Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

IWT december 10. 7 Vasárnap 4 Pannon-fenhet* kincse A FEKETE ARANY Tegyük most félre az idei naptárt. Helyezzük magunkat a földtörténeti ókorba, idézzük az évmilliókkal ezelőtt történtéket litt vagyunk a Pannon-tenger tetején. Ameddig a szem ellát és még azon túl is, mindenütt csak víz, víz. Méltóságteljes kék rengeteg, mélyén minden­féle növény, meg állat nyüzsög. Hirtelen mozgásba lendül a glóbus, mint forró ólom, úgy fortyog, megmerevedik és a Nagy Víz helyén különféle vo­nulatok, hegyek, völgyek raj­zolódnak ki. Aztán ez a kavar­gás, dermedés folyamat még egy párszor lejátszódik. A nö­vényekből, állatokból rothadó iszap lesz (ne borzongjunk meg, hiszen ez segít majd bennünket távolságokat áthidalni, ez du­ruzsol a kályhánkban). Es valóban itt vagyunk a Pannon-tenger felett, most már a valóság talaján, csak 1500— 2000 méterrel magasabban an-, nak egykori szintjénél. Miként itt a felszínen, lenn a kétezer méteres lerakódás alatt is he­gyek, völgyek húzódnak. Mi egy jókora öböl tetején va­gyunk. A tenger áramlása tö­megével sodorta ide az élőlé­nyeket, amelyek a földtörténeti változások során itt lelték pusz­tulásukat. Most úgy hívjuk temetőjüket, hogy pleisztocén, miocén meg öli gócén. Kincse' rejt ez az öböl. A XX. százat' fekete aranyát. Erre először az 1940-es évek elején jöttek rá, amikor az az idő tájt még kez­detleges műszerek is kimutat­ták Tótkomlós környékén a szénhidrogének, kőolaj és föld­gáz jelenlétét. A fúrás igazolta a feltevést, de a föld nem adta ingyen aranyát. A kút kitört, a lyuk beomlott. Azután tíz évvel később újra kezdték, váltakozó sikerrel. Mindez már a múlté, azóta kialakult Orosházán az Alföldi Kőolajfúrási Üzem eddigi leg­hosszabb élettartamú üzemegy­sége. Pusztaföldváron már az első lemélyített kút is gázos volt. A nyolcas és a kilences A táj megváltozott arculatá­nak felkiáltójele, a fúrótorony. pedig olajat tartalmazott, s ez­zel megkezdődött a mező fel­tárása. A csúcsidőszakban 15 berendezés 700 embere dolgo­zott Pusztaföldvár, Pusztaszőlős, Tótkomlós, Battonya, Mezőhe­gyes, Szarvas térségében. Az­óta, csaknem 200 kút fúrásával, megtörtént a belső terület le­határolása. Mindez persze nem lett vol­na lehetséges a szinte hihetet­len műszaki fejlődés nélkül, amely gyökeresen megváltoz­tatta az olajkutatás technológi­áját Ma már sok helyütt turbi­nákkal, az ezerméteres furru- dazat mozgatása nélkül, gyé­mántfúróval hatolnak ismeret­len mélységek felé. Alkalmaz­zák az ipar nagy találmányét, a ferde fúrást, amelynek segít­ségével a felszíni kezdő ponttól 100—1‘50 méteres távolságra le­het téríteni a kívánt talpmély­séget. (Ezzel a módszerrel fúr­nak jelenleg a Tisza alá is.) A teljes biztonságra való tö­rekvés ellenére még ma is a legfenyegetőbb rém a kitörés. Ha megváltozik az egyszerű fizikai törvény, s a gáztároló rétegek nyomása nagyobb lesz, mint a kútban levő folyadék- oszlopé, a magas fajsúlyú isza­pé, akkor kiszabadul a palack­ba zárt szellem. Ott dübörög néhány centire az emberek fü­létől, akik lent az aknában iszonyú erőfeszítéssel hatalmas dugót, több tonna súlyú kitö­rést gátló szerkezetet szerelnek a csőfejre. Kegyetlen birkózás ez a természet erőivel, de min­dig az ember lesz a győztes. Az egyszerű hétköznapokon is, amikor csendben feljön az olaj, a gáz. Meg ig fizetik a fáradtságot. Az itt dolgozóknak nemhogy anyagi gondjaik nincsenek, ha­nem a legjobban keresők közé tartoznak. Tucatjával építik számukra a lakásokat, ahol a sok idegenből ideszakadt csa­lád otthonra talál. A munkás- szállások sem éjjeli menedék­helyek, hideg-, melegvizes für­dő, televízió, klubszoba várja a napközben elfáradtakat. Az országnak is jól fizet az olaj és a gáz. Építenek is rá­juk. Amikor a Nagyalföldi Kő­olajtermelő Vállalat 1959 ben megkezdte az első tankállomás építését, három vasbódéval kezdték, de azokat is alig lát­ták a feneketlen sárban. Most hat tankállomás több száz kilo­méteres vezetékrendszere gyűjti egy-egy kút körzeteinek olaját. A sártengert üzemi úthálózat váltotta fel. összkomfortos te­lephely épült, ahol hatszázasa dolgoznak. A napi termelés 350 A vas és az acél birodalma: fúrórudazat-kiemelés az egyik Pusztaföldváron dolgozó berendezésnél. Tartálykocsik a kardoskűti vasútállomáson. Naponta 350 tonna olajat visznek a nyírbogdányi finomítóba. tonna körüli, s november 27-én telejesítették az idei, csaknem 136 ezer tonna olaj ter melési tervet Kardoskúton most készül ha­zánk második legnagyobb gáz­tisztító üzeme. A mintegy 200 millió forintos beruházás első üteme, a soványgázüzem már elkészült, és napi egymillió köbméter 8400 kalóriás gázt ad az országos hálózatba. A jövő év második felétől üzemel a dúsgázüzem, ami hasonló tel­jesítményű lesz. Készül a gáz­sűrítő, ahol a Szegedről érkező gázt kezelik. Battonyán már működik az egyik üzem, a me- zőhegyesit fél év múlva adják át. Ekkor napi hárommillió köbméter gázt táplálnak majd a békési medencéből az orszá­gos gerincvezetékbe. Ehhez a mennyiséghez képest elenyésző az a 16 ezer köbmé­ter, ami jelenleg a napi kom­munális fogyasztás. A Békés­csabán, Orosházán, Gyulán több millió forintos beruházás­sal épülő vezetékrendszer re­mélhetőleg mielőbb növeli majd a lakossági fogyasztást. Több ipari nagyüzemet, mint például az Orosházi Üveggyá­rat, az olcsó energiahordozóra terveztek, de e lehetőség sincs még kimerítve. Ez az egy’ őri öböl, amelynek tetején élünk, nagy kincset halmozott fel: az ország kőolaj­termelésének nyolc, földgázter­melésének 20 százalékát adja. Geológusok becslése szerint a pusztaföldvári mező olajkészle­te több millió tonna, a gázé 10 milliárd köbméter ami húsz évre elegendő. Szép perspektíva! . Sei észt Ferenc Fotó: Gyevi Nagy József A kardoskúti gázkezelőállomás első lépcsője!, a soványgázüzenu Napi egymillió köbméter gázt juttat az országos vezetékbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom