Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

1961. december 24. 11 Vásárnál» Kósza hírek járnak... Vígh József, a Körösüadányi Gépjavító Állomás dolgozója 1966. december 2-án Okányban, az SZ— 100-as traktorán az egyik csavart lazította. Nekifeszült a munká­nak, közben a kulcs lecsúszott, ő pedig vállal a láncnak esett. Bele- nyilaliLt a fájdalom a keze erőt­lenné vált Káromkodott egyet. A közelé­ben dolgozók nem nagyon figyel­tek oda. Mással is előfordul ilyen és egy-kót nap múlva kutyabaja sincs az embernek. Hanem amikor kerékpáron ha­zaért Vésztőre, már veríték gyön­gyözött a homlokán a fájdalomtól A karját mozdítani sem tudta. így emlékszik vissza a balesetre. Félreértés? Másnap, sőt a harmadak nap sem javult az állapota, a negyedik nap rászánta magát, hogy orvos­hoz megy. Zúzódás, törés? A kör­zeti orvosnak nincs lehetősége arra, hogy ezt megállapítsa, be­utalta tehát a gyulai kórházba. Röntgenvizsgálat után az idegosz­tályra küldték. Vajon mi lehet? A leletek alapján az orvos azt mond­ta neki, hogy erős zúzódás. Közben a munkahelyéről nem kereste senki. Csak úgy egy hét múlva ment el hozzá váltótársa, Posztós József, aki dolgozni hívta. Láthatta, hogy mi a baj, Végh Jó­zsef meg is mondta neki. Legközelebb december 15-én került ismét kapcsolatba a gépja­vító állomással, amikor a novem­beri keresetét hozták. A sógorá­val küldték el. Balogh Zsigmond, a brigádvezetője januárban láto­gatta csak meg, amikor a táppénzt vitte. Amikor pedig január vége fe­lé egyszer az orvostól hazafelé ment, találkozott ismét Balogh Zsigmonddal, akinek a társaságá­ban volt Kazai János, egy másik brigád vezetője. Beszédbe elegye­dett velük. Eközben hangzott el: „A betegsége alatt ugyanolyan juttatásban részesül akkor is, ha az utcán és nem az üzemben ér­te a baleset.” Talán félreértette volna ezt Vígh József? Azt gon­dolta ugyanis, hogy arra akarják rábeszélni: vallja azt, hogy az ut­cán esett el és ott sérült meg. Még nem sejtette, hogy mi kö­vetkezik. Gyanakvás Vígh József ezután is kapta a táppénzt. Júliusban azonban a fe­lülvizsgálaton az orvos ezt mond­ta neki: — Magának nem javul az álla­pota. Rokkantságba kerül. Aligha örül ilyen megállapítás­nak valaki. De mit tehet az em­ber? A táppénz folyósítása augusz­tusban megszűnt. Több mint két hónapig nyugtalankodott emiatt, aztán elindult szerencsét próbál­ni. Gyulán, a Békés megyei Tár­sadalombiztosítási Igazgatóság ki- rendeltségén ellátták nyomtatvá­nyokkal, meg néhány jó tanács­osai és folytatta útját a gépjavító állomás központjába. Kérte, hogy intézzék el az ügyét. Közben találkozott Kiss Károly­ijai, a vállalati biztonsági megbí­zottal. ö a beszélgetést valahogy így kezdte: — Kósza hírek járnak Józsi bá­tyám ... Hallottuk, hogy maga az úton esett el, amikor a kocsmá­ból hazafelé tartott. Vígh József csak most eszmélt rá, hogy még január végén mire célzott a két brigádvezető. De hát miért titkolóztak előtte több mint 10 hónapig? Még a legelemibb kötelességükről is megfeledkeztek a vezetői, arról ugyanis, hogy az egészségi állapota felől érdeklőd­tek volna. Egyébként rendelet ír­ja elő: a balesetet 24 órán belül kell kivizsgálni. Es ha már az a gyanú merült fel, hogy az ..utcán” és nem az üzemben (munka köz­ben) történt a baleset, talán illett volna vele is tisztázni a kérdést, Nyilatkoxat Serfőző Lajosné, a gépjavító ál­lomás SZTK ügyintézője, akinek hivatalból kötelessége, hogy meg­akadályozzon minden szabályta­lan kifizetést, így fogadta Vígh Józsefet: — Maga az úton esett el.. Ennek bizonyítására két nyilat­kozat állt rendelkezésére. Az egyikben Balogh Zsigmond arra hivatkozik, hogy 1966. december 6-án felkereste Posztós Józsefet, aki azt állította, hogy Vígh József balesete kocsmából hazafelé tör­tént. (Kelt: 1967. január 3.) A másikban Kiss Károly kijelenti, hogy ugyanezt Balogh Zsigmond- tól hallotta. A kívülálló érzése szerint a két nyilatkozatnak aligha van bizo­nyító ereje. Mégis ezek alapján vesztette el Vigh József a baleseti járadékra való jogosultságát. Emiatt aztán a MEDOSZ me­gyei bizottságához fordult panasz- szal, amely intézkedett, hogy a táppénzt három hónap után visz- szamenőleg fizessék ki részére, ami egyébként november 30-ig, egy évig jár neki, mégha nem is üzemi baleset. De vajon nem az? Mivel a két nyilatkozat nem fo­gadható el, az SZMT és a ME­DOSZ megyei bizottsága üzemi balesetnek minősítette, ami a nyilvántartásba is került. Így aztán Vígh József újra visszanyerte a baleseti járadékra való jogosult­ságát. Remélhetőleg a pénzt is megkapja hamarosan. Tanulság Vígh József traktoros, 54 éves. Amíg dolgozott, az átlagkeresete meghaladta a 2600 forintot, A fe­leségével szépen kijött belőle. De soha nem volt és ma sincs va­gyona, hónapokig, de még hete­kig sem tud megélni, ha rendsze­resen nem kapja a neki járó táp­pénzt, vagy ami most már megil­leti, a baleseti járadékot. Amikor néhány hónapig egyetlen fillér­hez sem jutott, kölcsönökből tar­totta fenn magát és a feleségét. Közben megalapozotlanul gyanú­ba keverték és még a tájára sem mentek. Vajon emberséges-e ez az eljá­rás? Pásztor Béla A mozdulat harmóniát sugározzon!... Próba közben három verseny táncos-pár. TÜZES RITMUSOK, SUHANÓ KERINCŐK Békésen, az ifjúsági házban már vártak bennünket. Az asztalok­kal berendezett előcsarnokban r.agy társasjáték-csaták dúlnak, a táncteremben pedig az általános iskolások szakköre és a verseny­táncklub tagjai próbáznák. Izga­lom, érdeklődés az arcokon, amit a vakuk villanása még tovább fokoz. Kellemes hangulat köszönti a belépőt, azonnal érezzük, ezek a fiatalok nemcsak azért járnak ide, hogy maguk között elszórakozza­nak, a tánc szépsége, a kecses mozgás bűvölete is megérintette már őket, és nehezen lennének meg nélküle. Persze, a verseny­táncklub tagjai már egészen má­sok: számukra a tánc életszükség­let. . . Mondják, hogy a túlzások­ra hajlamos újságíró sokszor azt is megírja, amit nem lát vagy nem érez, ezúttal azonban a túlzá­sokra ösztönző hajlam is hiány­zik, viszont a békésieket látni kell, közöttük lenni néhány rövid órát, és azonnal kiderül: szeretni, élni a táncot az egy velük. Az élményekből kifogyhatatlanok ... A szakkörbe negyven vagy ta­lán ötven úttörő jár. Két csoport­bein tanulják az alapokat, vannak kezdők és haladók. A kör vezető­je, Nyíri Marika (a békéscsabai 17—18 EVES LÁNYOKAT Televíziéjavitás betanuló garanciaidőn túl, berakónőnek és a lakásán is FELVESZ GELKA. A BÉKÉS MEGYEI Telefon: 333. NYOMDAIPARI VÄLLALAT TELEPE, BÉKÉSCSABA, Hibajelentés: mindennap 7 SZT. ISTVÁN TÉR 18. órától 21 óráig. (Ünnepnap is.) .............................................1! 1 13821 a£üüi Mü iiiiisis:::: USE; síül s ü»:;:::::: jj|:|jj|||jj{ÍÍ:ÍÍjjjÍlj|jjj||jlÍIÍIÍIj|IÍll::jj:j|IÍ:Í::ÍÍI:Íl:Íj La jer Pali bemutatja, hogyan kel! lekérni a kislányt szépen, elegánsan. íársastáncklub egyik kiválósága, kitűnő versenypárja-férjével, Fel­ezőn Bélával) mindig mosolyog, mindig jókedvű, és fáradhatatlan oktató. A gyerekek szeretik, és valahol itt kezdődik mindennek az alapja. „Amikor először szere­pelt a szakkör, a szülők valóság­gal elámultak, meséli, olyan hí­rünk lett, hogy az idén a tavalyi csoport mellé még egyet szervez­hettünk. A versenytáncosok? C kategóriás párjaink is vannak: Illyés István—Domokos Mária, Lipcsei Ferenc—Püski Ilona, Rig- ler Attila—Veress Anna.’’ A D-sek közül a Szabó István—Orbán Ju­lianna párt mutatja be, a’dk szintén eljöttek a próbára. Nem­rég valamennyien Orosházán versenyeztek, és most is odaké­szülnek. Aztán az áprilisi csabai területi verseny jön, ahol belépő­jegyet lehel váltani a szombathe-: lyi országosra. A klub hároméves. Februárban ünnepük a jubileumot. Örülnek annak, hogy a járási KlSZ-bizott- ság otthont adott nekik, és pénze is van számukra, ha szükséges. Az általános iskolás szakkörökre a járási úttörőelnökségnek van gondja, a nagy népszerűség ko­vácsa pedig az a jó hangulat, az együttlétnek az a kellemes at­moszférája, amelyet Nyíri Mari­ka teremt meg ezeken az órá­kon. próbákon. Tüzes ritmusok váltanak suha­nó keringöre: a versenytáncosok fáradhatatlanok, és a századik kör után is van erejük, szívük — mo­solyogni ... Sass Ervin Fényképezte: Oemcny Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom