Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
1968. JANUÁR 26., PÉNTEK Ara 80 fillér XXIII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM vállaBatok sorsa > Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a jószolgálati küldöttség Peruban, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában tett látogatásáról. A közlekedés- és postaügyi miniszter a vasúti és hajózási árufuvarozási szabályzat, valamint a gépjárműfuvarozási szabályzat módosítására tett előterjesztést. A kormány a javaslatokat elfogadta. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentésben ismertette azokat a tapasztalatokat, amelyeket az ivóvíz- és ipari vízellátás fejlesztését, továbbá egyes kommunális csatornaművek létesítését szolgáló beruházások vizsgálata során szereztek. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta, elfogadta és határozatokat hozott. A fuvarozási szabályzatok módosításairól Többé már ez sem elméleti kérdés. A pénzügyminiszter a napokban szabatos jogszabályban rendelkezett arról, hogy mi legyen a gyakorlati teendő, ha valamely állalmi vállalat veszteségesen gazdálkodik. Ezzel a lehetőséggel a refarmmumka kezdetétől fogva számolt a kormányzat és a közvélemény is. A pénzügyminiszter rendelete most válaszol azokra a kérdéseikre, amelyek az elmúlt hónapokban a nehéz helyzetibe került vállalatok sorsát feszegették. Elöljáróban nem árt leszögezni egy régi, de jó ideig elfeledett igazságot: a gazdálkodással elkerülhetetlenül együttjár a kockázat, a veszteség is. Nem képzelhető el a valóságban olyan eszményi állapot, amikor minden gazdasági döntés, cselekvés remekbe sikerül és a vállalat bármihez nyúl, arannyá válik. Eddig is voltak és mindig lesznek olyan tényezői a gazdasági életnek, amelyekkel a döntés pillanatában, vagy végrehajtása közben nem lehelt pontosan számolni. Emiatt a legmegalapozot- tabb elképzelések is gyakran csak kisebb-nagyobb eltérésekkel valósulhatnak meg. Az így keletkező nyereségek és veszteségek egy normálisain működő vállalatnál általában kiegyenlítődnek és nagyobb megrázkódtatást nem okoznak. A baj ott kezdődik, amikor gyakoribbá válik a mínusz, mint a plusz, más szóval, a vállalat évi mérlegbeszámolója veszteséget mutat. A pénzügyminiszteri rendelet úgy intézkedik, hogy a mérleg szerinti veszteséget — ha futja az ösí^jegből — elsősorban a vállalati tartalékalapból kell kiegyenlíteni. Ha ez nem fedezné a veszteséget, akkor az I. és II. kategóriába sorolt vezető állású dolgozók évi alapbéréből levont összeget használják fel erre a célra. (A munkaügyi miniszternek egy korábbi rendelete előírja, hogy ha a vállalat vesztesége pótlására nem elegendő a tartalékalap, altkor az I. kategóriába sorolt dolgozókat személyi alapbérüknek csak 75 százaléka, a II. kategóriába tartozókat pedig személyi alapbérük 85 százaléka illeti meg, és a bérkülönbö- zetet vissza kell fizetniük). Előfordulhat, hogy a vállalat vesztesége akkora, hogy a tartalékalap és a vezetőktől levont bérkülönbözet együttesen sem elegendő pótláséra. Ilyen esetben a vállalat alapító szerve szanálási eljárást rendelhet el. Megtörténhet, hogy a vállalat már év közben látja, hogy ráfizetés lesz, ilyenkor maga is kezdeményezheti a szanálási eljárást. A szanálást el kell rendelni, ha azt a pénzügyminiszter, a KNEB elnöke, vagy az illetékes bank javasolja. A szanálási eljárás tulajdonképpen nagyon alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatból áll. Ennek során az alapító szerv vezetője által kinevezett 3—5 tagú szakemberekből álló bizottság felkutatja a vállalat veszteségének okait, és javaslatot tesz a helyzet rendezésére. A szanálási bizottság vizsgálatához a vállalat minden dolgozója köteles a szükséges felvilágosításokat és adatokat megadni. A bizottságnak viszont kötelessége, hogy a vizsgálatok során az illetékes szakszervezet véleményét is kérje. A veszteséget előidéző okok feltárásához tartozik természetesen a személyi felelősség megállapítása is, és a vállalat további sorsára vonatkozó javaslatokban helyet kap a személyi fele- lősségrevonásra tett indítvány is. Attól függően, hogy mi idézte elő a vállalat veszteségét és milyen annak mértéke, három lehetőség között választhat a szanálási bizottság javaslatainak kimunkálásakor. Ha az eredményes gazdálkodás feltételei megteremthetők — például személy- cseréket jelentő szervezeti változtatással —, akkor javasolhatja, hogy a vállalat részesüljön állami szanálási kölcsönben. Az ilyen címen nyújtott bankhitelt kamatokkal együtt általában három év alatt köteles a vállalat visszafizetni, más szóval, ennyi türelmi időt kap, hogy gazdálkodását rendbehozza. Vállalaton kívüli okok is előidézhetnek súlyos veszteségeket — ilyen például egy elemi csapás. Ha nép- gazdaságilag jelentős tevékenységet folytató vállalatnak keletkezik így vesztesége, amelyet saját erejéből nem tud pótolni, akkor ezt a pénzügyminiszter, vagy a kormány hozzájárulása alapján állami költségvetésből megtéríthetik. A vizsgálat alapján olyan következtetésre is juthat a bizottság, hogy az eredményes gazdálkodás feltételei az adott vállalatnál nem teremthetők meg, a veszteség tartósnak látszik — például teljesen elavult az üzem, vagy nincs igény a gyártmányok zömére, stb. —, ezért mindent egybevetve, a vállalat megszüntetése kívánatos. A vállalat sorsáról végül is — a szanálási bizottság jelentése és javaslata alapján — az illetékes kormányszervek döntenek, amelyele kellően mérlegelik úgy a gazdasági, mint a társadalmi szempontokat Az igaz, hogy vége az „aranyidőknek”, amikor könnyűszerrel lehetett a közös kasszába nyúlni és a társadalommal megfizettetni a rossz gazdálkodós okozta veszteségeket is. Ámde az is igaz, hogy a szocialista állam az új gazdaságirányítási rendszerben sem engedi él vállalatainak kezét, szigorával éppúgy mellettük áll, mint segítő erejével. Gy. Z. A vasúti, a hajózási és a gépjárműfuvarozási szabályzatok módosításai elsősorban azokat a vállalatokat, üzemeket érintik, amelyek nagymértékben veszik igénybe az egyes közlekedési ágak áru- fuvarozási szolgáltatásait. A módosításokat a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsolatos változások tették szükségessé. Az a cél, hogy a fuvaroztatók az eddigihez képest nagyobb önállóságot nyerjenek és a fuvarozás-tervezés adminisztratív jellegű korlátozásai helyett ezen a területen is a piaci kapcsolatok szabályozó szerepe érvényesüljön. Az árufuvarozási feladatok piackutató módszerek Az ivóvíz- és iparivíz-ellátás fejlesztését szolgáló beruházások vizsgálatáról szóló jelentés — a többi között — az alábbiakat tartalmazza : Városaink lélekszámának gyors növekedése, valamint az ipari termelés és a szolgáltatások fejlődése következtében rohamosan megnőtt az ivóvíz, és az ipari célokra szükséges víz iránti igény. Az olcsó, bőséges vízszolgáltatás a település és iparfejlesztés egyik kulcskérdésévé vált. A második ötéves terv időszakában a vízellátás és a csatornázás fejlesztésére összesen mintegy 3,1 milliárd, ezen belül a közüzemi vízművek bővítésére 2,2 milliárd forintot fordítottak. Ennek eredményeként az utóbbi években számottevően meggyorsegítségével történő felmérése azt szolgálja, hogy a fuvarozó vállalatok jobban alkalmazkodjanak a népgazdaság változó szükségleteihez és biztosítsa a fuvarozási igények és a fuvarkapacitás közötti összhangot. A módosítások folytán lehetőség nyílik arra, hogy a fuvarozók — teljesítőképességük jobb kihasználása érdekében — a fuvaroztatók részére díjmérséklést adjanak. A vasútnál egyszerűbbé és mozgékonyabbá válik a kocsirendelés rendszere, megszűnik több adminisztratív jellegű áruforgalmi korlátozás, valamint az ezekkel kapcsolatos bírságjellegű anyagi hátrány. suit a vízműfejlesztés városon és falun egyaránt. A közüzemi vízművek 1950-ben naponta 600 ezer köbméter ivóvizet adtak, ez a mennyiség 1966- ban már meghaladta a 2 millió köbmétert. 1950-ben a lakosságnak még csak a 23 százaléka, 1966-ban már 46 százaléka jutott a közműhálózaton keresztül ivóvízhez, s az egy lakosra jutó víz- fogyasztás több mint másfélszeresére nőtt. E jelentős előrehaladás mellett azonban még mindig az a helyzet. hogy a városi lakosság 20 százaléka nem kap „közműves” ivóvizet. Egyes területeken — tartalékok hiányában — átmeneti Vízhiány jelentkezik. 68 városunk közül 65-ben fejlesztették a vízműveket — néhol 3—4 alkalommal is —, de az esetek többségében ez sem oldotta meg véglegesen a városok vízellátási gondjait. Gyakran előfordul, hogy a fogyasztói igények már az új vízmű elkészültekor meghaladják a létesítmény kapacitását. A községekben csak a második I ötéves terv időszakában kezdődött meg nagyobb arányban az úgynevezett törpevízmúvek építése. 1960-ban a falusi lakosságnak 8 százaléka, 1965-ben pedig már 18 százaléka (mintegy egymillió ember) jutott vízvezetéki vízhez. Sok településen azonban a szükséges kapacitású vízmüvet még nem sikerült létrehozni, illetőleg elkészítésükre társulásokat szervezni. Nehezíti a helyzetet, hogy a városok egyébként is elöregedett fő- nyomó-vezetékei fokozott igény- bevételnek vannak kitéve, s az emiatt megnövekedett karbantartási, felújítási munkálatok nagymértékben lekötik a fejlesztésre szánt eszközöket. Súlyos problémát okoz a vízpazarlás is. A jelentés alapján a kormány határozatában kimondja, hogy a negyedik ötéves terv, és a 15 éves távlati terv összeállításánál figyelembe kell venni a település- fejlesztési tervekkel összhangban levő közműfejlesztés részletes kidolgozását. Megbízta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy az érintett főhatóságok bevonásával mérje fel e feladatok elvégzésének munkaigényét és költségkihatását. II kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése Fock Jenő, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, dr. Ajtai Miklós, Apró Antal, Fehér Lajos és dr. Tímár Mátyás,' a kormány elnökhelyettesei csütörtökön délután látogatást tettek a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában és elvtársi megbeszélést folytattak a SZOT titkárságának tagjaival: Gáspár Sándor főtitkárral, Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sándorné, Somoskői Gábor és Virizlay Gyula titkárokkal. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az állami, illetve a szakszervezeti szerveknek az új í gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos intézkedéseiről, megállapították, hogy alapvető intézkedések megvalósítása eredményesen folyik. A Minisztertanács elnöke és elnökhelyettesei ismertették az idei népgazdasági terv eredményes teljesítésével, a dolgozók élet- és l munkakörülményeinek javításá- ! val kapcsolatos állami feladatokat, j A SZOT vezetői összegezték a szakszervezetek tapasztalatait és a ' dolgozók véleményét az állami szervek, valamint a vállalati gazdasági vezetők intézkedéseinek i eddigi hatásáról, a kollektív szerződésekről és a munkaidőcsök- , kentéssel kapcsolatos tapasztalatairól. A megbeszélés részvevői egyeztették álláspontjukat a népgazda- ! sági terv teljesítésével, az élet- színvonal előirányzott emelésével kapcsolatos feladatokról, és a megtárgyalt kérdésekben meghatározták a további együttes tennivalókat. (MTI) Magyar segítség Szicíliának Nyugat-Szicília földrengés állal sújtott részét csütörtökön délelőtt, magyar idő szerint 10.28 órakor újabb nagy erejű földrengés rázta meg. A beérkezett első jelentések szerint a földrengésnek négy halottja és 42 sebesültje van. Hazánk is segítséget nyújt a földrengés sújtotta Szicíliának. Erről 8. oldalunkon adunk tudósítást* A vízellátás fejlesztését szolgáló beruházások
