Békés Megyei Népújság, 1968. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1968-02-02 / 27. szám

1W8. február 2. 5 Péntek Premier Debrecenben Megjelent az első színes magyar napilap A csütörtök reggel megjelenő Hajdú-Bihari Napló címoldalán a „XXV. évfolyam, 26. szám” jelzés olvasható. A negyedszáza­dos láp első száma is nevezetes, hiszen az volt a felszabadulás utáni Magyarország egyik első le­gális kommunista napilapja, amely 1944. november 15-én je­lent meg, de emlékezetes lesz ez a csütörtöki szám, nemcsak az újság, hanem a magyar sajtó történetében is, hiszen az első szí­nes magyar napilapot veheti ke­zébe a lap népes olvasótábora. Egyéves előkészület után az NDK-ban készült polygráf rend­szerű ofszet gépsorról kapják meg az első példányokat. A hét­köznapi szám csak kétszínnyomá- sú lesz, tehát színes címeket, il­letve a szedéstől eltérő alapszí­nű képeket közölhet, de a vasár­napi számok már négyoldalas, szép kivitelű, képes, színes mel­lékletet tartalmaznak. — Mi a helyzet néhány órával a színes premier előtt az Alföldi Nyomdában? — erről érdeklőd­tünk szerda délután a nyomda­igazgatóságon. — Őszintén megvallva, kissé szurkolunk — hangzott a válasz. — A felkészülési időben már el­készíthettünk hat próbaszámot, ebben a hónapban megjelentet­tünk egy vasárnapi próbaszámot is, de hát az még csak főpróba volt. — Milyen változásokat hoz a munkában az új technika? — A betűszedés és a tördelés módja nem változik, ettől kezd­ve azonban a technológia az of­szet technikához igazodik. (Az ofszet nyomás lényege: a kisze­dett ólombetűkből celofánlenyo­mat készül, azt rugalmas henger­re másolják át, tehát nem ólom­ra, és annak segítségével végzik a nyomást most már a hagyomá­nyos rotációs módszerrel. Ennek az eljárásnak két nagy előnye van: egyszerre nyomható a lap mindkét oldala, ugyanakkor rossz papíron is jó minőségű képek nyerhetők, ötvenezer példány­számban kerül ki a lap a nyom­dából, az első példány este li­kőr, az utolsó reggel 7-kor. A je­lentős összegű beruházással kor­szerűsített nyomda könyvet is készít. Februárban kerülnek ki például a gépsorról az új, színes technikájú KRESZ-könyvek. — Mi újság a szerkesztőség­nél? — ezzel a kérdéssel Paliás Imréhez, a lap főszerkesztőjéhez fordultunk. — Mi is nagy izgalommal vár­tuk a premiert — mondta a fő- szerkesztő. — Alaposan felkészül­tünk az átállásra: elsősorban a fotólabort kellett fejlesztenünk, hiszen a színes képekhez ezentúl diapozitívokat adunk. Újdonság még az is, hogy grafikust alkal­maztunk a szerkesztőségben, hi­szen a színes lap megszervezése művészi igényű munkát követel. Végre olyan képek lesznek alap­ban, amelyek nem egy esetben élesebbek, mint az eredeti felvé­telek. — Hogyan fogadták az olvasók a próbaszámot? — Sikere volt. Bár drágább lett a lap, az előfizetők száma még­sem csökkent. Szeretnénk kihasz­nálni a színes nyomás adta elő­nyöket, ugyanakkor a frisseségre való törekvést sem adjuk fel, hi­szen napilapot szerkesztünk. — Mivel indultak a csütörtöki lap első oldalán? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága a megye költségvetését tárgyalja. Erről közlünk egy vil­láminterjút a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnökével. A rövid interjúhoz csak any- nyit tehetünk hozzá: a Népújság szerkesztőségének kollektívája szívből üdvözli az első vidéki színes napilapot. B. B. I. NEMZETI BÜSZKESÉG — SZOCIALISTA MÓDBA \T an egy neológizmusa a ma- • gyár nyelvnek — újkeletű, frissen teremtődött kifejezés — melyet sokat használunk ugyan, számtalanszor beszélünk róla, egy kicsit mégis idegen a nyelvérzék számára. Némiképp papírosízű, merev, hivatalos érzelmi hatású, így szól: tudatformálás. Hogy mit jelent, azt mindannyian ismerjük pontosan. Napjaink egyik legfontosalbb kérdése az em­berek tudatának szocialistává csiszolása, alakítása. Magyarán: az a nagyon is bonyolult, áttéte­les, sok-sok körülménytől függő és eléggé hosszadalmas munka, melynek a célja, hogy a politiká­ban, a hatalomban, a gazdasági életben már véglegesen eldőlt pozíciók után — a fejekben is győzedelmeskedjék a szocializ­mus. Jól emlékszem egy neveléslé­lektana előadásra, ahol többségé­ben már a múlt rendszerben fel­nőtt idősebb emberek: mozgalmi vezetők, pártmunkások vettek részt. Az előadó felírta a táblára krétával, hogy: „Csonka Magyar- ország nem ország...” — aztán kérdően nézett ránk. S a hallga­tóság szinte egyöntetűen kezdte skandálni a folytatást: „..egész Eddig 712 népfrontbizottsági tagot választott 22 község lakossága A Hazafias Népfront IV/ kong­resszusára való felkészüléssel egyidőben megyénkben is újra­választják a népfrontbizottságo­kat. A beérkezett tájékoztatás szerint január 30-ig megyénkben 22 község és Gyula város lakos­sága választotta meg képviselőit a népfrontbizottságokba, össze­sen 712 tagot. A pártszervezetek és a tanácsok legtöbb helyen megfelelő segítséget nyújtanak a választási gyűlések előkészítésé­Nemes, alkotó élete és bátor katonahalála legyen világító példaadás mindnyájunk számá- ra a haza iránt tartozó köteles­ségünk áldozatos és önfeláldozó teljesítésére. A magyar királyi kormány a Kormányzóhelyettes Úr halálával kapcsolatban rend­kívüli minisztertanácsot tartott és azon országos gyászt rendelt el. A kormányzói rokonság Gö­döllőre siet, hogy kifejezze részvétét az atyának, aki mint­ha a legnagyobb vigaszt abban találná, hogy máris készülnek a tervek a hatalom öröklődésének biztosítására. Az első számú je­lölt az árván maradt unoka, akinek a kormányzóhelyettessé való megválasztatását tervezik, a nagyapai és az apa érdemeire való tekintettel. Csakhogy Ist­vánba még kétesztendős sincs, s a kormányzóhelyettesnek fel­nőtt embernek kell lennie, aki valóban képes elvégezni a ráhá­ruló feladatokat. Gyermekki­rályt viszont már ismer a tör­ténelem, s ifj. Horthy István királlyá koronázása vetődik fel a rokonság elképzeléseiben. S a gyermekkirályhoz kormányzó­helyettessé választanák nagy­bátyját, ifj. Hoi'thy Miklóst, aki a nagyapával együtt kormá­nyozna addig, amíg Istvánka felcseperedik... Amikor Kállay miniszterel­nök megjelenik a rendkívüli mi­nisztertanács után, hogy részvé­tet kifejezze, Horthy a kézszorí­tás után figyelmezteti minisz­terelnökét: — Mielőbb foglalkozni óhaj­tok a tragédia következtében beállott helyzet mielőbbi meg­oldásával... Kállay pontosan érti miről van szó. A kormányzó nem nyugszik bele, hogy a vak vé­letlen megakadályozza dinasz­tiaalapítási szándékait, s fia holtteste mellett az új megol­dásért harcol. A miniszterelnök előtt a család elképzelései sem maradnak titokban. Sőt, mások előtt sem. Serédi hercegprímás már másnap közli Kállayval, mindent megtesz azért, hogy a kormányzó unokájával kapcso­latos terveket megakadályozza, mert ő csali katolikus királyt lenne hajlandó megkoronázni. Kállay azt válaszolja, hogy a Horthy unoka, mielőtt királlyá kiáltanák ki, katolikus lenne... Születik azonban áthidaló el­képzelés is. A férje temetésére készül még, de a Horthy és Edelsheim-Gyulai család taná­csa máris ismét férjhez adná gróf Edelsheim-Gyulai Ilonát, Horthy István özvegyét, mégpe­dig ifj. Károlyi Gyula grófhoz, néhai Horthy Paula férjéhez. Utána Károlyi lenne a kor­mányzóhelyettes. A kissé gusz­hez. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a lakosság szívesen vesz részt a választásokon, ezt bizo­nyítja az a tény többek között, hogy Körösladányban ötszázan, Szeghalmon 350-en, Dévaványán ötszázan jelentek meg a válasz­tási gyűlésen. Telekgerendáson is a 35 tagú bizottságot több mint kétszázan választották meg az állami gazdaság és a tsz-tagok között. Elmondhatjuk, hogy a jelenle­gi választásoknál mindenütt ar­ra törekednek, hogy felfrissítsék bizottságaikat. Az eddigi ered­mény: a megválasztott bizottsági tagoknak 35 százaléka új. Ami a gyűlések részvevőinek aktivitását illeti, azokon a he­lyeken, ahol a beszámolók helyi politikával foglalkoznak, kielégí­tő. Itt a gyűlések a politikai, a társadalmi élet munkaértekezle­teiként folytak le. A hozzászólók kivétel nélküL helyeselték pár­tunk és kormányunk politikáját. Ugyanakkor nagyon sok — lát­szólag apró, de megoldható dol­gokat — hiányosságokat tártak fel. Több helyen azonban a be­számolók nagyon keveset, vagy egyáltalán nem szóltak az eltelt négy esztendő népfront-mozga­lomban elért eredményeiről. Né­hol, szervezési hiba folytán el­maradt a választási gyűlés — munkaidőben hívták össze — és új időpontot kellett meghatározni. Ez tanulság a továbbiakban, hi­szen a teendők zöme még hátra van, a községi, városi választások február végén fejeződnek be. Ezt követik majd a tanyai népfront- csoportok választásai. A hátrale­vő időben van tehát lehetőség a tustalan tervnek legnagyobb előnye, hogy Károlyi katolikus, J jó szervezésre, a jó politikai mun az ő személyét talán nem ellen­zi majd a hercegprímás... (Folytatjuk) kára, a népfront-választások si- .kere érdekében. Magyarország mennyország!” A megdöbbentő hatású kísérletet az előadó annak bizonyítására hasz­nálta, hogy micsoda keményen beidegzett, egy reakciós nevelés állandó dresszúrájában megcsom- tosodott gondolatfoszlányokat, képzeteket kell mai, szocialista tartalmú felvilágosító munkánk­nak, tudatformálásunknak merő­ben más, új fogalmakkal helyet­tesíteni. Hangsúlyozom, akik ott ültünk, mindnyájan szocialista gondolkodású emberek voltunk, mégis gépies bábuként, szinte ön­kéntelenül folytattuk kórusban az ostoba, hazug, soviniszta frázis gyerekkorunkban ezerszer hallott, belénk nevelt szövegét. Ji fejek kitisztogatása az avitt ** emlékek pókháió sarkaiban megrekedt, haszontalan lerakódá­soktól, salaktól, néha nem is olyan egyszerű. Könnyíti azonban munkánkat, kedvező lehetőséget ) teremt törekvéseink sikeréhez, ha olyan alkalmakhoz, események­hez, évfordulókhoz tudjuk kap­csolni az új gondolatok elplántá- lását, amelyekre minden hazánk­fia méltán büszke lehet. Az idén októberben lesz 50. évfordulója az őszirózsás polgári demokrati­kus forradalomnak, novemberben ünnepeljük a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulásá­nak jubileumát, s a következő esztendő márciusa nemzeti; törté­nelmünk egyik legkiemelkedőbb eseményének, a dicsőséges Ma­gyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának fél évszázados évfordulója. Mondjuk meg őszintén:nagyszerű hagyományaink vannak népünk történelmi múltja egy-két kiemel­kedő eseményének és hősének méltatásában, a aúluik való meg­emlékezésben. Példaként csak annyit: az 1848-as forradalom, a szabadságharc emlékeinek ápolá­sa, felelevenítése már -a orrúit század utolsó negyedétől kezdve úgyszólván rendszeres volt. A forradalmi múlt emlékeit a ki­egyezés rendszerének melldönge­tő, csakis közhelyekben élő haza­fiaskodása éppúgy igyekezett ki­sajátítani, mint az ellenforradal­mi Horühy-rendszer népgyűlölő és népbutító nacionalizmusa. Vagy hogy egy másik példát mondjunk, nemcsak a legfiatalabb generáció, de apáink is jól ismerik, népünk kiemelkedő nagy fiának tartják számon Dózsa Györgyöt, hiszen J nevét és tetteit — ha a múlt j rendszerben írt történelemiköny- j vek meghamisították is — az iro­dalom. két legolvasottabb költőnk, Petőfi Sándor és Ady Endre „nép­szerűsítették”. Sajnos, a magyar munkásmoz­galom, a kommunisták, a Tanács- köztársaság hőseinek, eseményei­nek megelevenítésében nincsenek még ilyen kiváló hagyományaink. Pedig az 50 év előtti magyaror- ! szági forradalmak eseményei — j r az első világháború utáni forra­dalmi hullám részeként — ugyan- | csak méltók arra, hogy élesszék nemzeti büszkeségünket, erősít- j sék a munkásosztály intemacio- ! nalista elhivatottságába vetett j hitünket, segítsenek kiterebélye- [ síteni a szocialista hazafiság esz­méjét. Nem mindennapi lehetősé­get ért meg a kommunisták, a munkásosztály vezetésével 1919- ben a mi népünk: száz éven be­lül másodszor került a nemzetközi haladás élvonalába. Élvezve a kü­lönböző nemzetiségek rokonszem- vét, példát adva a környező orszá­gok haladó mozgalmainak és ak­tív segítséget nyújtva a fiatal Szovjet-Oroszország történelmi harcához. Ügy gondolom, van még tennivalónk abban, hogy Táncsics Mihály, Frankel Leó, Károlyi Mihály, Kun Béla s a tra­gikusan rövid fennállása alatt is hatalmasat alkotott Tanácsköz­társaság jónéhány kiemelkedő ve­zetője megkapja a méltó helyet a magyar történelem pantheonjá- ban és az emberek szívében. Hi­szen, amit a Tanácsköztársaság, az első magyar proletárdiktatúra kezdeményezett, programba vett, azt az utóbbi húsz esztendőben érte el, valósította meg ennek az országnak a dolgozó népe, azok­nak a társadalmi erőknek a veze­tésével, melyek a 19-es Tanács- köztársaság örökösei, / egyenes folytatói. őst, mikor ezeknek a nagy * jelentőségű forradalmi ese­ményeknek a jubileuma közeleg, megyénkben is sok tennivaló van, a helyi hagyományok, emlékek felelevenítésében, dokumentációk gyűjtésében és rendszerezésében. A Nagy Októbeiá Szocialista For­radalom jubileuma alkalmából rendezett helytörténeti és mun­kásmozgalmi kiállítások már je­lezték ezeket a hasznos törekvé­seket. Széles társadalmi mozga­lommá szükséges azonban fejlesz­teni a városokban és községekben. — szerte mindenütt a megyében — a forradalmi emlékek tudatosí­tását. Nemcsak a múzeumok, a könyvtárak és az iskolák, de a társadalmi szervek, a TIT, a KISZ, a Hazafias Népfront is so­kat tehet ennek az ügynek az ér­dekében. Ä hármas évforduló emlékére gyűjtött forradalmi anyagot helyes volna összekapcsolni a vi­harsarki agrárszocialista mozga­lom, valamint a Horthy-korszak munkásmozgalmi dokumentumai­val. Mindezek nagyszerű lehető­séget nyújtanak a tudatformálás időszerű munkájának elmélyíté­sére, arra, hogy jó értelemben vett hazafias érzéseket, nemzeti büsz­keséget plántáljak el a proletari­átus céljainak, eszméinek meg­gyökereztetésével, azaz: szocialis­ta módra. Vajda János Kedvelik a Til­Csanádapácán az idei évadban : 150 TIT-előadásra kötöttek szer- ződést a termelőszövetkezetek, j valamint a különböző szervek. Czeglédi Károly, az iskola igaz­gatója, a helyi TIT vezetője igen aktívan vett részt az előadások szervezésében, s mindenkor biz­tosítja az előadókat is. Általában a különböző munkahelyeken dol­gozók igényeinek megfelelő té­mákat választottak ki. így a fo­gyasztási szövetkezetben a ba­romfitenyésztésről. a gyümölcs­fák ápolásáról, kertészetről hall­hatnak előadásokat a részvevők. Kisállaüenvósztési bemutató Kondoroson Kondoroson február 3-án, szom­baton nyílik meg a KlSZ-szerve- zet 'székházában a mezőgazdasági kisállattenyésztési bemutató, me­lyet a helyi fogyasztási szövetke­zet, a Hazafias Népfront és a mű­velődési otthon közösen szei'vez. A kondorosi szakcsoport legszebb galambjait, nyulait, valamint a fogyasztási szövetkezet által ké­szített tenyésztési eszközöket — nyúlketrec, önitató — mutatják be. Az ünnepélyes megnyitón Hronyecz Mihály ismerteti a be­mutató célját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom