Békés Megyei Népújság, 1968. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
< 199&, január 19. 5 Péntek Uj arculatot öltött a Mezőkovácsházi Gépjavító Állomás A szovjet Kárpátalja © Falu a Verhovinán A Talabor völgye A gépjavító állomás bejárata Idestova 18 évvel ezelőtt alakult a Mező kovácsházi Gépállomás. Ebből a csaknem két évtizednyi időnek nagy részét úgy töltötte el, miint egy magára hagyatott, se megfelelő ruhával, se megfelelő lakóhellyel el nem látott 'kamasz. Az évről évre növekvő mind nagyobb feladatokhoz csak az utóbbi időben kapták meg a legszükségesebbeket: bővítették a szerelőcsarnokot, a raktárhelyiségeket. "Végre másfél évtized után betonút hálózza be a gépjavító állomás addig Ecsedi- láphoz hasonló, sártengerrel borított udvarát. Amint a fentiekből látható, még a jó munka feltételednek biztosítása is sokáig váratott magára. Pedig egy gépjavító állomás sem csupán műhelyekből, szerelőcsarnokokból és raktárakból áll. Elengedhetetlenül szükségesek a munka zavartalan irányításához a megfelelő irodák, de még ennél is fontosabb az, hogy a javítóállo- máson dolgozók a munkaidő letelte után lemoshassák magukról a kormot, az olajat, s hogy reggelijüket, ebédjüket ne a műhely valamelyik sarkában, kuporogva fogyasszák el. hanem megfelelő, korszerű helyen. Mezőkovácshá- zán távol esett eddig az iroda a műhelyektől, s az is kicsi, zsúfolt volt. Az ebédet a községből lö- työgtették W, s ezért alig 30—35- en vették igénybe. Nem részletezzük tovább a régebbi körülményeket, azért, mert most már szinte minden szükséges épület megvalósult a Mező- kovácsházi Gépjavító Állomáson. Átalakítással bér, de most már van egy 18 szobás irodaházuk az állomás területén. Befejezéshez közeledik a 300 személyre méretezett fürdő és öltöző, a 350—400 személyes konyha és étterem. Ez utóbbi megoldja az eddigi tanácsaz új irodaházzal, háttérben az épülő konyhával, étteremmel, fürdővel és öltözővel. A kiegészítő munkaként vállalt új gyártmányok szélesítik javítóállomás dolgozóinak látó- és ismeretkörét. kozóhelyiség és kul túr terem-gon dot is. Az állomás arculatának megváltozása nem jár profilváltozita- tással is. Továbbra is a mezőgazdasági gépek főjavításával akarnak foglalkozni elsősorban. Most a téli időszakra is, mintegy 200-ait javítanak ki két Zetor-típusból, battonyai üzemegységükben pedig mintegy 150 pótkocsit. Emellett itt javítják a fél megye termelőszövetkezeteinek növényvédő gépeit is. Az csak természetes, hogy fő munkájuk, a mezőgazda- sági gépek javítása mellett úgynevezett 'kiegészítő munkákat vállalnak. azonban ez sem idegen a mezőgazdaságtól, ugyanis különböző munkagépeket vagy azok részegyeéggit gyártják megrendelésre. Végre a csúcson vagyunk. Balról eimarad a hegyfal, és teljes fenségével ki tárulkozik a Talabor völgye. Megállunk. A döbbenetesen nagy katlan fenekén legalább 800 méternyire alattunk egy falu szétszórt házacskái gunnyaszta- nak a folyó szürke szalagja mentén: Szinevór. Felette selymesen vékony fehér pára úszik a mozdulatlan levegőben. Mintha egy gigász szórakozottságból pottyán- totta volna ide ezit a települést, aztán elfeledkezett róla. Csönd. Zajnak még a foszlányai sem jutnak fel hozzánk. Azaz, mégis. Valahol eLbődiil egy havasi kürt, s abba az irányba fordulva a szem észreveszi, hogy birkanyájas szelíd dombok is léteznek itt a vad hegyek ölébe simulva. Lenyűgöző vidék — festményen csak igazán nagy művészek tudnák visszaadni varázsát. De mi terem e,en a vidéken? Miből, hogyan élnek itt az emberek? — Rögtön ott leszünk — mondom Lusztig Károly kollégámnak, aki szíves kísérőmül vállalkozott. Nevet, hogy az nem olyan egyszerű. Igaz, innen már mindig lefelé csorgunk a szerpentineken, de akkor is legalább hat kilométert kell megtenni. Int, hogy nézzek csak a lábam alá. S csakugyan: 3—4 átesik is látható egymás alatt, azt mind végig kell szaladnunk, hogy baj nélkül jussunk le a faluba. Szántó csak 164 hektárnyi Már yámak minket. A Vörös Csillag kolhoz irodája előtt Szja- tinya Luka Vasziljevics községi tanácselnök, Szubota Iván Ivano- vics, a kolhoz párltitikára és Debel János, a kolhoz főkönyvelője Emberségből felesre vizsgáztak a megyeszékhely dolgozói Társadalmi összefogás ifj. Aradszki mérnök gyógyulásáért — Örvendetesen szélesedik megyénkben az önkéntes véradómozgalom Az autó nehezen kaptat fel a hágó tetejére. Morgolódva veszi a hajtő-kanyarokat, mintha már unná a mindig felfelé kúszó, veszélyes út kacskaringéit, s azt a 200 kilométert, amit Ungvártól idáig lenyargalt. Az egyik oldalon meredek hegyfal karcsú fenyőkkel, terebélyes büikkök'kel, gyertyánokkal megtűzdelve, jobbról 600 méter mély szakadék. Korlát sehol. Itt csak egyszer tévedhet a sofőr ... Jura azonban egykedvűen tekergeti a volánt, még egy ijedten toporgó rókát is megcéloz a keskeny út peremén, amitől égnek áll rögtön az utasok haja. I | ■ hónap első felében 40 Zetor főjavítását végezték eL Fotó: Demény Január 14-i számunkban hírt fel nevét a jelentkezési lapra és adtunk arról, hogy ifj. Aradszki1 több mint 20 liter vért adott. A András, a Békéscsabai Faipari | Férfifehérneműgyár Békéscsaba* Ktsz 25 éves mérnöke komplikált I Gyáregységében (ahol szombaton szívműtét előtt áll, elmeszesedett j lesz a véradás) a vasárnapi tudó- szívbillentyűjét fogják műbillen- ! sításunk után a dolgozók vissza-* tyűvel kicserélni a Szegedi I. szá- ! kérték a már előzőleg kiadott ön- mú Sebészeti Klinikán. A műtét | kéntes jelentkezők listáját, me- ' sikeréhez, az orvostudomány hoz- j lyen 92 név szerepelt, s csütörtök záértésén túl, nagy mennyiségű vér | délutánig 124-re emelkedett a szükséges és Békéscsaba dolgozói véradók száma. (Ennyien még so- vörös diplomát kaphatnának em- j ha nem jelentkeztek véradásra berségből, segíieniakarásból, | ebben a gyárban sem). De várhaamellyel hozzá akarnak járulni j tóan újabb nevek kerülnek a lis- ‘fj. Aradszki, s a hozzá hasonló j tára dr. Rucz Lászlónak, a Békés betegek gyógyulásához. A faipari j megyei Vérellátó Alközpont főor- szövetkezetben soha ennyien nem | vosának csütörtök délutáni elő- jélentkeztek véradásra, mint ak-j adása után. Ugyancsak csütörtö- kor, amikor ismertették előttük kön a békéscsabai forgácsolóban az ügyet, s apelláltak jószándé- j tartottak előadást a véradás je- kukra. Valóságos társadalmi ősz- j lentőségéről. Ma, pénteken pedig szefogás bontakozott ki Békéscsa- ! Ecsegfalván, ebben a nem nagy I bán, de az egész megyében ebben j lélekszámú községben történik di- j az ügyben. A Barneválban a múlt i eséretre méltó esemény: csaknem I évi jelentkezőknek csaknem a' százan adják vérüket a hasonló Iduplája, mintegy 75 dolgozó írtai műtétek sikeréhez. nyújtja a kezét, miután előbújunk a kocsiból. Azt mondják, Szine- vér 4800 lakosa színtiszta ukrán. Éppen ezért meglepő, hogy a főkönyvelő magyarul köszönt és ugyanígy érdeklődik a magyarországi viszonyokról. Kiderül: fiatal korában Pécsett katonáskodott, s ott ragadt rá a mi nyelvünk, szinte grammatikai hiba nélkül. Bent az irodában adatokat ir- kálok a noteszembe. A Vörös Csillag 3038 hektár földön gazdálkodik, ebből azonban csak 164 hektárnyi a szántó. A többi legelő, kaszáló, csalitos-bokros terület, illetve erdő. Érthető, hogy a közös birtok fő jövedelmét az állattenyésztés adja: 650 szarvasmarhával és 2200 birkával bajlódnak, főleg az asszonyok. Nekik köszönhető, hogy az iáéi gyapjú- és tej- eladási tervet nyolc hóijap alatt teljesíthették. Komótosabb és haladósabb A férfiak zömmel az erdészetben találnak megélhetést. Hajnalban, amikor még dús harmattól terhesek az örökzöld erdők, Ku- ricza Vaszil, Kút Jurij, Mikulin Iván és a többiek munkába indulnak. Naponta hallják, amint a Fekete-patak nagy robajjal zúdul a Talaborba, de őket inkább az érdekli, amit csinálnak. Ma már nem az ínszaggató fejsze a szerszámuk, hanem a benzin- és villanyfűrész, amivel sokkal komótosabb és haladósabb a fadöntés. Ök megkeresnek havonta 110— 150 rubelt is, aszerint, hogy jön ki a lépés. A kolhozban ennél kevesebbet lehet elérni: a borjúnévelők 100, a fe jlők 75—80, a juhászok szintén 75—80 rubelt szoktak hazavinni havi átlagban. Amelyik családban ketten is munkát vállalnak, ott már autóra g'yűjtenek, ahol viszont nincs férfi a háznál, még a szükség is be-be- kopogtat. Régen Szinevérrel is mostohán bántak váltakozó gazdái, az Osztrák—Magyar Monarchia, a tőkés Csehszlovákia és a Horthy-Ma- gyarország. Vladimír Mihály ungvári kollégámtól hallottam — aki 1942-ben tanítóskodott a községben —, hogy leírhatatlan volt itt az anyagi és szellemi elesettség. Gyakran felkeresett családokat, miért nem jár iskolába a kisfiú. Miért? Azért, mert nem volt egyetlen lábbeli a háznál; azért, mert krumpliból is csak napi váltásban ehettek annyit, hogy éhen ne haljanak. A szoba egész bútorzata egy rozoga vacokból és egy gyalulatlan, kájsza asztalféléből állott, meleget pedig a prices alatt kérődző kecske leheleté adott. Nem ismert rá Szinevérre És ma? A tanácselnök meséli, hogy egy cseh finánc, aki innen nősült annak idején, két évvel ezelőtt ellátogatott Szinevérre. Csak a hegyeket találta a helyén, I a községre nem ismert rá. A ma- j gyarázat: 480 lakóház teljesen új, i 325-öt pedig újjá varázsoltak. Valamennyi olyan, hogy városi vil- I lanegyedben se kellene szégyen- ■ kezniük. A szobákban kivétel nélkül ízléses bútorok, csipkefüggö- J nyök ékeskednek. Eltűnt a bocs- j kor, s megjelent a nylonharisnya. A főtt krumpli utolsó helyre szo- j rult a családi étlapon, az asztalo- I kon kenyér, hús, vaj, halkonzerv I és egyéb jóízű ennivaló dominál. I A .művelődési ház és a mozi most J olyan természetes, mint a könyv- I tár. vagy a három községi orvos. Van négy 8 osztályos általános iskola és egy 10 osztályos középiskola — ezekben 40 tanár adagolja a tudományt a gyermekek fejébe. Van áruház, ahol minden kapható. Elszaporodtak a motorbiciklik. Az autóbusz naponta | négyszer indul Husztra és vissza. F. Nagy István J (Folytatjuk)
