Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-07 / 289. szám
1967. december 7. 5 Csütörtök Az NDK-ban, Magdeburgban rendezték a szocialista országok táncdalfesztiválját. Képünkön: a táncdalfesztivál győztese, Sáro- si Katalin és Korda György az eredményhirdetés után. (MTI Külföldi Képszolgálat) Vasárnapi gyermekfoglalkozások Békéscsabán Békéscsabán a korábbi években a Balassi Bálint Művelődési Otthonban tartották a vasárnap délelőtti gyermekfoglailkozásokat. Ez a módszer azonbaa nem vált be, hiszen az igen hasznos mese- délelőttökön, játékokon a perem- kerületek kis lakói — a nagy távolság miatt — nem vehettek részt Az idén a megyei művelődési ház új módszert alkalmazott Megszervezte, hogy az MSZMP kerületi székházaiban tartsák meg a mesedélelőttöket, vasárnapi foglalkozásokat Ezeken most már igen szép számmal vesznek részt a kicsinyek. December 10-én a III. kerületi, valamint a IV. kerületi MSZMP- székházban tartanak filmvetítéses ■ mesedélelőttöt, felolvasást és különböző játékokat. Ezeket mindig felnőttek közreműködésével, óvónők felügyeletével rendezik meg. Jobb a kapcsolat a ssiilőkkel9 a családlátogatások hatása a tanulmányi eredményre Sarkadkeresstúron A sarkad'keresztúri községi tanács legutóbbi ülésén a bel- és külterületi általános iskolában az elmúlt tanévben elért eredményekről és az idei tapasztalatokról számolt be Novak Ernő, az ’ iskola igazgatója. A beszámoló szerint az elmúlt tanévben az iskolának a belterületen 424, Kisnyéken pedig 54 tanulója volt, s az átlagos tanulmányi eredmény az előző évhez viszonyítva javult. Ez annak tudható be, hogy az oktatást az 1966/67-es tanévben sikerült teljes egészében képesített nevelőkkel megoldani, de nagyban hozzájárult az eredményekhez az is, hogy a szülőkkel javult a kapcsolat. Csupán azoknál a tanulóknál mutatkozott tudásszintbeld lemaradás, ahol egyes tantárgyaikat hosszú időn keresztül — a korábban fennálló fluktuáció miatt — más és más nevelő tanította. Ezt figyelem-be véve a járási tanács művelődésügyi osztályának hathatós közreműködésével gondoskodtak állandó és jól képzett nevelőkről. Az elmúlt tanévben különösen nagy gondot fordítottak a hátrányos helyzetű tanulókkal való foglalkozásra, melyben sokat segített a tanács mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi állandó bizottság, valamint a szülői munkaközösség. Az idei tanévről szólva Novak Reklám és riposzt Két chicagói vágóhíd között, amelynek fő lerakata ugyanabban az utcában volt, ádáz versengés folyt. Egy szép napon az egyik lerakat üzletvezetője egyensúlyozó-művészt szerződtetett, aki magasan kifeszített kötélen nyaktörő mutatványokkal szórakoztatta a járókelőket. A kötélen nagy tábla lógott, rajta a következő mondat: „Ez a bátor ember csak a ml kolbászunkat fogyasztja!” A versenytárs erre a következő szövegű táblát tette ki a kirakatba: „Abhoz, hogy valaki a ml kolbászunkat fogyassza, nincs szüksége bátorságra !” Ernő tájékoztatta a tanácstagokat arról, hogy a tanítási feltételeket — tanerő, helyiség stb. — a lehetőségekhez mérten biztosították. Örömmel adott számot arról is, hogy a tanulók rendszeresebben járnak-iskolába, és kevesebb a hiányzás. Ez szintén annak köszönhető,, hogy a szülők és nevelők között tovább javult a kapcsolat, és az újjászervezett szülői munkaközösség is hasznosabban dolgozik. Az viszont már kevósibé örvendetes, hogy a tanulók létszáma az 1967/68-as évben 33-al csökkent. A belterületi iskolában 401, Kisnyéken pedig 44 tanuló van. Az idén a belterületen csupán 28, a külterületen 5 elsőosztályos tanuk Beszámolt azokról a gondokról is, melyek megoldása jelentősen hozzájárulna a tanulók körülményeinek javulásához, s közvetve a jobb tanulmányi átlag eléréséhez. A belterületi iskolában például még mindig nem oldódott meg a kézmosás folyó vízzel való biztosítása. A víz bevezetéséhez körülbelül 80—100 ezer forintra lenne szükség. Segítséget kórt a tanácsüléstől. Ahhoz is, hogy a kiis- nyélki felső tagozatos tanulók 1. Brasilia melyik állam fővárosa? 2. Melyik Európa két leghosz- szabb folyója? 3. Ki festette a „Két tahiti nő” című világhírű képet, melyet a Drezdai Képtárban őriznek? 4. Kinek a verséből idéztük a következő sort: „Hozsánna néked, új isten, hozsánna!” 5. Egy kis történelem: mit jelent az, hogy FÉK ŐSZ? utaztatását megoldják. Jelenleg ugyanis az autóbusz — mellyel a gyerekek bejárhatnak — 15.05 órakor indul a faluból Kisnyékre. Ugyanakkor a tanítás ’ már 12.15 órakor befejeződik. A gyerekek a busz indulásáig kénytelenek tétlenül egy tanteremben tölteni az időt. A házi feladathoz nem tudnak hozzáfogni, mivel nincs náluk a szükséges felszerelés, legfeljebb a korrepetálás jöhet számításba. Még a napköziben való ebédeltetésre — hely híján — sincs lehetőség. Így a bejáróknak naponta csaknem három órájuk vész kárba. A tanácsülés a beszámolót elfogadta és határozatot hozott arra, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága vegye fel a kapcsolatot a 8-as számú AKÖV illetékes vezetőivel és segítse a klsnyéki tanulók utaztatásának mielőbbi megoldását. Az ivóvíz bevezetésének gondja viszont, sajnos, még ebben a tanévben sem oldódik meg, ehhez a felsőbb szervek megfelelő támogatása, segítsége szükséges. A sarkadke- resztúriak remélik, hogy rövidesen megkapják a várt segítséget. Kasnyik Judit 6. Tengerszoros a Fekete- és a Márvány-tenger között. 7. A „Három nővér” szerzőjének neve. 8. Mi a neve az athéni Akropolis legszebb épületének, melyet Pallas Athéné tiszteletére építettek? 9. Ki tervezte a Budapesti Nemzeti Múzeum épületét? I 10. Európa legnagyobb tava, | felszíne 18 130 négyzetkilométer? Karácsonyi rejtvénypályázat iWuumuwMHuvuwuuwwwuwmiuvwwHnw A második forduló kérdései LULU Zenés vígjáték, melynek főhőse egy francia lány, aki „úgy játszik az élettel# mint gyerek a járdán" Lehetne arról vitatkozni, hogy színházi életünkben hélyes-e az a gyakorlat, hogy sikeres külföldi vígjátékokat itthon társszerzők közreműködésével, zenés formában mutatnak be. Nyilván nem abból a nézőpontból említjük, hogy a hazai szövegíróknak és zeneszerzőknek sem jön rosszul az efféle besegítés, de hogy a besegítés az eredetileg nem zenés darab felépítését a legtöbbször megzavarja, az író által elképzelt ritmust hátrányosan befolyásolja, hogy a friss, pergő cselekmény minduntalan megáll, mert a szereplőknek most éppen táncolniuk vagy énekelniük kell, az nem jó dolog. Szomorúbb az ügy akkor, ha ezeknek az erőltetetten kiizzadt, a magyar nyelv szabályaira és szépségeire alig adó dalszövegeknek és az utánérzésektől hemzsegő zenei betéteknek még holmi dramaturgiai funkciót is tulajdonítanak, és az egyébként valóban érdekes vígjátékot új formában musical-nek aposztrofálják. Sőt, jöhet ehhez még egy újabb jelző is: és az új műfaj, a revü-musical máris adva van. Ilyet láttunk a minap a békéscsabai színházban, amikor színre került Andre—Szenes—Fényes: Lulu című darabja. Igaz, hogy a színlap zenés vígjátékot ír, az ifjú rendező, Szitányi András (akinek ez volt a diplomarendezése) már revü-musical-ről beszél; következésképpen tovább lazítva és bonyolítva a műfaji bizonytalanságot. Ezzel aztán alaposan meg is kell küzdenie, dicséretére legyen mondva: nem marad alul, és tapasztalatok híján is oda kell figyelni egy-egy frappáns, de nem hivalkodó megoldására. A hosszadalmas táncbetéteken és nem mindig következetes dalbetéteken is átrántja, menti az előadás lendületét, mely ugyan csak a második felvonásban jelentkezik, de aztán végig kitart, sőt fokozódik. Az első felvonás — sajnos — igen vérszegényen sikerült, a játéktér lehetőségeit is alig használja, az amúgy is kommersz, kiagyalt figurák sápadtak, élettelenek. Itt csak egyik-másik színész rutinja, tehetsége segíti át a jeleneteket a buktatókon. Különösen Szabó Éva van elemében, azt hiszem, az ő alakítása nélkül megadóan dőlne össze az előadás egész épülete, egyéniségének és tehetségének varázsa üti nemcsak szórakoztató színházi élménnyé ezt a bemutatót. Mellette Gálffy László az, aki gyorsan ráérez a figurára, és (Szabó Éva intuitív hatására is) kitűnő kettőssé emelkednek. Meglepően egyszerű eszközökkel játszik Széplaky Endre, Székely Tamás és Cserényi Béla, Felkay Eszter pompás humorérzékű színésznő, s hogy nem harsány, az a jó. Kár viszont, hogy a jelmeztervező elsősorban az ő esetében nem sokat törődött azzal, hogy az alapvető színviszonyokat még „revü-musical”-ben is figyelembe kell venni. A koreográfus bőséges lehetőséget kapott, a felvonásokat indító tánc- revü azonban fárasztóan hosszadalmas. Elsősorban azért, mert a koreográfia elkészítésekor nem vette figyelembe, hogy ha az elképzelés és a megvalósítás színvonalában nincs harmónia, akkor abból kínos pillanatok születhetnek. Visszatérve az indító gondolatra: úgy igaz, mint kétszer kettő négy, hogy nem minden sikeres vígjátéknak válik előnyére a ze- nésítés. Ennek sem vált, még ha siker és taps is kíséri, mert ugyan ki merné azt állítani, hogy eredeti formájában kevesebb siker és kevesebb taps fogadta volna?!- & ha a táncdalszöveg nem is irodalom, bizonyos igény azért ezekkel szemben is felmerül, legalább a nyelvi jóízlés igénye. Vagy nem rettenetes ezt hallani: „Az úton poroszkál nemde néhány korosztály ..Nemde szebben is meg lehetne írni és magyarosabban?! De ez már más téma, és nem pusztába kiáltott szó, ha néha szólunk róla, még akkor sem, ha háromszor ismételték is színművészeink a finálét, a nemdé-vel együtt... Sass Ervin Jelenet az előadásból: Cserényi Béla, Gálffy László, Szabó Éva és Székely Tamás, Fotó: Demény
