Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-05 / 3. szám

M88. január 5 Péntek q Í¥°ben lábfcuk Szilveszfer, W67 Valamikor, nem is olyan ré­gen, már az új esztendő első napján az év végi szilveszteri műsorról cikkeztek a lapok és szinte a kritikával egyidőben az újabb szilveszter tervedről szü­lettek interjúk. A túlzás ebben csak néhány hónap, mert ha jól visszagondolunk, az volt a ha­gyomány, hogy október táján megkezdődött a találgatás, a kulisszák mögötti tapogatózás: milyen lesz a szilveszteri műsor? Valóságos nemzeti ügy kereke­dett belőle, ebben a lázban égett kicsi és nagy, míg eljött a szil­veszter estéje, míg végre leül­hettünk a képernyő elé, hogy ta­núi legyünk egy felemelő vagy porig sújtó produkciónak, mély­nek sikerétől véltük függővé tenni az új év minden sikerét, sikertelenségét pedig baljós elő- jelnék tekintettük. Aztán, mi­vel minden csoda három napig tart, a szilveszteri műsor vonzó ereje is csökkent, megszűnt a túlhajtott misztifikáció, maradt a lényeg: szeretnénk szilveszter­kor jól szórakozni, jókat nevet­ni, és elgondolkozni is erről-ar- ról, ha úgy hozza a tréfa éle. Sajnos, jó magyar szokás sze­rint ebben is átestünk a lovacs­ka túlsó oldalára. Az idén jó­formán senki nem beszélt arról, hogy milyen lesz a műsor, el­vétve jelent meg egy-egy kép a szaklapokban, hogy azért mégis­csak készül valami; de semmi több. Ügy tűnt azonban — bízva a hagyományokban —, hogy va­lami jó, érdekes csak kikereke­dik az egészből. Nem így történt. A televízió „Szilveszter, 1967” műsora ért­hetetlenül és meglepően gyen­gén sikerült, alig volt az átla­gosnál. jobb részlete, bántóan sütött belőle a konvencionális ízlés szolgálata, és sehol semmi a hagyományok erejéből, a.szel­lemes ötletességből, az év végi visszapillantások görbetükréből, a politikai kabaréra olyannyira jellemző parádriposztokból, melyen jót derül az ember, és szivéből mondja: így igaz, talált, jövőre legyünk jobbak, embe- rebbek, nemesebbek. A „Közkívánatra” bevezető frappáns ötletei még biztattak valamivel, de aztán gyorsan el­fáradt az is, hogy helyet adjon a „Napóleonnak”, mely akárme­lyik egyszerű vasárnap sem lett volna a napi műsor fő száma, majd a „Halló bácsik, halló né­nik!” című Kellér Dezső össze­állítás következett, ragyogó szereplőkkel, mégsem minden pillanatában-ötletében ünnepi színvonalon. A „Szilveszteri randevú” már az éjfélhez közelí­tő nótázást inspirálgatta tánc- dalénekeseink közreműködésé­vel, a néző csak attól félt, hogy „mindenki mást csinál” alapon be ne hozzák a kamerák elé a nép- és műdalénekeseket beat-et csinálni, mert az rettenetes lesz... így fogyasztva a drága műsor­időt és a bort, vagy miegyebet, eljött az éjfél, és vele 1968, majd a Nótaszó, később pedig a Stú­dió 11. Reméljük, az Idei szilveszteri műsor — szóval az 1968-as — jobban sikerül majd, és ha nem is csinálunk belőle nemzeti sors- kérdésit, azért a közismerten szellemes magyar humor sem marad ki belőle, és az igényes­ség sokkal jobban jellemzi majd, mint a 67-est. Sass Ervin Változatos szórakozási lehetőségekről gondoskodnak a mezőberényi étterem vezetői Immár hagyományossá vált a Mezőberényi Földműves&zövetke- zet éttermében a pincér- és a ci­gánybál megrendezése. Az előb­bit a felszabadulás óta, az utób­bit pedig immár nyolc óve ren­dezik meg minden év februárjá­ban. Az érdeklődés nemcsak he­lyi és környékbeli jellegű, hanem szinte kiterjed az egész megyére, azért, mert neves fővárosi művé­szek közreműködésével teszik hangulatossá a bálákat. Az idei cigánytoálra például Gaál Gabri­ellát és Madarász Katalint hívják meg, a pincérbálra pedig Solti Károlyt és Jákó Verát A márciusi programban tánc- dal- és magyamóta-vetélkedő lesz az étteremben, ugyancsak fő­városi művészek közreműködésé­vel. Erre többek között Kovács Apollóniát, Madarász Katalint, Solti Károlyt, Jákó Veráit, Feny­vesi Gabit és Aradszki Lászlót hívják meg. A Mezőberényi Földművesszö­vetkezet étterme &z elmúlt évek­ben is több új ételújdonsággal lepte meg vendégeit Igen köz­kedvelt többek között a náluk ál­Guruló karosszék rokkantak részére Elektromos motorral hajtható karosszéket készítettek Svédor­szágiban. Sebessége sima területen 14 kilométer óránként. Súlypont­ja egészen lent van, és ezáltal stabilitása biztonságos. Veszély esetén, vagy akkor, ha a vezető elveszíti az uralmat a volán fe­lett, automatikus fékrendszer le­állítja a karosszéket. landóam kapható, herényi módra készült raguleves. Most újabb 4— 5 fajta ételújdonsággal kísérle­teznek, és sorra rendszeressé te­szik őket, amint a népes kóstolók egyöntetű tetszésre találnak. Szovjet lap a „Csillagosok, katonákéról A Szovjetszkaja Kultúra csü­törtöki számában bemutatja olva­sóinak Jancsó Miklós filmrende­zőt, és a Csillagosok, katonák cí­mű szovjet—magyar koproduk- ciós filmet. A lap ezeket írja: Jancsó film­jeiben a társadalom életét igaz­gató legfontosabb kérdéseket ta­láljuk, a Csillagosok, katonák cí­mű műve azt a történelmi pilla­natot ragadja meg, amikor a magyarok megkísérlik, hogy részt vegyenek a történelem formálá­sában. Kényes szakaszban az új szívű ember kezelése Fokváros A csütörtök reggeli orvosi je­lentés szerint dr. Blaiberg állapo­ta továbbra is megnyugtató. Fel­merült annak a lehetősége, hogy csütörtökön az étrendben is meg­mutatkozzék a javulás. Az eddigi folyékony glukóza és vízkeverék mellé már lágytojást is beiktat­hatnak. Valószínű, hogy 3—4 nap múlva az oxigénsátort is leszerelik, amelyben, egyelőre a beteg keze­lése folyik. Valamennyi jelentés hangsú­lyozza, hogy dr. Blaiberg javulása Blaiberg kisebb adagokban kapja azokat .a gyógyszereket, amelyek a fertőzésekkel szembeni termé­szetes ellenállást csökkentik. Az orvosok remélik, hogy a csökken­tett adagolás is elegendőnek bi­zonyul az átültetett idegen test­tel szembeni ellenállás kellő fo­kú .elnyomására, ami lehetővé te­szi az új szív végleges befogadá­sát. 'Barnard professzor az újság­írók előtt igen derűlátóan nyilat­kozott. Szeri rate a páciens állapo­ta kitűnő. Arra a kérdésre, hogy sor kerül-e máris újabb szívátül­sokkal gyorsabb és biztatóbb*! tetésre, határozott nem-mel fe- mint Washkansky esetében volt, lelt. (MTI) Hétköznap este az útkíaxeő&i miívofödési off honban Újkígyós, este kilenc óra. Az utcák már elcsendesedtek. A szo­katlanul enyhe télben víztócsák csillognak a lámpaoszlopok alatt. A fák csupaszon méláznak az éj­szakában, felső ágaik belemosód­nak a sötétbe. A művelődési otthon irodájának ablakát csak félig takarja el a függöny, bent világos van. fiata­lok ülik körül az alacsony asztal­kát. Beszélgetnek. Ök a Petőfi Művelődési Otthon vezérkara. Csupa fiatal ember. Klampecki Károly igazgató, a maga 25 évé­vel a legidősebbnek számít. A többiek, Vida József, Zsóri Ferenc, Biri István húszévesek is alig vannak. Egyik fiú plakátot fest a szekrényajtón kifeszített papír­ra. Biri Pista éppen azt magya­rázza, hogyan lehet jól lebonyo­lítani egy