Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1968-02-18 / 41. szám
Toivo Lyy: A sötéthajú nőhöz Az út, ha rálépsz, átforrósodik, s ha éjjel egyedül maradsz velem s ruhád lehull, szikrát vet a selyem: kék lángok, serccnők, villannak itt. Amihez érsz, árammal megtelik, így feszül a Tejút fényöve fenn. A teremtő tűz hússá lett — lesem: hogy zúgnak élő vér-forrásaid. A természet titkos erői benned testet öltöttek s új csodát teremnek: virágait az izzó ős-elemnek. Öled, szíved a mindenség-kohó lángját őrzi: sugárként lobbanó szépségedtől ragyog a földgolyó. Képes Géza fordítása Toivo L.yy neves finn költő, Madách: „Az ember tragédiája” mesteri fordítója. Gazdag gondolati elemeJflkiel átszőtt hangulat-lírája, erőteljes nyelve, népi hagyományokban gyökerező nagy formakultúrát hordozó, puritán költészete különleges helyet jelöl ki Lyynek az új finn köWésaet- ben. nőtt- vagy csecsemőhulld van belegyömöszölve a „ládába”? A bőröndös meg mindössze annyit mondott, hogy „nyugalom, emberek, az áldozat rég halott". A legérzékenyebbje dermed- ten ült. Az eleven tekintetű azonban, aki néhány perce oly hévvel ajánlotta fel az üres sarkot, rekedten felkacagott, majd akasztófa-humorizálván, hogy ahová most menni kénytelen, oda a király is gyalog jár, felpattant és kirohant. Amennyire a folyosón ácsorgóktól lehetett, gyúródott tovább, arra emlékezve, hogy a harmadik kocsiba rendőrt látott felszállni. Meg is lelte, amint egy gépelt jegyzetet olvasgatott. Kedélyesen vállonveregetve a fülébe súgta, hogy semmi feltűnést, hanem kövesse, mert a harmadik vagonban egy bőröndös gyilkos utazik. Aztán, mintha csak tréfát mondott volna, hangosan felkacagott, gondolván, így nem esnek pánikba az utasok, ha netán megsejtik, milyen hírrel jött ide. A rendőr pillanatok alatt felfogta, hogy csendes őrülttel van dolga. Bólintott, hogy minden szavát elhiszi, csak üljön kicsit mellé, és beszélgessenek el arról, hogy jó-e az a sok krimi a tv-ben? Az emberke arcáról eltűnt a derű, megragadta a derékszíját, rángatni kezdte, és úgy üvöltött, hogy jöjjön, mert vér csöpög a bőröndből! No, most tör ki rajta az igazi őrület — gondolta a rendőr. Mosolyogva intett az utasoknak, hogy nyugalom, tudni fogja a kötelességét, s máris egy ügyes mozdulattal az emberke fejére rántotta annak ka- bátjaszárát, miáltal az menten mozgásképtelenné vált. Megtapsolták. Valaki a vészfék felé nyúlt, mikor egy tiszteletet követelő, ősz férfiú jött kipirultan. Felmutatta személyigazolványát, s a rendőr fülébe súgta, hogy a harmadik kocsiban, ahol feleségével utaznak, egy fiatalember bőröndjéből vér csöpög. — Aztán mondja csak, mikor és hogyan ölte meg? — szólt oda a szenvtelen arcú szőkének nagy hangon az egyik kártyás. — Ma hajnalban, konyhakéssel. — A szokásos, kacsintott emez, partnerére. — És könnyen ment? — Szó sincs róla — folytatta a bőröndös. Kimenekült a kezeim közül az udvarra. A sarokba kergettem. Szemében halálfélelem tükröződött, de a rémülettől hang nem jött ki a torkán. Leszorítottam es nyissz, a nyakát. Kiszabadult. Szaladt néhány lépést, majd lerogyott. Anyám a konyhaajtóból tágra nyílt tekintettel bámult rám, mivelhogy életemben még nem csináltam ilyet... A fülke utasainak egy része hipnotizáltan ült a helyén, más része bódultán kifelé tolongott. A kártyások, egy krimi résztvevőinek az izgalmával az ajtóhoz ugrottak, bicskát rántva sziszegték: — Maga gyilkos! Innen A FARSANG a német Fasching szóból származik, és pajkoskodást jelent. A tréfaűzés, a vidámság heteit jelzi, mely Vízkereszt napjától húshagyó keddig tart. Velencében már karácsony másnapján kezdődött a farsangolás, s az itáliai mulatságok a rómaikori szaturnáliák emlékét őrzik. A farsangot lezáró látványos felvonulás a karnevál is az ókori Rómából származó népi ünnepség. Nevét bizonyára a hajót ábrázoló hatalmas szekérről kapta — latinul: carrus navalis —, melyet a jelmezekbe öltözött ujjongó tömeg énekelve, tréfálkozva húzott végig a városon. Néhány derűs farsangi históriát elevenítünk fel, kívánva még j.obb mulatságot a bálozóknak. * A FIATAL Rózsahegyi Kálmán Tiszai Dezső társulatához szerződött. Sajnos, a próbákra rendszerint frakkban állított be, mert nem volt ideje átöltözni a délelőtti órákig tartó mulatozások után. A társulattal csakhamar Debrecenbe került, és itt nagyszerű, vidám társaságot talált: a jogászokat. Velük mulatott egész farsang alatt, a Bikában. Egy borgőzös éjszaka mámorában a piacon felfogadott tíz kétkerekű kocsit, mindegyikre ráfektetett egy-egy holtrészeg jogászt, és elfuvarozta őket a színház előcsarnokába. Ott szépen sorbafektet- te a tíz fiút, mindegyik mellé égő gyertyát állított, és várta a hatást. A hatás nem maradt el: a direktor magához hívatta és így szólt: — Kedves öcsém, csalódtam magában. Maga egy lump fráter, aki az egész társulatot demoralizálja. Szerződését felbontom, csomagoljon össze, és azonnal utazzék el. Rózsahegyi Kálmán rajongott a színészetért, és egyszerre csak kidobják. Nem mentegetőzött, csomagolt, nekiindult. De Tiszai Dezső utánaszólt: — Ha reverzálist ad, hogy soha többé nem késik el a próbáról, és nem állít be farsangkor délelőtt frakkban a színházba, akkor maradhat. Farsangi A direktor azonnal megfogalmazta az írást. Rózsahegyi Kálmán aláírta, s azután soha többé nem húzott magára frakkot, csak ha nagyon kellett... ♦ AMBRUS ZOLTÁN egyszer farsangi bálról jövet hajnaltájban a Nagykörúton hazafelé tartott. Egyszerre szivet tépő gyereksírást hallott egy kapuból. Sietve a kapu felé tartott, ahol egy borzas, fekete macska nyivákolt keservesen, úgy, hogy megesett rajta az író szíve. Becsengetett a házba. Csakhamar kijött a házmester. Ambrus Zoltán átadta neki a kapupénzt, miközben a macska befutott a nyitott kapun keresztül. Az író távozni akart, mire a házmester, aki nem vette észre a besurranó macskát, csodálkozva kérdezte: — Hát az úr nem jön be? Ambrus egy szivart vett ki a zsebéből és átnyújtotta a csodálkozó házmesternek: — Nem fiam, csak azért csengettem, hogy az a kint rekedt szegény macska bemehessen. A házmester kiáltozni kezdett: — Hát mégis!... Este tíz óra óta azon fáradoztunk a feleségemmel, meg a vicével, hogy attól a mács- kától meg tudjunk szabadulni! ★ BRÓDY SÁNDOR egy átmulatott báli éjszaka után számlálatlan marék aprópénzt adott át elegáns mozdulattal fiákerosa kezébe. — De Sándor, hogy lehetsz ilyen könnyelmű ? — kérdezték az írótól barátai. Bródy kacsintott: — Csak hagyjátok, fiú- kák. Kilencvennyolc krajcár volt. A kettőt; ami még jár neki, majd megkapja legközelebb. * LIVERNÖBAN játszották Verdi Az álarcosbál című operáját. Éppen farsang volt, s bár el voltak ragadtatva Verdi zenéjétől, sokan azt kérdezték, helyényaló-e, 1 hogy farsang idején ilyen tragikus kimenetelű darabot adjanak elő. Segíteni nem tudtak a dolgon, mert más operát az énekesek nem tanultak be, az operaházat pedig farsang keddjén nem tarthatták zárva. Javában tartott az előadás. Az utolsó felvonáshoz érkeztek. Amália, a vétkesnek tartott asszony keresi Richardot, hogy figyelmeztesse a veszélyre. Mialatt az utolsó duettet éneklik és Richard búcsúzik Amáliától, René álarcosán megjelenik, és fölemeli a kezét, hogy Richardot leszúrja. De ekkor Renét három titokzatos dominó megragadta, lefegyverezte és szép szóval, prózában bizonygatták neki, hogy felesége ártatlan, mire Richard és René kibékültek egymással. Az opera e váratlan fordulatára a közönség felállva, lelkesen tapsolt, s a művészekkel együtt azt a három derék livernói polgárt is ünnepelte, akik ötletes közbelépésükkel megakadályozták, hogy a karnevál napján „gyilkoljanak” a színpadon. Révész Tibor OLVASÓNAPLÓ Ambrus Zoltán: Mídas király A görög mitológia szerint Midas, frigiai király — kabzsiságáért — kegyetlenül megbűnhődött. Páratlan, mesés gazdagságú Krőzus volt, mégis éhen pusztult, mint a legnincstelenebb koldus. Minden arannyá változott amihez hozzáért, csakhogy nemesfémmé alakult át az étel és ital is, amelyet a szájához közelített, hogy éhségét és szomjúságát csillapítsa ... Ambrus Zoltán (1861— 1932) ennek a mitológiai alaknak a nevét adta címéül legjelentősebb regényének, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó most jelentetett meg a „Magyar elbeszélők” sorozatában, Természetesen nem valamiféle „mitológiai tétel kibontása” a haladó magyar polgári irodalom egyik úttörőjének ez a kivételes nagy műve: témáját a múlt századvég magyar művészvilágából meríti. A sihederkórát élő magyar fővárosba viszi az olvasót, ahol, mint a korabeli lapok írták, hatezer pincelakásban harmincezren laktak, a sajtón kívül a városházán és a parlamentben is tisztább ivóvizet, s olcsóbb kenyeret követeltek a pompás paloták helyett. * Ellenfény Sass Ervin felvétele Milyen a századvég Budapestjének képzőművészvilága, amelyben a regény főhőse, a páraszti származású Bíró Jenő, a kőbányai rajztanár és tehetséges festő drámája játszódik? Az igazi alkotó számára fojtó légkörű világ ez, a giccses „műveket” hajszoló műkedvelőké,, a hozzá-nemértőké, a szeszélyes mecénásoké, az önérdeket képviselő műbírálóké és a féltékeny pályatársaké. A Kőbányán levő Szegényház téri sötét bérházban szövődik a szerelem Bíró Jenő és a szép Völ- gyessy Bella, egy tönkrement földbirtokos lánya között. A szegénységgel dacolva, egybekelnek. Ezzel kezdődik Bíró első, a szegénységen és 'szerelmen alapuló házassága. A beteg Bella halála után Bíró hosszú évekig csak a fiának és művészetének él, a hazai művésztársadalomból kirekesztetten, viszont hangos sikerekkel kísérve külföldön. Ekkor következik életének nagy változása: házasságra lép Galanthay Masa grófnővel, s megkezdődik aranyember karrierje. Vállalkozásai mesés sikerekkel járnak. A leglehetetlenebb vállalatok aranybányákká változnak, ha 6 áll az élükre — miként Ambrus Zoltán írja: — „A bot kivirágzott volna a keze között, hogyha virágszállításra adja magát...” Miként torkollik ez az életút minden külső fénye ellenére, az öngyilkosságba? — erről szól Ambrus olvasmányos regénye, amely — első változatában — hetvenöt esztendővel ezelőtt látott napvilágot folytatásokban a „Magyar Hírlap” hasábjain. ki nem kerül élve, ha szökni próbál! Félretolva őket, belépett a rendőr, egyik kezében a jegyzete, a másikkal idegesen babrált a pisztoly- táskáján. Lenézett a földre, a vérfoltokra, majd a bőröndös elé dobbantott: — Koffert a padlóra és kinyitni! Megtörtént. A válla fölött, meg a hóna alatt kukucskálók tekintetéből kihunyt a rémület. Az arcokra a csalódás, a meglepetés és derű érzésének furcsa keveréke kenödött. A bőröndben ugyanis ruhaneműk, temérdek könyv, meg jóféle hazaival teli csomagok sorakoztak. A sarokban, honnan a vér csöpögött, nylon zacskóban egy átvágott nyakú csirke élettelen teste hevert ... A vonat befutott a végállomásra. — Szálljanak le, menjenek dolgukra, a többit bízzák rám — hes- segette kifelé a bámészkodókat a rendőr. Mikor a bő- röndössel egyedül maradtak, sapkáját az ülésre csapva, végig törölt izzadt homlokán: — A fene egye meg a tréfáját, mire volt jó ez az egész? A szőke bűnbánóan vallani kezdett: — Pestre utazom, felvételire a Színművészetibe. Mikor az a néni a bőröndömre nézve azt rhondta, vér, eszembe ötlött, hogy soha jobb alkalom egy kis drámai előtréningre. Kipróbálom színészi képességem, de már nem otthon, a tükör előtt! A csirkét a sógoroméknak viszem. Náluk szállók meg. A rendőr kesernyés mosoly közben fejébe csapta a sapkát: — Ide figyeljen. Én is vizsgára megyek. Mit szólna, ha elkísérném, csak úgy, előtréningből? No! De tűnjünk el mindketten. A másik oldalon szálljunk le! A fülke utasai egy csomóban várták a kijáratnál a rendőrt, a megbilincselt bűnössel. Utóvégre hatósági félrevezetés meg miegyéb történt! Ám a két ember sehol! Tiszta krimi! Űj Rezső
