Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

1968. január 11. 4 Csütörtök fi tsz-fiatalok parlamentié elé Az utóbbi hónapokban mint­egy harmincezer falusi fiatal kér­te felvételét a termelőszövetkeze­tekbe, s velük együtt immár ne­gyedmillióra tehető azoknak a fi­ataloknak a száma, akik élethi­vatásul választották a mezőgazda­sebb tanácskozások jó alkalom­nak bizonyultak ahhoz, hogy a fi­atalok megismerjék a párt és a kormány legújabb agrárpolitikai rendelkezéseit, az ebből származó országos és helyi feladatokat a termelőszövetkezetek, a községek ságot és munkahelyül az ország vezetői pedig felmérhessék azo­valamelyik termelőszövetkezetét. Ha ma még nem is általánosítha- tóan, de mezőgazdasági üzemeink jelentős részében ezzel jórészt megoldódott az utánpótlás gondja, lényegesen javult a néhány évvel ezelőtt még feltűnően magas át­lagéletkor. De, hogy mindez általánosítva, országos méretekben is elmond­ható legyen, ahhoz egyben-más- ban — mindenekelőtt egymás megítélésében — előbbre kell még lépnie a termelőszövetkezeteknek is, a fiataloknak is. Ehhez az előbbrelépéshez, a tennivalókat tisztázó vitákhoz kí­ván fórumot teremteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség: január 1 és 20 között Budapes­ten megrendezi a termelőszövet­kezeti fiatalok parlamentjét. Ez a háromnapos tanácskozás A csökkent munkaképességűek munkajogi védelméről Beszélgetés dr. Sebestény Józseffel, a megyei tanács vb munkaügyi osztályvezetőjével kát a — többségükben jogos — igényeket, amelyek kielégítése nélkül bizony ma nem kötődik meg tartósan a fiatalság falun. Az országos parlament feladata lesz, hogy a területi tanácskozá­sokon felmerült problémák sorá­ból kiválassza a legfontosabbakat, és hogj' javaslatot tegyen megol­dásuk módozataira. A termelő­szövetkezeti fiatalok általános helyzetének elemzése mellett a parlament küldöttei — szekció­üléseken — külön is foglalkoz­nak majd az egyes munkaterü­leteken dolgozó fiatalok helyze­tével és plenáris ülés keretében vitatják meg — egyebek között — a szövetkezeti fiatalok érdekvé­delmének problémáit. A múlt év november—decem­berében megtartott kis parlamen­tek kétszázötven küldöttet dele­tulajdonképpen összegezése lesz gáltak a budapesti tanácskozásra. majd annak az országos méretű párbeszédnek, amely a múlt év november—decemberében, az úgynevezett helyi, vagy „kis par­lamentek” keretében zajlott le a termelőszövetkezetek vezetői és a szövetkezetek ifjúsága között. Ezek az ország mintegy 300 ter­melőszövetkezetében rendezett ki­Rajtuk kívül száz meghívott ven­dége is lesz a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének; soraik­ban tsz-clnökök, agronőmusok, helyi párt- és állami vezetők. Je­len lesznek és részt vesznek a tanácskozás munkájában az or' szágos szervek képviselői is. S. J. A dolgozók széles körét foglal­koztatja a kérdés: vajon hogyan alakul a reform során a csökkent munkaképességűek helyzete? Az új munkajogi szabályozás miképp intézkedik erre vonatkozóan? Dr. Sebestény Józseftől, a megyei ta­nács vb munkaügyi osztályveze­tőjétől kértünk tájékoztatást, aki bevezetésül az alábbiakat mond­ta: — A Munka Törvénykönyve csak néhány mondatban foglalko­zik a csökkent munkaképességűek védelmével, de a 2014/1967. számú kormányhatározat, a Munka Tör­vénykönyve végrehajtásaként ki­adott kormányrendelet, továbbá a tavaly decemberben megjelent 1/1967. számú munkaügyi, egész­ségügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelkezés, valamint több más egészségügyi miniszteri rendelkezés olyan előírásokat tar­talmaz, amelyek az eddigieknél kedvezőbb helyzetet biztosítanak számukra. — Milyen kategóriákba sorol­hatók a csökkent munkaké­pességűek? — Az első kategóriába azok tar­toznak, akik jelenleg is munka- viszonyban állnak, a másodikba a területen élő, elhelyezkedni kí­vánó személyek, a harmadikba pedig azok, akik nem képesek munkát vállalni. — Milyen védelemben része­sülnek az első kategóriába tartozók? — Olyan munkakörbe kell he­lyezni őket, ahol adottságuknak megfelelően — racionálisan — fejthetik ki képességüket, esetle­ges munkaviszony megszüntetésé­nél pedig külön munkajogi véde­lemben részesülnek. A vállalatok­nak (üzemeknek) az egyes csök­kent munkaképességűek számára alkalmas munkaköröket meg kell jelölni és kötelezően fenntartani. (A csökkentlátókra és vakokra külön is vonatkozik a védelem). — Mik a lehetőségek a má­sodik kategóriába tartozók számára? — A rendelkezések szerint a munkába állításukra fokozottabb lehetőség nyílik. Főleg bedolgozó­ként foglalkoztathatók, de tervez­zük, hogy még az idén létreho­zunk Békéscsabán olyan üzemet, ahol számukra megfelelő munkát tudunk majd biztosítani. A járási székhelyeken erre a következő években kerülhet sor. Egyébként a megyében mintegy 2000 személy tartozik ebbe a kategóriába. — Mi történik azokkal, akik nem képesek munkát vállal­ni? — Segélyezésben részesülhetnek. — Milyen feltételek alapján? — A segélyezésre az Egészség- ügyi Minisztérium 38/1963. számú utasítása az irányadó. Eszerint átmeneti segélyt azok kaphatnak, akik már semmilyen körülmé­nyek között nem foglalkoztatha­tók, de szükséges, hogy a rész­nyugdíjhoz előírt szolgálati idővel rendelkezzenek. (A nyugdíjkorha­tárhoz csak 5 évnél kevesebb hi­ányozhat). Az érdekeltek a vár­ható nyugdíj 75 százalékát kap­hatják, ami nem lehet kevesebb 500 forintnál. Rendszeres szociális járadékot Szabadegyetem Orosházán és Mezőkevácsházán Január 10-én kezdődött meg a Dél-Békés megyei Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségének és a TIT megyei titkárságának szer­vezésében indított termelőszövet­kezeti szabadegyetem Orosházán és Mezőkovácsházán. A szabad- egyetem mindkét helyen hat elő­adásból áll és az utolsót február 14-én tartják. A tegnapi megnyi­tón Orosházán Kovács Sándor, az MNB ügyvezető elnöke, Mezőko­vácsházán pedig dr. Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese tartott előadást „A ma­gyar mezőgazdaság helye a nép­gazdaságban” címmel. A követke­ző előadást január 17-én Csizma­dia Ernő, a Minisztertanács osz­tályvezetője tartja Orosházán és Mezőkovácsházán is, előadásának címe: Differenciáltság és a jöve­delem elosztása a mezőgazdaság­ban. A további előadások az árutermelés és értékesítés kérdé­seivel, az új termelőszövetkezeti törvénnyel és a földtörvénnyel foglalkoznak. A szabadegyetemre az orosházi járásból kilencven, a mezőikovács­házi járásból pedig nyolcvan ter­melőszövetkezeti vezető jelentke­zett. C&zsnlesőgi héf MWWWWWWWVWUWUWWVVWUMWMWWW Nem tehetek róla, nagyon szeretek szer­vezni és éppen ezért mindig ünnep számom­ra egy-egy kampányfeladat. Csak úgy repes szívem az örömtől, hogy például minden évben Tisztasági Hónapot rendezünk, mert kell ám ahhoz szer­vezni, hogy egy hónap alatt eltakarítsuk azt a sok piszkot, szemetet, amit 11 hónapig szinte direkt erre számítva szórunk el! Örülök az öregek Napjának is, hiszen milyen jól meg kell azt szervezni, hogy aztán 364 napig ne legyen rájuk gondunk. Nem is panaszkodhatom, van elég szervezni való mindig, de régen szorított a gondolat, hogy öszinteségi Hetet is kellene már rendezni, abból kiindulva, hogy az ötvenkettőből egy lehet őszinte is! Ki sem tudom fejezni, milyen boldog voltam, amikor nemrégiben került egy kis szabad időm és végre sikerült megszerveznem álmaim vágyát, az Öszinteségi Hetet! Nem is hiszik, milyen szépen ment minden, az embereken egy olyan öszinteségi roham vo­nult végig, amely a hazugságok kizárását illetően a legszebb reményekkel kecsegtetett. Íme egy néhány példa életünk különböző területeiről, ki kinek mit mondott: Egyik nagykövetségünk kereskedelmi attaséja Szaxofónia kereskedelmi attaséjának: — Fütyülök rád és az egész kormányodra, te hájfejű. Szóba sem állnék veled, ha nem volna országod pirított tökmagunk legjobb piaca... Egyik minisztériumban egy szimpla előadó a főosztályvezetőjének: — Kétszínű alak vagy hallod, szemébe híze­legsz, háta mögött meg fúrod a miniszterhelyet­test, a helyére pályzol... Egy vállalatnál az osztályvezető az igazgató­nak: — Tökfej vagy kisapa, ugatod az egész mun­kát, csak reprezentálsz, meg zsebrevágod a prém- csit . . . Egy vállalati igazgató az egyik előadójának: — Megmondom őszintén, nem azért csinálok magából Sülttökfalván részlegvezetőt, mert megérdemli, hanem azért, mert idétlen, ráadá­sul mindenbe beleüti az orrát és másképpen nem tudok meg­szabadulni attól a bamba képé­től... Titkárnő az igazgatónak: — Ronda, vén, kövér, szőrös hernyó vagy öre­gem, de hát sokba van a divat, a pénznek pedig még most sincs szaga ... Nagy Író a Még Nagyobb Írónak: — Eleget nyaltam a talpadat, megmondom őszintén, nem tudom, ki tolja a szekeredet, mert dilettáns vagy a javából... Tsz-elnök a tagságnak: — Hát fogjuk meg, emberek, oszt’ vigyétek, mert ha többnek nem is, de az én fizetésemnek meg kell lenni...! A további öszinteségi nyilatkozatok közlését kénytelen vagyok mellőzni, az alábbi következ­mények miatt: — Szaxofónia váratlan hirtelenséggel visszalé­pett a külkereskedelmi szerződés megkötésétől és 100 ezer vagon pirított tökmag a nyakunkon ma­radt; — a minisztériumi előadót összeférhetetlen természete és tekintélyromboló magatartása mi­att kihelyezték a Hortobágyra vakondtúrási nyil­vántartónak; — a vállalati osztályvezetőt becsületsértésért 1001' forint pénzbírságra ítélték és áthelyezték Gerslifalvára hernyószámlálónak; — a vállalati előadót súlyos idegösszeroppa­nással az illetékes gyógyintézetbe szállították, felépüléséhez nincs remény; — a titkárnőről megállapították, hogy eddig csak előnyös megjelenéséből élt, az önéletrajzi adatait meghamisította, mert nem is járt iskolá­ba, és ezért lehelyezték az alagsorba ablakpuco- lónak; — a Még Nagyobb Írót az Írószövetség saját halottjának tekinti; — a dotációs tsz-elnököt a tagság szurokba és tollba forgatta és a falu határáig kergette. Tehát — valamilyen előttem még ismeretlen okból — az Öszinteségi Hét megbukott. Pedig milyen gondosan megszerveztem! OKI azok kaphatnak, akik a nyugdíj­éveknek legalább felével rendel­keznek és a munkaképességük csökkenése eléri vagy meghalad­ja az 50 százalékot. Részükre havi 300—500 forint összeg állapítható meg. Rendszeres szociális segélyben azok részesülhetnek, akiknél az előbb elmondott feltételek nem állnak fenn és akiknek nincs el­tartójuk. — Milyen intézkedéseket tet­tek a tanácsi szervek a csök­kent munkaképességűek vé­delmével kapcsolatos rendel­kezések végrehajtására? — A járási és városi tanácsok vb szakigazgatási szervei már intézkedtek arra, hogy minden vállalatnál, telephelyen, intéz­ménynél hozzák létre azokat a bizottságokat, melyek a csökkent munkaképességűek ügyeivel fog­lalkoznak. Több helyen volt már ilyen bizottság, de nem tevékeny­kedett. Most majd igen komoly szerepük lesz. Az új feladatokat január végén, február elején já­rás- és városonként megtárgyal­ják a szakigazgatási szervekkel és meghatározzák a tennivalókat. A bizottságok egyik közvetlen fel­adata, hogy március végéig tegye­nek javaslatot a vállalatuk igaz­gatójának: mely munkakörökben lehet csökkent munkaképességűe­ket foglalkoztatni úgy, hogy ott teljes értékű munkát tudjanak végezni. Ha ezeken a helyeken nem csökkent munkaképességűek dolgoznak, folyamatosan ki kell vonni őket és helyettük csökkent munkaképességűeket beállítani. Ha nincs, az illetékes tanács mun­kaügyi szakigazgatási szerve köz­vetítés útján tesz erre javasla­tot — Milyen szerepük lesz még a vállalati bizottságoknak? — Javaslatot tehetnek munka­gépek átalakítására, üzemrészek kialakítására, hogy a munka fel­tételei biztosítottak legyenek. (A Békés megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat már tervezi, hogy a csökkent munkaképességűek szá­mára külön üzemrészt alakít ki). Az ilyen irányú kezdeményezést az illetékes tanácsok anyagilag is támogathatják. Az a dolgozó, aki a vállalatnál rokkan meg, bizonyos esetek­ben kereset-kiegészítésre tarthat igényt Ennek elbírálásában, vé­leményezésében a bizottságoknak is van szerepük. Átképző tanfo­lyamok szervezésére is tehetnek javaslatot — Kedvezőbbé válik tehát a csökkent munkaképességűek helyzete? — A lehetőségek adottak, a vál­lalatok és a tanácsok szakigazga­tási szerveinek jó együttműködé­sével már 1968-ban igen sokat lehet tenni az érdekükbe. Külö­nösen fontos, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények keressék a lehetőséget a csökkent munkaké­pességűek ésszerű foglalkoztatásá­ra, újabb munkahelyek kialakítá­sára. Társadalmi rendünk humá­numa megköveteli, hogy törőd­jünk velük. Életkedvet, önbizal­mat ad nekik az a tudat, hogy nem a társadalom eltartottjai — fejezte be a beszélgetést dr. Se­bestény József. Pásztor Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom