Békés Megyei Népújság, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
19GT december 24. 10 Vasárnap A két háztartás A jövő évi költségvetésről tanácskozott az ország- gyűlés. Megvitatta az államháztartás tervezett bevételeit és kiadásait, egész működését, különös figyelemmel arra, hogy miközben töretlenül folyik tovább a harmadik ötéves terv megvalósítása, életbe lép a gazdasági élet mechanizmusát az új követelményekhez igazító reform. A figyelem a a Parlamentre szegeződött: az ország fejlődésének mondhatni minden fontos kérdése felmerült a háromnapos vitában, közöttük, nem csekély nyomatékkai, a családi háztartás biztonsága, jövő évi alakulása is. Az első költségvetés, amely már a reform körülményei között valósul meg, komoly terheket ró az államra: amíg ugyanis tetemes jövedelmet hagy a vállalatoknál, sok folyamatban levő beruházásról maga gondoskodik és a lehetőségek szerint továbbfejleszti a társadalmi juttatásokat is. A szerény körre szorított, országos jelentőségű új beruházások megnyugtatóan bővítik az építőanyaggyártást, a bauxitbányászatot, az olajfinomítást és a vegyipart; erősítik a mezőgazdaságot, főleg az állattenyésztést; a tárolást és a szállítást; a kereskedelmet, az idegenforgalmat és nem utolsósorban a lakásépítést Mindez — az 1968-ban tető alá kerülő kohászati, papíripari, vegyi- és élelmiszeripari létesítményekkel együtt — túlnyomó- részt a vidéki lakosságnak teremt új munkaalkalmakat A társadalombiztosítás és az egészségügy költségvetési előirányzatai lépést tartanak a T? nemzeti jövedelem növekedéséit' vei. Ennek illusztrálására említjük meg, hogy a jövő év végéig előreláthatólag már 65 ezer nő veszi igénybe az új gyermek- gondozási segélyt, és tovább szélesednek a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási jogai. A kulturális és tudományos célú kiadások szintén, növekvő irányzatot mutatnak. Mindez azért hangsúlyosabb a megszokottnál, mert a reform bevezetésének időszakában vagyunk, amikor a megújuló gazdaság még csupán ígérd — persze igen szavahihetően — a nagyobb jövedelmezőséget, tüstént meg nem valósíthatja. D e a költségvetés vonatkozásában is minden megtörtént, hogy a mechanizmus már az új követelmények szerint és olajozottan, tehát jövedelmezően működjék; ide tartoznak az árrendszer, a vállalati jövedelemszabályozás, a hitel-, valamint a külkereskedelmi és a devizarendszer új szabályai. Az emberek természetesen különös érdeklődéssel várták az új árrendszer fő vonásainak ismertetését, ami most ugyancsak megtörtént A legfontosabb cikkekre kiterjedő hatósági árak — miután egyes alapvető élelmiszerek ára számottevően csökken — összességükben is megnyugvást keltenek. Az a bejelentés pedig, hogy a rögzített és a szabad árak együttes várható mozgása sem növelheti egy-két százalékkal nagyobb mértékben a fogyasztói árszínvonalat (amit a bérek növelésénél olyannyira figyelembe vettek, hogy mindent egybevetve végül is emelkedjék a reáljövedelem, sőt az egy dolgozóra jutó reálbér is) — egyértelmű megelégedést váltott ki. Mindezt olyan kereskedelempolitikai intézkedések egészítik ki, amelyek nem csupán az árukészlet, hanem a választék szempontjából is megnyugtatóak. r gy tűnik, a fogyasztói igények fontosságával csupán a külkereskedelmi érdekek mérkőzhetnek a költségvetés előírásaiban, de még ezek sem érvényesülhetnek az előbbiek rovására. Az új külkereskedelmi árszorzók, az esetleges állami visszatérítés és egyéb szabályozások ösztönzőleg hatnak majd az exportáló vállalatokra és hozzájárulnak ahhoz, hogy a fizetési mérleg — hosszabb időszakot tekintve — kiegyensúlyozott legyen. A jövő évi költségvetés előre tervezett, viszonylag csekély hiánya nem ennek az elvnek a feladása. Ellenkezőleg: ez a legszolidabb megoldás a gazdasági fejlődés és a következetes élet- színvonalpoiitika egyensúlyának, valamint a reform kibontakozásához szükséges feltételeknek az összehangolására. Más szóval: az államháztartás es a családi háztartás pillanatnyi követelményednek az összeegyeztetésére. Ami azért is figyelemre méltó, mert — amint a törvényjavaslat előadója megjegyezte — a költségvetés, ellentétben a családi háztartással, átmenetileg elviseli a. hiányt, ha később nyereségre tehet szert. És itt pontosan erről van szó. M ás vonatkozásban viszont annál közelebbi a rokonság a kétfajta „háztartás” körött. Ahogy Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára mondotta, mindkettőnek biztonságra van szüksége a gazdálkodáshoz. Ezért figyelmeztette az állami és pártszerveket, hogy miközben a népgazdaság, az államháztartás új mechanizmusát építik, ügyeljenek a három-négymillió háziasszony családi költségvetésének alakulására, a milliónyi kis háztartásra. A kettő ugyanis szervesen kiegészíti egymást. Törökmogyoró facsemetéket exportál a szarvasi Arborétum A szarvasi Arborétumban óriás fává nőttek a több évtizedes törökmogyorók. A gyönyörű parkanyag jól meghonosodott s igen sok szaporítóanyagot nevelnek belőle évről évre. A törökmogyoró a szépségén kívül a rózsafával egyenértékű drága fa, amiből érI tékes bútorokat készítenek. Ezért keresik a hazai és a külföldi botanikus kertek, parkok díszítésére. A szarvasi Arborétum külföldre is szállít törökmagyoró-cseme- tét. Az utóbbi hetekben több ezret exportáltak Svájcba és más államba. Á Körösöktől az Ámazonasig — Magyar etnográfus «* indiánok folttjén — időszerű kérdéseket ismertetnek a Kossuth Kiadó decemberi füzetei A Kossuth Kiadó „Tények és érvek” sorozatának legújabb fü- j zete a fogyasztói árak változásával foglalkozik. Ismerteti a kiadvány az 1968-ban alkalmazott árformákat, az árváltozások mértékét, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel biztosítható az j árszínvonal szükséges mértékű stabilitása. A „Világeseményeik dióhéjban” című, havonta megjelenő füzet Anglia és a Közös Piac viszonyáról közöl cikket; bemutatja a világforradalmár Guevara életét, s érdekes ismertetőt ad Iránról. Megjelentette a Kossuth Kiadó a Nagy Októberi Szocialista For- ! radalom ötvenedik évforduló tiszteletére rendezett moszkvai ünnepi ülésen elhangzott beszédeket. A kiadvány teljes terjedelmében tartalmazza Leonyid Brezsnyev előadói beszédét, s közli többek Kádár János üdvözlő beszédét is. A TIT reprezentatív előadás-sorozatának keretében újabb nagy sikerű beszámolót hallottak az egzotikumot kedvelő csabaiak. Dr. Gunda Béla egyetemi tanár, a debreceni tudományegyetem néprajzi tanszékének vezetője mondta el az amerikai indiánok között szerzett benyomásait, útiélményeit. A professzor hosszabb időt töltött a rézbőrűek földjén, készülő új könyvéhez gyűjtött anyagot. — Mint tudós, hogyan összegezné e nagyon érdekes út tapasztalatait? — Sok ezer kilométert utaztam a tengeren, aztán a szárazföldön is, sivatagon, városokon át. Láttam a Siklós-hegység zord vidékét, megfordultam a játékkaszinók paradicsomában, Las Vegas- bain hónapokat töltöttem az indiánok rezervátumában. Igyekeztem megismerni e szimpatikus nép életét, kultúráját. Könyvemhez, amely az amerikai földművelés és állattenyésztés eredetét kutatja, szinte felmérhetetlen mennyiségű anyagot gyűjtöttem. Jelenleg az anyag rendszerezésén dolgozom, de néhány fejezetnyi rész már a könyvből is elkészült. — Melyik volt legérdekesebb személyes élménye? — Erre nem könnyű válaszolni... Egyik újságban olvastam, hogy a papago törzs tagjai „nyilvános” hangversenyt adnak. Elmentem és meghallgattam őket. Műsoruk első száma a Rákóczi induló volt... — Mivel zárná ezt a rövid kis beszélgetést? — Meg kell mondanom, hogy bár Debrecenben élek, eredetileg Békés megyei vagyok; elemi iskoláimat Szarvason végeztem. Akaratlanul is az jut eszembe, hogy milyen hosszú is volt az út az indiánok földjére, a Körösöktől az Amazonasig... Brackó István A szövőnő karácsonya 'wmm WMm híd- és vízműépítési technikumot végezte el. Ez a szövetkezeti lakás már az övék. 1964 októberében költöztek be. Először 11 ezer forintot fizettek, most a részletek vannak soron. Marika egy éve ment férjhez és Bábolnán lakik, Sanyi Szegeden a tervező irodában dolgozik, jelenleg katona. Kirepültek tehát a fészekből. Azóta került az új bútor a lakásba és vettek már hűtőszekrényt is. — Nagyon beosztjuk a keresetünket — folytatja az asszony —, mert még sok minden hátra van. Ha Sanyi leszerel és tovább akar tanulni, álljuk a költségeket. Motort is ígértünk neki, mert Marika zongorát kapott. Nagy öröm nekünk az ajándékozás. Sokszor Írják a gyerekek: „Szeretném megcsókolni anyukám dolgos kezét...” Könnybe lábad a szeme, amikor erről beszél. — Nemegyszer túlórát is vállalok a gyárban, hogy többet keressek és valamivel meg tudjam lepni őket. A szekrényből csomagot vesz elő. Kibontja, csupa csokoládé- figura, karácsonyfára való. Debreczeni Sándorné szövőnőt talán mindenki ismeri a Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárában. Harminchat éve dolgozik a szakmában, huszonöt éve pedig itt. Háromszor nyerte el a sztahanovista címet, kétszer a Kiváló Dolgozó jelvényt ezenkívül soksok jutalomban részesült. Ma is rendszeresen teljesíti a tervét. Példamutató szorgalmáért, szerénységéért, segítőkészségéért szeretik, tisztelik. Kedves, mosolygós, törékeny, de erős akaratú asszony Debreczeni Sándorné. Ügy tesz-vesz a gépek között, mintha még messze lenne a nyugdíjkorhatártól, bár már mindössze három év választja el tőle. Nagy a zaj, meg itt idő sincs a beszélgetésre. Pedig de jó lenne még egyet s mást megkérdezni tőle! Legfőképpen azt: miképp alakult 36 év alatt a sorsa. Nem volt-e hiábavaló csaknem négy évtized fáradságos munkája? — Ez a mi életművünk, idáig jutottunk — mutatja meg először is a kétszobás Kulich Gyula lakótelepi lakásukat, a kényelmes, szép berendezést, amit ragyogó rend és tisztaság tesz teljessé. — Honnan indultak, mi volt a kezdet? — Amikor 1943-ban összekerültem a férjemmel, csak egy vekkerünk volt. Az albérleti lakásban hajnalonként az riasztott fel bennünket, hogy siessünk dolgozni. A férjemet behívták katonának és 27 hónapig jóformán semmit sem tudtam róla. Sorjában idézi az emlékeket. A gondok a felszabadulás után sem csökkentek mindjárt. Jöttek a gyerekek: előbb Marika, egy évre rá Sanyi. Nem volt rendes lakásunk, hányódtunk ide oda. De dolgoztak mind a ketten, a férje mint kelmefestő szakmunkás, ő pedig mint szövőnő. Amikor megnőttek a gyerekek, taníttatták őket. Marika a gimnázium után a felsőfokú mezőgazdasági, Sanyi a — Vasárnapi műszakban dolgoztam, nem volt kötelező. Kerestem 130 forintot, abból vettem, hadd legyen igazi karácsony. És megmutatja a többi értékes ajándékot, ami a lányáé, fiáé, ve- jéé és a férjéé, de ez másnak egyelőre titok. Üjra a múlt jut az eszébe: — Édesanyám gyári munkás volt. Hamar özvegységre jutott és bizony legfeljebb egy üres fenyőág jelezte nálunk az ünnepet,. Most kárpótol az élet. Ez a mi leggazdagabb karácsonyunk. Ha pedig már minden meglesz a gyerekeknek, akkor majd ő kerül sorra. Könyvszekrény, tv és egy szebb csillár a vágya. Búcsúzáskor mondja még: — Szeretem a gyárat, szívesen dolgozom. Csak egészsége legyen az embernek. Szívből kívánjuk. P. B.
