcán. Kiderült, hogy vőlegény. A lány is csaba- csűdl. Esténként moziba járnak, tv-t néznek, Péter rendszeresen sportol. Ez az apró momentum is jellemző a falusi fiatalokra. Egyik részül ül ölbe tett kézzel, s anélkül, hogy tenne ellene valamit, sopánkodik a falu elmaradottsága miatt. A fiatalok másik része, mint Péter is, szintén panaszkodik, de el-eljár esténként valahova, ám inkább elfogadja, sem mint megteremti a falu „urbani- zálódó” lehetőségeit. „ Persze, a csabacsűdi fiatalok között is vannak kezdeményezők, önálló zenekart hoztak létté, s szombaton este már igazi gitárosok játszanak a magnó helyett. Zima Mártonékhoz nem a legalkalmasabb időpontban toppanunk be. Éppen a Szabó családot hallgatják. A kedd esti adások szinte már úgy hozzánőttek a faluhoz, mint a Kincses KaHndá rium és a keretezett esküvői kép az ágy fölött. A kemencesutban a A Szabó család a kedd esti program Zima Mártonoknál. pározom magam, hogy fáradt vagyok. Nyolc-kilenc óra felé lefekszünk. Korán kell kelni. Jól megvagyunk mi kérem, csak betegség ne legyen... Üjra az utcán. Valahonnan kutyaugatás hallik, a gyógyszertár ablakából villanyfény hívogat. Szeberényi Judit gyógyszerész nyit ajtót. Készenléti szolgálatot tart, de nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki ilyenkor jönne gyógyszerért. — Hogyan él a falusi értelmiség? Igyekszik kapcsolatot keresni a hozzá hasonló érdeklődési körű emberekkel. Az orvosok, pedagógusok tartoznak ebbe a csoportba. Esténként öszejövünk vagy beugrunk Szarvasra. Szeberényi Judit Szegeden végi mms ■ I A könyv a gyógyszertár csendjében is jó barát. dődött az Orion űrhajó kalandjainak harmadik része. A Pribelszki családot a képernyő mellett találjuk. Még az érettségire készülő Marika is fel-fel- pillant a könyvből: fellázadtak a robotok és ezt nem lehet kihagyni. Az apa, Pribelszki Pál a Táncsics Tsz-ről beszél, ahol mint üzemegységvezető dolgozik. — Jó volt az év, 32 forintot fizettünk. Komoly, kiegyensúlyozott férfi. Vonásai kemények, mozdulatai súlyosak. Esténként könyvtárba jár. az egész családnak színház- bérlete van. A feleség a nagy ház rendben tartása mellett, bedolgozik a háziipari szövetkezetbe, kesztyűt köt, kézitáskát készít. Pribelszkiék rendezett anyagi körülmények között élnek, szép lakásuk akármelyik városi családnak becsületére válna. Fürdőszobát is építettek, csak éppen a víz nincsen még bekötve. Kedves, szimpatikus család. A hagyományait kinövő falu új embertípusai. Köd ereszkedik a tájra. A kul- túrház üvegajtaján keresztül belátni az előcsarnokba. A zöld asztalnál fiatalok ping-pongoznak, bi- liárdoznak. A presszóból már ismert fiúk is ott kergetik a fényes csontgolyókat. Az egyik szobában a tv-híradó második kiadása pereg. A könyvtárban klubestet tartanak az irodalmi kör tagjai. Szél kerekedik, meglibbenti a lomha ködöt. Az ablakokban sorra kialszanak a fények. A hidro- globus hallgatag ezüstbuzogánya őrködik a falu felett. Brackó István Fotó: Oemény Gyula
