Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-09 / 291. szám
Nem megy gombnyomásra Valamikor akadtak emberek, akik tévedhetetlennek hitték magukat. Abban a korszakban volt ez, amelyet a súlyos tévedések, sőt eltévelyedések időszakaként tartunk ma számon. Szerencsére ez a korszak már elmúlt, és nem tartott tovább, mint néhány esztendő. Ezeket a tévedéseket már helyrehoztuk, ezek a hibák lassan már a múlt ködébe vesznek. Annak az időszaknak emlékeiből, ha mást nem, azt a következtetést levonhatjuk, hogy buktatók, nehézségek, kitérők nélkül nem megy az új társadalom építése. S csodák csodája, amióta nem akarjuk néhány esztendő alatt felszámolni mindazt az örökséget, amelyeket a sok évszázados régi, igazságtalan társadalmi rendszer hagyott ránk, többet változtattunk az országon, mint annak előtte. Mindenütt láthatók munkánk eredményei: az új lakótelepek, a régebben nem álmodott színvonalon élő emberek, az egyre kulturáltabb nép, az új üzemek, amelyek már igazán korszerűek, a fejlett technológia hasznára van a termelésnek, és megkönnyíti az ott dolgozó emberek sorsát. Ezek az eredményeik azt mutatják, hogy alapjában nem tévedtünk, amikor ilyen politika alapján folytattuk a szocializmus építését. De akármennyi új lakás is épült, még mindig nagy a lakáshiány. Az életszínvonal még mindig elmarad attól, ahogyan az emberek élni szeretnének. Vannak üzemeink amelyek technológiája alig fejlődött. Vajon ez azt jelenti-e, hogy ezekben a dolgokban tévedtünk volna? Nem. Egyszerűen arrói van szó, hogy a legjobb politika, a legoptimálisabb hatékonysággal végzett építőmunka sem oldhat meg mindent egy csapásra. Voltak elképzeléseink, amelyeket legjobb tudásunk szerint, körültekintően alakítottunk ki, de mégsem váltak be teljesen. Akadtak beruházások példáid, amelyek kétszeresébe, háromszorosába kerültek a tervezettnek s nem hozták meg a kívánt eredményt Akadt javítanivaló az iskolareform eredeti elképzelésein is. Az élet, a gyakorlat olyan kérdéseket, nehézségeket vetett fel, amelyeket nem láthattunk előre. Vajon tévedtünk-e akkor, amikor nem vettük őket előzetesen számításba? Bizonyos értelemben talán igen, de az ilyesmit mégsem lehet tévedésnek nevezni. Gyakran elhangzik egy-egy új intézkedés nyomán: , Akkor azt mondták, most meg ezt mondják”. Nagyon könnyen lehet — ilyen az esetek többsége —,t hogy mind a kétszer helyes az álláspont. A változó körülmények tették szükségessé új álláspont kialakítását. A lényeg, hogy az alapállás nem változik: a nép érdekének szolgálata, az új világ építése. Akadtak és bizonyára ezután is akadnak olyan tévedések, amelyek hanyagságból, felületességből, nemtörődömségből fakadnak. A közvélemény hosszú ideig követelte, hogy ilyen esetekben legyen keményebb és határozottabb a felelősségre vonás. Sajnos, ez a jogos kívánság azért nem juthatott jobban érvényre, mert olyan gazdaságirányítási rendszer körülményei között dolgoztunk, amelynek útvesztőiben sokszor egérutat nyerhettek a hanyagok. Az egyéni felelősség megállapítása — minden jószándék ellenére — a legtöbb esetben reménytelennek bizonyult. A gazdaságirányítás új rendszere ezen a téren is haladást jelent azzal, hogy majd azok döntenek, akik ismerik a helyzetet és vállalják a felelősséget is intézkedéseikért. Nem vitás, hogy a felelőtlenség kisebb területre szorul vissza. Tévedések azonban nyilvánvalóan ezután is lesznek. Bármennyire is szeretnénk, nem fog minden elképzelés maximálisan beválni. S bizony előfordulhat majd — nem is ritkán —■, hogy a döntések korrekcióra szorulnak. Végzetessé a tévedések csak akkor válnak, ha valaki makacsul ragaszkodik a rosszhoz, a helytelenhez. Az új módszer olyan kontrollokról gondoskodik, hogy nehéz legyen tartani a tarthatatlant Maga a gazdaságirányítás új rendszerének koncepciója azonban nem valami tévedés felismerésén alapul Vannak ugyanis, akik ezt terjesztik. Az eddig folytatott gyakorlatot nem kell mentegetni, hiszen igazolják azt mindazok az eredmények, amelyeket elértünk. S éppen e politika helyességét bizonyítja, hogy képes volt felismerni: abban a szakaszban, ahová eljutottunk, már csak új módszerekkel haladhatunk tovább. Kidolgozta ezeket az új eszközöket, s bátran bevezeti. Nem félve attól, hogy olyan intézkedésekhez nyúl, amelyek eddig még nem állhatták ki a gyakorlat próbáját, hiszen még nem alkalmaztuk őket. A közgazdasági és politikai elemzés egyaránt azzal biztat, hogy az új mechanizmus, az új módszer eredményesen segíti további eljeszteni az eddigi vívmányokat, eredményeket. S ha a tapasztalatok alapján, az idők folyamán bizonyos dolgokat majd nyilvánvalóan módosítani kell, ez természetes. Azoknak a gondoknak a helyébe, amelyeket az új körülményekkel sikerült megszüntetni, bizonyára új gondok kerülnek majd. Egy biztos: az új mechanizmus nem gombnyomásra működik. Joggal bízhatunk azonban abban, ha az a bátorság, mely a reform bevezetését jellemzi, szorgalmas, odaadó munkával folytatódik a mindennapok során, örömmel állapíthatjuk majd meg, hogy minden aggály ellenére mégsem tévedtünk. Pintér István Fock Jenő látogatása Békés megyében Fock Jenő elvtárs Békés megyei látogatása során Frank Ferenc elvtárssal, a megyei pártbizottság első titkárával és Botyánszki Pál elvtárssal, a Kncr Nyomda igazgatójával beszélget. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke kétnapos látogatást tett Békés megyében. A csütörtök délelőtt Békéscsabára érkezett vendéget Frank Ferenc, a párt megyei bizottságának első titkára és Klaukó Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a megyei tanács elnöke fogadta. A Minisztertanács elnöke az MSZMP megyei bizottságának székházában találkozott a megye, valamint Békéscsaba város pártós állami vezetőivel. Beszélgetést folytattak időszerű belpolitikai kérdésekről és tájékoztatták Fock Jenőt a megye helyzetéről. A Minisztertanács elnöke pénteken — Frank Ferenc és Kiáll kó Mátyás kíséretében — Orosházára látogatott, ahöl a város vezetői fogadták. Fock Jenő elvtárs Békés megyei tartózkodása során Békéscsaba és Orosháza több nagyüzemét, kiemelkedő kulturális és egészségügyi intézményét tekintette meg. A Békéscsabai Kötöttárugyárban szegfűcsokorral üdvözlik a Minisztertanács elnökét. Fotó: Demény Megszűnik a tanácsok szakigazgatási szerveinek kettős alárendeltsége A kormány állásfoglalása alapján megszűnik a tanácsok szak- igazgatási szerveinek kettős alárendeltsége. A gazdaságirányítási rendszer reformjának részeként hozott döntés egyértelműen intézkedik a szakmai, azaz az ágazati, illetve a helyi érdekek összhangjának megteremtéséről. Az eddigi gyakorlat szerint a minisztériumok évenként részletes gazdálkodási és fejlesztési utasításokat adtak ki a tanácsi szervek számára. Gyakran jelentéktelen kérdésekben is operatív utasításokkal irányították a gazdasági tevékenységet. A miniszterek felelőssége kiterjedt a tanácsok szakigazgatási szervezetére, működésére, szervező munkájára, színvonalára és hatékonyságára is, de nem érvényesült kellőképpen. Gyakran elmosódtak a minisztérium és a végrehajtó bizottság felelőssége közötti határok. Az utasítások nagy tömege akadályozta az eredményes munkát és bürokratikussá tette az irányítást. A főhatóságok a jövőben mentesülnek az aprólékos beavatkozásoktól, s munkájukban az egész terület tevékenységét átfogó elvi, jogi irányítás, valamint hatósági szabályozás kerül előtérbe. A szakigazgatási szervek lérehozásá- ért, helyzetéért, működéséért és szervező munkájának irányításáért kizárólag a tanácsok végrehajtó bizottságai lesznek felelősek. A szakigazgatási szervek a tanácsok végrehajtó bizottságainak szakmai osztályai, s a végrehajtó bizottságok utasításai szerint járnak el. Tevékenységüket a vb-k irányítják, ellenőrzik és hangolják össze. (MTI)
