Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
1968. január 26. 4 Péntek A Kőbányai Gyógyszerárugyár részére fémketreceket készít állatkísérletek céljából a Békéscs abai Lakatos- és Gépjavító Ktsz tanműhelye. Képünkön: az elkészült ketrecek elszállításra várnak. Fotó: Esztergály Keve ocooooooooooooooooooooooooooooocxxmxx30ooooooooo<Szakszervezeti propagandisták továbbképzése Békéscsabán A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának Kulturális, Agi- tációs Propaganda Bizottsága január 30-án, Békéscsabán, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat művelődési otthonában propagandistáknak, a társadalmunk időszerű kérdései és a bizalmitanfolyam vezetőinek továbbképző előadást rendez A munkásosztály felelőssége, a munkás—paraszt szövetség erőfeszítésében címmel Juhász Józref, az MSZMP Békés megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának vezetője, A szak- szervezetek megnövekiedett szerepéről, felelősségéről Nagy István, az SZMT vezet» titkára tart előadást. Szerkesztői üzenetek S. GY., MEZÖBERÉNY. Szerkesztőségünkhöz küldött panaszát a Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat Békéscsabai Ki- rendeltsége kivizsgálta és megállapította, hogy a levélben foglaltak megfelelnek a tényeknek, csak a levont következtetések nem helytállók. Igaz, hogy a bekötésért járó díjat a vállalat szerződéskötéskor beszedte és még 1967-ben szerették volna a takácsoktól örökölt 8000 igénylést lerendezni. Ez csak i'észben sikerült, teljes egészében csak 1968 február végéig tudják a bekötést elvégezni. Az a tény, hogy önnél 1966 októberétől nem valósult meg a bekapcsolás, az elmúlt időszak bürokratikus ügyintézésének tudható be. Azzal, hogy a bekapcsolási díjat beszedték, tulajdonképpen biztosítást adtak arra, hogy a közeljövőben az igénylést kielégítik. Jelenleg is folynak a bekapcsolások és valószínű, hogy önnél is a napokban megtörténik az üzembehelyezés. KISS RÓZSI, MEZÖBERÉNY. Panaszát a Szegedi 10. sz. Autó- közlekedési Vállalat kivizsgálta. A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy ’ a gyors járat már Békéscsabáról zsúfoltan indult és ez volt az oka annak, hogy a helyi vállalat Békéscsabáról mentesítő járatot indított az utasok elszállítására. Minthagy a zsúfoltság Békésen is fennállott, így a járat újabb utasokat nem tudott felvenni. Az előadottakon kívül mindezt a menetokmány is bizonyítja. Titkári árlekezfetet tart az ÉDOSZ megyei bizoilsága Január 30-án Békéscsabán, az SZMT-szókházban az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága az szb- titkárok számára tanácskozást tart. Az agitációs, propaganda- munkával kapcsolatos feladatokról, az üzemi demokráciáról, a munkatervekről, a munkaversenyek szervezéséiül és a tagdíjfizetésről tárgyalnak. Túlteljesítették a múlt évi felvásárlási tervet Még nem készült el teljesen a múlt év mérlege a Medgyesegy- háza és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél, de már annyi megállapítható, hogy a múlt évi felvásárlási tervet, egy-két áruféleséget kivéve, jelentősen túlteljesítették. A december végi adatok szerint például a tervezett 1100 mázsa baromfi helyett 1385 mázsát vettek át a tenyésztőktől. Kétmillió tojás felvásárlását tervezték, ezzel szemben 2 millió 261 ezer az eredmény. A nyúlfelvá- sárlási terv teljesítését különböző betegségek, a galambét pedig a magas szabadpiaci árak akadályozták. Igen szép eredmények születtek a környékbeli mákot termelő közös gazdaságoknál. A tervek szerinti három mázsa helyett a fogyasztási szövetkezettel leszerződött hatvan holdról több mint négy mázsát takarítottak be holdanként. A végösszeg—nyereség Régi vágyunkat véltük teljesíteni, amikór még a karácsonyi ünnepek előtt tüzelésünk hatásfokát akarván emelni, hőfokozó dobot vásároltunk. Ez az Igényünk már korábbi években is megvolt, csak vagy éppen nem lehetett kapni, vagy amikor kapni lehetett, nem egyezett a színe a meglevő füstcső színével, de az igazsághoz tartozik, az is előfordult, hogy mikor minden rendben lett volna, akkor meg más szerepelt a családi költségvetésben. Így aztán húzódott a dolog egészen az elmúlt esztendő karácsonyáig, amikor a kereslet találkozott a kínálattal, s boldogan szorítva a hónom alatt, vittem a 98 forintos hőfokozót, Az öröm azonban csak addig tartott, míg megpróbáltuk helyére tenni az okos kis találmányt, ami azonban — sietek hozzátenni, nem a kereskedelem hibájából — nem sikerült. Nem sikerült azért, mert a kályha olyan helyen áll, hogy a fal és a kályha közötti távolság nem fogadta be szűk keresztmetszete miatt az új „lakót”, s bizony a már korábban vásárolt csövek az ösz- szeillesztés miatt több helyen is zománcukat vesztették, s így a munka végeredményben valóban siralmas esztétikai képet festett: kibicsaklott csőállás, lepattog- zott zománcíoltokkal tarkítva. Gyorsan össze is ült a házitanács, mely hosszas érvelés és ellenérvelés után úgy döntött, hogy hőfokozás ide, tüzelőanyagmegtakarítás oda, de a dobot mindenképpen visszaadom, ahonnan jött, mert rontja a szoba összképét. így került aztán .vissza csaknem háromhetes csendes pihenő után a boltba, ahol vétetett, azzal a céllal, hogy majd valamire kicseréljük. A boltvezető készséges volt, csupán annyit kötöttek ki, hogy most már csak 68 forintot tudnak elszámolni, mert az ára változott, s szerencsétlenségemre laaaaaaaaaaBaftii most tényleg az én káromra. Rövid ideg töprengtem, s közben olyan gondolat is megfordult fejemben, hogy ki gondolta volna még annak idején, amikor a politikai gazdaságtan tárgykörébe tartozó fogalmakkal ismerkedtem, hogy az „állóeszközök” ilyen rövid idő alatt, ilyen lényeges értékcsökkenést szenvedhetnek. Sok polemizálásra azonban nem volt idő, mert a boltvezetőnek más dolga is akadt, s talán fontosabb is, mint az én cserém, s már csak az maradt hátra, hogy körülnézzek, mit is vigyek el csökkent értékű árucikkem ellenértékeként. S, ahogy bolyongtam az egyes osztályok között, egyszer csak felcsillant a szemem, s nem akartam hinni, amikor a szovjet gyártmányú, rozsdamentes villák felett ezt az árcédulát láttam: Régi ára 29,60/db — új ára 12,40 Egy kis gyors fejszámolás, s már meg is született a döntés. — Hat darab villát kérek — szóltam határozottan, mert már kiszámítottam, hogy ezen az „üzleten” 103,20-at nyertem, s emellett aztán igazán eltörpülhet az a harminc forintos veszteség. Diadalittasan hagytam el az áruházat, s már hallottam is az otthoniak elismerő hangját, s miközben fülembe csengtek ezek a szavak, hazaértem s letettem a csillogó evőeszközt az asztalra. A fogadtatás azonban elmaradt a várakozástól, mert sajnos, a villa szélén levő minták nem egyeztek a már meglevő készlet mintájával. Mégis makacsul ragaszkodtam most már ahhoz, hogy újabb cserére csak jövőre leszek hajlandó, s vásárolni is csak akkor megyek ezután, ha nekem fizetnek a boltban azért, mert méltóztatók valamit megvenni. Ez a határozott állásfoglalásom azonban csak akkor született meg agyamban, amikor éltévé az evőeszközöket, kis idő múlva mély álomba merültem. Szilárd Adám Egyenes út — Nyughass, Betyár! Mit morogsz? Feküdj nyugodtan ! Betyár megfogadta az intő szavakat, visszafeküdt a küszöbre. Berki Péter nagyot szívott a cigarettáján, és a sötétbe meredve támaszkodott tovább a raktár ajtajához. Éjfél felé járhatott az óra mutatója, s az öreg sóváran gondolt azokra, akik ilyenkor ágyukban pihenhetnek. Ö már egy évnél is több, hogy akkor feküdt le, amikor mások keltek. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni a fordított életmódot. Éjjel még csak bírta valahogy, de a nappali alvás helyett csak forgolódott. Később, amikor már teljesen kimerült, reggelente mély, álom- talan szédületben hevert az ágyában délutánig. — Nyughass már, Betyár — szólt rá megint a kis fekete szőrgombolyagra, mert az ismét morogni kezdett. Valahová hátrafelé morgott, a nagy raktár irányába. Amikor gazdája lomhán, botját fogva odébbmozdult, fürgén gurult előtte. A malom sarkát megkerülve Betyár hirtelen megugrott. Veszett csaholással rohant a kerítés felé, de elkésett. Berki Péter is látott valami sötét alakot a magas kőkerítés tetején. — Állj! Ki vagy! — kiabált a kerítés felé, de válasz helyett csak egy nagy dobbanás utáni gyors lábdobogást hallott. Nehézkesen felkapaszkodott a kerítésre, de az utcán pislákoló villanykörték fényében senkit sem látott. — Ugyan ki lehetett? — morfondírozott magában, s elhatározta, hogy éberebb lesz. Az éjszaka hátralevő részében már csend volt, az öreg állandóan kerülte az épületeket, idegesen figyelt minden zörejre. Betyár nyugodt volt, nem jelzett idegent. Reggel hat előtt jött a nappali portás, szokás szerint megkérdezte: — Nem lopták el, Péter bácsi? — Nem kellek én a kutyának sem — mondta az öreg, s egy pillanatra eszébe villant, hogy meg kellene említeni az éjszakai hívatlan vendéget. Maga sem tudta volna megmondani, hogy miért nem szólt. Azon a héten még két éjjel szaladt eredménytelenül a hívatlan vendég után. — Vajon ki lehet? — tűnődött magában. — Az éjszakások közül valaki? Vagy kintről jön be valami tolvaj ? Hogy lehet az, hogy mindig csak akkor veszem észre, amikor távozik? Néhány nyugodt éjszaka után váratlanul szembetalálta magát az éjszakai látogatóval. — Megvagy, bitang! —markolta meg a karját. Az hirtelen védekezni sem tudott, csak a lábával rugdalt a kutya felé. Vállán egy telt zsák. — Hadd lássalak! — villantotta fel az öreg a zseblámpáját, majd meglepetve eloltotta hirtelen. — Jóska! Mit csinálsz? Hogy kerülsz ide? Te tolvaj vagy? — És ha az vagyok, drága keresztapám!? — vá- * laszolt a hirtelen meglepetésből felocsúdva Kertész József segédmolnár. Lecsúsztatta a fal tövébe a zsákot, s kényelmesen cigarettára gyújtott. — Ugye, nem gondolta, hogy velem találkozik? Berki Péter agyában villámgyorsan váltották egymást a gondolatok. A fiatalember nem volt ugyan vérszerinti rokona, de apjához régi barátság fűzte. Ezért is vállalta el annak idején a keresztapaságot. És most ez a gyerek, tolvajságba keveredik. — Miért teszed ezt? — nyögte ki nagy nehezen —, nem keresel eleget? Vidd vissza a zsákot, ahonnan hoztad. Vidd, amíg meg nem látja valaki más. — Nem viszem én! — vágta vissza a fiatalember. — Nemcsak én teszem. Más még többet hord el. Pont tőlem sajnálja? — Ne tedd, fiam! Ne tedd — rimánkodott az öreg. — Miért akarsz börtönbe kerülni. Hidd el„ legjobb az egyenes út. Ha kevés a pénzed, tudod, hogy apádtól kérhetsz... — Egyenes út? — gúnyolódott a legény. — Pont maga beszél nekem az egyenes útról? Vajon reggel hat óra előtt keresztanyám miért jön el mindig a .kiskapuhoz? Azt ajánlom, kedves keresztapám, ne nagyon firtassuk egymás dolgát. Éjfél és két óra között ne járjon a malomnak ezen a részén, s akkor nem lesz egymással semmi bajunk. Na, jó éjszakát. Mire Berki Péter felocsúdott volna a megdöbbenésből, már a vállára vette a zsákot, s nyugodt léptekkel eltűnt a sötétben. — Jóska... nyögte elhalóan az öreg, de gyönge hangját egyedül a kutyája hallotta. Talán még sohasem volt ilyen hosszú az éjszaka. Százszor körüljárta az épületeket, magában mormogva botorkált a sötétebb részeken. — A keresztfiam tolvaj — hümmögött meg-meg- állva. — Lop. Viszi a másét. Vajon miért? Megvan! — csapott hirtelen a homlokára. — Iszik a Jóska. Szinte minden idejét a vendéglőben tölti a cimboráival. Hát ebből telik neki a dorbézolásig. És engem fenyeget. Azt hiszi, én is lopok. Azt hiszi, hogy a feleségem, az ő keresztanyja lopott holmit hord haza reggelente. Honnan is tudná, hogy a két kannába már előző délután a konyhások készítik be az ételmaradékot. Julis jön érte reggelente, hiszen még az a két kanna moslék cipelése is nehezére esne öreg derekamnak. .Így rótta útját az öreg egész éjjel. — Föladjam? Hunyjak szemet? Várjam meg a végét? Legyen bűnöző a gyerekből? — egymást érték agyában a kínzóbbnál kínzóbb kérdések Betyár nem tudta mire vélni a nagy igyekezetei, hiszen máskor alig néhányszor sétálták körül az épületeket. Unatkozva ballagott gazdája nyomában, s csak néha ugrott egyet, nagyot vakkantva, amikor egy szemtelen patkány túl közel surrant mellettük. Julis néni pontosai fél hatkor jelentkezett a kiskapunál. Ide, a kerékpár-fészer alá tették minden délután a konyhaiak a két kannát a moslékkal. t — Soká jössz, Péter? — kérdezte meg Julis néni most is, mint máskor. Választ sosem várt, hiszen a szolgálat hatig tartott, s volt fél hét is mire az öreg hazakeveredett. — Ma később megyek — mondta komoran az öreg. — Dolgom van az irodán — tette hozzá. Nyoc óra után néhány perccel a malom igazgatója barátságosan hellyel kínálta az öreg éjjeliőrt, aki sapkáját kezében forgatva nagy lélegzetvétel után elkezdte: — Az éjjel, éjfél után pár perccel... ' Opauszky László