szépségversenyt, s mi­lyen előkészületre van szükség a „Miss Üjkígyós” megválasztásá­hoz ... Aztán más mederbe tere­lődik a beszélgetés. Nevek, dátu­mok röpködnek a levegőben, ér­vek és ellenérvek... Pór hónappal ezelőtt az újkígyósi még gyengén-közepesen dolgozó művelődési otthon volt. Egy kislétszámú társaság látogat­ta csak. Szinte kisajátították ma­guknak az épületet és tevékenysé­gük eléggé messze esett a műve­lődési otthonok szokásos prog­ramjától. A jobb érzésű fiatalok nem jöttek ide, az Idősebbek pe­dig csak a fejüket csóválták, ha a „Petőfiről” volt szó. Szeptembertől aztán olyan új igazgatót kapott az otthon Klam­pecki Károly személyében, aki pálcát tört a rendbontók fölött, lelkesen és eredményesen látott hozzá egy tartalmas művelődési program megvalósításához. Négy hónap nem nagy idő. In­kább csak az elképzelésekről be­szélhetünk, mint azok teljes meg­valósításáról; hiszen egy esemé­nyekben gazdag, változatos mun­katerv is csak a beteljesedéssel válik igazán értékelhetővé. Nézzük a tényeket! Az ifjú­sági klub összejövetelein 40—45 fiatal szórakozhat kulturált kö­rülmények között. Közösen nézik meg a televízió Halló, fiúk! Hal­ló, lányok! műsorát, filmvetítése­ket, előadásokat tartanak. Az iro­dalmi színpad tagjai a vers és széppróza kedvelőinek táborából kerültek ki. Foglalkozásaikat egyelőre még, főként a verselem­zés és magyarázat teszi ki, hiszen az alapok megszerzése nélkül egy induló irodalmi kör nem vállal­kozhatok önálló produkcióra. A tánccsoport viszont már túl van az első bemutatón, az öregek nap­ján léptek fel, a szemtanúk sze­rint komolyi sikerrel. A művelő­,VWWWk v.v^w/wwvwvw A földünk tömegével azonos súlyú neutron­csillag 24 ezerszer ki­sebb helyen fér el, mint öreg bolygónk. Egyéb­ként ezekről a neutron­dolgokról mind több szó esik nálunk. Szombatcm is azt mondja nekem a szomszédasszony, piacra menet: — Mit szól hozzá, ked­ves; drágul a vágnivaló csirke. Meg aztán ezek a neutroncsillagok is, milyen nehezen kapha­tók manapság. Pedig szerettem volna egyet a karácsonyfára. — Bizony, igaz, vála­szoltam, még senkitől sem hallottam, hogy az űrben ilyesmibe botlott volna. Erősen hiánycikk. Sietve búcsúztam, és ro­hantam a Törek Tsz-be szalmáért, a macskák alá. Juszuf bácsi, az ál­latgondozó, éppen ká­romkodott: — Hínnye, azt a ke­serves neutroncsillagát , nekije! — Már maga is nevt­I ronozik, kedves bátyám? I — csodálkoztam. I — Hogy az ördögbe Esetem a neutronnal ne, Rudi öcsém. Minde­ne meglenne az ember­nek a demokráciában, de neutroncsillag,' az nuku! — Ha csak ez kell? — szaladt ki a számon meggondolat lanul. — Beszereznél vala­micskét, édes ecsém? — borult nyakamba az öreg, hogy a következő percben már a kolomp- vasat verve az udvaron, kiáltozza szerte a világ­ba: — Emberek! Lesz neutron bőven! Éjjel rettentően hány­kolódtam az ágyban. Reggel mondom az asz- szonynak: — Böbe! Po­gácsát az iszákomba, máris indulok! — Csak nem azokért a nyavalyás neutrono­kért? — sápítozott. — Honnan tudod? — riadoztam. — Azt zengeti az egész város. A rádió is bemondta. No, ez lebeszél, gon­doltam. De nem. Még ő biztatott, hogy a Skor­pió-csillagképre veigyek irányt, majd az Argus- Emilius ködfolt táján keresgéljek, a napos ol­dalon. Ott lesz ilyesmi. -* Aki még nem járt ar­ra, annak fogalma sincsi, milyen betyár hideg grasszál a világűrben, különösen a naprendsze­ren túl! Többször is megálltam topogni. Egy­szer csak egy ősz öreg­emberrel találkoztam. Idő-apó volt. Mint mondta, ismer engem még előző űri dolgaim­ból. Közöltem, hogy mi cél vezérel. Űtbaigazí- tott. Bölcsen azt taná­csolta, menjek csak az orrom után egyenest, ő is így szokta. Elkísérne, de sürgeti az Idő, vagy­is önmaga. Búcsút mondtunk egymásnak. Messze járt, mikor visz- szakiáltott, kérdezte, hogy melyik most a kedvenc slágerek egyike a földön? A Miszter al­kohol, válaszoltam. El­dúdoltam néhány sorát. Nyomban fütyülte is. Minek nyújtsam a 'történetet? A jelzett hely napos oldalán va­lóban volt neutroncsil­lag, egész csillagmező- nyi! Megitömve tarisz­nyámat, átfagyva, de boldogan igyekeztem vissza az emberiséghez. Elérve a Törek Tsz mar­haistállóját, bekiáltot­tam. Marhabőgés volt a válasz. Ismét kiáltottam. Arra jött egy menyecs­ke: — Juszuf bátyát kere­si? — derült rám ha­miskásan. — Nincs. El­vitte a cica. — Éppen most, ami­kor tarisznyára való ne­utroncsillagot hoztam ne­ki? — Kellenek is most, a mechanizmus küszöbén a maga fittyfirittyei — kacarászott a fehércse­léd. — Szállítókapacitás, az igen! Mivelhogy felszö­kött a termelés! Tudja, miért ment a Juszuf bá­csi? A Göncölszekérért! —új— dési otthon büszkélkedhet még azzal is, hogy a nyelvtanfolyamra jelentkezők nagy száma miatt jö­vőre még két új csoportot kell in­dítani német és angol nyelvből. Az eltelt kezdeti időszak arra utal, hogy az újkígyósi mű­velődési otthon jó úton jár, kilá­balt a semmittevés hullámvölgyé­ből. Klampecki Károly hozzáértő­en, nagy lelkesedéssel irányítja a munkát, megbecsülést szerzett magának a község lakói előtt. Ezt nem ő mondja, hanem a töb­biek. Az tény, hogy részeg em­bert nem lehet már látni a heti bálokon, a kötözködés, verekedés már ismeretlen fogalom. Van itt néhány olyan dolog — mondja a fiatal igazgató —, amely nem tartozik szorosan a művelődési otthon hatókörébe, de figyelembe kell venni és számol­ni kell vele. Újkígyóson hatezer ember él. Minden házban van rádió, s a televízióelőfizetők szá­ma 500 körül van. Az emberek többsége a mezőgazdaságból él és nem is rosszul. Az állomás kör­nyékén, meg az Arany János ut­cában olyan új házak épültek, vagy épülnek, hogy az ember csak ámul. Az itteni fiatalok jól- öltözöttek, kulturáltak ... Én más vidékről kerültem ide, van össze­hasonlítási alapom, és az a vélemé­nyem, hogy az anyagi biztonság, a kiegyensúlyozott életmód lehe­tővé teszi, de meg is követeli — mintegy belső kényszerből — az igényesebb kultúra felé való for­dulást ... Szívből nevetni vagy el- mélyülten művelődni igazán csak „tele gyomorral” lehet. Tu­dom, hogy ez a megállapítás túl­ságosan kiélezett, de így talán jobban meg tudom értetni mon­danivalómat. Az emberek felsza- badultabbak lettek, lehetőségeik néhol még az igényeiket is meg­haladják. Nekünk az a felada­tunk, hogy a kocsmákból és a kártyaasztalok mellől ideszoktas­suk őket, hogy az anyagi bizton­ság mellé, a szellemi felnőttség­hez is hozzásegítsük őket... Gyönyörű feladat ez, hálás va­gyok a sorsnak, hogy ilyen pá­lyára vezérelt. Klampecki Károly fiatal em­ber. Megfontolt, komoly monda­tai már-már ellentmondani lát­szanak fiatal korának. Inkább lelkes, mint energikus férfi. Gesz­tikulálva beszél, minden mozdu­lata nyugtalanságot árul el, de cselekedeted s a művelődési ott­hon kulturális eredményei őt iga­zolják. Az irodában még sokáig ég a villany. Dohányfüst szállong, lassan megtelnek a jegyzetlapok. A félig függönyzött ablakból messzire látszik a fény... Brackó István

Next

/
Oldalképek
Tartalom