Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

í «uttmtflNSflfcúrc. Ml IGV SZIL VESZTEREZTŰNK Kik hát a vendégek? Délután kettőkor már alaposan megpakoltuk a tanterem napok óta hideg vaskályháját. A gázlámpát nagymamák kisunokákkal, akik míg városba szakadt kipróbáltuk, akkor égiitt, gyerkeik szórakozni men. és barátságosan bevilágí­totta a nagy helyiséget. A padokat összetoltuk, asz­lacot is rajzolnak mellé, kissé macskához vagy Tsz-tagők negyvenen túl, nyálhoz hasonlít, de a ki­sebbek körében sikert arat. Kitör a rajzolási láz, fülig krétásak már, de jól mu­latnak. nek, vállalják a kicsinye­ket. Tehát gyerekek és idő­sek. A fiatalság vidámabb tál és székek helyett, az zenés helyen köszönti az öreg telepesrádió is beke- új évet. Nekünk elég a rá- rült a lakásból. Gyorsan dió, később egy harmonika. leszállt az est. Vaksötét lett, s a sár nem akart meg­fagyni. Vajon eljön-e egy­általán valaki? Mindegy mit játszik rajta, Mihály bácsi, a 6—12 éves lánykák valami tviszttel kombinált csárdást ropnák. De előbb a kitárt könyv- szekrény új kincseiben dúskálnák. Az asszonyok szakácskönyvet forgatnák, no meg a kézirrmnka-min- csizmás lábak, aztán gyor- ^zegeti^ Az Hét óra előtt dobogtak először a nagy­Még néhány perc és a rádióban elhangzik a 12 óra... Felőliünk, énekel­jük a Himnuszt... Megha­tott arcok, a gyerekek ál­mosak és megszeppentek. Miért könnyesek a szemek? Egy kislány felsőhajt: „Me­gint öregebbek lettünk egy évvel...” Kitör a kacagás! Bizony, ö -már 12 lesz... Rétest kínálnak az asz- szonyok, úgy szól a régi ____ ___„____ babona, pénzt és hosszú s an, egymás utam apró, vi- refc ^ része uíazási köny- életet hoz orrnak, aki éjfél lágító pontok tűntek fel az vgk képein álmélkodik. után eszik belőle. A terem éjszakában: viharlámpá- Kézrői kézre Hanzelka sok... Gyűlt a tanyai nép ^ Zigmund: Afrika című a közös szilveszter-estre. könyve. Gyorsan beiratko- Nem bál, csak amolyan z^k négy új olvasó, klub-est, amit már ősz óta ^ gondozd Trabanto­rendezgetünk. Ma nincs éUtf” könyv is tikéi egy új előadás, mindenki úgy szó- Trabant-tulajdonos nőveze- rakozik, ahogy akar. tőnél. Pumpáljuk a lámpát, se- Kialakult két kártyacso- hogy se akar égni. Gyor- port is. A férfiak véres ko­sán elő vagy hat petróle- molysággal ramsliznak, nmlámpát! Nem panaszko- négy asszony ^zsírozik”, dik érte senki, hozzá va- Akkorát kacagnak, hogy gyünk szokva. Nyaggatjuk megrezdülnek a lámpák rádiót, antenna N nélkül lángjai. Vam, aki sakkozik, rendási tanács jóvoltából, s ha agregátorral is, de mű­ködni fog a tanyai klub te­levíziója, örömére a nagy- megyerieknek... Huszár Istvánná kezd kihűlni, a gyerekek szeme lecsukódik, az embe­rek viszont még alkudoz­nak: ezt meg azt a játsz­mát le kell játszani, a sakkban a gyorsaság nem követelmény. Mire mindent bezárunk, elmúlt fél kettő. Szerény mulatság volt, de mindenki jól érezte maigát. Nemsoká­ra megint összejövünk, úgylehet, tévét nézni. A pa­dok helyett székek, aszta­lok is érkeznek a telékge­halkan szól. Oda se neki. mannák társasjáték-kedve- Zsibong a gyerekhad. Nél- lök. Az óramutató halad külüik nem mehet el egy előre. Két nagylány krétát tanyai házaspár se szóra- fog és felírja a táblára: JcoznL BUÉK 1968! Szerencsema­májusában tartotta közgyűlését. Közreműködésével igen sokoldalú és progresszív határozat született. Cza­bán előadói beszédében új, demokratikus népoktatási törvényt követéit. A javaslatára elfogadott határozat pedig kívánta: a népoktatás államosítását, a hitokta­tás egyházi hatáskörbe utalását (helyette általános erkölcstan tanítását), az ingyenes és 8 osztályos (?) tankötelezettséget, a gyermeki kenyérkereseti munka eltiltását 15 éves korig, a tanítóképzés államosítását, a tanítók díjazási, munkajogi és nyugdíjkörülményeá- nek rendezését. Ezeket a rendkívül progresszív hatá­rozatokat még 8 megye tanítóegyesülete vette át és fogadta el. Ez a körülmény a Békés megyei határoza­tok jelentős hatását tükrözi. Most már a reakció sem marad tétlen. Czabán el­hal gáttá tására ürügyül az szolgált, hogy a SZDP 1913- as nagy sztrájkjának előkészületed kapcsán megszer­vezte 34 fővárosi munkásgyermek Nagyszénáson való ellátását. A lakosság és az iskolás gyermekek Czabán buzdítására lelkesen gyűjtötték ennek anyagi alapjait. Persze tudomást szerzett erről a királyi tan- felügyelő is. Igazoló jelentésre szólította fel Czabánt, az uralkodó osztály elleni izgatás vádjának hangisúlyo­zásával. Czabán öntudatos válasza határozott és egy­értelmű volt: „Szabadságomban van együttérezni azokkal, akik­nek nagy és az egész társadalmat fenntartó hasznos munkájáról meg vagyok győződve. Es arról is, hogy a jogtalan munkásoknak az alkotmány sáncaiba való be­vétele nemzetünk létérdeke. Jogom van filléreimmel i támogatni a demokratikus Magyarországért harcoló­kat, mert ez a harc ugyanakkor a nép kultúrájáért és érettünk, a jogainkban korlátozott tanítókért is fo­lyik.” A fegyelmi vizsgálatot természetesen megindították ellene. Még egy másik vádpontot is kerekítettek. En­nek alapja, hogy 1914. március 29-én a község piac­terén népgyűlést hívott egybe. Czabán — a gyűlés szó­nokaként — helytelenítette, hogy a község határában 15 500 kh grófi birtok terül el, s a község több mint 3000 főnyi mezőgazdasági munkáslakossága csak 300 holdat mondhatott magáénak. Legelője sem volt a köz­ségnek. Ezért Czabán javaslatára a lakosság 4157 hold szántó és 400 hold közlegelő „elérhető áron” történő megvásárlásának lehetőségét követelte az uradalomtól. A helyi és országos reakció bőszült haj­szát kezdett Czabán Samu ellen. A minisztérium döly- fös fegyelmi tanácsa irgalmatlanul lesújtott. Czabán Samut megfosztották állásától. Semmiféle anyagi tá­maszt nem hagytak számára, még a .nyugdíjjogosult­ságot sem. Czabán — bár a jogtalan és méltánytalan nagyon megviselte — ebben a helyzetben sem vesztette el a fejét. Nem tört meg. Ritka éleslátással írja: „Ez az ítélet nemcsak nekem szól, hanem az igazi nópkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nemcsak a tanítói mozgalmakban vettem részt, ha­nem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásem­bereknek is, azoknak, alkik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak. Ezek az em­berek mindaddig derék, jóravaló, vallásos népek, amíg mindent helybenhagynak, amit felülről javasolnak. De ha egy okos, arravaló embert alkarnak bírónak vá­lasztani, ha megkérdezik: máért fizet a nép most töb­bet, mint tavaly, ha kezdenek érdeklődni: vajon hová fordítják a nehéz munkával szerzett garasaikat, ha méltatlanlkodnak, hogy gyermekeiket agyba-főbe ve­rik az iskolában, szót emelnek az ellen, hogy az orvos a rendelési idő alatt a Takarékban tartózkodik, ha pa­naszkodnak, amikor az uraság tiszta búza helyett ocsút mér, vagy 100 kg helyett csak 80—85 kg-ot ad, és a megígért napszámból utólag 20—24 fillért lealku- szák, ha elveri a cselédjét s a járandóságát visszatartja — akkor mindjárt megállapítják: „durva paraszt”, „izgága szocialista”, akit rendre keli tanítani. Mert a nép alapjában jó, csak a „lelketlen izgatők” térítik le a régi ösvényről.” Életútja ettől kezdve még szervezettebben kapcso­lódott a munkásmozgalomhoz. A fegyelmi után elköl­tözött Nagyszénásról. Pesten folytatta forradalmi tevékenységét A törté­nelem azonban hamarosan igazolta a szocialista néze­teket és igazságot szolgáltatott Czabán Samunak is. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom a Köz- oktatásügyi Minisztériumban biztosított számára fe­lelős munkakört. A Tanácsköztársaság alatt pedig ugyan­ott az „Elemi iskolai Ügyosztály” vezetője volt. Szívvel- . lélekkel szolgálhatta annak a kultúrpolitikának meg- ! valósítását, amelyért annyit harcolt és annyit szenve­dett. A Tanácsköztársaság leverése után őt is elérte a legkiválóbbak üldöztetése. Letartóztatják, de súlyos betegségére való tekintettel házi őrizetben tarják. In­nen a párt segítségével sikerül rövidesen Csehszlová­kiába emigrálnia. Beregszászon telepszik le. Igazi for­radalmárhoz méltóan továbbra is a haladás szolgála­tának szenteli energiáját. Ennek szellemében ír, beszél, oktat, szerkeszt. A fasizmus azonban itt sem hagyja békén. A zak­latások végül is felőrlik erejét. 1942 decemberében, 64 éves korában meghalt. Nagyszöllősön temették el. Pél­dája és tanítása azonban halhatatlan maradt. Ezért emlékezik rá igaz büszkeséggel az Stala megálmodott szocialista társadalom minden pedagógusa. Dr. Tóth Lajos OLVASÓNAPLÓMBÓL Moldova György: Az elátkozott hivatal Az olvasók ismerik és történeteit az olvasó elé tár- ja a konkrét esetekből adó­szeretik ennek a 32 éves, hatja. dó törvényszerűségeket. „A sok mesterséget próbáló Az elátkozott hivatal cím- hivatal... mindig túlélheti fiatalembernek az írásait. add darabja írói telitalálat, azt a feladatkört, amelynek Művei, sajátos hangulatú Moldova humora> hangjá- betöltésére eredetileg létre­nak finoman cizellált iró- hozták, és feleslegessé válá- niája csak kiemeli történe- sával egyenes arányban nő­iének abszurditását, amely vekszik hatásköre és testű- többnyire csak annyira ab- leti gőgje.” szúrd, mint maga a valóság. Moldova György könyvé- A Gumikutya tröszt tűn- nek megjelenési időpontját döklése és bukása is képte- nem tartom véletlennek. Az lenségnek hat, de az élet új mechanizmus elején va- állíthatjuk, hogy Moldova bosszantó fonákságainak le- gyünk, s olyan változásokat végleg megtalálta azt az leplezése arra készteti az remélünk, amely valóban egyedüli formát és stílust, lrdt, hogy egy-egy szituáció panoptikumba kényszeríti amelyben érdekes-őszinte kiemelésére igénybe vegye az önmagát túlélt hivatalo­a szatíra torzitó tükrét. kát, a csak bólogató beosz- Az író, gyakran „Parkin- tottakat, s a bürokratizmus soni-mélységű” általánosí­tásokat tesz, szinte definiál­elbeszélései egyedivé for­málták írói arcélét. A kez­dő évek formakeresése után, A gázlámpák alatt, a Rongy és arany és Az elát­kozott hivatal című köny­veinek ismeretében bízvást tenyészetét... (Magvető, 1967) B. meg a könyvkiadók a Bib­liotheca Corviniana-hoz hasonló művészi kötetekkel. Dr. Papp János EX LIBRIS Bibliotheca Corviniana A szép könyvet szerető hírű gyomai, üzemének dol- olvasók, a bibliofil külön- gozói végezték, legességeket gyűjtők egyre Bízunk abban, hogy e si- növekvő tábora hónapok keres vállalkozást számos óta érdeklődéssel figyelte a újabb követi majd, s a készülő Bibliotheca Corvi- könyvbarátok és gyűjtők niana-kötetről szóló híre- népes csoportját egyre ket- gyakrabban .örvendeztetik Végre — könyvkiadásunk karácsonyi ajándékaként —> megszületett a mű, — a világ corvináit bemutató kötet a könyvesboltokba került. Akár a színes képek nem­zetközi színvonalú reprodu­kálását, akár a szép szedést vagy . az impozáns külsőt nézzük — valamennyi azt bizonyítja, hogy az utóbbi évek egyik legszebb könyve hagyta el a nyomdát. A világ közel tucatnyi or­szágának számos könyvtá­rából összegyűjtött legszebb oldalak élethű reprodukciói nyomán fogalmat alkotha­tunk Mátyás király könyv­tárának felbecsülhetetlen értékeiről. A hatalmas képanyag mellett kiváló kor- és könyvtártörténeti tanulmá­nyok teszik még teljesebb értékűvé e nagyszerű köny­vet. Elismeréssel kell szól­nunk Szántó Tibor tipográ­fiai megoldásairól, vala­mint a minden igényt ki­elégítő nyomdai munkáról, melyből megyénk is méltó módon kivette részét, hi­szen a szövegnyomási, il­letőleg a kötési műveleteket a Kner Nyomda országos Takács Dezső linómetszet»

Next

/
Oldalképek
Tartalom