Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-05 / 287. szám
1967. december 5. 4 Kedd REGGEL Fotó: Eszitergály Új boltegységet követel a megnövekedett igény Újkígyóson A szakmunkásképzés Tények és számok a tervezésben Az utcákon sétálva /is szembetűnik a növekvő jólét jele Űj- kígyóson. A régiek közé ékelve is, de egész új utcákat képezve is sok új ház épült az utóbbi években, s itt is, ott is kicsinosítót- ták, bővítették a régieket. A növekvő jólétről tanúskodik a helyi földiművesszövetkezet forgalma is. 1960-ban például a kiskereskedelmi boltegységek 13 millió, a vendéglátóipari egységek 3,4 millió forint forgalmat bonyolítottak le. Az idén a boltok már teljesítették a 22,3 millió forintos forgalmi tervüket, s a vendéglátó egységek is csaknem teljesítették már az előirányzott 6,3 millió forintos tervüket. Mindezek számbavétele után arról beszélgettünk Köszörűs Sándorral, a helyi fogyasztási szövetkezet igazgatóságának elnökével, hogy a boltok és vendéglátóipari egységek száma és korszerűsége mennyiben elégíti ki a növekvő igényeket. Ilyen szempontból van még tennivaló Újkígyóson is. Az idén már megnyílt egy önkiszolgáló csemegebolt, s ez az első ilyen jellegű Újkígyóson. Most az év végén készül el a községi tanács jelentős segítségével egy teljesen új fűszer- és csemegebolt az új telepen. Égetően szükség van már erre, mert az új telepiek eddig egy nagyon szűkös, korszerűtlen boltból voltak kénytelenek vásárolni. Lényegében az ő jobb ellátásukat lesz hivatva biztosítani a vasútállomással szemben épülő melegkonyhás bisztró is, amely jóval korszerűbb és tágasabb lesz, a jelenlegi italboltnál. A földművesszövetkezet jelenleg egy nem túlságosan nagy helyiséggel rendelkező éttermet üzemeltet. Ennek az udvarában kialakított kerthelyiségben hatszá- zan is részt vesznek egy-egy nótaesten vagy más rendezvényen. Egy hirtelen zápor azonban hazazavarja őket. Ugyanis nincs olyan helyiség, amelyben az időjárás miatt félbeszakadt rendezvényt folytathatnák. Részben ezért határozta el a földművesszövetkezet igazgatósága, hogy egy negyvenszer tízméteres nagyságú új épületet, úgynevezett télikertet építenek a kisvendéglő udvarán. Ennek a megépítését az is sürgeti, hogy az újkígyósnak közül mind többen veszik igénybe családi ünnepségek, lakodalmak céljára az éttermet. Az igény növekedése és az ésszerűség váltotta ki ezt. Nem akarják ugyanis, hogy a lakodalomba meghívottak csaknem a fele főzéssel, felszolgálással töltse idejét szórakozás, mutatás helyett. Az új kerthelyiséggel megoldódik a földművesszövetkezet eddigi tanácskozóterem gondja is. Eléggé eleven, lüktető a földművesszövetkezet tagjainak a tevékenysége. Többek között működik egy 25 tagú baromfitenyésztési szakcsoport, amely az idei 200 ezer tojás helyett jövőre már 500 ezerre kötött szállítási szerződést. A 40 tagú libatenyésztő társulás az idén 40001—4200 liba hizlalására és értékesítésére vállalkozott. © A fokozódó technikai fejlődés- sei együtt jár a tervszerű munkaerőgazdálkodás. Minél magasabb szintű a termelés szervezése, annál jobban képzett szakemberek kellenek. A jól képzett szakembereknek tekintélyes ismeretanyagra, jártasságra és szakmai képességre van szükségük. Ezt az ismeretanyagot lehetőleg minél rövidebb idő alatt kell elsajátítani, és a jártasság, illetve a készség fokára begyakorolni. A társadalmi , igényeknek megfelelően és a népgazdaság egyes ágazatainak fejlődését figyelembe véve kell irányítani a fiatalok képzését. Ezen alapvető feltételek elősegítését szolgálja a pályaválasztási tanácsadás. Hatékonyságát viszont csak úgy lehet növelni, ha például több éves távlatokban jelöljük meg a szükséges szakmunkáslétszám arányát. A korábbi évek tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy éppen ezen a téren hiányzott az alapos felmérés, az üzemek nem fordítottak kellő figyelmet szakmunkás-utánpótlásuk tervszerű biztosítására, nem vették figyelembe az arányok eltolódását az egyes szakmákon belül, s ez odavezetett, hogy túlléptük a lehetőségeket, míg más területen lemaradás jelentkezett. Ha tudományos alapokon vizsgáljuk akár a szakmunkásképzést, akár a felsőfokú képzést, számításba kell venni az állami ráfordítást, s ebből következtetve azt, hogy a kiképzett szakember hol fogja hasznosítani tudását, és az adott területen milyen eredményt ér el. Konkrétan, ha egy vállalat 50 géplakatost képez ki, helyesen csak akkor járt él, ha azok foglalkoztatását hosszú távon biztosítani tudja. Ha viszont a képzés után a tervezés hiánya miatt más munkakörbe kell átállítani, esetleg betanított munkaköri minőségben, a népgazdasági haszon nem realizálódik, mivel más hatásfokkal dolgozik egy jól képzett szakmunkás, ha szakterületén végzi feladatát, mintha képesítésétől eltérő munkakörben foglalkoztatják. Ugyanakkor tényként jelentkezik az is, hogy felesleges volt a költségráfordítás, minthogy a különböző képzési formákon más-más és más költségek merülnek fel, de más a követelmény is. [YT ásik oldaliról megközelítve a kérdést felvetődik, szükséges-e a középiskolai végzettség megszerzésének szorgalmazása szélesebb körben, ha a képzettség megszerzése után nincs mód a végzettségnek megfelelő (főleg adminisztrátori) munkakör biztosítására. Mindenekelőtt tehát azt kell eldönteni, hogy a különböző oktatási területeken milyen arányban fejlesztik a képzést. Éppen azon tényeket figyelembe véve, hogy az üzemek szakmunkásképzését csak a pillanatnyi tények irányították, ebből az következett, hogy mire a tanulók szakmunkásvizsgát tettek, már más volt az igény. Ez hátrányos következményekkel járt. Elsősorban azzal, hogy nem lehetett a képzés személyi és tárgyi feltételeit optimálisan biztosítani. Másodszor: a pályaválasztási tanácsadás nehéz helyzetbe került, nem tudta a konkrét helyzetet felmérni és így tanácsot is csak általánosságban adott. Harmadszor: az előző nehézségek következménye, hogy a köztudatba csak a népesebb szakmák kerülnek és így a helyi lehetőségeket nem tudják kihasználni a fiatalok. Ezen nehézségek leküzdését szolgálja a helyes szakmunkásarány meghatározása. A szakmunkás-létszám alakulása szoros függvénye a gazdasági és politikai helyzetnek. Így ennek megfelelően az az évek során változik isi. A korábbi éveket figyelembe véve, jelentő® fejlődésnek vagyunk tanúi. A megyei adatokból megállapítható, hogy az általános iskoláit végzettek mintegy 90 százaléka valamilyen képzésben vesz részt. Erre a jövőben is törekedni kell. Itt vetődik fel azonban az, hogy a 90 százalék a népgazdasági szükségletnek megfelelő képzési formában vegyen részt. Milyen arányosítás javasolható? Az általános iskolát végzettek mintegy 20 százaléka gimnáziumban tanuljon tovább. Ide feltétlenül azokat kell irányítani, akik tovább szeretnének tanulná valamely felsőbbfokú intézményben, Szakközépiskolába irányítsuk a tanulók 25 százalékát Az érettségi megszerzése után — ha úgy látják — módjukban áll különböző magasabb oktatási intézményekben folytatni tanulmányaikat. Szakmunkástanulónak a fiatalok 45 %-át szükséges irányítani. Ez az arány azért mutatkozik helyesnek, mert a termelőmunká- sok 35—40 százaléka szakmunkás. A technika fejlődésével ez az arány tovább növekszik. Ez indokolja a 45 százalékot. Megyénk szakmunkásaránya jelenleg is alacsonyabb, mint az országos átlag. A fejlesztés tehát indokolt. A fejlesztés azonban csak a helyes arányok figyelembevételével történhet. A békéscsabai szakmunkásképző-intézet igazgatója számításokat végzett iparcsoportokon belül, s a vizsgálódásból a következő tűnik ki: jelenleg az ipari, kereskedelmi, mezőgazda- sági szakmunkástanulók az össz- tanulók létszámának 40—42 százalékát alkotják. A hiányzó 3 százalékot jelenleg még nem tanulókból lehetne pótolni. Nagyobb mértékű arányeltolódást csak a gimnáziumok és szakközépiskolák között kellene alkalmazni. E kettő együtt kiteszi a 40—45 százalékot. Csak ezen beiül túl magas a gimnáziumi tanulók száma a szakközépiskolai tanulók rovására. A szakmunkástanulók konkrét irányítását a következő arányszámoknak megfelelően helyes végezni: a vas-, fém- és villamosipari szakmákra a tanulók 41 százalékát, építőipari és faipari szakmákra 21 százalékát, a textil, ruházati, cipőipari szakmákra 13 százalékát, a konzerv-, élelmi- szeripari szakmákra négy százalékát, a különböző szolgáltató, kereskedelmi és vendéglátóipari szakmákra a tanulók 13 százalékát kell javasolni. A reális tervezések azt jelentik, hogy nem következhetnek be olyan aránytalanságok, mint például 1953-ban, amikor 12 iparcsoportból csak négyben volt képzés. Vagy akár az építőipart is vehetnénk rossz példának. Ahol egyik évben 5 százalék volt a szerződtetett építőipari tanulók aránya, a következő évben 20 százalékra emelkedett, majd újból két százalékra csökkent. Ezt követően vagy két éven át egyáltalán nem volt építőipari tanulóképzés. P kérdésekről szó esett azon a tanácskozáson is, melyet az intézeti napokon rendeztek meg, s amelyen részt vettek a megyei pártbizottság, a megyei tanács, KISZ és a város vezetői, valamint a Munkaügyi Minisztérium képviselője. Ezen a tanácskozáson a szakmunkásképzés hogyan tovább-ja szerepelt. Mert az tény, hogy nem lehet szakmunkásképzés-korszerű, sítésről beszélni, ha a távlati tervezés nélkülözi a realitásokat. A megyei tanács munkaügyi osztálya behatóan elemezte a munkaerőgazdálkodás, a fiatalok munkába állításának kérdését, s elkészítette a harmadik 5 éves távlati tervét is. A terv elkészítésénél abból indultak ki, hogy a munka- erőforrás legjelentősebb részét a harmadik ötéves tervben is az ifjúság köréből kikerülő új munka- vállalók alkotják. Számuk a demográfiai csúcs következtében igen hullámzó. Az átlag 7200— 7500 fő helyett 1968-ban mintegy 8000, 1969-ben kb. 8300 tanuló végzi el a nyolcadik általános iskolát, majd ez a létszám 1975-ig fokozatosan csökken kb. 5500 főre. Mivel a megye munkaerő- (szakmunkaerő) szükséglete évenként nagyrészt egyenletesen emelkedő tendenciájú, a képzést úgy kell irányítani, hogy az iskolából kilépők létszám-hullámzása ne éreztesse negatív hatását a népgazdaság különböző ágaiban, A demográfiai csúcs idején a különböző szakmákban történő jelentős túlképzés szükségszerűvé vált nálunk, hogy a hullám levonulása után mint új szakmunkásigény lépjen be a termelésbe mintegy levezetve az átmenetileg jelentkező szakmunkaerő-felesleget. Ezzel kapcsolatban Gyulavári Pál elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője arra figyelmeztetett, hogy a tartalékolt túlképzést nagyon megfontoltan kell végezni, hogy az adott időszakban lehetőség legyen a munkába állításra. H ogyan, milyen arányban, milyen fő kérdések szem előtt tartásával? — ezzel a kérdéssel a következő részben foglalkozunk. A nadrágcsiszoló Tegnap tapasztaltam, hogy a fiúk talán jobban bohém- kednek a divatban, mint a nők. Tomit, a másodéves ipari tanulót egy különös műveleten kaptam. Újszerű farmernadrágját a térd és az ülep környékén érdes kefével dörzsölte. Tőle tudtam meg, hogy a hozzá hasonló korú fiúk divatos öltözéke a kissé viselt, helyenként kopott, műbőrrel foltozott, itt-ott zsíros, könnyű farmernadrág. Tehát ezért dörzsölte, nyomta rá a kefét úgy, hogy még a keze is belefáradt. Igyekeznie kellett, mert a délutáni találkán nem akart szégyenkezni az újszerű nadrággal. Ja, kérem, a divatén áldozatot is kell hozni, legalábbis annyit, hogy a két idényre is megfelelő, jó minőségű nadrág fél év alatt elnyűhető legyen. Miért csinálják ezt a művi anyagnyű- vést? — forgolódott bennem. Mert ugyebár azt csak megérti az ember, hogy a munkában megkopik az ember gúnyája. De hát Tomi nem ebben a nadrágban dolgozik, hanem egy másikban. Ezt csak az utcán viseli. Valószínű, nem akar magáról olyan képet alkotni, mint aki nem dolgozik. így hát el kell dörzsölni a nadrágot, hogy a jó munkás hírében feszíthessen az utcán. Egy óra múlva ismét megnéztem a munkában gyorsan talpaló fiatalembert. Nadrágjának előbb említett része már szitaszerű volt. Amikor magára húzta, fehérneműje, s bőrének színe áttetszett. Leült s valami pattant. Szétnyílt az alaposan megkoptatott szövet. A fiú térde kilátszott belőle. Nem tudom, ez is a divathoz tartozik? Aligha hiszem. Ezek után kíváncsian várom a holnapot, vajon hogyan mosta tisztára magát a család előtt Tomi, a nadrágcsiszoló. —sik. H. F. A MEZÖHEGYESI FMSZ 5 SZEMÉLYES KÖTÖTT-DIVATÁRU BOLTJÁBA szakképzett vezetőt keres 1968. I. 2-1 BELÉPÉSSEL. ERKÖLCSI ÉS MŰKÖDÉSI BIZONYÍTVÁNY SZÜKSÉGES. Jelentkezés a. szövetkezet központi irodáján. x
