Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
5 Péntek Lónyai Sándor: Az Eíííel-toronytól a Schwarzwaldig Q Normandiában W6T december 1. Pedagógus festők kiállítása Szarvason Két évvel ezelőtt kiállítást rendeztek Gyulán megyénk képzőművészettel foglalkozó pedagógusainak alkotásaiból. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy az idén a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a pedagógus szakszervezet és a szarvasi városi tanács művelődésügyi osztálya ezúttal Szarva- son rendez hasonló kiállítást Megyénk pedagógusai összesen 70 alkotást küldtek' be, melyek elbírálására és a dijak odaítélésére a napokban kerül sor. A zsűri által összeállított anyagot december 17-től Szarvason a művelődési otthonban mutatják be a közönségnek. Megalakult az ország-világjárók megyei klubja Békéscsabán A megyei művelődési ház (Balassi Művelődési Otthon) — és az IBUSZ utazási irodája november 29-én Békéscsabán, a művelődési ház nagytermében tartotta az ország-világjárók klubjának első összejövetelét, mely egyben alakuló ülés is volt. Az ünnepi megnyitót Végh Andor, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa tartotta. Többek között ismertette a klub létrehozásának célját és az elképzeléseket a működését illetően. Ezután Fabulya Balázs, a KISZ megyei bizottságának osztályvezetője „így láttam a jubiláló Szovjetuniót” címmel élmény- beszámolót tartott, majd a résztvevők közül Sinkovicz Mihály, aki az 50. évforduló alkalmából szintén a Szovjetunióiban járt, mondott el néhány kedves epizódot, élményt a látogatásról. Az alakuló ülésen Lápták Lász- lóné, a megyei művelődési ház munkatársa ismertette a következő klubfoglalkozások tervét, s röviden vázolta, mit akarnak a jövőben megvalósítani. A hangulatos találkozón a művelődési ház és az IBUSZ megvendégelte a résztvevőket Mi legyen a gyerekből? « Pályaválasztás és továbbtanulás — Minden kilencedik fiú erdész akar lenni — Ne hagyjuk őket magukra — Érettségi vagy érettségizett szakember? — Mi szeretnél lenni? — Orvos/ Mert az sok pénzt keres és mindig fehér köpenyt hord. — Én erdész. Az egész nap a szabadban van és nem háborgatja senki. — Én viz- és gázszerelő akarok lenni. Láttam őket dolgozni, beszéltem is velük és ők mondták, hogy egy felszabadult tamilé is megkeresi az 1800-at. — Nem tudom. Gimnáziumba fogok jelentkezni és aztán majd meglátom. Egyébként kitűnő tanuló vagyok. — Én halász leszek. Szeretem a vizet és már ötéves koromban fogtam igazi halat. Hát ezért. — Én nem tudom még. Apuká- mék kérdezték, hogy mihez van kedvem, de nekem nem jutott semmi az eszembe. íme néhány kiragadott válasz a sok közül, amelyeket a nyolcadikos lányok és fiúk adtak a „nagy kérdésre”. Szavaik már jórészt valós elhatározásokra épülnek, né- hányuknál azonban csak hallott vagy vélt intuíciókra lehet következtetni Jövő év júniusában mintegy 9 ezer általános iskolás fejezi be tanulmányait Békés megyében. Addig még több mint öt hónap van hátra; de a szülők, pedagógusok közös gondja már mosit jelentkezik; mi legyen a gyerekből, hol folytassa a nyolcadik befejezése után? A lehetőségek adottak, mindenki előtt nyitva áll az út, akár a legmagasabb szintű ismeretek elsajátítására is. A cél természetesen nem a minden áron való továbbtanulás. Az országnak ugyanúgy meghatározott számú orvosra, mérnökre van szüksége, mint ahogy megfelelő számú és képzettségű technikus, szakmunkás nélkül nehézségekbe ütközne az ország gazdasági működésének továbbvitele. A megyei tanács művelődésügyi osztálya ilyen gondolatok jegyében adta közre a Pályaválasztási tájékoztatót, amely segítséget adva a szülőknek, reális megoldási alapját képezheti az általános iskolát befejező tanulók további sorsának. A tájékoztató felmérése szerint a következő évben a gimnáziumok 1400, a szakközépiskolák 800, az iparitanuló-intézetek 3200, a mezőgazdasági szakiskolák 400 fiatalt tudnak befogadni. Ez azt jelenti, hogy a nyolcadik osztályt befejezők döntő többsége valamilyen formában továbbtanul A probléma a gyakorlatban persze nem ilyen egyszerű. Nincs semmilyen recept arra, hogy kit hova irányítsanak, ki melyik oktatási intézménybe kerüljön. Csele József né, a békéscsabai III. sz. általános iskola igazgatója ezt mondja: — Hogy a nyolcadik befejezése után hová kerülnek diákjaink, azt a tanuló egyéni képességei (és bizonyítványa), a szülők elképzelése és természetesen a társadalom érdeked határozzák meg. Ma már egyre kevesebb az olyan szülő, aki az úgynevezett „divatos pályák” bűvöletében élve, figyelmen kívül hagyja a lehetőségeket és adottságokat, és olyan pályára erőlteti gyermekét, amelyhez annak sem kedve, sem tehetsége nincs... A múlt tanévben végzett diákjainknak több mint a fele ipari tanuló lett, a másik része (négy gyerek kivételével) a középiskolákba került. Ezek a főbb megoldási arányok útmutatásul szolgálnak ebben az esztendőben is. A tanulók többszöri megkérdezése után, a szülők és az osztályfőnökök együttesen kialakított véleménye kerül aztán fel a jelentkezési lapra. A III. sz. általános iskola 115 nyolcadikosa közül jövőre ötvenen szeretnék középiskolában folytatni tanulmányaikat. Ez az elképzelés reális. A probléma ott van, hogy ezek több, mint kétharmad része gimnáziumba készül, figyelmen kívül hagyva a szakközépiskolai oktatás előnyeit Ugyanis, a gimnáziumok férőhelyeinek aránya a jelentkezők növekvő száma miaitt csökken, továbbá, a gimnáziumok perspektivikusan, csaknem kizárólag a főiskolák és egyetemek beiskolázó bázisává válnak. Növekszik az olyan középfokú oktatási intézmények száma, amelyek az érettségi bizonyítvány mellé olyan alapfokú szakmai képzést is adnak, amely- lyel a tanulók az iskola befejezése után közvetlenül be tudnak kapcsolódni a termelésbe. Tehát a szakközépiskolai oktatás előtérbe kerül és ezzel már most számolni kell a középiskolákba történő jelentkezésnél. A három osztályból 56-an akarnak szakmunkástanulók lenni. Érdekes, hogy az egyes foglalkozási ágak milyen egyenlőtlenül oszlanak meg a reális igényhez viszonyítva. Az összes iparitanuló-je- lölt között 16 kereskedő, 15 autó- és motorszerelő, 11 szobafestő van, míg a fennmaradó részt olyan egyedi és „érdekes” foglalkozások töltik ki, mint a kosárfonó, műkőkészítő, kéményseprő, halász stb... A rögtönzött statisztáké még egyéb furcsaságokról is árulkodik. A víz- és gázellátás kibővülése a víz- és gázszerelő szakmára irányította a fiatalok érdeklődését. Többen korábbi elképzeléseiket megváltoztatva, e mesterség szakembereivé szeretnének válrü. Ez az orientáció a realitások felismerésén alapul. De van ellenpélda is: 66 fiú közül heten szeretnének erdészek lenni... Ez a szám, figyelembe véve amúgy is szegényes erdőgazdaságunkat (ilyen repre- sentációjú vizsgálatnál is) túlzottnak tűnik... Hat fiú a VIII. c-ből még nem í tudja, hogy mihez kezd az általános iskola befejezése után. Eddigi tanulmányi eredményük egy kivétellel, közepes. — Én középiskolába akartam jelentkezni, de látom, hogy ez nem megy. Nagyon, gyengék a jegyeim. Különben is olyan hamar be lehet szedni néhány elégtelent. — Engem biztatnak a szüleim, hogy nyomjam meg félévkor, hátha sikerül egy négyes bizonyítvány..., de én valahogy nem szeretnék továbbtanulni és majd csak lesz valahogy. — Szeretnék valami jó mesterséget kifogni. Olyat, ami érdekes, de azért pénzt is lehet keresni. Talán szobafestő lennék legszívesebben, vagy autószerelő. A pedagógusok véleménye szerint a mai 13—14 évesek önállóbbak és szélesebb látókörűek, mint például az őket öt évvel megelőző ilyen korú fiatalok voltak. Ezért aztán a pályaválasztásnál is nagyobb súllyal lehet támaszkodni véleményükre, elhatározásaikra. A további sorsukat befolyásoló döntéseknél azonban nem hagyhatjuk őket teljesen magukra. Lehoczky László osztályfőnök is ezt a nézetet vallja: — A nyolcadikosok alapjában véve még gyerekek. Legtöbbjük nyilatkozata még egyszeri érzésből ered és könnyen befolyásolható... A pályaválasztás egész embert igénylő kérdésében egyedül nem tudnak megnyugtatóan határozni. Ezért közösen kell összefogni a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy egymás véleményét meghallgatva, közösen döntsenek, hogy mi legyen a gyerekből... Braekó István A Renault Franciaország számos városában és néhány más országban is működtet üzemet. A Franciaországban levő 6. Renault érdekeltségű gyárban ösz- szesen 45 ezren dolgoznak. A külföldi Renault-vállalatoknál 23 gyártósor készíti a gépkocsikat. Az egyik franciaországi új üzem a La Manche-csatornánál, a Szajna torkolata közelében települt. Ebben az alig hároméves üzemben végzik az R—16-os gépkocsik összeszerelését. A Le Havre—Sandouville-i üzem összes műszaki dokumentációit a SERI tervezői készítették. A SERI tevékenységének illusztrálása céljából természetesen az R—16-okkal való ismerkedést ajánlotta a tervezőrészleg vezetője, Lucien Gouaze, a Le Havre—Sandouville-i üzem meglátogatását. Hadd tegyem még hozzá ehhez a kedves ajánlathoz, hogy a normandiai utazás is élmény, hiszen ezen a tájon a francia történelem sok eseménye zajlott le. Párizs északi kijáratát elhagyva, a táj mindinkább a Du- nántúl lankáira ejplékeztet. A kis parcella ritka. A francia parasztok többsége, hogy sikeresebben állhassa a nagybirtokokkal való versenyt, különböző típusú szövetkezeteket hozott létre. Gyakoriak a géphasználati, a művelési és értékesítési szövetkezetek. A gépek hatásfokának kihasználása sok faluban eltüntette a kis parcellákat. A kisvárosok nagyon szépek. Evreus városában rövid időre meg is állunk. A középkorból megmaradt, faszerkezetű észak- európai építészeti stílus megragadó. A 2—3 emeletes épületek üdék, szépek, mintha éppen akkor festették volna újonnan őket. A La Manche-csatornához közeledve Tancarvillé-nél elérjük a Szajna torkolatának vidékét. Monumentális, sodronyos függő híd fogad bennünket. Technikai megoldása hasonló a budapesti Erzsébet-hídéhoz. Valamivel keskenyebb ugyan az Erzsébet- hídnál, de sokkal hosszabb. Körülbelül 1000 méter a két pillér közötti távolság. A híd feljáratánál használati díjat kell fizetni. A kocsi nagyságától függ a tarifa. Ebből térül meg az építkezés költsége. A Párizs—Le Havre közötti úton ez már a második hely, ahol a híd vagy az út használatáért fizetünk. Franciaországban természetesnek tartják: aki rövidebb és jobb úton akar közlekedni, fizessen. Elérkezünk utazásunk céljához. A Le Havre-i Renault gyár már külső képében is érzékelteti a SERI mérnökeinek fantáziáját. A északnormandiai gyár vezetői érkezésünk után a vállalat előadótermébe vezettek. Rövidesen egy francia turista- csoport is érkezett. A látogatókkal a teremben levő makettek és rajzok felhasználásával szokták ismertetni a munka folyamatait. A készülő R—16-os szerelésének útját a kezdettől a végtermékig. Ebben az üzemben a szerelő- szalag a földszinten az alkatrészraktárból indul, és az emeleten folytatja útját, számos kitérővel, „hurokvágánnyal”. Osz- szesen 3 kilométer utat tesz meg az elsőnek beépített alkatrész addig, amíg a teljesen kész gépkocsi el nem hagyja gyárat. Aki nerii látott még nagysorozatú gépipari szerelőcsarnokot, előzetes tájékoztató után is áttekinthetetlennek tartja az egyes részlegeket. Arra is gondolhat a turista, hogy itt bizony megszámlálhatatlan a baleseti veszély. A valóság éppen a fordítottja ennek. A tervezőmérnökök — pszichológusok közreműködésével — úgy alakították ki a munkafolyamatokat, hogy azok egyszerűek legyenek. A szakember könnyen áttekintheti mindazokat a munkafolyamatokat, amelyek felügyelete alá tartoznak. Az észszerű munkafegyelem betartásával a baleset ebben az üzemben elméletileg teljesen elkerülhető. Mint ahogy a párizsi, Szajna menti gyár R—4-es szereldesza- lagján, itt is egyik fontos feltétele a munkafolyamatnak, hogy az alkatrészraktár háromnapos készlettel biztosítja a termelés folyamatosságát. Központi vezérlő-berendezés gondoskodik arról, hogy a szerelés minden üteme egyenletesen haladjon. Az R—16-os gépkocsik a középkategóriához tartoznak. Ennek a típusnak kivitelezése és főleg a kocsi 140—150 kilométeres gyorsasága nagyon fontossá teszi a minőségi előírások szigorú betartását. Minőség betartása pedig csakis úgy lehetséges, ha a termelés üteme egyenletes. A csarnokok óriási színes üvegen keresztül kapják a világítást. A világítótechnika is tényezője a korszerű gyártásnak. Itt üzemel a világ egyik legmodernebb fényező-berendezése. A zárt festőcsatornán áthaladó gépkocsi-szekrényt az ember csak minőségileg ellenőrzi. Ez történik akkor is, amikor a lakkot kapott kocsiszekrény a 180 Celsius fokos égetőkemencén áthalad. A fényezés apróbb hibáit fekete-fehér csíkos világítóberendezés segíti felfedezni. A meghatározott termelékenységet a szalag üteme határozza meg. Szó sem lehet arról, hogy bárki is fegyelmetlenked- jék. A nyolcórás műszakban 850 darab R—16-os hagyja el a futószalagot. (Folytatjuk) Pa m uttextil m ű vek Központi Gyára, | Budapest, XI., Hauszmann Alajos u. 20. sz. három műszakos beosztásra 16. életévet betöltött női munkaerőket szövő-, fonó-, oreózó-átképzősöknek. 18. életévet betöltött férfi munkaerőket, akiket írelőgépre kisegítőnek, illetve textilfestőnek betanítunk. BŐVEBB TÁJÉKOZTATÁS LEVÉLBEN. 739
